Délmagyarország, 1986. június (76. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-02 / 128. szám
Hétfő, 1980. június 2. „Programot minden gyereknek...” Beszélgetés Szabó Ágnes városi úttörőelnökkel A születésnap idején (ma, június 2-án ünnepli fennállásának 40. évfordulóját a Magyar Úttörők Szövetsége) a szokásosnál többet foglalkoztunk a gyermekek mozgalmával. De, valljuk be őszintén, ritkán került több a papírra az általános dicsérő szavaknál, néhány emlékkép felelevenítésénél, a célok ünnepélyes megfogalmazásánál. Pedig az úttörőszövetség nagyon is hétköznapi munkát végez. Ezért kerestük meg Szabó Ágnes városi úttörőelnököt, és kérdeztük arról, hogyan értékelhető napjainkban az úttörőszövetség munkája, milyen gondok foglalkoztatják vezetőit? A beszélgetéshez, szemléltetésül, következzék néhány adat: a szegedi városi úttörőelnökség közvetlen irányítása alá 53 úttörőcsapat tartozik, közülük 10 a volt járás községeiben dolgozik. Az úttörők és kisdobosok együttes létszáma meghaladja a 25 ezer főt . Az úttörőszövetség legfontosabb feladatait az úttörővezetők VIli. országos konferenciáján határozták meg. Lényegét röviden így foglalhatjuk összenövelni a csapatok önállóságát szélesíteni a társadalmi kapcsolatok rendszerét, tartalmas programot ajánlani minden gyerek számára. A kérdés önmagát kínálja — mennyi valósult meg a kitűzött célokból? — A csapat önállóság azt jelenti, hogy egy-egy iskola közössége a központi célok szellemében ugyan, de önmaga döntsön programjáról. Ha figyelembe vesszük több szegedi iskola eddigi eredményeit, máris helyesnek ítélhetjük ezt a programot. De sajnos még ma is túl sok központi feladatot kapunk ahhoz, hogy egy-egy közösség igazán megvalósíthassa önmagát, kialakítson egy-egy, csak rájuk jellemző profilt. Szerencsére jó példákat is mondhatok: a röszkei úttörőcsapat környezetvédelmi munkája és az Odessza II. számú iskola turisztikai tevékenysége sejteti, milyen átalakulásra lenne szükség. — Térjünk át a társadalmi kapcsolatokra. Az úttörőmozgalom segítőire, akikről egy-egy ünnepen annyi dicsérő mondat elhangzik. — Úgy érzem, ez a dicséret megilleti őket a hétköznapokban is, hiszen például a fegyveres erők testületek tagjai évek óta sokat tesznek azért hogy valóban színessé váljon az úttörőélet. Ugyanígy köszönet illeti a közművelődési intézmények dolgozóit, s azokat a vállalatokat, szocialista brigádokat, KISZ-szervezeteket, amelyekre bármikor számíthatunk. Azért hadd szóljak gondjainkról is Segítőink száma — bármennyire is hirdette meg ezt a programot a VIII. konferencia — számszerűleg nem gyarapodott. Amit viszont a szülőktől kérnénk tegyenek többet az úttörőmozgalomért, hiszen ezzel saját gyerekeiket segítik — „Minden gyereknek tartalmas programot." A cél túl általánosnak tűnik Mit értettek ezalatt a határozat fogalmazói? — Aki egy kicsit jobban ismeri az úttörőmozgalmat, tudja, a korábbi években elsősorban a tehetségesnek mondott gyerekek számára teremtett inkább lehetőséget a bemutatkozásra. Versenyrendszerünk — mint például a tudományos-technikai szemle, amely egyébként már megszűnt — sportrendezvényeink egyre inkább tükrözték a felnőttek hétköznapi életére is jellemző eredménycentrikusságot „Minden gyerek” alatt azt értjük, hogy találjon örömet az is programjainkban, akit mondjuk a manuális játékok kötnek le, akit a mozgás tömegsportszinten is kielégít, netán érdeklődése olyan témákra irányul, amelyeket az iskolai oktatás keretein belül nem talál meg. Eredmények e területen is születtek, hiszen táborozási kínálatunk jónak mondható, ugyanígy eredményesnek minősíthetjük az úttörőgárdák munkáját, s szerencsére újra divattá váltak a tornaünnepélyek, ahol már nagyobb közösségek dolgozhatnak, szórakozhatnak együtt. Természetesen nem feledkezünk meg az úgynevezett tehetségesebb gyerekekről sem. Művészeti szemléinken mutathatják be tudásukat a kulturális érdeklődésűek, míg a legjobb sportolók az úttörő-olimpiára készülnek. A részvételi számok jelzik, szerencsére ilyen diákokból nincs hiány. — Végül egy, születésnapon illetlennek tűnő, de manapság sokszor hallott megállapítás: az úttörőélet elvesztette egykori romantikáját. Valóban így lenne? — Úgy érzem, inkább arról van szó, hogy 25—30 évvel ezelőtt egészen más igényt támasztott egy gyerek és persze a szülő is az úttörőszövetséggel szemben. Táborokat ma is szervezünk, nem marad el az éjszakai riadó, a tábortűz sem, csak épp a videomagnók, számítógépek világában mintha más romantikára vágynának a gyerekek. A mi feladatunk épp az, hogy e megváltozott igényekhez alakítsuk mozgalmunkat Bátyi Zoltán Újra megindult a zöldségexport A szentesi korai zöldségtermesztési rendszer* központjából szombaton ismét megindultak a primőrszállítmányok a Közös Piachoz tartozó országokba. Szombaton három vasúti vagont tölteni való paprikával, egyet pedig paradicsommal raktak meg, s valamennyit a Német Szövetségi Köztársaságba továbbították a Hungarofruct Külkereskedelmi Vállalat közreműködésével. Egy hónapos kényszerszünet után ez volt az első ,közös piaci országba irányított zöldárú szállítmány. A fólia- és üvegházakban nevelt paprikát és paradicsomot a Szentesi Árpád, a Szentesi Felszabadulás, a Fábiánsebestyéni Kinizsi és a Csongrádi Kossuth Termelőszövetkezet kertészetében szedték és csomagolták tetszetős kartondobozokba. Kisiparosok találkozója Ópusztaszeren i Jakab Sándor mondott ünnepi beszédet. Emlékeztetett arra, hogy ezt a találkozót, melyen a megye kisiparos társadalma kifejezi békeakaratát, történelmi jelentőségű helyen tartják Szólt a hazaszeretet mai megnyilvánulásairól, politikánk jellemzőiről Hangsúlyozta: „Mindaz, mi őseink föld- és hazaszeretetében volt vezetett el bennünket ahhoz, amit mára a magyar nép elért, hogy felzárkózzunk a haladó világhoz Mindezt munkás, paraszt és értelmiségi közös akaratával, s tetteivel, nemzeti összefogással értük el, s azzal tudunk továbbmenni a megkezdett úton.” Méltatta annak jelentőségét, hogy kontinensünkön negyven éve béke van, s ez a békés korszak tette, teszi lehetővé, hogy Európa ma lényeges befolyásoló szereppel bír a világ békéjének megteremtésében, biztosításában. Negyven év tanulságait, a helsinki találkozó szellemét, eredményeit, a genfi tárgyalások jelentőségét, a világban meglévő válsággócokat, problémákat elemezve rámutatott: a szocialista és haladó országok béketörekvései minden imperialista mesterkedés ellenére a béke megteremtése, biztosítása irányába hatnak. Gyarapodnak a béke erői, s ezekkel a haladó erőkkel vagyunk mi szolidárisak, népköztársaságunk külpolitikája békeakaratunkat tükrözi Mely akaratban a felelősség kettős, saját háborítatlan életünkért, haladásunkért és az egész világ biztonságáért, gyarapodásáért — az egyén és a közösség érdekében Az ünnepi beszédet követően a Dalstaféták együttes adott hangulatos műsort. Ezt követően Beke Zoltán, a Kiesz megyei titkárságának helyettes vezetője adott áttekintést a megye kisipari brigádmozgalmáról, aminek keretében tavaly szűkebb pátriánkban 21 brigád 410 tagja végzett elismerésre méltó tevékenységet, tettek közhasznú felajánlásokat, indítottak országos követésre találó kezdeményezéseket. Csongrád megye kisiparos brigádjai az elmúlt esztendőben mintegy 1 millió 600 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek Közülük a legjobbaknak ezen az eseményen kitüntetéseket, jutalmakat adtak át. A Kiosz országos vezetősége által adományozott Kiváló Kisipari Munkabrigád kitüntetés arany fokozatát kapta a nagymágocsi Markovics Mihály brigád. A Kiosz megyei vezetősége a Kiváló Kisipari Munkabrigád kitüntetés ezüst fokozatát adományozta az apátfalvi Zrínyi Ilona, a mindszenti Hámán Kató és a szegvári Március 15. brigádoknak. Az alapszervezeti vezetőségek által odaítélt első fokozatú kitüntetésként a Kiváló Kisipari Munkabrigád kitüntetés bronz fokozatát kapta a sándorfalvi Október 6. és a szegvári Béke brigád. A Hazafias Népfront Orszá g akab Sándor beszéde gos Tanácsa Kiváló Társadalmi Munkáért oklevelet és plakettet adományozott az apátfalvi Zrínyi Ilona brigádnak. A HNF OT Kiváló Társadalmi Munkás kitüntetésben részesítette Sándor János szentesi kőműves és Szoboszlai László szegedi hentes kisiparosokat. Érdemes Társadalmi Munkás kitüntetést kapott Buknicz Ferenc szegedi asztalos és Kispéter Pál makói kőműves A kitüntetések átadása után Olasz Lajos a vásárhelyi iparosok nevében átadta a megyei iparos emlékmúzeum gyarapítására összegyűjtött ajándékaikat, a kismesterségek régi jelképeit, szerszámait, munkaeszközeit, majd az ünnepség Budai Antalné zárszavával befejeződött Folytatódott viszont a találkozó. Hatalmas sátrakban jóízű ebéddel, s jóízű beszélgetéssel, gyerekeknek és felnőtteknek rendezett játékos vetélkedőkkel — igazi majálissal. Ami igen jó hangulatával demonstrálta, hogy az egybegyűlt több mint 500 megyei kisiparos (és családtagjaik) közössége békében, barátságban él, dolgozik , s viszi tovább iparosnemzedékek becsületes munkájára, tisztességére épülő haladó hagyományait. Szabó Magdolna Az iparosnak, a mesterembernek a kifogástalanul végzett szakmunkáján kívül manapság vajon mi teendője lehet még? Erről esett szó — más egyebek mellett — a Hazafias Népfront Csongrád Megyei Bizottsága és a Kiesz megyei vezetősége által tegnapelőtt, szombaton Ópusztaszeren rendezett békebarátság találkozón. A kisipari emlékháznál a békemajálisra egybegyűlteket — közöttük Jakab Sándort, a Magyar Szolidaritási Bizottság elnökét, Lovász Lázárt, a megyei pártbizottság tagját, Berta Istvánt, a HNF megyei bizottságának alelnökét és Kádár Györgynét, a Kiosz országos központjának képviselőjét . Budai Antalné, a Kiosz Csongrád megyei vezetőségének titkára köszöntötte. 3 Gyékény, komp, szatyor A gyékényt a Tápén szüvik, és itt kinyersül a kemencében. Sajátos tápai nyelvjárás. — Tehát szüv? — Csak a hét elején, de kérdözösködés helyett inkább „igényesítse” ki ezt a szöget. Ördögh Sándornál és a nála pletykázó Nagy Mihálynét — ők is bedolgozók — a munkájukról kérdeztem. — Mindketten özvegyek vagyunk. Se ember, se segítség, így hát elfoglaljuk magunkat, meg kell a kis pénz is. Én már 77 éves vagyok, de írjon csak 38-at, mert az életünk felét átaludtuk. Nagyné meg 72, de ő is csak fele. — Hány éve szüvik a gyékényszőnyeget? — Mióta kitettek szárazra. — Gyermekkoruk óta tehát. — Ügy ám — Nehéz? Én meg tudnám tanulni? — írja le a munkát sorba, aztán majd eldönti. Írtam: előbb hámizni kell, utána selymezni, majd hasítani, a sodrás következik, így lesz az ijan, ha eddig eljutottunk, kezdődhet a szürés. Úgy döntöttem, mégsem tanulom ki a szakmát. TÁPÉ: 1973. április 15-től Szeged peremkerülete. Híres falu volt a Tiszához simuló község, mostanra még ismertebb. A tápai lagzi, a gyékény, a virágzó halászat, a hajógyár termékei egyre gyűjtötték az elismeréseket, aztán egycsapásra az ország érdeklődésének homlokterébe kerül: 1965 után forró vizet kerestek és kőolajat találtak. Legfontosabb üzeme a hajójavító, de munkaalkalmat ad a háziipari szövetkezet, az Ativizig Gépüzeme, a folyamkotró vállalat és a halászati szövetkezet is. A városrészben 5 ezer 500-an laknak, területe meghaladja a négyezer hektárt. Fontos folyamátkelő. — Mennyit kap egy szőnyegért? — A 2 méterszer 80 centisért 83 forintot. Jó, ha kettőt meg tudok csinálni egy nap. Mondja, ennyi pénzzel el lehet menni a boltba? Ebből még vonjon le 48 forintot, mert mi vesszük a tutajt is. Egyébként a tutaj az egy kéve gyékény fele, s ez ad ki két szőnyeget. ♦ Pihen a komp? Egyszerű a válasz: napnyugtától napkeltéig naponta. Ez biztos. Ami bizonytalan, azt Zirmmermann Antal révész magyarázza : — Ahogy kijelentette, úgy érthető a komp menetrendje is, tehát az év minden szakában pirkadattól alkonyatig járunk a partok közt, fél óránként. Ki kell kötni akkor is, ha az időjárás úgy rendeli, éspedig az 520 centiméteres vízálláskor, ha tovább árad, és télen, jégzajláskor. — Hasznos ez a „mozgó országút”? — Föltétlen. Jó szolgálatot teszünk az olajiparnak, a Maroslelére és a Makóra igyekvőknek, de fontos a túloldali réten a tanyákból alakított hétvégi kertművelőknek is. — Mit csinál a révész? — Kiköt, elengedi a kompot, igazgatja a járműveket, egyszerűbben, biztosítja az átkelés feltételeit. — Magas vízállásnál nincs megoldás? — Van. Gyalogosokat *rácsóval tudunk szállítani. A kompot két Rába-motor hajtja, a „kopogó” dízeleket pedig Herédi Károly hajóvezető „irányítja” — Nem véletlen a kérdésem, mert kollégái súgtak. Miért nem marad a cipész a kaptafánál? — Valóban cipész voltam, de imádom a vizet, a gyönyörű tájat, a csöndet. Érdekes élet ez. Tíz éve csinálom Tápé Bele József nélkül elképzelhetetlen, ő mindent tud erről a kedves, volt faluról és minden ősi emléket összegyűjtött, hogy megőrizze az utókornak. Múzeumot jelző tábla irányít a Vártó utcai házába, amelynek földszintjén látható néprajzi gyűjteménye. Kétezer-kétszáz tárgyat mentett meg az enyészettől padlásról padlásra járva. Minden darabját leltározza. Nem kötelességből, nem önmagának. Ahogy mondja: ez biztosan megmarad az utódoknak. Lele József eredendően hentes és mészáros, most a múzeum néprajzgyűjtője, ott 13 ezer 500 tárgy kezelője. — Kezdjük a parókával. — Alapszakmám jelképe is lehet ez a hegyes vasalkalmatosság. Akkor használták, ha a borjút el akarták választani az anyjától. Az orrára tették, s ha szopni akart, szúrta a tőgyet, s a tehén elrúgta borját. — Lócsont. — A kece, ez a régi, de ma is használatos halászszerszám hálóját tartotta. Marhalábszár erre alkalmatlan, mert nem acélos. Az ugyanis néhány merítés után kiszáradva szétporlik. — Méhkas. — A kaptár elődje. Zsupszalmából készül gyékénnyel összekötve. Akik készítették, azok voltak a kaskötők. — Szeretnék hallani a tápéi pléhkrisztusról és a szatyorszentelésről. — Nem szeretem a pléhkrisztus megnevezést. Ez nem egy egyszerű útszéli feszület. Az 1860-as években Hódi Ilonka, tápaiasan Hódilonka, állíttatta a Szeged felöli temetőben, hogy a város irányából érkező villám és jégvihar elkerülje a falut. Nyilván köztudott, hogy Juhász Gyula tette halhatatlanná Tápai Krisztus című versében. Ő még az eredeti helyén látta. Most áll a hatodikon, mert az emberi értetlenségnek mindig útjában volt. Szatyorszentelés? Mindig akkor szentelik, amikor csinálják. Egyszerű a magyarázat a gyékényt csak nedvesen lehet feldolgozni. A tápaiak, ha ezt kérdezték, csúfolásnak vették. — Hányan látták a gyűjteményt? — Eleddig? Évente 3 ezren. Kiszámítható: 15 éve nyitva áll a látogatók előtt. Mindenkit szeretek, de a gyerekeknek örülök a legjobban. Megláthatják itt mindazt, ami már szinte elmúlt: egy régi falu teljes keresztmetszetét, a rapi használati és berendezési tárgyait. Egy óvónő bejegyzése a vendégkönyvben : köszönet, hogy a gyerekek bővíthették élményanyagukat, amely akkor is értékes, ha csak évek múlva válik kinccsé. Ács S. Sándor Nem pihen a komp