Délmagyarország, 1985. október (75. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-01 / 230. szám
r ~ Kedd, 1985. október 1. Az idei BNV A versenyképesség, a minőség mércéje Szabó Sándor a megyei kiállítóknál Remek, napsütéses idő volt tegnap Budapesten és ez külön kedvet csinált annak a sok tízezer látogatónak, akik felkeresték a fogyasztási cikkek nemzetközi vásárát a kőbányai kiállítóterületen. Számos keresett cikket a helyszínen meg lehetett vásárolni — ami a cipőtől a kalapig hozzátartozik az öltözködéshez, az ember által használatos eszközökhöz — és kínálták az ősz legszebb gyümölcsét, a szőlőt kilónként 42 forintért. A hatalmas vásárváros B pavilonjában több Csongrád megyei ipari termék is hozzájárult a választék és a minőség széles skálájához. Ebben a pavilonban kezdte meg látogatását a délelőtti órákban Szabó Sándor, a megyei pártbizottság első titkára, akinek kíséretében volt Barta László, a pártbizottság titkára is. A Szegedi Medikémia Szövetkezetnél Pálmai Antal elnök fogadta és tájékoztatta a vendégeket, akik megnézték a korszerű terméknek számító Spray Colort, amely az ismert festékcsalád legújabb tagja és osztrák kooperációval készült. A szövetkezet legnagyobb mennyiségben gyárt Magyarországon autóápolási és üzemeltetési vegyi cikkeket. Dr. Bozóki Ferenc főmérnök az épülő, új üzemrész szegedi kivitelezési nehézségeit említette, amelyek elsősorban az alvállalkozókhoz fűződnek. Az új üzemrész elkészültével kétszeresére növekszik majd a szövetkezet termelése. Olyan nem titkolt célja is volt ennek az ismertetésnek, hogy a megyei pártbizottság vezetőinek figyelmét is felhívják a problémákra. Nem is maradt el a pártfogás ígérete. A következő állomás a Szegedi Universal Vegyipari Szövetkezet volt, itt Laczkó István elnök referált a műanyag flakonokban forgalmazott kézfertőtlenítőről, amely után a külföld is érdeklődik. Prohászka Ottóhoz, a Csongrád Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat igazgatójához intézte kérdését Szabó Sándor: — Egyenes, összefüggés van a vállalat kiállítási szereplése és az áruértékesítés sikere között? — Ez azonnal nem jelentkezik, de később nagy hatással van a keresletre. Egyébként kereskedelmi érdeke a vállalatnak a „folyamatos kiállítási jelenlét" — volt a válasz. A takarmányárakról és a szabadabb kínálatról folyt még az eszmecsere — állattenyésztési szempontból —, majd egy másik pavilon következett. Pál Rozália, a Hódikör vezérigazgatója nagy örömmel kalauzolta a Csongrád megyei vendégeket a nagydíjas termékhez, az „Erna” szabadidős ruhacsaládhoz, amelynek megálmodója Pető Zsuzsa vezető iparművész. A nagy sikeren kívül szóba kerültek a vállalatnak az alapanyag-gyártással és más szervezési kérdésekkel összefüggő tervei. Azt is megtudtuk, hogy a vezérigazgatónő néhány perc múlva az ipari miniszter fogadására hivatalos. — Gratulálunk és még sok nagydíjat kívánunk! — köszönt el tőle a megyei pártbizottság első titkára, aki a következőkben foglalta össze a tegnapi látogatás lényegét: — Látogatásunk beleillik abba a folyamatba, hogy nagy figyelemmel kísérjük a megye üzemeinek, vállalatainak, szövetkezeteinek versenyképességét ilyen nagyszabású seregszemlén is, mint a BNV. Nagy dolognak tartom, hogy termékeivel több mint 30 megyei résztvevő állja az összehasonlítást a nemzetközi mércével is, ígéretes fejlődést tapasztaltunk. Arra is kell törekedni, hogy a belkereskedelemben hasonló nagy erővel hódítsák meg a piacot. Dicséretes és ritka dolog a maga nemében, hogy a Hódiker nagydíjas terméke a kiállítással párhuzamosan itt a helyszínen már megvásárolható. Több ilyen kimagasló teljesítményt várunk a megye iparától, örülünk a látottaknak és meg vagyunk győződve arról, hogy a BNV újabb, nagy lendületet ad az érdekelt ágazatoknak Csongrád megyében is ... Sz. R. A megyei pártbizottság első titkára a Szegedi Universal Vegyipari Szövetkezet pavilonja előtt Vaczkó István elnök tájékoztatóját hallgatja Élelmiszer-kereskedelem és higiénia Tegnap, hétfőn délelőtt Szegeden, a Hazafias Népfront megyei titkárságának tanácskozótermében ülést tartott a Fogyasztók Megyei Tanácsa. Először Kerek Attilának, a szegedi Családi és Társadalmi Eseményeket Rendező Intézet vezetőjének az intézmény munkáját ismertető beszámolóját tárgyalták meg, majd dr. Kajáry Irénnek, a megyei Állami Közegészségügyi Járványügyi Felügyelőség vezetőhelyettesének tájékoztatóját vitatták meg az élelmiszer-kereskedelem higiénés helyzetéről. Az élelmiszer-árudák, piacok higiénés helyzete nem valami jó megyénkben. A raktározási gondokból eredő zsúfoltság már a tervezés hiányossága, a minőségi áruátvétel kötelezettségének figyelmen kívül hagyása. A helytelen csomagolás, a hanyag kezelés viszont mindmind olyan dolog, mely nagyobb odafigyelés, felkészültség birtokában nem lenne probléma többé. Az új boltok, árudák, piacok tervei nem a valóságos igények alapján, hanem a rendelkezésre álló pénzösszegek ismeretében készülnek. Nincs lehetőség a gyakorlati tapasztalatokból adódó jogos, de szabványban nem szereplő közegészségügyi feltételek biztosítására. Megoldatlan a boltok nyitása előtti igazán megfelelő kenyér-, péksütemény- és tejátvétel, a göngyölegtárolás, a kosármosás. A legtöbb bolt tisztasága erősen kifogásolható. Nincs takarító személyzet, belső ellenőrzés, így a takarítást nem szervezik meg még a boltban sem, nemhogy a boltot övező közterületen. Nagyon sok helyen sem öltöző nincs, sem munka közbeni kézmosási lehetőség. Megoldatlan a folyamatos karbantartás, a gépek, eszközök tervszerű felújítása, cseréje, a festés-mázolás. Nem megfelelő az élelmiszer-kereskedelemben dolgozók szakmai és higiénés ismereteinek színvonala. Ha értenek is mondjuk az árukezeléshez, úgy csinálnak, mintha nem értenének hozzá. Egészségügyi ismereteiket senki nem kéri tőlük számon, a szervezett oktatás megszűnt, így minden különösebb lelkifurdalás nélkül egymás mellé kerülnek egymás mellé nem való áruféleségek. A megoldás gyökere az átgondoltabb tervezés, az új létesítmények üzembe helyezésével párhuzamosan az elavult, régi egységek felszámolása lenne. Ez hosszú távú program: pénz, türelem, felkészültség kell hozzá. Amíg nem valósul meg, mindent el kellene követni, hogy a meglevőt a lehető legjobban, nagyobb odafigyeléssel használják ki. Ha másképp nem megy, akkor szigorítani kell a belső ellenőrzést. Ha kezet mosni sincs hol, szinte mindegy, hogy az eladó a földes kezével löki arrébb a kenyeret, vagy a vevő tapogatja össze. Ezeknek a helyzeteknek a megoldása sürgős és fontos feladat. A fogyasztók érdeke. R. É. 3 Valahol lakni kell Aki benne lakik már a panelokból összerakott dobozlakásban, panaszkodik, minden zaj áthallatszik a szomszédból, hogy nem lehet szöget ütni a falba, hogy kicsi a konyha, kicsi a fürdőszoba, egyáltalán, kicsi az egész lakás. A panelból elvágyódik sok, évek óta benne lakó ember. Aki albérletben lakik, vagy a szülei lakásának kisszobájában, egy vagy két gyerekkel, még álmodozni is hajlandó egy akármekkora panellakásról. Azt mondja: csak egyszer érjem meg, hogy becsukhassam a saját lakásom ajtaját, isten bizony, életem végéig boldog leszek. Újabban persze lakótelepi betondobozból is kevesebb épül. Sóhajtoztam emiatt, ne tegyem, nem tudom. Negyven-ötven négyzetméter alig elégséges az ember komfortérzéséhez, de ha arra gondolok, hogy tető van a fejünk fölött, akkor ez is több a semminél. Meg aztán kell a kicsi is. Az volna ugyanis az ideális állapot, ha a fiatal házasok először hozzájuthatnának egy kisebb otthonhoz, aztán, ha jönnek a gyerekek, ideális esetben több mint három, mehetnének a nagyobba. Ideális esetek azonban többnyire csak a népmesékben fordulnak elő. A feleségem szülni szeretne, mondta fiatal barátom a minap. Tarján kietlen központjában, a Víztorony téren álldogáltunk, a buszra várva, fiatal barátom (egy vállalat pénzügyi osztályán dolgozik, a felesége tanárnő) vágyakozva pislogott közben a házak világító ablakszemeire. Albérletben laknak, s bár takarékosan élnek, alig-alig gyűlik a pénzük. Nem tudok nősülni, mondta fiatal barátom rezignáltam majd hozzátette: a feleségem meg nem tud férjhez menni. Mindkettő szülei kis pénzű nyugdíjasok. Jött a busz. Nem volt idő, hogy lakáshoz jutásuk esélyeit megtárgyaljuk. Félek, hogy kölcsönösen elszomorítottuk volna egymást. Évek óta tartó tendencia: nőnek az árak. Miért éppen a beton, a tégla, a cserép, vagy az ablaküveg tartozna a kivételek közé. Az árak aztán, úgymond, gyűrűzni kezdenek. A betoné meg az alumíniumkilincsé begyűrűzik a lakáséba. Min élhetnek? Szalonnán, kenyéren? Nem ahhoz a társadalmi réteghez tartoznak, amelyik jövedelme lépést tart az árspirállal. ha spórolni akarnak, csak a hasuk kárára tehetik. Mondom: van, aki panaszkodik a panellakásra, van, aki vágyai netovábbjának tartja. A világ fölfogható a különféle igények rendszerének is... És az igények sem ragadhatóak ki a fejlődés általános rendezetéből. Hallottam embereket azzal érvelni: bezzeg, a mi időnkben két-három generáció is ellakott a szoba-konyhás lakásban! Tudom, hogy igazat szólnak. Csak hát az az idejükben volt, amikor, hogy mást ne mondjak, megvoltunk lódenban is, és örültünk, mert tényleg örültünk, ha szólt a lakásban a néprádió. A huszadik század utolsó negyedében, negyven évvel a háború után egy középeurópai szocialista országban érthetően magasabb az igényszint. A lakhatást illetően is az, és legyen is az. Szerintem. Az igényekhez persze feltételek is tartoznak. Nem sok ország fogott bele olyan nagyszabású lakásépítési programba, mint a miénk, s ezt a programot teljes egészében meg is valósítottuk volna, ha nem jön közbe annyi minden. A világot tíz hosszú esztendőn át súlyos gazdasági válság sújtotta. A mi gazdaságunk teljesítménye is leértékelődött. Meg kell érteni, hogy ilyen körülmények közepette nem jut, mert nem juthat nagyon sok pénz egy teljes körű, szociális természetű lakásprogramra. A kormány persze nem mondott le erről a célról sem. A mostani ötéves tervben Csongrád megyében több mint kétezer tanácsi bérlakás épült meg eddig. Az adatot a megyei tanács apparátusi pártbizottságának legutóbbi ülésén hallottam, ahol a lakásépítés és a lakásgazdálkodás ügyei voltak terítéken. A tanácskozás résztvevői kaptak egy terjedelmes gépiratot is, melyben minden idevágó adat szerepel. Megtudtuk, hogy Csongrádiban jobb a helyzet, mint az ország legtöbb helyén, s azt is, hogy a lakások egy négyzetmétere ezer forinttal kerül kevesebbe, mint másutt. Ám senki sem mutatkozott elégedettnek. Mindenki arról beszélt, miként lehetne még többet tenni, még jobban gazdálkodni a pénzzel, telekkel, közművel. Számokat soroltak, százalékokat mondtak, annyit azonban a laikusnak is sikerült kiszűrnie, hogy a tanácsok a legtöbbet a munka koordinálásában segíthetnek az építőknek és az építtetőknek. A pártbizottság több mint egy tucat feladatot adott az apparátusban dolgozó kommunistáknak. Felhívta a figyelmüket arra, hogy segítsék a fiatal házasok, a többgyermekesek lakáshoz juttatásának programját. Egy hozzászólás ragadta meg igazán a figyelmemet. Az derült ki belőle, hogy egy országos felmérés adatai szerint a nők 7-11 százaléka vállalna gyereket, ha lakáshoz jutna, 8-10 százaléka pedig több gyereket szülne, ha több szobából állana a lakása, mint a mostani. Fiatal barátom felesége jutott eszembe, aki szülne, ha volna hová, aztán meg az, hogy lám, minden összefügg mindennel. Népesedési helyzetünk nem véletlenül beszédtéma: magam soha nem találkoztam annyi amatőr demográfussal, mint manapság. Mi mindenre kellene pénz? Lehetetlenség egy embernek végiggondolnia. Egyszerűsítsük: mindenre több pénz kellene. A kis nyugdíjak emelésére például, szociális ellátás javítására, útra, vasútra, szennyvízelvezető csatornára. Nem sorolom. Az államnak nincs elég pénze. Nemsokára bekövetkezik, hogy településfejlesztési hozzájárulást fogunk fizetni. És meg is szavazzuk, hogy a tanácsok mire költsék a pénzt. Én arra fogok voksolni, hogy épüljön a pénzből olcsó tanácsi lakás. Fiatal barátomat persze nem biztatom azzal, hogy a javaslatomat el is fogadja a többség. Talán azt mondom majd neki, hogy bízzon abban: tovább javulnak a hitelfelvétel lehetőségei. El fog ugyanis adósodni, de lesz legalább lakása — ha már nem tudott gazdagabb családba nősülni, aligha van más lehetősége. Az életnek nem indulunk egyforma lehetőségekkel, jobb, ha ezt ő is tudomásul veszi. Ha kényszerűen is. Petri Ferenc Gyógyszertári ifjúsági napok A gyógyszertári központokban dolgozó százhúsz fiatal gyógyszerész, asszisztens, valamint gazdasági és műszaki szakember részvételével hétfőn Hajdúszoboszlón megkezdődött a II. Országos Gyógyszertári Ifjúsági Napok eseménysorozata. A háromnapos találkozón plenáris és szekcióüléseken ismerkednek meg a résztvevők az elkövetkező évek legfontosabb egészségpolitikai feladataival, gyógyszerellátási kérdéseivel. A közgondolkodásról Az érdeklődés középpontjában a gazdasági helyzet alakulása áll. A legtöbb ember tudomásul veszi, hogy az ország nehézségekkel küzd, s tudja, hogy a fejlődés záloga csak a hatékony munka lehet — állapította meg legutóbbi, a közgondolkodás helyi állapotát elemző ülésén a Magyar Szocialista Munkáspárt mórahalmi városi jogú nagyközségi bizottsága. A vitában, melyet Fülöp László első titkár vezetett, a pártbizottság tagjai közül Kohán Istvánná, Szécsi Antal, Tóth Sándor, Dobó Lajos, Bálint Pál, Farkas Ferenc, Dobó József, Szondi Sándor és Varga István mondta el véleményét. A pártbizottság ezt követően tájékoztatót hallgatott meg a választás tapasztalatairól, valamint az ezévi gazdálkodási eredmények alakulásáról. Országgyűlési bizottságok megbeszélése Az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága hétfői ülésén megvitatta az Igazságügyi Minisztérium, a Legfőbb Ügyészség, a Legfelsőbb Bíróság, valamint a tanácsok 1984. évi költségvetésének végrehajtásáról készített jelentést. A testület ülésén jelen volt Sarlós István, az Országgyűlés elnöke és Papp Lajos államtitkár, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke. Antalffy Györgynek, a bizottság elnökének bevezetője után Kun László igazságügyi- és Békesi László pénzügyminiszterhelyettes fűzött szóbeli kiegészítést a beszámolóhoz. A vita során a felszólalók főként a tanácsi gazdálkodás problémáit feszegették. Többek között hangsúlyozták: az intézmények működtetése egyre drágább, s mindez nagy terheket ró a tanácsokra. Mások fölhívták a figyelmet az elmaradt karbantartási munkák okozta veszélyekre, amelyek hosszabb távon súlyos tehertételt jelentenek majd. * Az Országgyűlés Építési és Közlekedési Bizottsága Stadinger István elnökletével hétfőn ülést tartott a Parlamentben. A testület az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, a Közlekedési Minisztérium és a Magyar Posta tájékoztatója alapján megvitatta az építőipar, a közlekedés, valamint a posta és a távközlés 1984. évi költségvetésének végrehajtását. A három ágazat múlt évi teljesítményéről összegező írásos beszámoló készült. A vitában felszólaltak: Angyal Imre, Bodonyi Csaba, Juhász Ferenc, Kiscelli László, Kottás Imre, Lép Ferenc, Szalai Gyula, Tomán Károlyné és Tóth György képviselők. Felmentés, kinevezés A Minisztertanács Roska István külügyminiszter-helyettest más fontos megbízatására tekintettel — érdemei elismerése mellett — e tisztségéből felmentette, egyúttal Barity Miklóst külügyminiszter-helyettessé kinevezte. (MTI)