Délmagyarország, 1972. október (62. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-07 / 237. szám

Jj t ^(úo világ PROLen­ARIAi €<sresüLivre«:i Ülésezett a megyei tanács Az egészségügyi ellátás • A lakáshelyzet A tanácsi szervezet korszerűsítése Csongrád megye tanácsának tegnapi ülését dr. Ko­mócsin Mihály, a tanács elnöke nyitotta meg. A tanács két napirendet tárgyalt. Megvitatta a megye egészség­­ügyi ellátásának helyzetét, és meghatározta a továbbfej­lesztés irányelveit. E napirend előadója Hantos Mihály tanácselnök-helyettes volt. Kovács Imre tanácselnök-he­lyettes számolt be az MSZMP Központi Bizottsága és a kormány A lakásépítés fejlesztéséről, a lakáselosztásról és a lakbérek újrarendezéséről szóló határozatának me­gyei végrehajtásáról, figyelembe véve az MSZMP Csong­rád megyei bizottságának tavaly november 17-i állásfog­lalását. A vitát követően e kérdésekben is döntött a tanács. A napirendek vitájában számos tanácstag szólalt fel: Molnár József (Csongrád), Vígh Sándor (Székkutas), Morschhauser József­né (Domaszék), dr. Russz Márk (Deszk), Munkácsy György (Szeged), dr. Varró Vince (Szeged), Reinholcz András (Nagylak), Balogh László (Csongrád), dr. Czabarka János (Nagymágocs), Kocsis Imre (Makó), dr. Kovács József (Szatymaz), Diószegi Já­nos (Fábiánsebestyén), Török László (Szentes) és Nagy István (Szeged). Jelen volt az ülésen és felszólalt dr. Schulteisz Emil, az egészségügyi miniszter helyettese és dr. Tari Zoltán, az Országos Tervhivatal osztályvezetője. Részt vettek a tanácsülésen dr. Ágoston József és Rózsa István, az MSZMP megyei bizottságának titkárai. Az egyes napirendek vitájában a meghívottak közül felszó­lalt többek közt: dr. Kiss Gyula szülész főorvos, dr. Bó­­dis Lajos kórházi főorvos, Horváth Sándor, a KISZÖV elnöke, Csánk Elemér, a DÉLÉP műszaki igazgatója és Kákás József, a TÜZÉP igazgatója is. A fejlődés bonyolultsága Ha a megye egészségügyi ellátásának helyzetére gon­dol az ember, meglehetősen bonyolult képet lát maga előtt, melynek egészére nem könnyű sem jót, sem rosszat mondani. A szegedi klini­kák, a meglehetősen nagy­számú kórház már puszta létével is olyan feltételeket teremt, melyek sok megyé­ben nincsenek meg. Az egészségügyi intézeteinkben folyó intenzív szakmai — gyógyító, kutató és oktató — munka is olyan feltéte­lekkel szolgál a megye adottságai révén — orvostu­dományi egyetem stb. —, melyek máshol hiányzanak, vagy legalábbis kevésbé szá­mottevőek. Mindezek alap­ján úgy tűnhet, hogy a me­gye orvosi ellátása igen jó. Ám még a szakemberek vé­leménye is eltérő. Egyikük kiválónak, másikuk kifeje­zetten rossznak tartja a megye egészségügyi ellátásá­nak helyzetét. Ha a laikus lelki szemei előtt ilyenkor föltűnnek a zsúfolt rendelő­intézeti folyosók, inkább az utóbbi vélemény felé hajlik. Arra, hogy bőségesen hagy kívánnivalót maga után az ellátás. A tanácsülésen, a vitában valóban hasonló kép bonta­kozott ki. A tanács végül azt a véleményt szűrte le, hogy az egészségügyi ellátás helyzete „megnyugtatónak tekinthető”. De úgy meg­nyugtatónak, hogy bőségesen akad javítani, fejleszteni való. E helyzet kialakulásában szerepet játszó feltételek ugyanezt a bonyolult képet tükrözik. Más megyékben egy-egy központi kórház látja el a legfontosabb fel­adatokat, s e kórházak kö­zül sok az új. Nálunk a tör­téneti fejlődés más utakat szabott, más helyzetet alakí­tott ki. A megye városai közigazgatási okokból soká­ig egymástól függetlenül fejlődtek, önállóak voltak, vagy éppen a megyeszékhely feladatait látták el. Ennek következtében az egészség­­ügyi intézmények hálózata is külön-külön, elhatároltan fejlődött. Nem alakulhatott ki az intézmények szerves rendszere, az átfogó, terv­szerű munkamegosztás. Kö­zel azonos mértékű és szer­vezetű, egyenként is me­gyeinek minősíthető intéz­mények jöttek létre váro­sainkban. E párhuzamos fej­lődés nyilván gátja volt — és még sok tekintetben ma is az — az egységes hálózat megszervezésének. Már az előbbiekben el­mondottakból is kitűnik, hogy gondjaink nagy részé­nek paradox módon éppen az az oka, hogy a megyé­ben már igen régen meg­kezdődött az egészségügyi intézmények hálózatának ki­építése. A korán kezdett fejlesztés ráadásul még egy gondot szült: a kórházak, egészségügyi épületek állaga nagyrészt elavult. Rengeteg­be kerül korszerűsítésük, rendbentartásuk is. Bonyolítja a helyzetet a földrajzi tényező is, a me­gye településhálózatának ta­goltsága. Hiszen amíg Csongrád megye öt városá­val az ország egyik legin­kább urbanizálódott megyé­je, és a 11 nagyközség, vala­mint az 51 község is vi­szonylag nagy lélekszámú, addig a közel 30 ezer tanya merőben más igényeket tá­maszt az egészségüggyel szemben. Az ellátásnak te­hát egyszerre kell eleget tennie a városok, a közsé­gek és a tanyarendszer me­rőben eltérő igényeinek. A megye lakásépítésének helyzetét, a lakásépítés fej­lesztéséről, a lakáselosztás és a lakbérek új rendszeré­ről szóló, az MSZMP KB és a kormány által hozott ha­tározat végrehajtását ismer­tető jelentést is körültekin­tően megvitatta a tanács. A végrehajtó bizottság nemré­giben már foglalkozott a lakásépítés helyzetével, az építkezések problémáival. Akkoriban ismertettük is la­punkban a bizottság vitájá­ban kialakult képet. A mos­tani vita a tanácsülésen ha­sonló eredményre jutott. Két tényező került az ér­deklődés előterébe, s mind­kettőnek közös alapja van. Az egyik: bár a mostani tervidőszak első két évének eredményei a lakásépítke­zésben aránylag jók, mégis, az egészen belül meglehető­sen nagy elmaradás mutat­kozik az állami, célcsopor­tos lakásépítkezésben. Az elmaradás okai közül a szakmunkáshiány, a mun­kaszervezési problémák, az anyagellátás zavarai és a tervező, beruházó, valamint a kivitelező közti együttmű­ködés hiányosságai nyom­nak legtöbbet a latban. S mindezeknek a hiányossá­goknak — legalábbis rész­ben — közös eredője a tech­nológiai váltás, a házgyári és más korszerű technoló­giák alkalmazása. Az új technológiák bizto­sították, hogy annyi lakás épülhessen a megyében, amennyi még soha, de e váltás gyorsan következett be, az építkezésekkel foglal­kozó szervek, vállalatok nem voltak képesek ennyi idő alatt átállni az új szer­vezési, technológiai módsze­rekre, melyek merőben új követelményeket támasztot­t tanácsülést követően rendkívüli ülést tartott a végrehajtó bizottság. Az ülé­sen a megye tanácsi szer­vezetének korszerűsítését vi­tatták meg.. A bizottság foglalkozott Szeged és a környező öt község — Algyő, Kiskun­­dorozsma, Szőreg, Tápé és Gyálarét — egyesítésük iránti kérelmével, Cserebö­tak. Így azután, bár több lakás épült, mint korábban — mégis kevesebb, mint amennyit akarunk, és amennyi épülhetne, ha a megfelelő szervezeti stb. feltételeket sikerült volna viszonylag ilyen rövid idő alatt megteremteni. A másik tényező: megle­hetősen drágák az új laká­sok. Ez is közismert tény, eredője ennek is az új technológia. De a házgyári technológia biztosítja egye­dül, hogy annyi lakást épít­hessünk, amennyivel majd megoldhatjuk lakásgondja­inkat A tanács határozatában végül úgy döntött, hogy folytatni kell a már meg­kezdett utat, a lakásépítés korszerű technológiájának elterjesztését. Jónak ítélte a tanács a lakáselosztás új módszereit, a lakásépítés komplex formáinak — cél­­csoportos, OTP, társas, ma­gán stb. — fejlődését. Egy­úttal a tanács utasította szakigazgatási szerveit az ülésen felmerült egyes kér­dések, feladatok megvizsgá­lására, a szükséges intézke­dések megtételére. Javasolta a tanács a városi tanácsok­nak, hogy vizsgálják felül a lakáselosztásnál megszabott jövedelmi kategóriahatáro­kat, és ha szükségesnek lát­ják, módosítsák azokat, a rendelet szellemében. Pél­dául a tanácsi bérlakásra igény­jogosultság határát az egy főre jutó 1500 forintról emeljék fel 2 ezer forintra. Határozatban mondta ki a tanács, hogy létre kell hoz­ni a Csongrád megyei Pá­lyaválasztási Tanácsot, a ta­nács Kulturális és Ifjúság­­politikai Bizottságának albi­zottságaként, kény Szenteshez csatolásá­val, valamint a makói és a szegedi járás területén kö­zös községi tanácsok létre­hozásával. A végrehajtó bi­zottság állásfoglalásában egyetértett e kérésekkel. Az­zal a javaslattal juttatja el e témákat az Elnöki Ta­nácshoz, hogy az 1973-as ta­nácsválasztások időpontjával hagyja jóvá e kéréseket. Sok más érdekes adattal is szolgált a jelentés, me­lyeket itt nincs lehetőség is­mertetni. Ezekre érdemes lesz majd külön visszatérni. Hiszen a tanácsülésen nem­csak a helyzetet mérték fel, hanem körvonalazták a reá­lis igényeket, a fejlesztés irányait is. A jelentés sze­rint mintegy ezer ággyal kellene fejleszteni a kórhá­zak befogadóképességét, hogy e tekintetben elfogad­ható helyzetet teremtsünk a megyében. Az elképzelések közt még számos cél szere­pel, az új gyógyszertári köz­ponttól a kijózanító állomá­sig. Végül a tanács határoza­tot hozott. Ebben a jelentés­ben foglalt célkitűzéseket el­fogadta, és azokat az egész­ségügy továbbfejlesztésével kapcsolatos irányelvekként fogadta el, nemcsak a mos­tani, hanem a következő tervidőszakra is. A határo­zat szerint a végrehajtó bi­zottságnak biztosítania kell, hogy a szegedi járás, Szen­tes és Csongrád rendelőinté­zete a­­ m­ostani ötéves terv­ben elkészüljön. A tanács felkérte az Egészségügyi Mi­nisztériumot, hogy tegye konkrét feladattá egy terü­leti vezető kórház felépíté­sét Szegeden. Egyúttal a tanács utasította Hantos Mi­hály elnökhelyettest, hogy vizsgálja meg az egyes ja­vaslatok megvalósításának lehetőségeit, és az esetleges intézkedésekre készítsen ja­vaslatot a végrehajtó bizott­ságnak. A technológiai váltás­t végrehajtó bizottság rendkívüli megbeszélése 62. évfolyam 237. szám 1972. október 7., szombat Ára: 80 fillér Készülnek a lakások Készülnek a lakások, nagyipari módon, a Szegedi Házgyárban. A nem is oly régen munkába állt üzemben modern technikai és technológiai rendszer segíti, hogy évente 2500 lakást gyártsanak. Az üzem dolgozói jó kö­rülmények között végzik munkájukat, és az elkészült la­káselemek minősége ellen si­ncs kifogás. Jó körülnézni a szép csarnokban és a gyárudvaron, csak az a nagy kár, hogy a gyorsan és nagy termelékenységgel működő ház­gyár termékeiből összeszerelt lakások száma viszonylag lassan szaporodik Tarjánban. Az elkészült épületelemet vízsugár mossa tisztára és így a kőzúzalékkal borított külső falról lepereg a fölösleges kőszemcse A gyártócsarnokból a tárolótérre vezet a panelek útja. Az udvaron is több nagy teljesít­ményű daru segíti helyére a lakások részeit Somogyi Károlyné felvételei Különleges szállítókocsira kerülnek a házgyárban készült lakások. Irány a tarjáni városrész, hogy itt összeszereljék a házakat.

Next