Délmagyarország, 1985. július (75. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-01 / 152. szám

2 Mibe kerül az üdülés Jugoszláviában? Aki Jugoszláviában akar nyaralni, annak ugyancsak ismerni kell a pénzügyietek apró kis fogásait, meg kell tanulnia ügyeskedni, különben hamar kiürül a pénztárcája. Igazán nagyon szeretem az Adriai-tenger partot, a vendégszerető dalmát embereket. Az immár világszínvonalra emelt jugoszláviai turizmus mindig tiszteletet, némi irigységet ébreszt bennem, de most, a nyolcvanötös szezon kezdetén néhány dolgot mégiscsak szóvá kell tenni, mert ez is hozzátartozik az őszinte és igaz tájékoztatáshoz. Mivel minden turista potenciálisan vásárló is, az árak, a pénz mindig fontos szerepet játszik a turistautazások eldöntésénél, tervezésénél és a nyaralás színvonalának elbírálásánál. A kiindulási pont természetesen itt is az a nagyfokú, hetvenszázalékos infláció, amellyel évek óta hiába küzd a jugoszláv gazdaság. Ez persze mindenre kihat, így a turizmusra is. Nincs mód, de szükség sem arra, hogy ennek kedvező és kedvezőtlen oldalát a jugoszlávok szempontjából elemezzem, annyi azonban biztos, hogy a turistáknak számolniuk kell ezzel a kedvezőtlen tényezővel. Elsősorban azért, mert az árakat nehéz kikalkulálni, és sokoldalú információk alapján sem lehet biztosra menni. Ma senki sem tudná pontosan megmondani, mennyibe kerül két hét múlva egy fizetővendég-szoba, mit kell fizetni egy ebédért, egy pohár italért. Azok pedig, akik általában valamilyen sejttel kívánják visszanyerni az Ibusnak, vagy az Expressnek befizetett költségek egy részét — most különösen nehéz a dolga, hisz minden ár állandóan mozog, méghozzá felfelé, és szinte teljesen ellenőrizhetetlenül. A „csak” dinárral vagy dinárcsekkel rendelkezők helyzete még nehezebb, hisz a jugoszláv állam nagyvonalú adóintézkedései, amellyel például a szabad ,vámmentes üzletekben megengedi számos, valóban értékes cikk kedvezményes áron történő vásárlását, vagy a dinárcsekkel történő vásárlásra kiszabott, és a szokásosnál alacsonyabb forgalmi adókulcs teremtette kedvezmények biztosítása elsősorban a konvertibilis valutával rendelkezők számára előnyösek, a mi turistáink pedig, közismerten, kevés ilyennel rendelkeznek. Ezért ma elsősorban az utazási irodákon keresztül érdemes Jugoszláviába utazni. Az egyéni turizmushoz nagy ügyesség, bizonyos tartalékvaluta és szerencse igényeltetik. A negyven dolláros átlaggal mért csillagos szállodai férőhelyek egy nyugatnémet turistának tulajdonképpen nem is olyan drágák, sőt a spanyol, görög, francia, olasz szállodai árakhoz képest egyenesen kedvezőnek mondhatók, de egy magyar családnak már nemigen kifizető és nem is áll módjában ilyen helyen lakni. A fizetővendég-szobák ára már sok mindentől , többek között a turista igényességétől is függ, de az átlagosan 1000 dinár, amit egy szobáért kérnek, szintén komoly összeg, főként akkor, ha a tavalyi hatszáz dináros átlag szobaárhoz hasonlítjuk. Az egyéni turistáknak hosszú évek óta gondot jelent az étkezés. A valóban ízletes, sokoldalú dalmát isztriai, szlovén konyha termékei mindig az európai átlag feletti áron keltek el. Ma annyival nehezebb a helyzet, hogy az árrés még nagyobb, mint korábban. Most viszont mindent lehet kapni a tengerparton. A boltok jól felszereltek. Az élelmi- és iparcikkellátás megoldottnak tekinthető, és azt, hogy ki, mire költi a pénzét, végtére is saját maga dönti el. Az. addig nyújtózkodjunk, amíg a takarónk ér, nemcsak a sátorban eltöltött hűvös éjszakákra, hanem a költekezésre is érvényes Jugoszlávia mai viszonyai között. Jól megoldott — legalábbis minden jugoszláv illetékes ezt állítja — a benzinellátás is. A hangsúly persze itt is a konvertibilis valután van, de dinárért vásárolt benzinjegy az ország bármelyik részén érvényes, ismerik, megszokták. Legfeljebb a borravalóval kell vigyázni, mert azt ugye ott is kell adni. Célszerű, ha külön elkészítjük a szokásos tízszázaléknyi összeget, és nem hagyjuk, hogy az ügyeskedő benzines a jeggyel manipuláljon. Az autósok készüljenek fel arra, hogy a nálunk használt Skodák, Ladák alkatrészellátására a tengerparton nemigen vannak berendezkedve. Jobb, ha az alapgarnitúrát hazulról visszük magunkkal. Fel kell készülni arra is, hogy idén az utakról még nem tudták a szokatlanul hideg tél nyomait eltüntetni. A kempingekben drágult a sátorfelverés, az autóparkolás, a lakókocsi-elhelyezés és villannyal ellátás költsége. Ezzel együtt mégiscsak a kempingek a legolcsóbbak és legbiztonságosabbak. Ha megbékélünk azzal a ténnyel, hogyha turizmus világszerte egyre drágább, akkor a fentiek ismeretében is szívesen választjuk a jugoszláviai nyaralást, hisz mégiscsak a legközelebbi tengert, a gyönyörűséges kék Adriát kínálja számunkra, méghozzá tömegesen is elfogadható áron és minőségben. Vasvári Ferenc Dubtrovnik, a kék Adria egyik gyöngyszeme. A képen: a strandfürdő Willy Brandt elutazott Budapestről Ki Budapest (MTI) Szombaton délelőtt elutazott Budapestről Willy Brandt, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) és a Szocialista Internacionálé elnöke, aki az MSZMP Központi Bizottságának meghívására látogatást tett hazánkban. Hazánkba látogat az egyiptomi külügyminiszter A Budapest (MTI) Dr. Várkonyi Péter külügyminiszter meghívására július 1-én, hétfőn hivatalos látogatásra hazánkba érkezik dr. Ahmed Eszmat Abdel-Megid egyiptomi külügyminiszter. Kiszabadultak a túszok Bejrut (AP) Átadták a Nemzetközi Vöröskereszt képviselőinek, és útnak indították Bejrútból Damaszkusz felé azt a 39 amerikait, akiket a TWA légitársaság repülőgépének június 14-i elrablása óta túszként tartottak fogva. Nabih Berri libanoni síita vezető, aki az összes érintett féllel hosszas tárgyalásokat folytatott az ügy megoldása érdekében, " vasárnap már kora délután közölte: úton van az autóbuszkonvoj a szíriai főváros felé. Heflä, 1985. Judinas 1. Folytatódott az orvoskongresszus • Budapest (MTI) Szekcióüléseken folytatódott vasárnap a nukleáris háború megelőzéséért küzdő nemzetközi orvosmozgalom budapesti kongresszusa. A szakemberek véleményt cseréltek az atomháború és a polgári védelem kérdéseiről, s foglalkoztak a nemzetközi orvosi együttműködés további lehetőségeivel. A kelet—nyugati bizalom, illetve bizalmatlanság pszichológiai vonatkozásairól tanácskozó szekcióban felhívták a figyelmet: mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a katonai erők szembenállását a békés célok érdekében folytatott együttműködés váltsa fel. Hangsúlyozták, hogy nemcsak a diplomáciai tárgyalásokon szükséges elérni a bizalom növekedését, hanem az orvosok és a világ más dolgozói között is. Rendkívüli jelentősek ebből a szempontból a személyes kapcsolatok, amelyek hozzájárulnak a bizalom építéséhez. A másik féllel szemben érzett harag nem teszi lehetővé, • hogy meglássuk egymásban a pozitív tulajdonságokat — mondották, s arra figyelmeztettek, hogy nukleáris korunkban a két nagyhatalom közötti bizalmatlanság az emberiség pusztulásához vezethet. A vitában rámutattak: a nemzetközi eszmecserék lehetőséget adnak egymás megismerésére, és segíthetik a bizalom építését a nemzetek között. Az őszinte együttműködéssel, valamint a nevelés eszközeivel megteremthető kölcsönös megértés a különböző világnézetű emberek között . Az Országos Béketanács elnöksége a magyar békemozgalom, a béke ügyéért felelősséget érző, és azért cselekvő magyar közvélemény nevében levélben üdvözölte a kongresszus résztvevőit. Ebben leszögezi: „Hazánkban a béke hívei mindig is nagy figyelemmel és rokonszenvvel kísérték Európában és a világ mán tájain a nukleáris háború megakadályozásáért, az atomfegyverkezés megfékezéséért küzdők erőfeszítéseit. Nagymértékben az Önök tudományos kutatásainak és felvilágosító munkájának az eredménye, hogy szertefoszlóban vannak az úgynevezett korlátozott nukleáris háború lehetőségének illúziói, hogy széles körben ismertté váltak egy atomháború végpusztulást előidézet következményei. Mind nagyobb számban értik meg egyszerű emberek és józan gondolkodású politikai tényezők egyaránt, hogy egy atomháborút nem lehet megvívni, még kevésbé megnyerni.” A konferencia „Atomfegyverek és atomháború: orvosi áttekintés” elnevezésű fő témájának megvitatása ugyancsak folytatódott vasárnap. A referátumokban szó esett a mai atomfegyverek tulajdonságairól; azokról a válságokról, amelyek a nukleáris konfliktushoz vezethetnek; s szóba kerültek a fegyverkezési hajszának a közvéleményre gyakorolt hatásával kapcsolatos kérdések. A fegyverkezéssel kapcsolatos pazarlással összefüggésben elhangzott: öt nap alatt annyit fordítanak a világon katonai kiadásokra, hogy ebből az összegből finanszírozható lenne egy átfogó program a malária felszámolására. A kongresszus hétfőn az eszmecserék eredményeit, összegző jelentések előterjesztésével, s dokumentumok elfogadásával fejezi be munkáját. A Patyomkin-felke magyar szemmel Az első orosz forradalom 80 éves jubileumával együtt most van kerek évfordulója annak az eseménynek is, amely egycsapásra a földgolyó minden sarkába elvitte Odessza nevét. Július elején lázadt föl a fekete-tengeri flotta páncéloshajója, a Patyomkin. A legelső híradások egyikét kommentálva, július 1-én már a kormánypárti Budapesti Hírlap is „fantasztikus regénybe való dolognak” nevezi a fölkelést, s úgy véli: „sejteni sem lehet, hogy ez a mozgalom hol áll meg”. A Kolozsvári Friss Úság a vezércikkét már így címezi: „A forradalom csatahajója”. A Pesti Napló szerint „ez nem esemény, nem mozgalom, nem zavargás többé, hanem forradalom, a szónak történetileg helyes, emberileg jogos és nemes értelmében”. A radikális Budapesti Napló még konkrétabban fogalmaz: „Az odesszai nép a kis hajócár után a nagy, az igazi cárt vonszolja a vádlottak padjára. Az odesszai események, a nagy orosz föld mindennek első, félreérthetetlen hullámlökését mutatják. A legyalázott, meggyötört, elkínzott orosz nép egyenesedik föl az ő nyomorúságából, a világ legnagyobb börtönének rabjai törik szét bilincseiket.” Csupán a katolikus klérus szócsöve, az Alkotmány hajtogatja egyre: „szilárdan a kereszténység alapján nevelve a generációkat az iskolában, lesz valóban szabad az orosz birodalom, de nem most, a rombolás alatt”. Július 4-én a Budapesti Napló ezt írhatja: „Elnémul minden, letörpül minden e vaspáncélos szörnyetegnek csodálatosan vakmerő viselkedése, hihetetlen hősiessége mellett... A Knyáz Patyomkin esete ez már a világhistóriáé.” A Népszava e napon A mi zászlónk a tengeren címet adja vezércikkének, melyben megállapítja: „Akármi is lesz a Patyomkin sorsa, az az eszme, amely ilyen elszánt harcra készteti, úr marad a lelkeken.” A radikális A Polgár című lap Mégis mozog című vezércikkében már hazafelé is beszél: „Tanulja meg az orosz példából, akit illet, hogy nincs hatalom, amely önmagától volna. A hatalom nem a hadihajókban és nem a szuronyokban van, hanem a népben. Akinek a nép adja, azé!” Egy másik gondolatának szinte próféciális mélységét pedig talán csak most, a sok-sok évtizedes fejlemények nyomt a maga nemében példátlan cselekedet szinte órák alatt széles hullámokat vert az akkori magyar közvéleményben is: a vezető lapok vezércikkeket szenteltek neki napokon át, jeles grófnk szenvedélyes írásokban üdvözölték, már értékelhetjük igazán: „Milyenné lesz a világ, ha az orosz nép fölszabadul? Ha ez a kolosszus a szabadság éléstára, arzenálja, vigasza és reménysége lesz? A nagy francia forradalom világmegváltó hatását még túl is haladja majd az egykor diadalmas orosz forradalom. Gyönyörű csodája az emberiségnek, amikor termőföld lesz a jéghegyekből.” A Napban július 5-én Kadosa Marcell ugyancsak hazai aktualizálással írja: „Holnaptól kezdve — tekintsen Oroszország felé — meggondolja magát a szuronyos és puskás ember és a szeme közé nevet annak, aki az ő erejét az ő vérei ellen akarja fordítani... Nem múlhat el az a fényes szenzáció, amelyet a Fekete-tenger tájáról hord ide a hír szárnya, anélkül, hogy ne okulnának rajta.” „Azt hitte magáról — hirdeti a Független Magyarország —, hogy fedélzete egy darab fölszabadult Oroszország ... Ma még elvesző kis folt a Patyomkin vörös lobogója a tenger végtelenjén. Holnap majd ez a szín fog uralkodni Russiában.” A Szegedi Napló meggyőződéssel írja: „A hadsereg többé nem a zsarnokoké, hanem azé a népé, amely vérével és adójával fönntartja. A Patyomkin élő példát adott arra, hogy a nemzetek nem kiváltságos családok által, hanem önmaguk által óhajtják kormányoztatni országukat.” Még az ókonzervatív Magyar Állam is kénytelen fölismerni: „Az ún. vasfegyelem mintha üvegből volna, pillanat alatt széttört. A nemzetek gyors léptekkel közelednek a kijózanodás felé, és akkor ütni fog a militarizmus utolsó órája.” A Magyar Hírlap, mely — a pesti lapok közül egyedül — különtudósítót küld Odesszába, a bibliai Sámson legendáját látja ott megújulni: „A Fekete-tengeren bolyongó vörös zászlós hajó s az alatta lebegő orosz lélek: a vízen járó Sámson. A felkelt Patyomkin hajó volt Sámson ökle.” Hogy milyen óriási érdeklődést váltanak ki az események, az is mutatja, hogy a hírhedt bulvárlap, a Kis Újság Odessza rémnapjai címmel e naptól kezdve „eredeti regénynek” titulált, vadromantikus elemekkel tarkított formában is szükségesnek tartja az események bemutatását. A haladó polgári Nagyvárad július 7-én már konstatálja: „Az idők jele talán, hogy az egész glóbusz rokonszenve kíséri a lázadó hajó útját.” A Nagyváradi Napló is ezt a világvisszhangot látja kortünetnek: „Amerre elhalad, megszállja mindenfelé a forradalom költészete az óriási világ szívét. Letűnt a rettegés, a meghunyászkodás. Titánok munkája kezdődik. Jön Patyomkin: vörös lobogóját messze látják, forradalmi nótáját messze hallják.” A Magyar Nemzet július 8-án egy, a távoli jövőbe mutató folyamat kezdetének érzi Odesszát: „A katona, a matróz és a muzsik belekóstolt a szabadságba. Lehetetlen lesz őket a régi igába hajtani.” S figyelemre méltóan harmonizál ezzel a fölismeréssel egy másik gondolat is: „Ez a kis mesés, szinte kísérteties respublika a nagy népállam magva. Talán már most is kikel az a mag, talán majd csak a jövendő érlel belőle életet.” A Vasárnapi Újság egész júliusban több oldalas, fényképes riportokban hozza vizuálisan is közelebb a magyar olvasóhoz az Odesszában történteket. A Hét Szergej aláírású szemleírója jogosan jut messzemenő következtetésekre Odessza és a Patyomkin kapcsán: „Minden hatalomnak vége, amelytől már nem félnek. Minden úrnak vége, akinek már nem engedelmeskednek... A szén és a gőz, mellyel a Patyomkin elébe vág a bolygó hollandus hajójának, amely, csak vitorlás volt, benne van a matrózai lelkében is. Modern lázadók ezek. Nem muzsikok, nem is egyszerűen fellázadt legénység. Ezek már szervezett munkások, akik teljes osztálytudattal és gyűlölettel kerültek a hajóra. Lázadásuk szocialista tüntetés a militarizmus ellen.” Még szélesebb, immár ideológiai összefüggéseket is fölvillant a Pesti Napló július 9-i vezércikke: „Fölgyújtott városok világánál belátunk Oroszországba, s ebbe a szívreszkettető dekorációba most, ugye, belehallik a Gorkij kék zubbonya, az Andrejev parasztcsizmája és Tolsztoj Nyikolajevics Leó sarutlan lába? A nagy orosz forradalomnak erre a színházias, regényes forradalmi kalandra volt szüksége, ho<gy népszerűvé váljék, és azok is megértsék, akik számára nem volt eléggé érzékelhető valami ez a sok millió elfojtott, forró sóhajtás, ami közömbösnek látszó táviratokból, szerelmi történeteknek látszó orosz regényekből és irodalmi hatásvadászatnak hitt éjjeli menedékhelyek leírásából feléjük tüzelt.” (Folytatjuk.) Fenyvesi István 1. Újságok, 1905. július