Délmagyarország, 1973. június (63. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-01 / 126. szám
PÉNTEK, 1973. JÚNIUS 1. BVT-ölés Június első napjaiban Izland fővárosában, Reykjavíkban tartja a Béke-világtanács európai bizottsága ülését. Ez jelentős állomása lesz a békeerők moszkvai világkongresszusa előkészítésének. Az OBT képviseletében Pethő Tibornak, az OBT alelnökének, a Magyar Nemzet főszerkesztőjének vezetésével csütörtökön delegáció utazott a tanácskozásra. (MTI) Békedelegáció indult a Közel-Keletre Az Országos Béketanács küldöttsége — a libanoni és a szíriai béketanács meghívására — csütörtökön elutazott a Közel-Keletre. A delegációt dr. Mondok Pál, az OBT alelnöke, a Pest megyei tanács elnöke vezeti. A delegáció tagjai: Bodonyi Pálné, az Elnöki Tanács tagja, a Hazafias Népfront budapesti bizottságának titkára, és Csonka György, az MSZMP Vas megyei bizottságának titkára, az OBT tagja. Megbeszéléseket folytatnak a libanoni és a szíriai béketanács vezetőivel a kétoldalú kapcsolatok szélesítéséről, a további együttműködés formáiról, lehetőségeiről. A tanácskozások fontos témája lesz a békemozgalmak felkészülése az októberben, Moszkvában tartandó békevilágkongresszusra. Zöldségtermesztő „centrum” Szatymazon Amikor jó néhány évvel ezelőtt Szatymazon, a Béke Termelőszövetkezetben a paprikatermesztéssel kísérletezni kezdtek, nem gondolták, hogy mára egy zöldségtermesztési „centrumot” hoznak létre, mintegy 200 holdon, s nemcsak híres gyümölcseiről lesz kedvelt a Szeged környéki homoki határ, hanem ízletes, friss zöldségeiről is. Ez a tavasz viszont egyáltalán nem kényeztette el a termelőszövetkezet tagjait. Nemcsak azért,mert a tél végi hónapok, a tavaszelő igen száraznak, csapadékmentesnek bizonyult, hanem azért is, mert elmaradtak a májusi aranyesők. Más években ilyentájt esik-esik, a mondás is úgy tartja, fekete széna, fehér kenyér, de az idei időjárás rácáfolt, mert nem feketedett meg a széna. Az esők meg elmaradtak. Májusban a szatymazi határ mindössze 10 milliméter csapadékot kapott Elenyészően kevés. Napjainkban 140—150 milliméter „adóssága” van a természetnek. A Béke Tsz-ben ezen a tavaszon a zöldségtermesztési programnak megfelelően jelentős területen palántáznak a tagok. 80 hold pritamin, 50 hold fűszerpaprika, és 10 holdon feferóni paprika kerül a földbe. Újdonság és máris sok jót mondanak róla mind a tagok, mind az érdeklődők és felvásárlók, a bimbóskel, ebből 30 holdon termesztenek. A magot Japánból vették, elég szép pénzért, de megszolgálja az árát hiszen a szerződés sok jóval kecsegtet — amit a szatymazi Béke Termelőszövetkezet a bajai hűtőiparral kötött. Az „új” élelmiszeripari cikkel, ami egyben meghosszabbítja a tenyészidőt hiszen a mínusz 6 fokot is bírja, egyben téli foglalkoztatottsághoz is jut a termelőszövetkezet nőtagjainak egy része. Az említettek mellett 10 holdon karfiol és 10 holdon kel terem még. A palánták kirakása előtt és után is öntöznek a közös gazdaságban. Négy öntözőberendezés üzemel állandóan, ami nélkül elképzelheteten lenne a homoki zöldségtermesztés. A homoki földek most melegek, s a heves futóhomok rengeteg vízre szomjazik. A gazdaságban már többször tartottak kényszerpihenőt palántaültetés közben, a hetek óta tartó forróság, a tikkasztó szél károsította erőteljesen a palántákat. Hét közepén ismét teljes erővel kezdődött a munka, négy ültetőgép dolgozik. A terület 60 százalékán már kirakták a palántákat. A zöldségtermesztést nagyrészben gépesítették, s a legkorszerűbb vegyszereket felhasználják ebben az üzemágban is. A tagságra mindössze a szedés vár, és a kétszeri kapálás. Igen nagy dolog, hogy az egész terület közös művelésben van. A Béke Tsz-ben befejeződött a lucerna első kaszálása, majd betakarítása. Az eredmény igen jó, hiszen nem járt eső, ezért veszteség nélkül, magas fehérjetartalommal takarították be az első kaszálást, mintegy 50 holdon. Viszont késik a második kaszálás, mindenképpen eső kellene, hogy felüdüljön a határ, s meggyorsuljon a növény fejlődése. Az idén igen jelentős területen termesztenek kukoricát is a Béke Tsz-ben. Itt is alkalmazzák a technika vívmányait, vegyszerezik a területet, a betakarításnál pedig csőtörőt foglalkoztatnak. A kukorica már 8—10 centiméterre nőtt, s esőt vár. Azokon a területeken, ahol a monokultúrás termesztés dívik, kétéves hatóanyagú vegyszert alkalmaztak. 140 holdon silókukoricát vetettek. A homokon beváltak a martonvásári fajták, az elmúlt esztendőben holdanként 40 mázsa termett csövesen. Ezt sem adják ki részesművelésre. Viszont azokon a kisebb területeken, ahol a csőtörő kombájn nem boldogul majd, kukoricatöréssel foglalkoztatják a tagságot is. Sz. L. I. Szalmakalapok a mezőn Nem a szalmakalapokat készítő cégeknek akarunk reklámot csinálni mostani képünkkel. Tűző napon, a gabonatermesztési kutatóintézet öthalmi telepén készült felvételünk. A szalmakalapban dolgozó palántaültetők láttán az jutott eszünkbe, érthetetlen, miért nem terjed a határban dolgozók körében jobban ez a szellős, de árnyékot tartó, nyári használatra mindenképpen ideális fejfedő. Fejnek, hajnak, és az egész embernek kellemesebb, egészségesebb, mint a fejkendő vagy a posztókalap. A kísérteti parcellákról ezt a hasznos tapasztalatot is jó lenne tovább vinni. Magyar—indiai megbeszélések A dr. G. S. Chillon-nak, az indiai népi kamara elnökének vezetésével hazánkban tartózkodó indiai parlamenti delegáció csütörtökön délelőtt a Hősök terén megkoszorúzta a Magyar Hősök Emlékművét. A küldöttséget délelőtt hivatalában fogadta Apró Antal, az országgyűlés elnöke: megkezdődtek a tárgyalások a hivatalos baráti látogatáson hazánkban tartózkodó indiai parlamenti delegáció és a magyar országgyűlés képviselői között. (MTI) . Az emberhez szólva gakran szóba kerül a munkahelyi pártszervezetekben, miként segítheti a politikai munka a leghatékonyabban a vállalati tervek teljesítését. Úgy véljük, azok válaszolják meg helyesen e kérdést, akik e tevékenység tudatformáló szerepéből indulnak ki. Vagyis abból, hogy az agitáció, a propaganda a szemléletet, az emberek gondolat- és érzésvilágát kell hogy alakítsa. Ez az igazi rendeltetése, ennél többre sem, de kevesebbre sem vállalkozhat. Nem egyszerűen „mozgósít” tehát a feladatok megvalósítására, hanem jóval többet tesz: a termelés úgynevezett emberi tényezőit alakítja, formálja. Azokat az erkölcsi, szemléleti, pszichológiai tényezőket, amelyektől mind nagyobb mértékben függ a termelési feladatok megoldása. Lehet ugyanis egy terv közgazdasági, vagy műszaki szempontból a lehető legésszerűbb, végrehajtása mégis akadozni fog, ha a dolgozókat a vezetés csupán e tervek puszta végrehajtóinak tekinti. Ezért közvetlen „termelési érdek” a munkahelyi demokrácia kibontakozása. A pártpolitikai munkának ebben a tekintetben is megvannak a maga — nagyon jelentős — tennivalói. Mégpedig mindenekelőtt az, hogy ösztönözze az embereket a véleménynyilvánításra, felkeltse és erősítse bennük azt az érzést, hogy felelős gazdái üzemüknek. Az ösztönzés persze önmagában még nem elegendő. Nem sokat ér, ha a pártszervezet ugyan buzdít az együttes gondolkodásra, de nem fordít figyelmet az ehhez szükséges feltételek kialakítására. Ez utóbbi természetesen elsősorban a gazdasági vezetés, illetve a szakszervezet dolga. De a pártszervezet is rajta kell, hogy tartsa a szemét, sőt közvetlenül is közre kell működnie ebben. Politikai munkával is, hiszen enélkül nem bontakozhat ki az eleven munkahelyi demokrácia légköre. S e légkör megléte vagy hiánya távolról sem mellékes. Ezért nem lehet egyetérteni azzal, ha a munkahelyi demokrácia fejlettségi szintjét csupán a szervezeti kereteken, formákon mérik. Nem elég tehát, ha csak azt vizsgálják, hány tanácskozást, gyűlést tartottak, mennyi résztvevővel és felszólalóval, hogyan tartották meg a formai előírásokat, és így tovább. Félreértés ne essék: távol áll tőlünk a szervezeti kérdések lebecsülésének szándéka. Hiszen az eredmény gyakran éppen az előkészítés alaposságán múlik. Például azon, hogy egy termelési tanácskozáson milyen szélesre tágítják a résztvevők körét. Ha ugyanis túlzottan nagyszámú és szerteágazó a megjelentek tábora, az emberek szokatlannak és idegennek érzik a körülményeket, s inkább csak maguk között, szűkebb körben nyilvánítanak véleményt. Az efféle „kuckó-közvélemény” pedig nem elegendő a széles körű munkahelyi demokrácia kibontakozásához. De folytathatnánk a sort olyan tényezők megemlítésével, mint például a munkahelyi tanácskozások témáinak megválasztása. Hányszor hallani munkások kifakadását amiatt, hogy az elhangzó előadások, tájékoztatók nehezen érthetőek, számokkal és műszaki részkérdésekkel agyonzsúfoltak. Vagy ugyanazokról a dolgokról esik szó unos-untalan, s nap mint nap találkoznak velük különböző fórumokon. Látszólag kisebb jelentőségű dolgok ezek, de az üzemi demokrácia légköre nem kis részben éppen az ilyesmiktől függ. A különböző tanácskozások alapos, körültekintő előkészítése tehát nem lebecsülhető. Mégis hiba lenne a munkahelyi demokrácia problémakörét a szervezeti kérdésekre egyszerűsíteni, pusztán vagy elsősorban a szervezeti oldalról megközelíteni. Azt kell elérnünk, hogy az üzemi demokrácia az egyes munkahelyek mindennapos életének állandó és természetes elemévé váljék. S ennek megvalósításában a mi körülményeink között a pártszervezet mindenütt kulcsszerepet tölt be, mindenekelőtt rajta múlik egy ilyen szemlélet és gyakorlat meggyökereztetése. Természetesen a pártszervezetnek arra is fel kell hívnia a figyelmet, hogy a munkahelyi demokráciának a termelőmunka mindennapjaiban történő érvényesítése nem öncélú folyamat, hanem a termelés előbbremozdításának, fejlesztésének eszköze. Ezért érdemel bátorítást például az olyan művezető, aki megbeszéli a dolgozókkal a döntések végrehajtásának módját. A munka menetének ilyen kollektív megtervezése esetén is megtörténhet, hogy nem a legjobb megoldást választják. Ilyen esetben azonban könnyebben tudják a hibát kijavítani, mert a dolgozók felelősséget éreznek az eredményes végrehajtásért. Ez a tapasztalat is megerősíti, hogy nem mindig az utasítás az egyszerűbb és célravezetőbb eljárás. A végrehajtás eredményessége attól is függ, mennyire érzik a dolgozók sajátjuknak azt a tevékenységet, amelyet végeznek, mennyire érzik magukat „beavatva” saját munkájuk előkészítésébe és eredményébe. S ez olyan tényezője a termelőmunkának, amelyet a pártpolitikai tevékenység soha nem hagyhat figyelmen kívül. DR. JENEI GYÖRGY, az MSZMP KB munkatársa KGST bizottság tanácskozása Csütörtökön Budapesten, a Gellért Szállóban megkezdődött a KGST szabványügyi állandó bizottságának 32. ülése. Az egyhetes tanácskozáson részt vesznek a KGST-tagországoknak és a KGST szabványügyi intézetének küldöttségei, valamint a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) képviselője. A tanácskozást H. Emmerich, a KGST szabványügyi állandó bizottság elnöke, a Német Demokratikus Köztársaság Szabványügyi Hivatalának elnökhelyettese nyitotta meg, majd dr. Olajos József, a Magyar Szabványügyi Hivatal elnöke, a magyar delegáció vezetője üdvözölte az ülés résztvevőit. Az eseménysorozat alkalmával dr. Olajos József elmondotta, hogy a most először Budapesten ülésező állandó bizottság eddig körülbelül kétezer szabványajánlást fogadtatott el. A Zsiguli-program sikeréhez is például jelentősen hozzájárult a szabványosítási munka. A szabányosítási szakemberek jelenleg az európai energiahálózat (gáz- és olajhálózat, elektromos rendszer összekapcsolásának műszaki feltételein, valamint a nemzetközi víz- és levegőszennyeződés egységes elhárítási szabályain dolgoznak. A budapesti ülésén mintegy 150 új szabványajánlás elfogadásáról tanácskoznak a résztvevők. 3 fi pedagógusok lakásépítésének tapasztalatai A Pedagógus Szakszervezet elnökségének ülése A pedagógusok lakásépítésének eredményeit, elmúlt évi tapasztalatait összegezték csütörtökön a Pedagógusok Szakszervezete elnökségének ülésén. A tanácskozás megállapította: jó eredménnyel zárult a nevelők kedvezményes lakásépítési akciója 1972- ben is. A megyei művelődésügyi osztályok ebben az időszakban 1236 kölcsönigényt terjesztettek fel a Művelődésügyi Minisztériumhoz. A korábbi évhez képest a községekből benyújtott igények száma némileg csökkent, a városiaké pedig növekedett. Az Országos Takarékpénztár 1100 kölcsönkeretet biztosított. Örvendetes, hogy az építkezők 26 százaléka pedagógus-házaspár, és szembetűnő, hogy növekszik az építkező óvónők száma is. Továbbra is sok segítséget jelent a pedagógusok számára a szolgálatilakás-vásárlás és -építés. A megyék részére költségvetésből biztosított lakásvásárlási összegek ebben a tervidőszakban nem változnak. A megyék a vásárlásra biztosított összegből támogatják a községek szolgálatilakás-építkezéseit is. A tanácsi lakásjuttatások száma megyénként, illetve városonként változó. Fejér megyében például határozat is született a városi pedagógusok lakásjuttatásainak növelésére. Igen szép eredményeket értek el: Székesfehérvárott és Dunaújvárosban is a pedagóguslakásigényeket majdnem 100 százalékban kielégítették. A Pedagógus Szakszervezet megyei bizottságai már az elmúlt évben is szorgalmazták, hogy az illetékes megyei, illetve városi tanácsok hozzanak létre lakásépítési alapot, amelyből a tanácsi dolgozókon kívül a pedagógusok lakásépítkezéseit, illetve vásárlásait is támogathatják. Ezek a törekvések tavaly csak Debrecenben és Egerben jártak eredménnyel. Sajnos, néhány megyében — például Komáromban — a tanács létrehozott ugyan lakásépítési alapot — és bár a rendelet lehetővé teszi —, abba mégsem vonták be a fenntartásuk alatt levő intézmények dolgozóit, így a pedagógusokat sem. A Pedagógus Szakszervezet elnöksége, summázva a tapasztalatokat, megállapította: a tavalyi esztendő is — a számos hátráltató tényező ellenére — eredményeket hozott: több mint 1700 pedagóguscsalád lakásproblémája oldódott meg. (MTI)