Délmagyarország, 1979. február (69. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-02 / 27. szám
Montele, 1979. február 2 A Telefongyár befejezéséhez közeledő technológiai rekonstrukciója eredményeként korszerű és gazdaságos termékeket gyártanak. Termelésük csaknem hetvenöt százalékát az átviteltechnikai berendezések teszik ki, amelyeket a postán kívül az ipar is használ. Exportra is szállítanak belőlük. A Szovjetunióban például az olajvezetékek mellé telepített hírközlő rendszer fontos egységei. A képen ellenőrzik az alkatrészek minőségét Adják, veszik Az ingatlanforgalom tapasztalatai Évről évre növekszik a Szegedre beköltözők aránya. Nemcsak a lakáshivatalba küldött igénylések számából, hanem az ingatlanforgalom emelkedéséből is erre lehet következtetni. Egyre többen kopogtatnak az IKV ingatlanközvetítő irodájában. Elsősorban telek iránt óriási az érdeklődés, de keresik a lakásokat, garázsokat is. Tavaly 342 millió forint értékben adták-vették a lakást, a telket és garázst a szegediek. Az 1977-es forgalomhoz képest 80 millió forintos a növekedés. A számok, adatok nemcsak arról tanúskodnak, hogy egyre többen szeretnének Szegeden letelepedni. Igen nagy mértékben megnövekedett a régóta itt lakók igénye is. Szinte minden harmadik család nagyobb lakást akar venni, vagy cserélni. Tavaly nyáron megjelent egy jogszabály, ami miatt megcsappant az OTP-lakást kínálók tábora a szabadpiacon. Pontosabban arról van szó, hogy az új rendelkezés lehetőséget ad a takarékpénztárnak az OTP-lakások visszavásárlására. Nem is akármilyen áron, hanem a napi forgalmi érték szerint fizetnek. És úgy látszik, az állam jó vásárlónak bizonyul, mert tavaly a félév alatt 87 lakást kínáltak az OTP-nek visszavételre. Ha most valaki az ingatlanközvetítőben OTP-lakás iránt érdeklődik, csak egy címet kaphat. Két évvel ezelőtt még arról számolhattunk be, hogy a szabad piacon milyen naiv a kínálat az öröklakásokból. Augusztus óta teljes a fordulat. Nincs szükség hosszú oknyomozásra, hogy kiderüljön, miért ez a változás. Az OTP azért bizonyul jobb vevőnek, mint a szabadpiaci vásárló, mert például, aki épít, új lakásának átadásáig régi otthonában maradhat, a takarékpénztár feltételei között. A legtöbben azért adják el a lakást az OTP- nek, hogy nagyobbhoz, jobb otthonhoz jussanak. A társasházénítfik nagy része ebből a körből kerül most már ki. Például a cóbordó utcában egy barakásos híz minden bk ♦uie Monosa OTP- lakásból költözik majd új otthonába. A rendelet úgy látszik, él*nkítően hat a magánén*ésre. Vézü’is ez kedvező, hiszen az állampolgárok egy része nem a tanácsokat keresi fel gondjaival, kérésével. Ez a jelenség természetesen a telek adásvételt is befolyásolja. Soha ilyen konjunktúrája nem volt a házhelyeknek, a beépítésre alkalmas területnek, mint napjainkban. A telekadó csökkenti ugyan a spekuláció lehetőségeit, de semmilyen állami intézkedés nem tudja megszabni, ki, mennyiért adja telkét A vásárló pedig fizet, ha pénze van, és az IKV adatai szerint a Belvárosban 4700 forintot is leszurkoltak egy négyszögölért. Szeged más részein alacsonyabb áron találtak gazdára a házhelyek. Például a Galamb utcában 3300 forintért, a Bal fasorban 3500 forintért, a Pál utcában 3200 forintért (négyszögölenként) kelt el a társasházépítésre alkalmas telek. Legtöbbet a Hóbbártbasa utcában fizettek, négyszögölenként 5500 forintot. A külterületen szerényebbek az árak. Dorozsmán 630 forintért, Szőregen 520 forintért, Tápén négyszögölenként 640 forintért talált vevőre egy-egy telek, ami nincs közművesítve. A szabadpiaci árak többsége nem tükrözi a reális ingatlan értékét. Nagyobb állami telekkínálattal hamar vissza lehetne szorítani a magánfelek közötti árfolyamot. Valós értékben kelnek a szövetkezeti lakások. A kétszobás tarjáni otthonért 400 ezer forintot, másfél szobásért 300 ezer forintot fizetnek. Ez a tarifa szinkronban van a hivatalos árakkal. A ,,realitást” azzal is lehet magyarázni, hogy az átadásból származó hasznot progresszíven adózza az állam. Az utóbbi években megnőtt a családi, társasházak iránt a kereslet. Ez meghatározza az értéküket is.A családi házak általában a nem közművesített területeken 500 ezer forint alatt kelnek el. A Belvárosban azonban más a helyzet. Különösen akkor emelik az árakat magasra a magánfelek, amikor egy-egy területen sok házat szanálnak. A Nagykörúton belül családi házat vagy társasházrészt 600 ezer forint alatt nemigen lehet kapni. A vásárlók köre a nagyarányú szanálások miatt állandóan nő. A legmagasabb értékben elkelt családi, illetve társasházak listája izén hosszú. A Róna utcában 720 ezer forintért, a Rózsa Ferenc sugárúton kétszobás ház 660 ezer forintért, a Rigó utcában 850 ezer forintért (három és fél szobás lakás), a Sándor utcában négyezer forintért, a Zákány utcában egy hasonló lakás ugyancsak 900 ezer forintért, a Szőri utcában kétszobás ház 600 ezer forintért talált gazdára. A vásárlók többnyire a szanált házak tulajdonosai. A lakásgazdálkodást még mindig nehezíti, hogy a tanácsi lakások cseréje lassú. A magánfelek közötti tanácsi lakáscseréknél az is tapasztalható, hogy igen komoly értékkülönbözetet fizetnek. Előfordult, amikor két szoba, komfort nélküli és kétszobás összkomfortos otthon cseréjénél a magasabb komfortfokozatért 50 ezer forintot szurkoltak le. Vagy két és fél szobás komfortos és két szoba hallosi összkomfortos lakás között 65 ezer forint volt a ráfizetés. A jogszabály ezt a fizetést nem tiltja, mégis indokolatlanul magas a rákérés. Egy szobának az ára gyakran több, mint amennyit a honpolgár lakáshasználatba-vételi díjként az államnak fizet. A rákérést csökkenteni vagy megszüntetni úgy lehetne, ha az IKV olyan lakásparkkal rendelkezne, aminek segítségével gyorsítani tudná a cseréket, akár több lépésben is. Nem lehet szomorkodni azon, hogy az ingatlanforgalom milyen jelentősen növekedett 1978-ban. Nagyon sok ember lakásgondját megoldotta a tanács segítsége nélkül. A szabadforgalmi árak azonban nem kedveznek a városfejlesztésnek. Magas telek-, családiházárak miatt a tanácsnak évről évre többet kell kifizetni szanálásra. Ezen elsősorban úgy lehetne változtatni, ha a társas-, családiház-építéshez nagyobb terülés állna rendelkezésre. Persze, ezt az óhajt könnyű leírni. De tudni kell, hogy az építési területek közművesítése sem olcsó, sok-sok millió forintba kerül. Halász Miklós 3 Pártépítés a szegedi járásban Eleget tenni a magasabb követelményeknek, érvényesíteni a párt eszmei-politikai, cselekvési egységét, a párt tekintélyét — ez volt tavaly a pártépítés fő jellemzője a szegedi járásban is. A községi és munkahelyi alapszervezetek többségének ilyen jellegű jó munkájával jelentős az előrelépés. Ezért is állapította meg ülésén a járási párt-végrehajtó bizottság, amikor ezt a témát tárgyalta meg, hogy 197S-ban a pártmunka szerves részévé vált a tagfelvétel, kezdve az előkészítéstől a taggyűlések fórumáig, amelyen nyomon lehetett követni a tervszerűséget, a konzultánsok munkáját, a kiválasztás helyességét, elsősorban a 18—-26 évesek körében. A szegedi járásban a pártba felvettek 90 százaléka fizikai dolgozó, pontosabban szólva: 69,4 százaléka munkás, zömmel a mezőgazdaságból. Közvetlenül a termelést irányító új párttagok aránya 8,4 százalék. A párttagság növekedése tavaly a szegedi járásban 4,3 százalék volt, amely magasabb a megyei és az országos átlagnál. Az új párttagok sorában a nők aránya 32,3 százalék, s közülük a fizikai munkakörnek 45,4 százalékot képviselnek. A számok tükrében az is olvasható, hogy 1977-hez viszonyítva jelentős a harminc éven aluliak száma és aránya, amely a KISZ párttaggá nevelő tevékenységének javulását is bizonyítja. A párttagnak felvett fiatalok több mint 70 százaléka KISZ-tag, s zömüket alapszervezetük ajánlotta a pártba. A szegedi járásban a pártba tavaly felvettek mindegyikének megvan a nyolc általános iskolai végzettsége: nőtt a közép- és felsőfokú iskolával rendelkezők száma. Arányuk mintegy 50 százalék az új párttagok között. Politikai képzettséggel is többen rendelkeznek a párt új tagjainak sorában azoknál, akiket a korábbi években vettek fel. Erre is figyelemmel voltak a pártalapszervezetek a kiválasztásnál, amikor a párt célkitűzéseivel, feladataival ismertették meg a leendő párttagokat. Ennek a figyelemnek köszönhető, hogy továbbra is szép számmal kerültek a pártba fiatal szakemberek, agrár- és műszaki értelmiségiek, pedagógusok. Az is jellemző a járási pártalapszervezetek pártépítő tevékenységére, hogy a tagfelvétel előtt konkrét feladatok elvégzésével bízták meg a leendő párttagokat, akik megbízatásuknak eleget tettek, ezzel is bizonyítva, hogy elkötelezettségüket, a tagsággal járó magasabb követelményeket és kötelmeket komolyan veszik. Azt is megállapította ülésén a szegedi járási pártvégrehajtó bizottság, hogy az alapszervezetek pártépítési munkája mindinkább egyenletes és a tagfelvételi joggal rendelkező nagyközségi pártbizottságok ugyancsak teljesítették ilyen jellegű feladataikat. A jövőben is a kollektív munka, a folyamatosság az alapja a pártépítésnek, ezt kell előtérbe állítaniuk a községi és munkahelyi pártszerveknek és alapszervezeteknek. A kiválasztás, az alkalmasság a párttagságra továbbra is körültekintő munkát igényel, s e tekintetben jobban kell támaszkodni a pártcsoportokra, amelyeknek tagjai közelebbről ismerik munkahelyükön azokat a pártonkívülieket, akikre minden tekintetben lehet számítani, mint leendő párttagokra. Jó módszer a pártépítésben az is, hogy egyre több párttag kapja megbízatásként a párttaggá nevelést, amely felelősségteljes munka. Ez persze nem azonos a konzultánsok tevékenységével. Elsősorban ők foglalkoznak a leendő párttagok elméleti-politikai felkészítésével, megismertetik velük a párt politikáját, célkitűzéseit, a párttagsággal járó kötelességeket és jogokat. Arra kell törekedni, hogy már ebben a stádiumban kapjanak társadalmi megbízatást a leendő párttagok, segítséget nyújtva nekik a mozgalmi munka gyakorlatához, a mozgalmi munka bevált módszereinek megismeréséhez. L.F. SzolBolykorlát A Fővárosi Közterületfenntartó Vállalat az idén is folytatja a szalagkorlát-építést a Duna-parton. A pesti oldalon a Szabadság-híd és az Erzsébet-híd közötti részen, a budai oldalon pedig a Petőfi-híd és a Margit-híd közötti szakaszon, összesen hét rel fel korlátot. Az idei munka befejezése után a közvetlenül a Duna mentén lebonyolódó közúti forgalom végig védősávot kap. Az építők vállalták, hogy a szalagkorlátok rögzítésével a nyári csúcsforgalomra, az esztendő szobás társasház-rész 906 kilométer hosszúságban szem közepére elkészülnek. Gondoskodás öregekről A szegedi Tömörkény István Gimnázium és szakközépiskola egészségügyi tagozatának III. osztályos tanulói már hét éve hetenként rendszeresen látogatják az egyedül élő, magukra maradt, idős szegedi nyugdíjas pedagógusokat. Takarítanak, bevásárolnak, mosnak, felolvasnak, főleg azonban beszélgetnek velük. A tanulók tapasztalataikról, élményeikről félévenként írásban számolnak be. Lapozgatom a beszámolókat. Egy-egy idős kortárs élete tükröződik bennük, betegsége, elhagyatottsága, amit csak ezeknek a leányoknak kedves magatartása, munkaszeretete, jósága, áldozatkészsége és szeretete enyhít valamennyire. De beszéljenek helyettem az írások. „Eleinte bizalmatlanul fogadott bennünket a néni. Közölte velünk, hogy nem tart igényt segítségünkre. De mi nem hagytuk annyiban. Végül beleegyezett, hogyha ráérünk, elmehetünk hozzá beszélgetni. Amikor látta, hogy komolyan vesszük feladatunkat, egyre bizalmasabb lett, s végül megszeretett bennünket annyira, hogy ma már kérdőre vonva késünk. Mi is megszerettük őt.”... „A szeretet minden embernek jól esik. Ha valaki érzett már hasonlót, nem hiszem, hogy megkérdi, miért csináljuk, várunk-e jutalmat érte? A szeretetnél nagyobb jutalom nincs, azt hisszük, ezt tanulni nem kell. Aki ezt a munkát elkezdi, örömmel csinálja”... „Nagyon megszeretett bennünket a néni. Számolta a napokat, mikor jövünk már? Éreztük, hogy szüksége van ránk.” „A néni legjobban beszélgetésre vágyott. Sokat mesélt múltjáról, fiatalságáról, de szívesen vette és szerette azt is, ha mi beszélgetünk iskolai életünkről”... ..E elmesélte, hogy mi történt vele legutóbbi látogatásunk óta, és minket is kikérdezett, mit is csináltunk azóta”.........Állandó programunk volt, hogy felolvastunk neki az aktuális eseményekről.” „A néni már 93 éves. Jó egészségi állapotnak örvend, bár hallásával és emlékezőképességével már problémák vannak. Sokszor elfelejti, hogy hány éves. Ilyenkor tőlünk kérdezi, pedig idős kora ellenére sem veszítette el érdeklődését a Búcsúzáskor mindig a lelkünkre köti, hogy minél hamarabb látogassuk meg újra. őt ugyanis nem látogatja seni rajtunk kívül”........Ez az idős asszony csalódott az életben, teljesen kiábrándult az emberekből, nem látogatja őt senki. Teljesen megveti az életet Akkoriét» külső világ iránt, tud először örülni, amikor névnapján virággal és néhány apró ajándékkal kedveskedtünk neki. Sírt, a kezünket szorította és mi úgy éreztük, hogy egy kicsit talán boldog is volt”........Legkedvesebb élményünk az volt, amikor névnapján két szál szegfűvel és egy tábla csokoládéval kedveskedtünk neki. A néni meglepődött és örömében szóhoz sem tudott jutni. Aznap csaknem elmaradt a takarítás, mert közösen ünnepeltük a névnapot” .........Nagyon szép és humánus feladatnak tartjuk az idős emberek támogatását és segítését” ........Az idős pedagógusok petronálása naiv megtiszteltetés számunkra, és ezt a feladatot nagyon szívesen teljesítjük”. Idéznék tovább, de azt hiszem, ennyi is elég, hogy képet adjon mind az egyedülálló, magukra maradt idős nyugdíjas pedagógusok helyzetéről, mind ezeknek a derék leányoknak igaz szívvel végzett áldozatos munkájáról. Befejezésül álljon itt egy gondozott pedagógus leveléből néhány sor: „Még ilyen figyelmes, készséges leányok nem voltak nálam. Egyszóval az emberségességből legkiemelkedőbb eredménnyel vizsgáztak, özv. Szabó Istvánná aranydiplomás tanító.” Az iskola részéről a jutalom természetesen nem marad el. Az idős pedagógusokkal kiemelkedően foglalkozó tanulók könyvet kapnak. . Kiss Lásd#