Délmagyarország, 1980. augusztus (70. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-01 / 179. szám

Péntek, 1980. augusztus 1 Kelendő a magyar falbirkoló csempe A hazai boltokba 1,2 millió négyzetméter falburkoló csempe jutott az év első felében. Emellett a magyar finomkerámiaipar történetében először a nem rubelelszámolású csempeexportból származó bevétel hat hónap alatt meghaladta az egymillió-kétszázezer dollárt. A javarészt hazai alapanyagból készülő termék ma már minden piacon gazdaságosan értékesíthető. Az idei kereskedelmi siker mellett igazolja ezt az is, hogy a magyar csempe Ausztriában, az NSZK-ban, Dániában, valamint Közel- és Közép-Keleten is kelendő. A terméket a Finomkerámiaipari Művek budapesti, hódmezővásárhelyi, és romhányi gyárában készítik. A romhányi beruházás révén jelentősen bővült az áruválaszték. Emellett főként az összehangolt gyártmányfejlesztés és a gyárak közötti együttműködés javulása tette lehetővé az idei, tervezettnél is nagyobb mértékű dollárbevételt. A megrendelések alapján várható, hogy a falburkoló csempe kiviteléből származó bevétel év végére meghaladja a kétmillió dollárt. (MTI) Föld alatti fíremüűvek A leningrádi Bányászati Kutató Intézet munkatársainak elképzelése szerint a Föld belső hője felhasználható népgazdasági célokra is. Két, párhuzamosan haladó, mintegy három kilométer mély fúrólyukat kell kialakítani a felső kemény kőzetekben, majd ezek összekötésével megteremthető a cirkulációs rendszer. A fúrólyukba vizet vezetve tekintélyes mennyiségű hőenergia nyerhető, hiszen a nagy mélységekben a hőmérséklet meghaladja a 100 Celsius-fokot. A számítások arról tanúskodnak, hogy az ilyen erőművek még kisebb teljesítmény esetén se gazdaságosak. Látogatás Kolozs megyében Ha elmegy az ember Kolozsvárra, s aztán föl a fellegvár kilátójára, hogy széttekintsen, rögtön megragadja a város szépsége. Lábam alatt zúg el balra a Kis Szamos, amely tegnap még kavicsokat görgetett medrének fenekén, ma meg esőtől duzzadtan kiöntéssel fenyeget. Az ott középütt gótikus íveivel, kihegyesedő tornyával az öreg Mihály-templom. Túl rajta, a sűrű lombegyüttes a Házsongárdi temető, ahova Kányádi Sándor szinte kézenfogva vezetett el, hogy Aletta van der Maet vélt nyughelye előtt én is megköszönhessem Apáczai Csere János professzor úr boldogítását. Kissé keletnek magasodik a Farkas utcai református templom, ellenkező oldalon a klinikák épületei bújnak a lombok alá. Távolabb a Bukarest felé vezető út tengelyében látszik a román színház, mellette a kupolás bazilika. És hol van az állami magyar színház és opera? Itt pár lépésnyire a Szamoshoz, de most a nyári szünet idején csendes körülötte a sétány. Szembetűnik persze az is, hogy ez a szép nagy város, akárcsak Szeged, valahogy kezdi elveszíteni egyéniségét. A valószínűleg jól szolgáló új tízemeletesek éppolyan szürkék és falanszterszerűek, mint nálunk, sőt a nyugati szélekre telepítettek, mintha zsúfoltabbak lennének a mi tarjáni házainknál. Bántja a szemet a Malomárok partjára illesztett telefonpalota, amely kevéssé sikerült modernségével megtöri patinás környezetének varázsát, s a panoráma is romlott tőle. Az új háztömbök, ahogy itt mondják, blokkok pihenő otthont adnak sok ezer olyan embernek, akiket a rohamos iparosodás vonzott ide, eddig azonban a Nagy Bihar zord szorításában, vagy a vízben szegény Mezőség kényelmetlen falvaiban éltek. De van-e illetékesebb bemutatója a mai Kolozsvárnak és környékének, mint Aurel Negucioiu egyetemi tanár, a megyei pártbizottság titkára? Őt kértem meg, hogy Keszthelyi Gyulának, az Igazság című magyar nyelvű napilap főszerkesztőjének segítségével vázolja föl legalább az utóbbi 15 esztendő eredményeit, gondjait. Mondhatom, készséges választ kaptam valamennyi kérdésemre, amelyeket nem készen vittem magammal, hanem a beszélgetés közben rögtönöztem őket. Az így kibontakozó kép tehát a következő. Kolozs megye egyike az aránylag fejletteknek Romániában, s a 39 között sorrendben a hatodik. Jó másfélszer nagyobb Csongrád megyénél: 6654 négyzetkilométer, s 1977. január elsején 717 ezer lakosa volt. Hat városa közül egyedül Kolozsváron 264 ezren, a nem állandó lakhelyükkel együtt 350 ezren élnek. Négyszáz kisközséget 74 nagyközséggé vontak össze. A hivatalos kimutatás szerint a népesség 74 százaléka román, 23,9 százaléka magyar, a többi egyéb nemzetiségű. Kolozsvár magyar lakossága 75—80 ezerre tehető. Természetes, hogy az iparosítás itt is az 1944-es fölszabadulás után indult meg, s az utóbbi 15 évben vált lendületessé. Hogy meddig jutottak, érzékeltetésül csak annyit: a gyárak termelésének értéke az 1938-asnál harminchatszor nagyobb, s a megye már öt esztendővel ezelőtt többet termelt, mint 1938-ban egész Románia. Meghonosodott a gépipar, a kohászat, a vegyipar, az építőanyag-ipar a könnyű- és élelmiszeripar. Az ipartelepítés új elemeként könyvelik el a nagy gyártelepek kialakítását, ami lehetővé teszi az üzemek közti jobb együttműködést, s megkönnyíti a szociális beruházásokat. A munkások keresete megfelel az országos átlagnak — 2300 lej körül mozog. Úgy ítélik meg, hogy az adminisztrációs létszám nem duzzad, egyes vállalatoknál azonban nagyobb a kelleténél. Vagyis az ügyvitel gépesítésével nem csökkent arányosan az improduktív munka. Munkaerő-vándorlás van, de nem számottevő. Egyes szakmák utánpótlásáról persze gondoskodni kell, mert például a kohászat, az építőipar, a bányászat alig vonzza a fiatalokat. Az érdeklődés fölkeltése végett fokozzák az anyagi ösztönzést, könnyítik, gépesítik a munkát, az érintett városokban és községekben javítják az életkörülményeket, kényelmesebb lakásokat építenek. Más a helyzet a mezőgazdaságban, itt kevésbé lehet büszkélkedni. Erre vall a megye 22. helyezése is. A magyarázat: a 11 állami gazdasági vállalat és a 148 téesz fekvése nem teszi lehetővé a korszerű termelést. Az állattenyésztés számára jobbak a feltételek. Ha a 200 ezer hektár rétet és legelőt jól gondozzák, a takarmánygond megszűnik. Ehhez azonban fokozni kell a talajok termőképességét, a megye adottságainak megfelelő növény- és állatfajtákat muszáj meghonosítani. Kritikus a helyzet a sertéshúsellátásban, és sajnos, a baromfi is kevés. A hiányt marhahússal igyekeznek pótolni, de mivel Kolozs megyében a sertéshúst kedvelik jobban, bizonyos feszültség észlelhető. Igaz, a bonchidai sertéstelep egymaga 40 ezer vágósertést produkál, de tekintettel az exportkötelezettségek teljesítésére is, kevés. Ezért Torda közelében hamarosan átadnak egy még nagyobb hizlaldát. Idén három hetet késik az aratás. Sok a megdőlt gabona, emiatt kevesebb termésre számítanak a tavalyinál, s valószínűleg a minőség is romlik. Egyre kevesebb falun a munkáskéz, a fiatalok aránya elenyésző. A mezőgazdasági munka elnőiesedésére jellemző, hogy egyes városközeli falvakban a női munkaerő aránya a 80 százalékot is eléri. Tudják, csak korszerűsítéssel érhető el a gondok enyhítése, az, hogy a mezőgazdaságban szükséges dolgozók száma legalább a felére csökkenjen. Bejártam Kolozsvár gyárnegyedét, élelmiszerboltjait és áruházát, szétnéztem a megye 12 falujában. A látottak igazolták Aurel Negucioiu szavait. F. Nagy István Szakszervezeti tanácskozások a munkaversenyről A szakmai szakszervezetek rendszeresen értékelik a munkaverseny szervezésében elért eredményeket, s meghatározzák az éppen aktuális tennivalókat. Tegnap két szakma — az élelmiszer-, valamint a helyi ipar és városgazdálkodás — dolgozói szakszervezetének Csongrád megyei bizottsága tűzte napirendjére a termelésben az első félév során elért eredmények elemzését, s azt, hogy a munkasikerekben milyen része van a szocialista versenymozgalomnak. A két ülésen a vezetőtestületek részletes beszámoló alapján értékelték a tapasztalatokat, s ugyanakkor számos vonatkozásban mutattak rá az éppen aktuális tennivalókra. Elsődlegesen abból a szempontból, hogy a Verseny minden gyárban, szövetkezetben az egész népgazdaság szempontjából fontos exportot, minőségjavítást, körültekintő takarékosságot szolgáljon. Mind az élelmiszer-, mind pedig a helyi iparban dolgozó vállalataink az első félév során tulajdonképpen megbirkóztak feladataikkal, néhány kivételtől eltekintve erőiket a valóban lényegbevágó feladatokra koncentrálták. A nyári szezon megkezdése óta például a Szegedi Konzervgyárban a brigádok szinte szervezői a szükséges szabad szombati, hétvégi műszakoknak. A helyiiparban is van azonban hasonló tapasztalat. Ha szolid mértékben is, de a vállalatoknál és szövetkezeteknél — elsősorban a helyiipari és főként a városgazdálkodási egységeknél — az év első felében tervszerűbbé vált a munka. Van azonban gond bőven a tanácsi vállalatoknál, elsősorban Szegeden, ahol a munkaerőhiány nagyobb mértékű a könnyen viselhetőnél. Nem utolsósorban emiatt a hangszergyár, valamint az ecset- és seprűgyár elég számottevő mértékben maradt el vállalt exportkötelezettségeinek teljesítésétől. Ugyanakkor a gazdaságosságot kedvezően befolyásoló gyártmányszerkezet változtatást sem hajthattak végre ezek az egységek, hiszen megrendelőik jórészt a már sok év alatt megszokott termékeket igénylik tőlük. Döntő mértékben a szocialista brigádok kezdeményezőkészségének köszönhető a szolgáltató vállalatok munkájával szembeni jogos vásárlási reklamációk számának csökkenése. A Szegedi Patyolatnál például általánossá tették máig, hogy a tisztítószalonokban az okkal kifogásolt minőségű munkáért a megrendelő nem fizet díjat. Feltétlenül elismerésre méltónak minősítették mind az élelmiszeripari, mind pedig a tanácsi szektorhoz tartozó szakszervezeti vezetőtestületek, hogy a sokszor igen nehéz termelési és gazdálkodási helyzet mellett is nagy gondot fordítottak a kollektívák a művelődésre, társadalmi munkákra, és nem utolsósorban a szocialista életmód jegyeinek a terjesztésére. A két szakmai szakszervezet megyei bizottsága az első félévben elért eredmények értékelése során arról is meggyőző vitát folytatott, hogy a nagy tömegszervezetben mind általánosabbá válik az érdekvédelmi munka megfelelően széles értelmezése. Elismeréssel állapították meg azt is, hogy a termelésszervező tevékenység színvonalasabbá vált, s ez kedvezően hatott a munkahelyi demokrácia szélesítésére is. A feladatokat jól ismerő közösségek mind gyakrabban arról vitatkoznak a termelési tanácskozásokon, bizalmi értekezleteken és a szakszervezeti gyűléseken, hogy a siker reményében mit kell jobban, körültekintőbben csinálni, mint korábban. Vétek és aíz ellen Körtöltést építenek Újladánynál A Körösök vízrendszerében apadnak a folyók, csökkent a vízszint a Tisza felső szakaszán és mérsékelten apad a Bodrog is, bár még mindig nagy víztömeget hordoz. Felsőbereckinél ugyanis a korábbi maximumot meghaladó hétfői tetőzés óta csupán 21 centiméterrel apadt a víz. Sárospataknál pedig tovább árad, s várhatóan 660 centiméterrel tetőzik. Tokajnál a Tisza vízmércéje csütörtökön 824 centiméteres vízszintet jelzett, s még árad a folyó közeledve a 880 centiméteres maximumhoz. A Körösök mentén szerdán és még csütörtökön is záporok áztatták a gátakat és az utakat Tarhos, Bélmegyer és Vésztő környékén, s elsősorban a Sebes Körös vízgyűjtő területén. Helyenként megközelítően 80 milliméter csapadékot mértek. A kiadós esőzés hatására az előrejelzések szerint újabb nagy árhullám kialakulására lehet számítani, s így súlyosbodik a Körösvölgy árvízvédelmi helyzete. Mintegy 5500-an védekeznek a Kettős-Körös jobb parti töltésszakadásának térségében, ahol már mintegy 15 ezer hektárt öntött el a kiáradt víz és több szakaszon átlépte a Doboz-Tarhos utat. Ennek lokalizálására a Doboz—Sarkad út mentén kerül sor. Megfeszített munkával védik a Hosszúfoki-csatorna mentén erősen átázott lokalizációs vonalat. Tarhos község körtöltését két-három méteres víz támadja, s mintegy 500 árvédekező munkájának eredményeként a töltés sikeresen állja a nagy víznyomást. Doboz község körtöltését csaknem félig körülölelte már a víz, de a védvonal kellő biztonságot nyújt, s nem került sor kitelepítésre. Újladánynál új körtöltést építenek. A Kettős-Körös jobb partján a mintegy 80 méter széles szakadás gátcsonkjainak erősítését befejezték, s felkészültek arra, hogy amint kiegyenlítődik a folyó és a kiáradt víz szintje, azonnal megkezdjék a szakadás elzárását. Az összpontosított, gyors munka érdekében csütörtökön a helyszínre érkezett a Nyíregyházi és a Szegedi Vízügyi Igazgatóság árvízvédelmi osztaga is, így most már hat gépesített osztag áll ugrásra készen, hogy amint lehet, hozzáfogjon a szakadás elzárásához. A megáradt folyók mentén több mint kétezer kilométer hosszú gáton tartanak árvízvédelmi készültséget. Ebből 726 kilométer hosszú szakaszon a harmadfokú erők védik a Bodrog, a Kraszna, a Lónyai-csatorna felső szakaszának, Tokaj és Tiszafüred között a Tisza bal partjának és a Körösök vízrendszerének gátjait. Az erőteljes szivattyúzás ellenére tovább terjeszkedett a belvíz: 97 000 hektárt borított el, ebből 33 000 hektár vetés áll víz alatt. Ellenőrzés - képmainsvol Ne tekintse senki nagyzolásnak, hogy a 10-es számú Volán forgalombiztonsági csoportja képmagnót is használ a vállalat gépjárművezetőinek ellenőrzésekor. A felvétel megmarad a számonkérésig, segíti a továbbképzések vezetőinek munkáját, s a veszélyes szituációkról készült képsorok tanulsággal szolgálhatnak másoknak. A tegnap délelőtti ellenőrzésen is jó néhány rendszámot örökített meg a felvevőgép: az Izabella-híd felé hetvennel igyekvő teherautóét, a DÉLÉP Dorozsmai úti telephelyén harminc helyett ötven kilométeres sebességgel haladó ZIL-ét, autóbuszét, amely a garázsból hibás féklámpával jött ki. A rendszeres ellenőrzés célja a balesetek megelőzése, eszköze a felelősségrevonás. Eredménye pedig az a tény, hogy a legtöbb hivatásos gépjárművezetőt foglalkoztató Csongrád megyei vállalatnál az utóbbi időben kevesebb fegyelmit, prémiumcsökkentést kellett kezdeményeznie a forgalombiztonsági csoportnak. (Felvételünk a tegnapi képmagnós ellenőrző körúton, a Csongrádi sugárúton készült.) Váci út, metróépítés kazettában a fúrópajzs Új alagútépítési technológiát dolgoztak ki a metró szakemberei. Az épülő északi szárnyvonalon megnehezült a munka: a Váci út alatti alagutakban tengeri üledékes anyagból folyami hordalékos, vízzel átitatott talajba érkeztek a fúrópajzsokkal, s mivel a metrószakasz viszonylag közel van a Dunához, a talajban gyakoriak a vízáramlások. Az új technológia lényege, hogy a fúrópajzsokat speciális kazettába helyezték. Olyan építménybe, amelyet vízzáró réteggel borítottak be, s a gépek abban törnek maguknak utat a víztelenített talajban. Jelenleg a jobb oldali alagutat építik, a bal oldali fúrópajzs pedig az indításra vár. A vonalalagút szigetelése a Nyugati pályaudvarig már kész, s megkezdődött a vágánybeton építése. Az Arany János utcai állomástól húzódó két alagútban eddig 150 ezer csillére való, összesen 75 ezer köbméter földet mozgattak meg. A metró északi szárnyvonalán a pálya a Deák tértől a Balzac utcáig mély vezetésű, azaz ezen a részen 20—12 méter mélységben robognak majd a vonatok, a Balzac utcától pedig kéreg alatti alagútban, és a felszín felé enyhén emelkedő útpályán futnak be az Élmunkás téri ideiglenes végállomásra. (MTI)