Délmagyarország, 1979. február (69. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-02 / 27. szám

Montele, 1979. február 2 A Telefongyár befejezéséhez közeledő technológiai rekonstrukciója eredményeként korszerű és gazdaságos termékeket gyártanak. Termelésük csaknem hetvenöt száza­­lékát az átviteltechnikai berendezések teszik ki, amelyeket a postán kívül az ipar is használ. Exportra is szállítanak belőlük. A Szovjetunióban például az olajvezetékek mellé telepített hírközlő rendszer fontos egységei. A képen­ ellenőrzik az alkatré­­szek minőségét Adják, veszik Az ingatlanforgalom tapasztalatai Évről­ évre növekszik a Szegedre beköltözők ará­nya. Nemcsak a lakáshiva­talba küldött igénylések szá­mából, hanem az ingatlan­­forgalom emelkedéséből is erre lehet következtetni. Egyre többen kopogtatnak az IKV ingatlanközvetítő iro­dájában. Elsősorban telek iránt óriási az érdeklődés, de keresik a lakásokat, gará­zsokat is. Tavaly 342 millió forint értékben adták-vették a lakást, a telket és garázst a szegediek. Az 1977-es for­galomhoz képest 80 millió forintos a növekedés. A számok, adatok nem­csak arról tanúskodnak, hogy egyre többen szeretné­nek Szegeden letelepedni. Igen nagy mértékben meg­növekedett a régóta itt la­kók igénye is. Szinte min­den harmadik család na­gyobb lakást akar venni, vagy cserélni. Tavaly nyáron megjelent egy jogszabály, ami miatt megcsappant az OTP-lakást kínálók tábora a szabadpia­con. Pontosabban arról van szó, hogy az új rendelkezés lehetőséget ad a takarék­pénztárnak az OTP-lakások visszavásárlására. Nem is akármilyen áron, hanem a napi forgalmi érték szerint fizetnek. És úgy látszik, az állam jó vásárlónak bizo­nyul, mert tavaly a félév alatt 87 lakást kínáltak az OTP-nek visszavételre. Ha most valaki az ingatlanköz­vetítőben OTP-lakás iránt érdeklődik, csak egy címet kaphat. Két évvel ezelőtt még arról számolhattunk be, hogy a szabad piacon mi­lyen naiv a kínálat az örök­lakásokból. Augusztus óta teljes a fordulat. Nincs szükség hosszú ok­nyomozásra, hogy kiderül­jön, miért ez a változás. Az OTP azért bizonyul jobb ve­vőnek, mint a szabadpiaci vásárló, mert például, aki épít, új lakásának átadásáig régi otthonában maradhat, a takarékpénztár feltételei kö­zött. A legtöbben azért ad­ják el a lakást az OTP- nek, hogy nagyobbhoz, jobb otthonhoz jussanak. A tár­­sasházénítfik nagy része eb­ből a körből kerül most már ki. Például a cóbordó ut­cában egy barakásos híz mi­nden bk ♦uie Monosa OTP- lakásból költözik majd új otthonába. A rendelet úgy látszik, él*nkítően hat a magánén­*ésre. Vézü­’is ez kedvező, hiszen az állampol­gárok egy része nem a ta­nácsokat keresi fel gond­jaival, kérésével. Ez a jelenség természe­tesen a telek adásvételt is befolyásolja. Soha ilyen konjunktúrája nem volt a házhelyeknek, a beépítésre alkalmas területnek, mint napjainkban. A telekadó csökkenti ugyan a spekulá­ció lehetőségeit, de sem­milyen állami intézkedés nem tudja megszabni, ki, mennyiért adja telkét A vá­sárló pedig fizet, ha pénze van, és az IKV­ adatai sze­rint a Belvárosban 4700 fo­rintot is leszurkoltak egy négyszögölért. Szeged más részein alacsonyabb áron ta­láltak gazdára a házhelyek. Például a Galamb utcában 3300 forintért, a Bal fa­sorban 3500 forintért, a Pál utcában 3200 forintért (négy­szögölenként) kelt el a tár­sasházépítésre alkalmas te­lek. Legtöbbet a Hóbbártba­­sa utcában fizettek, négy­szögölenként 5500 forintot. A külterületen szerényebbek az árak. Dorozsmán 630 fo­rintért, Szőregen 520 forin­tért, Tápén négyszögölenként 640 forintért talált vevőre egy-egy telek, ami nincs közművesítve. A szabad­piaci árak többsége nem tükrözi a reális ingatlan ér­tékét. Nagyobb állami te­lekkínálattal hamar vissza lehetne szorítani a magán­­felek közötti árfolyamot. Valós értékben kelnek a szövetkezeti lakások. A kétszobás tar­jáni otthonért 400 ezer forintot, másfél szobásért 300 ezer forintot fizetnek. Ez a tarifa szink­ronban van a hivatalos árakkal. A ,,realitást” az­zal is lehet magyarázni, hogy az átadásból származó hasznot progresszíven adóz­za az állam. Az utóbbi években meg­nőtt a családi, társasházak iránt a kereslet. Ez meg­határozza az értéküket is.­­A családi házak általában a nem közművesített terüle­teken 500 ezer forint alatt kelnek el. A­ Belvárosban azonban más a helyzet. Kü­lönösen akkor emelik az árakat magasra a magánfe­lek, amikor egy-egy terüle­ten sok házat szanálnak. A Nagykörúton belül családi házat vagy társasházrészt 600 ezer forint alatt nem­igen lehet kapni. A vásárlók köre a nagyarányú szaná­lások miatt állandóan nő. A legmagasabb értékben el­kelt családi, illetve társas­­ház­ak listája izén hos­­­szú. A Róna utcában 720 ezer forintért, a Rózsa Fe­renc sugárúton kétszobás ház 660 ezer forintért, a Ri­gó utcában 850 ezer forin­tért (három és fél szobás la­kás), a Sándor utcában négy­ezer forintért, a Zákány ut­cában egy hasonló lakás ugyancsak 900 ezer forintért, a Szőri utcában kétszobás ház 600 ezer forintért talált gazdára. A vásárlók több­nyire a szanált házak tu­lajdonosai. A lakásgazdálkodást még mindig nehezíti, hogy a ta­nácsi lakások cseréje las­sú. A magánfelek közötti ta­nácsi lakáscseréknél az is tapasztalható, hogy igen ko­moly értékkülönbözetet fizet­nek. Előfordult, amikor két szoba, komfort nélküli és kétszobás összkomfortos ott­hon cseréjénél a magasabb komfortfokozatért 50 ezer fo­rintot szurkoltak le. Vagy két és fél szobás komfor­tos és két szoba hallosi össz­komfortos lakás között 65 ezer forint volt a ráfizetés. A jogszabály ezt a fizetést nem tiltja, mégis indokolat­lanul magas a rákérés. Egy szobának az ára gyakran több, mint amennyit a hon­polgár lakáshasználatba-vé­­teli díjként az államnak fizet. A rákérést csökken­teni vagy megszüntetni úgy lehetne, ha az IKV olyan la­kásparkkal rendelkezne, ami­nek segítségével gyorsítani tudná a cseréket, akár több lépésben is. Nem lehet szomorkodni azon, hogy az ingatlanforga­lom milyen jelentősen nö­vekedett 1978-ban. Nagyon sok ember lakásgondját meg­oldotta a tanács segítsége nélkül. A szabadforgalmi árak azonban nem kedvez­nek a városfejlesztésnek. Magas telek-, családiház­­árak miatt a tanácsnak év­ről évre többet kell kifi­zetni szanálásra. Ezen első­sorban úgy lehetne változ­tatni, ha a társas-, családi­­ház-építéshez nagyobb te­rülés állna rendelkezésre. Persze, ezt az óhajt kön­­­nyű leírni. De tudni kell, hogy az építési területek közművesítése sem olcsó, sok-sok millió forintba ke­rül. Halász Miklós 3 Pártépítés a szegedi járásban Eleget tenni a magasabb követelményeknek, érvénye­­síteni a párt eszmei-politikai, cselekvési egységét, a párt tekintélyét — ez volt tavaly a pártépítés fő jellemzője a szegedi járásban is. A köz­ségi és munkahelyi alapszer­vezetek többségének ilyen jellegű jó munkájával jelen­tős az előrelépés. Ezért is ál­lapította meg ülésén a járási párt-végreh­ajtó bizottság, ami­kor ezt a témát tárgyalta meg, hogy 197S-ban a párt­munka szerves részévé vált a tagfelvétel, kezdve az elő­készítéstől a taggyűlések fó­rumáig, amelyen nyomon le­hetett követni a tervszerűsé­get, a konzultánsok munká­ját, a kiválasztás helyessé­gét, elsősorban a 18—-26 éve­sek körében. A szegedi járásban a párt­ba felvettek 90 százaléka fi­zikai dolgozó, pontosabban­­ szólva: 69,4 százaléka mun­kás, zömmel a mezőgazda­ságból. Közvetlenül a terme­lést irányító új párttagok aránya 8,4 százalék. A párt­tagság növekedése tavaly a szegedi járásban 4,3 száza­lék volt, amely magasabb a megyei és az országos átlag­nál. Az új párttagok sorában a nők aránya 32,3 százalék, s közülük a fizikai munka­­körnek 45,4 százalékot kép­viselnek. A számok tükrében az is olvasható, hogy 1977-hez vi­szonyítva jelentős a harminc éven aluliak száma és ará­nya, amely a KISZ párttaggá nevelő tevékenységének ja­vulását is bizonyítja. A párt­tagnak felvett fiatalok több mint 70 százaléka KISZ-tag, s zömüket alapszervezetük ajánlotta a pártba. A szegedi járásban a párt­ba tavaly felvettek mind­egyikének megvan a nyolc általános iskolai végzettsége: nőtt a közép- és felsőfokú iskolával rendelkezők száma. Arányuk mintegy 50 száza­lék az új párttagok között. Politikai képzettséggel is töb­ben rendelkeznek a párt új tagjainak sorában azoknál, akiket a korábbi években vettek fel. Erre is figyelem­mel voltak a pártalapszerve­­zetek a kiválasztásnál, ami­kor a párt célkitűzéseivel, feladataival ismertették meg a leendő párttagokat. Ennek a figyelemnek köszönhető, hogy továbbra is szép szám­mal kerültek a pártba fiatal szakemberek, agrár- és mű­szaki értelmiségiek, pedagó­gusok. Az is jellemző a já­rási párta­la­pszervezetek párt­építő tevékenységére, hogy a tagfelvétel előtt konkrét fel­adatok elvégzésével bízták meg a leendő párttagokat, akik megbízatásuknak eleget tettek, ezzel is bizonyítva, hogy elkötelezettségüket, a tagsággal járó magasabb kö­vetelményeket és kötelmeket komolyan veszik. Azt is megállapította ülé­sén a szegedi járási párt­­végrehajtó bizottság, hogy az alapszervezetek pártépítési munkája mindinkább egyen­letes és a tagfelvételi joggal rendelkező nagyközségi párt­­bizottságok ugyancsak telje­sítették ilyen jellegű felada­taikat. A jövőben is a kol­lektív munka, a folyamatos­ság az alapja a pártépítés­­nek, ezt kell előtérbe állíta­niuk a községi és munka­helyi pártszerveknek és alap­szervezeteknek. A kiválasztás, az alkalmas­ság a párttagságra továbbra is körültekintő munkát igé­nyel, s e tekintetben jobban kell támaszkodni a pártcso­portokra, amelyeknek tagjai közelebbről ismerik munka­helyükön azokat a párton­­kívülieket, akikre minden tekintetben lehet számítani, mint leendő párttagokra. Jó módszer a pártépítésben az is, hogy egyre több párttag kapja megbízatásként a párt­taggá nevelést, amely felelős­ségteljes munka. Ez persze nem azonos a konzultánsok tevékenységével. Elsősorban ők foglalkoznak a leendő párttagok elméleti-politikai felkészítésével, megismertetik velük a párt politikáját, cél­kitűzéseit, a párttagsággal járó kötelességeket és jo­gokat. Arra kell törekedni, hogy már ebben a stádium­ban kapjanak társadalmi megbízatást a leendő pártta­gok, segítséget nyújtva nekik a mozgalmi munka gyakorla­tához, a mozgalmi munka bevált módszereinek meg­ismeréséhez. L.F. SzolBolyk­orlát A Fővárosi Közterületfennt­­artó Vállalat az idén is foly­­tatja a szalagkorlát-építést a Duna-parton. A pesti olda­lon a Szabadság-híd és az Erzsébet-híd közötti részen, a budai oldalon pedig a Pe­­tőfi-híd és a Margit-híd kö­zötti szakaszon, összesen hét rel fel korlátot. Az idei mun­ka befejezése után a közvet­lenül a Duna mentén lebonyo­lódó közúti forgalom végig védősávot kap. Az építők vállalták, hogy a szalagkorlá­tok rögzítésével a nyári csúcsforgalomra, az esztendő szobás társasház-rész 906 kilométer hosszúságban szem közepére elkészülnek. Gondoskodás öregekről A szegedi Tömörkény Ist­ván Gimnázium és szak­­középiskola egészségügyi ta­gozatának III. osztályos ta­nulói már hét éve hetenként rendszeresen látogatják az egyedül élő, magukra ma­radt, idős szegedi nyugdíjas pedagógusokat. Takarítanak, bevásárolnak, mosnak, fel­olvasnak, főleg azonban be­szélgetnek velük. A tanulók tapasztalataikról, élményeik­ről félévenként írásban szá­molnak be. Lapozgatom a beszámoló­kat. Egy-egy idős kortárs élete tükröződik bennük, be­tegsége, elhagyatottsága, amit csak ezeknek a leányoknak kedves magatartása, mun­kaszeretete, jósága, áldo­zatkészsége és szeretete eny­hít valamennyire. De be­széljenek helyettem az írá­sok. „Eleinte bizalmatlanul fo­gadott bennünket a­ néni. Közölte velünk, hogy nem tart igényt segítségünkre. De mi nem hagytuk annyiban. Végül beleegyezett, hogyha ráérünk, elmehetünk hoz­zá beszélgetni. Amikor látta, hogy komolyan vesszük fel­adatunkat, egyre bizalma­sabb lett, s végül megsze­retett bennünket annyira, hogy ma már kérdőre von­va késünk. Mi is megszeret­tük őt.”... „A szeretet min­den embernek jól esik. Ha valaki érzett már hasonlót, nem hiszem, hogy megkérdi, miért csináljuk, várunk-e ju­talmat érte? A szeretetnél nagyobb jutalom nincs,­­ azt hisszük, ezt tanulni nem kell. Aki ezt a munkát el­kezdi, örömmel csinálja”... „Nagyon megszeretett ben­nünket a néni. Számolta a napokat, mikor jövünk már? Éreztük, hogy szüksége van ránk.” „A néni legjobban beszélgetésre vágyott. Sokat mesélt múltjáról, fiatalságá­ról, de szívesen vette és sze­rette azt is, ha mi beszélge­tünk iskolai életünkről”... ..E elmesélte, hogy mi történt vele legutóbbi látogatásunk óta, és minket is­ kikérde­zett, mit is csináltunk az­óta”.........Állandó progra­munk volt, hogy felolvas­tunk neki az aktuális ese­ményekről.” „A néni már 93 éves. Jó egészségi állapotnak örvend, bár hallásával és emlékezőképességével már problémák vannak. Sokszor elfelejti, hogy hány éves. Ilyenkor tőlünk kérdezi, pe­­dig idős kora ellenére sem veszítette el érdeklődését a Búcsúzás­kor mindig a lelkünkre kö­­ti, hogy minél hamarabb lá­togassuk meg újra. őt ugyanis nem látogatja sen­i rajtunk kívül”........Ez az idős asszony csalódott az életben, teljesen kiábrándult az emberekből, nem láto­gatja őt senki. Teljesen megveti az életet Akkoriét» külső világ iránt, tud először örülni, amikor névnapján virággal és né­hány apró ajándékkal ked­veskedtünk neki. Sírt, a ke­zünket szorította és mi úgy éreztük, hogy egy kicsit ta­lán boldog is volt”........Leg­kedvesebb élményünk az volt, amikor névnapján két szál szegfűvel és egy tábla csokoládéval kedveskedtünk neki. A néni meglepődött és örömében szóhoz sem tudott jutni. Aznap csaknem el­maradt a takarítás, mert közösen ünnepeltük a név­napot” .........Nagyon szép és humánus feladatnak tartjuk az idős emberek támogatását és segítését” ........Az idős pedagógusok petronálása naiv megtiszteltetés szá­munkra, és ezt a feladatot nagyon szívesen teljesít­jük”. Idéznék tovább, de azt hi­szem, ennyi is elég, hogy képet adjon mind az egye­dülálló, magukra maradt idős nyugdíjas pedagógusok helyzetéről, mind ezeknek a derék leányoknak igaz szív­vel végzett áldozatos mun­kájáról. Befejezésül álljon itt egy gondozott pedagógus levelé­ből néhány sor: „Még ilyen figyelmes, készséges leányok nem voltak nálam. Egyszó­val az emberségességből leg­kiemelkedőbb eredménnyel vizsgáztak, özv. Szabó Ist­vánná aranydiplomás taní­tó.” Az iskola részéről a juta­lom természetesen nem ma­rad el. Az idős pedagógu­sokkal kiemelkedően foglal­kozó tanulók könyvet kap­nak. . Kiss Lásd#

Next