Délmagyarország, 1980. október (70. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-01 / 230. szám

2 Szovjet-indiai tárgyalások • Moszkva Nílam Szandzsiva Reddi, az Indiai Köztársaság elnö­ke, aki hétfőn a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnök­ségének meghívására érke­zett Moszkvába, kedden dél­előtt megkoszorúzta a Le­­nin-mauzóleumot és az is­meretlen katona sírját. Kedden délelőtt a Kreml­ben megkezdődtek a szovjet —indiai tárgyalások. A szov­jet küldöttséget Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségé­nek elnöke, az indiait Nilam Szandzsiva Reddi, az Indiai Köztársaság elnöke vezeti. A kölcsönös megértés és barátság légkörében folyt megbeszélésen áttekintették az 1971-ben a békéről, ba­rátságról és együttműködés­ről aláírt szerződésen ala­puló szovjet—Indiai kap­csolatok néhány kérdését. Az időszerű nemzetközi témák közül kiemelt figyelmet szenteltek a tartós békéért, a nemzetközi biztonságért, az imperializmus, a kolonia­­lizmus és a fajüldözés­­ellen folyó harc kérdéseinek. A tárgyaláson részletesen áttekintették az ázsiai hely­zetet Ázsiában az agresszív erők mind nyíltabb fellépé­se következtében növekedett a feszültség. Leonyid Brezs­nyev aláhúzta: az Imperia­lista beavatkozás az ázsiai népek belügyeibe azzal jár, hogy a térség országai kö­zötti konfliktusok mind sú­lyosabbakká, egyre romlóbb hatásúakká válnak. Ez az Imperializmus és csatlósai malmára hajtja a vizet, azoknak használ, akik alá­ássák Ázsia és az egész vi­lág békéjét. Keddi indiai elnök India és a Szovjetunió hagyomá­nyos barátságáról szólva megállapította, hogy ez a barátság a gyümölcsöző, köl­csönösen előnyös, egymást kölcsönösen gazdagító együttműködés példája, meg­felel mind a szovjet és az indiai nép létérdekeinek, mind pedig a világ békéje érdekeinek. A két küldöttség megelé­gedéssel állapította meg, hogy a szovjet és az Indiai vezetők kölcsönös látogatá­sai, a közöttük fennálló sze­mélyes kapcsolatok a hagyo­mányos Indiai—szovjet kap­csolatok szerves részei let­tek, és jelentősen hozzájá­rulnak a szovjet—indiai együttműködés elmélyülésé­hez és kiszélesedéséhez. Magas szintű szovjet—Indiai tárgyalások kezdődtek Moszkvában. A képen (középen) Leonyid Brezsnyev és N. Sz. Reddy. (Telefotó: MTI—KS) RÁDIÓTIILM ÜDVÖZLŐ TAVIRAT Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Alhaji Shehu Shagarít, a Nigériai Szövet­ségi Köztársaság elnökét, az ország függetlensége ki­kiáltásának 20. évfordulója alkalmából. STROUGAL BUDAPESTEN Kedden Budapestre érke­zett Premysl Strougal cseh­szlovák külkereskedelmi mi­niszterhelyettes. Vas János külkereskedelmi miniszter­helyettessel az 1981—85. évekre vonatkozó árucsere­forgalmi egyezményt készí­tik elő, s megvitatják az ez évi árucsere-forgalom né­hány kérdését is. KISS JÁNOS FOGADÁSA Dr. Trautmann Rezső, a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának helyettes elnöke, Lázár György, a Miniszter­tanács elnöke, és Apró An­tal, az országgyűlés elnö­ke fogadta Kiss Jánost, ha­zánknak, a Nicaraguai Köz­társaságba akkreditált, rend­kívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki a közeljö­vőben utazik állomáshelyé­re. LENGYEL külügyminiszter­helyettes HAZÁNKBAN Marian Dobrosielski len­gyel külügyminiszter-helyet­tes, Szarka Károly külügy­miniszter-helyettes meghí­vására, konzultációt folyta­tott Budapesten. Fogadta őt Puja Frigyes külügyminisz­ter, Nagy János, külügymi­nisztériumi államtitkár és Roska István külügyminisz­ter-helyettes. A megbeszélé­seken részt vett Tadeusz Pietrzak, a Lengyel Nép­­köztársaság budapesti nagy­követe is. KITÜNTETÉS A Népköztársaság Elnöki Tanácsa­­ nyugállományba vonulása alkalmából, ered­ményes munkássága elis­meréseként — a Munka Ér­demrend arany fokozatát adományozta Vasvári Anná­nak, a Ludas Matyi rajzoló­művészének. A kitüntetést Bajnok Zsolt államtitkár, a Miniszterta­nács Tájékoztatási Hivata­lnak­ elnöke kedden adta át. Irak és Irán háborúja Hol vannak a katonák? £ Bagdad, Teherán (AFP) A különböző békeközvetí­­tési kísérletek ellenére vál­tozatlan hevességgel folyta­tódtak a harci cselekmények az iráni és az iraki fegyve­res erők között. A harcok kimeneteléről továbbra is el­lentétes jelentések érkeznek a két fővárosból. A bagdadi francia nagykö­vetségről származó értesülés szerint az iráni légierő va­dászbombázói kedden táma­dást intéztek a francia—iraki együttműködéssel épült bag­dadi atomkutató-központ el­len. Részletek nem ismere­tesek. Bagdadi értesülések szerint 11 halálos és több tucat se­besült áldozata volt annak a bombatámadásnak, ame­lyet az iráni légierő kedden délelőtt intézett az Iraki fő­város ellen. Az áldozatok többsége egy olajfinomító munkásai közül került ki. * Mint a teheráni rádió je­lentette az Iráni parlament kedden folytatta vitáját az amerikai túszok sorsáról. A képviselők héttagú bizott­ságot jelöltek ki az ügy ki­vizsgálására. Zűrzavaros jelenetek szín­helyévé vált a parlament, amikor Jadomah Sahabi, a legidősebb képviselők egyi­ke fölvetette: kezdjenek köz­vetlen tárgyalásokat, ha n­em is az amerikai kormánnyal , de legalább az „amerikai néppel”. A parlament radi­kális tagjai haragos kiáltá­sokkal fogadták a javaslatot és kis híján tettlegességig fajult a vita. Edmund Muskie amerikai külügyminiszter kedden az ENSZ székhelyén találkozott iraki kollégájával, Szadun Hammadival, aki előző este érkezett New Yorkba. A ta­lálkozó után adott nyilatko­zatában Muskie cáfolta azo­kat a felnevéseket, melyek szerint az Egyesült Államok felhagy az Iráni—Iraki konf­liktussal kapcsolatban eddig hangoztatott semlegességével és Irak mellé áll. Mint is­meretes, Washington Izraelt támogató politikája miatt Irak nem tart fenn diplo­máciai kapcsolatokat az Egyesült Államokkal. Vita Kambodzsáról Politikai realitások • New York (TASZSZ) Az ENSZ-közgyűlés 35. ülésszakának általános vitá­jában a felszólalók határo­zottan elutasítják az Egye­sült Államok és Kína közös kísérleteit, hogy felélesszék a népírtó Pol Pot-rezsimet — jelentik New Yorkból a TASZSZ tudósítói. Napjainkban, amikor min­denki előtt ismeretes, hogy a bukott Pol Pot-klikk 3 millió kambodzsai kiirtásá­ban bűnös és bebizonyoso­dott, hogy megdöntésével létrejött a népirtás meg­szüntetésének feltétele, sem­mivel sem igazolhatók a re­zsim törvényesítésére irá­nyuló törekvések — hang­súlyozta Nguyen Co Thach vietnami külügyminiszter. Semmilyen ürüggyel nem vonható kétségbe az a tény, hogy a kambodzsai nép egyetlen törvényes képvise­lője a népi forradalmi ta­nács. A politikai realitások el­ismerése, beleértve a Kam­bodzsai Népköztársaságnak és kormányának elismeré­sét, valamint az indokínai államokra gyakorolt nagy­hatalmi nyomás megszünte­tése elsőrendű feltétele an­nak, hogy stabilitás és együttműködés jöjjön létre a térségben — mutatott rá Józef Czyzek lengyel kül­ügyminiszter. A vitában felszólaló Sah Muhammed Doszt afgán külügyminiszter élesen el­ítélte az indokínai államok elleni kínai provokációkat, és támogatásáról biztosította az indokínai államok kész­ségét arra, hogy megnem­támadási és benemavatko­­zási szerződést írjanak alá a térség többi államával. A vitában felszólalók mél­tatták azokat az eredmé­nyeket, amelyeket a kam­bodzsai nép ért el az ország újjáépítésében. Szerda, 1980. október 1; 3@n ci viligkcsu­k • Washington (MTI) Az olajválságnak a fejlő­dő országokra gyakorolt ne­gatív hatása, az amerikai tőkebehatolás szorgalmazása és Kína milliárdos segélye­zésére irányuló törekvések jegyében nyílt meg kedden az amerikai fővárosban a nemzetközi valutaalap és a világbank 35. évi közgyűlése. Amir H. Jamal tanzániai pénzügyi és tervezési mi­niszter, a közgyűlés elnöke új pénzügyi szervezet létre­hozását sürgette, amelynek az lenne a rendeltetése, hogy segítse a fejlődő országokat energiaforrásaik fejlesztésé­ben. A közgyűlés megnyitása előtt vált ismeretessé, hogy az arab országok nem kíván­ják szavazással kenyértörés­re vinni a PFSZ megfigye­lői státusának kérdését a 141 tagú közgyűlésben. Arab diplomáciai körökben ugyan­akkor hangoztatják, hogy változatlanul szükségesnek tartják a Palesztina­ Felsza­badítás! Szervezet megfigye­lői minőségben való részvé­telét, de nem szeretnék, ha „a kérdés akadályozná a ta­nácskozás zökkenőmentes le­folyását”. Carter elnök a megnyitó ülésen mondott beszédében annak ellenére szükségesnek tartotta éles szavakkal ki­kelni az ellen, hogy a köz­gyűlést „oda nem illő poli­tikai viták eltérítik tulajdon­képpeni feladataitól”. Hogy mit tekint az Egyesült Álla­mok elnöke a nemzetközi valutaalap és a világbank tulajdonképpeni feladatának, az iránt nem hagytak két­séget Carter további szavai, amelyek szerint a két szer­vezetnek nyújtott amerikai támogatás „emberiességi el­veket tükröz”. Carter elnök a továbbiak­ban azt hangoztatta, hogy az Egyesült Államok „a lehető leggyorsabban” eljár az Irán és Irak közt támadt konfliktus felszámolása ér­dekében. Hogy kedvező hangulatot keltsen a tanácskozáson, az amerikai elnök azt ígérte: rö­vid időn belül aláírja a tör­vényt, amely növeli a nem­zetközi valutaalap kiadásai­hoz való amerikai hozzájáru­lást Búcsúbeszédében Robert McNamara, a világbank lelé­pő elnöke (aki egyébként a Johnson-kormány hadügymi­nisztereként vezető szerepet játszott az Egyesült Államok vietnami hadviselésében) fel­hívással fordult a nemzetkö­zi közösséghez, különösen a gazdag, iparilag fejlett, olaj­termelő országokhoz: sürgő­sen szavazzanak meg az ed­diginél jóval nagyobb össze­gű segélyt a fejlődő, különö­sen a legszegényebb orszá­goknak. Mint a nap folyamán a vi­lágbank szóvivője közölte, a McNamara által meghirde­tett program a jelenlegi 20 milliárddal szemben 1985-re 30 milliárd dollárra emelné a világbank elkötelezettségei­nek összegét. Kölcsöneiből 13 milliárd dollárt fordítana az infláció hatásainak ellensú­lyozására, 1,5 milliárd dol­lárt emésztenének fel egyes országok gazdasági struktu­rális reformjai, 4 milliárd dollárt költene energiaterme­lési programokra, végül 3 milliárd dollárt fordítana a világbank Kína megsegítésé­re Kommentár Harckocsi a pajtában A Német Szövetségi Köz­társaságban — és természete­sen nemcsak ott — változat­lanul sok szó esik a münche­ni Oktoberfesten történt me­rényletről. Bár Olaszország­tól — emlékezzünk csak a bolognai pályaudvarra! — Törökországig a világ, sajnos, hozzászokhatott az ilyen meg­döbbentő tömeggyilkosságok­­hoz — a müncheni merény­let nem szűkölködik nyugat­német vonatkozású és egye­temes tanulságokban. Ami az egyetemes tanulsá­gokat illeti, újra bebizonyo­sodott, hogy az ilyen gaztet­tek mindig és mindenütt azoknak a malmára hajtják a vizet, akik „az erős kéz”, a jobboldali diktatúra felé ka­csingatnak. Ez még akkor is igaz, ha a merénylők álbalol­dali mezben ölnek. A Német Szövetségi Köztársaságban ez az általános igazság, a körül­mények és az időzítés miatt, ráadásul különös hangsúlyt kap. Afelől senkinek nem le­hetett — nem is volt — két­sége, hogy ezt a szörnyűséget kiagyalói és végrehajtói cél­zatosan időzítették éppen a választási kampányfinisre. Amikor szombaton késő este, a vásárcsarnok papírko­sarában, felrobbant a pokol­gép, a jobboldal úgy zendí­­tett rá az ilyenkor szokásos filippikára, mintha magától értetődő lenne, hogy a tette­sek csak szélsőbaloldaliak le­hetnek. Nagyon hamar kide­rült, hogy ennek ezúttal pon­tosan az ellenkezője igaz. A nyomozás mostani fázi­sában már azt is pontosan tudjuk­: nem lehetett eltitkol­ni, hogy a tettet egy nemrég betiltott szélsőjobboldali szer­vezet, az úgynevezett Hoff­­mann-csoport hajtotta végre, mert a huszonegy éves tettes, a csoport tagjaként közismert Gundolf Köhler egyetemi hallgató rosszul állította be a gyújtószerkezetet, és maga is felrobbant.­­ Sérüléseinek „természete” abszolút bizo­­nyítékként szerepel. Ha, mint eredetileg tervezte, sikerül elmenekülniie a gyilkosságot természetesen „a baloldal” nyakába varrják, hiszen ez volt az akció célja. A fasiszta Hoffmann cso­port sokáig legális alakulat­ként működhetett. Amikor ez év elején tömegtiltakozásra betiltották, főhadiszállásán rengeteg korszerű fegyvert, egy vidéki pajtában pedig harckocsit!!) talált a rendőr­ség. Ennek a bajor tanknak a gazdái ki mást akarhattak támogatni, mint azt a poli­tikust, akit sokan „bajor tank­nak” neveznek. Nem rajtuk múlt, hogy a választásokra időzített gaztett könnyen bu­merángnak bizonyulhat. Harmat Endre Október: a takarékosság hónapja ^7fim Ista hagyomány már, hogy a uUlli­ Q>101u takarékosság eszméjére és annak gyakorlati megvalósítására, jö­vendő céljaira irányítjuk társadalmunk figyelmét minden év októberében. A világ első takarékpénztára 156 éve alakult, meg, és 140 éve kezdte meg működését az első hazai takarékpénztár Pesten. A Szeged- Csongrádi Takarékpénztár 1845-ben kezd­te meg tevékenységét. Ezek jelentős dátu­mai a takarékosság intézményeinek, meg­alakulásuk óta a pénzmegtakarítás hazai és nemzetközi hálózata, a lakosság igényeit biztosító szolgáltatások köre rendkívül na­gyot fejlődött, kibővült és gazdagodott a gyakorlat. Fáy András, a takarékosság gondolatá­nak magyar úttörője mondotta: ,,A taka­rékpénztárak, mint a tenger, az apró fo­lyókat, felfogják a szorgalomnak megtaka­­rítgatott filléreit.. E szavak ma is időszerűek. Szocialista építőmunkánk nélkülözhetetlen módszeré­vé, fontos eszközévé vált a takarékosság, amely azt jelenti, hogy pénzt, anyagot, em­beri munkaerőt ésszerűen, mindenkor és valamennyi feladatnál a legszükségesebb mértékben kívánunk felhasználni. A ta­karékos életvitel és gazdálkodás mindig időszerű kérdés volt, minden korszaknak szinte sajátossága volt egy bizonyos taka­rékosságra való ösztönző tényező. Az osz­­tálytáradalmakban az egyéni takarékossági törekvések legfőbb mozgatója egy bizo­nyos fokú létbizonytalanság. Szocialista viszonyok között más tényezők hatnak, elsősorban a nagyobb fogyasztási javak, a magasabb életszínvonal iránti igény, a fel­növekvő fiatalok útnak indítása az élet­be, a szebb, gazdagabb, emberibb élet ki­alakításának lehetősége, illetve az ezekre való törekvés. Hazai tapasztalataink, illetve a nemzet­közi kitekintés tanulságai, a tudomány eredményei is okkal hívják fel a figyel­münket a takarékosság fontosságára. Ná­lunk közügy, össztársadalmi ügy is az ész­szerű takarékosság ügye. Fártling kongresszusán Kádár I­mtl UlilA János, a Központi Bizottság beszámolójában hangsúlyozta: „a gazdasági építőmunkában előttünk álló feladatok si­keres megoldása megkívánja, hogy minél teljesebben feltárjuk és hasznosítsuk azo­kat a tartalékainkat amelyek minden, ter­melő- és gazdálkodóegységben a társadal­mi tevékenység minden területén fellelhe­tők. Bánjunk ésszerűen és takarékosan szellemi és anyagi erőforrásainkkal. A ta­karékosságnak, amely az okos és ésszerű gazdálkodás követelménye, át kell hatnia egész tevékenységünket, a gazdálkodás szerves részévé, életünk normájává kell válnia.” Ez a társadalom egészére vonatkozik. Az a társadalom, amelynek tagjai takaréko­san élnek, amelynek családjai beosztóan gazdálkodnak, az boldogul. Aki családjá­ban ésszerűen él, reálisan veszi számba személyi lehetőségeit, attól távol áll és idegen a mának élés. a máról holnapra létezés gondolata Ebből fakadóan leg­jobb képessége és tudása szerint megbízható, szorgalmas a munkahelyén, szolgálva ez­zel saját és családja céljait csakúgy, mint a szocializmus építésének napi feladatait, nemzeti felemelkedésünk ügyét. Népünk takarékos nép. Nemzetközi ös­­­szehasonlításokban is álljuk a próbát. Ez azt is mutatja, biztos a jelenben, vállalja a feladatokat és derűlátóan tekint a jö­vőbe. HSzán­Vhím­ minden 100 forint jöve­delemre 5 forint bettít jut. Megyénkben, összhangban az országos eredményekkel, az 1980. első félévi ada­tok szerint minden lakosra 13 ezer 693

Next