Délmagyarország, 1980. június (70. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-04 / 129. szám
yolc napon át izgatottan figyeltük a világűrből érkező híreket. A felfokozott izgalom oka az volt, hogy május 26-án este fedélzetén magyar űrhajóssal szállt fel a magasba a Szojuz–36 űrhajó. Farkas Bertalan személyében először jutott el honfitársunk a világűrbe, a Szaljut–6 űrállomás fedélzetén az elmúlt napokban először dolgozott együtt magyar a szovjet kozmonautákkal az Interkozmosz-program megvalósításán. A csütörtöki angyalföldi választási nagygyűlésen mindannyiunk szívéből szólt Kádár János, amikor így fogalmazott: „Nagy eseménye életünknek, hogy a fölöttünk több mint kétszáz kilométerre keringő űrállomáson a négy űrhajós közül az egyik honfitársunk ... Köszönetet mondunk a Szovjetuniónak s mindazoknak, akik ezt lehetővé tették számunkra. A Föld körül keringő négy űrhajósnak pedig jó egészséget jó munkát sok sikert kívánunk! Örömünk akkor lesz teljes, ha a szerencsés visszatérés után itt a Földön üdvözölhetjük őket.” Kedden este értesültünk róla, hogy Farkas Bertalan és parancsnoka, Valerij Kubászov a „kölcsön kapott” Szojuz—35 fedélzetén Kazahsztánban sikeresen földet ért. Örömünk azóta teljes. Teljes azért mert a magyar—szovjet űrpáros eredményesen teljesítette feladatát a világűrben, s teljes azért, mert sikeresen hajtotta végre a leszállást is. Addig a pillanatig azonban, amíg a műszerek jelezték az űrhajó leszállóegységének visszatérését bolygónkra, sok izgalmas óra telt el. A Moszkva környéki reepülésirányító központ nagytermének elektronikus faliújságja kedden délután közölt először külön-külön adatokat a fennmaradt Szaljut—6—Szojuz—36 űrkomplexumról és a nemzetközi személyzet leszálló űrhajójáról a Szojuz–35- ről. Valerij Kubászov és Farkas Bertalan ekkor már másodpercenként nyolc kilométeres sebességgel száguldott a Föld felé. A visszatérést feszülten figyelték a repülésirányító központ szakemberei, hiszen valamennyien tudatában voltak annak, hogy egy olyan művelet szemtanúi, amely a rajt és az összekapcsolás után a legnehezebb feladat az űrhajósok munkájában. A televízió képernyőjén, a rádió mellett magunk is átéltük a leszállás izgalmas perceit... A szovjet—magyar űrkí*sérlet mérlegét most megvonni természetesen korai lenne, hiszen a tudományos-kutató program értékelésén még hónapokig dolgoznak majd a két ország tudósai. Az azonban már most bizonyos, hogy a Kubászov—Farkas páros tudományos programja minden korábbi Interkozmosz-kísérletnél zsúfoltabb volt, s az űrhajósok eredményesen hajtották végre az előírt orvosbiológiai, gyártástechnológiai és erőforrás-kutatási feladatokat. A magyar kutató űrhajós munkájáról egyöntetűen elismerő hangon nyilatkoztak a szovjet űrkutatás kiemelkedő, világszerte elismert személyiségei. Farkas Bertalan a vártnál zökkenőmentesebben alkalmazkodott a súlytalanság állapotához, nagyszerű munkabírásról tett tanúbizonyságot, minden tekintetben állta az összehasonlítást kozmonautatársaival. A szovjet—magyar űrpáros munkája egyben újabb nagyszerű példáját adta a szocialista országok összefogásának, az egész emberiség javát szolgáló együttműködésüknek, a Szovjetunió segítőkészségének. Az űrhajó neve, a Szojuz szó magyarul szövetséget jelent, meggyőzően .jelképezi azt a testvéri szövetséget, amely hazánkat a Szovjetunióval, a többi testvéri szocialista országgal fűzi össze az élet minden területén. A szocialista országok együttműködése az űrkutatásban ennek a sokoldalú összefogásnak a természetes része, s példa nélkül áll a világ tudományos életében. Hazánk erejéhez és lehetőségeihez mérten eddig is kivette részét az Interkozmosz-program megvalósításából. Magyar tudósok, mérnökök, műszakiak, munkások alkotásai már nemegyszer eljutottak a világűrbe az Interkozmosz kutatórakétáin, mesterséges holdjain — mondotta a Szojuz—36 űrhajó rajtjánál megjelent magyar párt- és állami küldöttség vezetője, Korom Mihály Bajkonurban. A világűrből érkezett hírekből azt is megtudtuk, hogy a Kubászov—Farkas páros több új magyar műszert próbált ki a világűrben, amelyeket a jövőben is hasznosítani fognak a Szaljut—6 fedélzetén ...J. tagadás, büszkék vagyunk arra, hogy az első magyar űrhajós sikeresen teljesítette küldetését. Büszkék vagyunk azért, mert méltó képviselőnk volt ebben a nagyszerű programban, mert vele valamennyien „ott voltunk” nyolc napig a világűrben. Most, hogy parancsnokával, Valerij Kubászoval együtt sikeresen földet ért, boldogan köszöntjük őket. Az öröm, az izgalom, a büszkeség és az aggódás nyolc napja véget ért. A kazahsztáni ölelések, kézfogások valamennyiünk földi köszönetét tolmácsolták a nyolc csillagos nappalért és éjszakáért. (KS) 70. évfolyam 129. szám 1980 június 4., szerda Ára: 1,20 forint Visszatért a kozmoszból a szovjet—magyar űrpáros Teljes siker A nemzetközi személyzet — Valerij Nyikolajevics Kubászov, a Szovjetunió kétszeres Hőse, a Szovjetunió űrhajóspilótája és Farkas Bertalan kutatóűrhajós, a Magyar Népköztársaság állampolgára —, miután a Szaljut—6— Szojuz—35—Szojuz—36 orbitális tudományos kutatókomplexum fedélzetén sikeresen teljesítette a közös vizsgálatok és kísérletek előirányzott programját. 1980. június 3-án visszatért a Földre. Leonyid Popov és Valerij Rjumin űrhajósok folytatják a munkát a Szaljut–6 űrállomás fedélzetén. A Szojuz—35 űrhajó leszállóegysége a Szovjetunió területének megadott térségében, Dzsezkazgan várostól 140 kilométerre délkeletre ért földet. Valerij Kubászov, és Farkas Bertalan közérzete jó. A nemzetközi személyzet a Szaljut—6—Szojuz—35— Szojuz—36 űrkomplexum fedélzetén tett hétnapos repülőútja során maradéktalanul elvégezte a tervezett vizsgálatokat és kísérleteket, amelyeket a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság tudósai együttesen dolgoztak ki. Az űrhajósok a természeti erőforrások tanulmányozásának programja keretében vizuális földfelszín-megfigyeléseket végeztek, fényképezték a földfelszínt és a világóceán egyes térségeit. A felvételeket szovjet fényképezőberendezéssel, valamint a Szovjetunió és az NDK szakemberei által közösen kidolgozott MKF -1—6M mintájú fényképezőgéppel készítették. Az orvos-biológiai kutatási program keretében tovább tanulmányozták az űrrepülés tényezőinek az emberi szervezetre gyakorolt hatását. Az Interkozmosz-program keretében most sikeresen zárult űrrepülés újabb példája a testvéri szocialista országok gyümölcsöző együttműködésének a világűr békés célú kutatásában és hasznosításában, újabb példája a további tudományos-műszaki haladásnak. A szovjet—magyar nemzetközi személyzet munkája nagymértékben hozzájárult a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság népei közötti baráti kapcsolatok fejlődéséhez. A visszatérés után a magyar—szovjet űrpáros, Farkas Bertalan és Valerij Kubászov. (Telefotó — TASZSZ—MTI—KS) A Szaljut—6-tól a Földig Különleges napra ébredt kedden a Szaljut—6—Szojuz —35—Szojuz—36 űrkomplexum négytagú személyzete, a Moszkva környéki repülésirányítási központ, az úgynevezett kutató-mentő szolgálat, különleges napra virradtak a Szovjetunió területén levő űrkövető állomások és a Szovjet Tudományos Akadémiának a világóceánokon és -tengereken tartózkodó mérő-követő hajói. A program szerint biztosítani kellett a Szojuz—35 űrhajóban Valerij Kubászov és Farkas Bertalan visszajuttatását az orbitális pályáról a Földre, a hatalmas kutatási anyag lehozatalát, az űrhajósok és a kozmikus szállítmány biztonságba helyezését. Leonyid Popov, Valerij Rjumin, Valerij Kubászov és Farkas Bertalan budapesti idő szerint reggel 7 órakor kezdte a munkanapot — tisztálkodással, reggelivel, az űrkomplexum rendszereinek ellenőrzésével. A leszállni készülő páros elvégezte a Szojuz—35 rendszereinek „felfrissítését”, hiszen ezt az űrhajót — Leonyid Popovval és Valerij Rjuminnal a fedélzeten — április 9-én indították a Földről és a következő napon kapcsolódott a Szaljut–6 űrállomáshoz. A Szojuz—35 kedd délig 865 fordulatot, a Szaljut—6 15 413, a Szojuz—36 121 fordulatot tett meg a Föld körül. Budapesti idő szerint kevéssel dél előtt, fél 11 után közvetlen televíziós kapcsolat jött létre az űrkomplexum és a kalinyingrádi repülésirányítási központ között Ekkorra már megtörtént a szovjet—magyar űrpáros programjának végrehajtásáról szóló tanúsítványok aláírása és az átszállás. Valerij Kubászov és Farkas Bertalan megköszönte a kitűnő együttműködést a pályán maradó két szovjet űrhajósnak, sok sikert kívánva nekik. Leonyid Popov és Valerij Rjumin meleg szavakkal vett búcsút a szovjet—magyar űrpárostól —sima leszállást kívánva. Az átrakodás, az átszállás gondosan ellenőrzött folyamatai és az elbúcsúzás után bezárultak a Szojuz—35 és a Szaljut—6 közötti átjárók, a leszállni készülő űrhajó saját energiaellátásra kapcsolt át, s amikor a Csendes-Óceán fölött kilépett a petropavlovszki követőállomás hatósugarából, megkezdődött mindkét oldalról a nyílászáró szerkezetek hermetizációjának ellenőrzése. A Szaljut—6 fedélzetén maradt Leonyid Popov és Valerij Rjumin programjában az elbúcsúzás után egyórás testgyakorlás szerepelt, majd megtették az előkészületeket a Szojuz—35 leváasztására. Miközben az űrállomáson tájolási művelete(Folytatás a 2. oldalon.)