Délmagyarország, 2001. március (91. évfolyam, 51-76. szám)
2001-03-03 / 53. szám
IV. Stefánia Didergés figyelmeztet a kihűlés veszélyére A gyerekek könnyebben túlélik Télen időről időre megjelennek olyan hírek a sajtóban, hogy kihűlés következtében meghalt embereket találnak a szabadban. Az életfolyamatok általában 24 fokos testhőmérséklet alatt leállnak, de előfordulnak olyan esetek, amikor ennél nagyobb hőmérséklet-csökkenést is elvisel az emberi szervezet. A kihűlési folyamat néhány perc alatt bekövetkezhet, de akár több napig is eltarthat. A férfi - felesége állítása szerint - sétálni indult a Tisza-partra, majd eddig nem tisztázott körülmények között meghalt. A három nappal ezelőtt holtan talált ember halálát a szakértők helyszínen tett megállapítása szerint kihűlés okozta. Az orvosi szakkifejezéssel hipotermiának nevezett folyamat akkor következik be, ha az emberi szervezet több hőt ad le, mint amennyit termel. - Ha a testhőmérséklet eléri a 24 fokos kritikus határértéket, az életfolyamatok leállnak, de előfordulnak olyan esetek, amikor ennél 6-8 fokkal nagyobb hőmérsékletcsökkenést is elvisel az emberi szervezet - mondja Szabó Gyula professzor, a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Kórélettani Intézetének igazgatója. A kihűlés 34-35 fokos testhőmérsékletnél kezdődik, s először - az úgynevezett izgalmi stádiumban - olyan stresszreakciókat vált ki a szervezetből, mint a didergés és a libabőr-jelenség. Ezeket az váltja ki, hogy az összehúzódó izmok igyekeznek fokozni a hőtermelést a bőrben. Ezután egyre lassúbbá válnak az életfolyamatok: az ember tudata zavart, cselekvőképessége behatárolt lesz, s végül kómaszerű állapotban, szívós légzési elégtelenségben hal meg. A kihűlési folyamat néhány perc alatt bekövetkezhet, de - különösen a magatehetetlen idősek esetében - akár több napig is eltarthat. A hipotermia időtartama a környezeti körülmények mellett elsősorban az emberi szervezet állapotától és az életkortól függ. Hideg, sós vízben - például a jeges tengerben - néhány perc elteltével megfagyhat az ember, míg a hideg földön fekvést több órán keresztül kibírja a szervezetünk. Dr. Szabó Gyula szerint a gyermekek és az idősek vannak leginkább kitéve a kihűlés veszélyének. A koraszülött csecsemőknél a testfelület és a testtömeg egymáshoz viszonyított aránya nagy, emiatt rendkívül érzékenyek a testhőmérséklet csökkenésére. A hipotemia az időben született gyermekekre is veszélyes lehet, annak ellenére, hogy a nyakszirt és a vese tájékán található barna zsírszövet hőtermeléssel reagál a kihűlés jeleire. Hőtermeléskor ugyanis megnövekszik a szervezet oxigénigénye, amit a még kevéssé fejlett tüdő nem tud kielégíteni. A szakember ehhez hozzáteszi: a kisebb gyermekek szervezetében nagyobb tartalékok rejlenek, ezért ha egy gyerek alatt korcsolyázás közben beszakad a tó jege, s beleesik a vízbe, nagyobb az esélye a túlélésre, mint egy idős embernek. Ez utóbbi, ha meg is tudják menteni az életét, gyakran szenved maradandó szervkárosodást, például hasnyálmirigy-gyulladást, érszűkületet. Az idősek veszélyeztetettségét növeli, hogy különféle betegségeik - rossz vérkeringés, táplálkozás és anyagcsere - miatt náluk később jelentkeznek a kihűlésre adott stresszreakciók, s ezért előfordul, hogy későn észlelik testhőmérsékletük kritikus mértékű visszaesését. Ha ez korlátozott mozgási képességgel társul, akkor Szabó Gyula professzor szerint könnyen megeshet, hogy több napon keresztül fekszik valaki egy rosszul fűtött szobában úgy, hogy közben szinte észre sem veszi testének kihűlését. Nem kell tehát feltétlenül a Tisza-partra kifeküdni ahhoz, hogy valaki hipotermia következtében meghaljon - mondja a Kórélettani Intézet igazgatója. Az alkohol fogyasztása elősegíti a kihűlés folyamatát, mivel értágulatot hoz létre, s emiatt megnövekszik a szervezet hőleadása. Dr. Szabó Gyula arra hívja fel a figyelmet, hogy a kihűlt állapotban megtalált embereket nem szabad halottá nyilvánítani addig, amíg testüket felmelegítve meg nem bizonyosodnak az életfunkciók megszűnéséről. Hipotemiiát mesterségesen is elő lehet idézni. Hibernálással a szervezet természetes védekező reakciói kikapcsolhatók, s ezáltal gyorsabban hűl le az emberi test. A stresszreakciók kiiktatására gyógyszereket használnak. A hibernálást műtétek - például agy- és szívoperációk - esetén alkalmazzák, mivel alacsony hőmérsékleten kisebb a szövetek oxigénigénye, s így a beavatkozás hosszabb időn át tarthat. A mesterségesen előidézett hipotermia egyéb - például a fantasztikus filmekben látható - alkalmazási lehetőségeivel kapcsolatban Szabó Gyula professzor nem kíván találgatásokba bocsátkozni, de megjegyzi, nem sok értelmét látja testünk bármilyen céllal történő lefagyasztásának. Hegedűs Szabolcs Egy sajnálatos fagyhalál a közelmúltból. Sós vízben rövidebb ideig, a földön tovább bírjuk a hideget. (Fotó: Kamnok Csaba) Aki ősszel születik, tovább él Munkatársunktól Kutatók állítják, hogy születésünk dátuma, pontosabban évszaka meghatározza, milyen hosszú a születésünkkor várható élettartam. Megfigyelések szerint az ősszel született babák felnőttként tovább élnek, mint más évszakban született társaik. A megfigyeléseket leíró tanulmány az amerikai National Academy of Sciences közlönyében jelent meg. A vizsgálatokban dán és osztrák emberek születési hónapját vetették össze halálozásuk időpontjával, majd vizsgálatokat végeztek Ausztráliában is, ahol hasonló következtetésekre jutottak. E szerint azok az Ausztriában született emberek, akik az október és december közti időszakban látták meg a napvilágot, átlagosan hat évvel éltek, élnek tovább mint az ugyanabban az évben, de április és június közti időszakban született honfitársaik. Dániában is hasonló a helyzet; az ősszel születettek átlagosan három évvel élnek tovább, mint tavasszal született társaik. A cikk szerzői, Gabriele Doblhammer és James W. Waupel, a rostocki Max Planck Institute kutatói hasonló felmérést végeztek Ausztráliában is, ahol pont az ellenkező helyzet jellemző mint az északi féltekén. Ausztráliában kisebb különbségeket kaptak, de mindenképpen figyelemreméltó, hogy azok, akik a kenguruk földjén a második negyedévben látták meg a napvilágot, átlagosan 78 évig élnek, akik pedig késő ősszel és tél elején, azaz a negyedik negyedévben születtek, átlagosan 77,65 évig élnek. A magyarázatot a kismamák táplálkozási szokásaiban kereshetjük, írják a szerzők. Nyáron és ősszel sokkal több gyümölcs és zöldség van, míg télen és tavasszal kevés. Azaz, azok a kismamák, akiknek a gyermeke ősszel születik, nyáron és ősszel sokkal több egészséges táplálékhoz jutnak - szemben azokkal, akik télen és tavasszal állapotosak -, tehát gyermekük is nagyobb súllyal születik és egészségesebb lesz. Mivel Ausztráliában, azaz a déli féltekén pont fordítva vannak az évszakok, azaz a „bőség" a téli és a tavaszi hónapokra esik, ezért az európai jellemzők ellenkezője lesz érvényes. Vízlépcső a nemzeti parkban Veszélyben a Dráva? A Világ Vadvédelmi Alap (World Wildlife Fund) magyarországi szervezete tiltakozik az ellen, hogy Horvátország olyan vízerőmű építését tervezi a Dráván, amely egy nemzeti park területén működne. „A Horvátországban, Novo Virje térségében tervezett vízlépcső súlyosan veszélyeztetheti a Dráva folyó élővilágát és a Duna-Dráva Nemzeti Park természeti értékeit. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy vízi erőművet építsenek egy nemzeti park területén, ami azért létesült, hogy az élő folyót természetes állapotában megőrizze” - mondta Márkus Ferenc, a WWF Magyarország természetvédelmi ügyekért felelős igazgatóhelyettese. Szigetköz példája alapján ma már mindenki tudja, hogy a síkvidéki erőművek hatásterületén a talajvízszint csökkenése veszélyezteti az ivóvíz-készleteket, valamint az erdő- és mezőgazdálkodást. Szakmai körökben ismert a vízi erőmű építésére és működésére vonatkozó környezeti hatástanulmány, amely a WWF szerint tartalmilag - főként az élővilágot vizsgáló munka része - kifogásolható. Továbbá a nemzetközi joggal ellentétes, hogy az espooi egyezményt aláíró Horvátország a hatástanulmány elkészítésébe az érintett magyar hatóságot és a szakterületen járatos társadalmi szervezeteket nem vonta be. A Dráva folyó környezete mind a gerinctelen állatvilág, mind a védett és veszélyeztetett gerinces fajok megőrzésében kulcsfontosságú szerepet játszik. A folyó kavicszátonyai, szakadó magaspartjai különleges élőhelyet biztosítanak az ott fészkelő és táplálkozó kis lile és parti fecske állománynak. A tervezett mederduzzasztás során a folyó elveszíti természetes esését, ezáltal ökológiai karaktere megváltozik, gyakorlatilag állóvízzé válik. Az erőmű működtetéséből fakadó vízszint-ingadozásokat a nemzeti park élővilága nem képes követni, így bekövetkezik annak pusztulása. A vízlépcsőfejlesztés helyett, a három ország (Szerbia, Horvátország, Magyarország) határzónájában - a Duna-Dráva háromszögben - európai mintára alakítsanak ki egy határokat átívelő nemzeti parkot. A védelmi intézkedések kidolgozása és a természetkímélő turizmus fejlesztése jó lehetőséget kínál a térségben jelentkező társadalmi, gazdasági feszültségek kezelésére. A közös nemzeti parki hálózat kialakításához feltétlenül szükség van a magyar oldalon már megindult biomonitorozó tevékenység megerősítésére és a szomszéd országokra való kiterjesztésére. A hazai szakaszon folyó monitoring éves költségvetése 17 millió forint, szakmai okok miatt ennek az összegnek a megduplázását javasolja a WWF, hiszen a teljes folyószakasz és további élőlénycsoport vizsgálata szükséges. Mindezt a Dráva élővilágának egyedisége és a biológiai összefüggések bonyolultsága indokolja. A WWF szorgalmazza, hogy induljon meg a közös, háromoldalú nemzeti park kialakításának tervezése. A szervezet minden eszközzel támogatja a természetvédelmi szakemberek, nemzeti parki vezetők szakmai együttműködését. H. Sz. Szombat, 2001. Március 3. Gyermekegészség A fejtetvesség A fejtetvesség óvodai, iskolai közösségekben fordul elő nagyobb számban. A fertőződésre a fejbőr intenzív viszketése miatti állandó vakaródzás hívja fel a figyelmet. A fejtetű emberi vérrel táplálkozó, 3-4 mm nagyságú élősködő (parazita). Higiénés viszonyoktól függetlenül bárkit megfertőzhet. A fejtetvesség (pediculosis capitis) óvodai, iskolai közösségekben fordul elő nagyobb számban. Igen fertőző, emberről emberre elsősorban fej-fej közvetlen kontaktussal terjed, de átvitelében a közösen használt törülközők, fésűk, kefék, sapkák, kézi hajszárítók is jelentős szerepet játszanak. A nőstény tetvek naponta 5-6 alkalommal szívnak vért. Friss esetben csak a fejbőr intenzív viszketése miatti állandó vakaródzás hívja fel a figyelmet a fertőződésre. A nőstény tetű elsősorban a fül mögötti, illetve a tarkótáji területen a hajszálak tövére rakja le szürkés színű, tojásdad alakú, mintegy fél mm nagyságú petéit. Ellentétben a korpapikkelyekkel, ezek a hajszálról nehezen húzhatók le. A petékből (serkék) 3-14 nap alatt fejlődik ki az ivarérett rovar. A kifejlett tetveket elsősorban ugyancsak a tarkótáji, fül mögötti területeken látjuk. A vakaródzás okozta másodlagos gennyes felülfertőződések miatt a haj összetapad, a nyaki, tarkótáji nyirokcsomók megduzzadnak. A fenti elváltozást fokozott hajhullás kísérheti. Gyermekeken a fejbőrt érintő fertőzés mellett allergiás alapon az egész testen nem-specifikus bőrgyulladás alakulhat ki. Felismert fejtetvesség esetén a gyermeket és a vele szorosabb kapcsolatban lévő társait, gondozóit, családtagjait a kiújulás megakadályozására egyidejűleg kell kezelni tetűirtóval (Nityforral vagy Jacutinnal). A hosszú haj rövidebbre vágva könnyebben, eredményesebben kezelhető. A serkéket a haj 1:1 arányú ecetes vizes öblítése után sűrű fogazatú fésűvel próbáljuk eltávolítani. A ruházatot és az ágyneműt forró vízben átmossuk, majd vasaljuk, vagy vegytisztítóba visszük. A fertőzött fésűket, keféket ki kell dobni, vagy 15 percig a tetveket elölő szerben áztatni, majd forró vízben jól átöblíteni. Fertőzött gyermek a közösségbe kezelés után térhet vissza. Dr. Rudas Magdolna gyermekorvos Környezetvédelem Hogy állunk a fagyállóval? ! Néhány évtizeddel ezelőtt gyakran előfordult, hogy tartós terhelés esetén a motorok hűtővize felforrt, hideg időben pedig tanácsos volt a hűtővíz leeresztése, mert ellenkező esetben belefagyott a motorba. Ilyenkor a jég belső szerkezete megváltozik, térfogata megnő és az öntött fém motorblokkot is képes megrepeszteni. A ma forgalomban lévő korszerű gépjárművek esetében ezek a problémák már szinte elképzelhetetlenek. Az autók hűtőrendszere zárt, a hűtőközeg nem víz, hanem speciálisan adalékolt fagyálló folyadék, amely a motor működési tartományában jelentkező hőterhelést és a hideget is - általában mínusz 25 fokig - egyaránt jól bírja. A köznyelvben fagyállónak nevezett etilén-glykol vízzel jól elegyedő folyadék, egyetlen hátránya, hogy környezetre erősen veszélyes vegyület. Íze édeskés, szaga nem túl kellemetlen, igénytelen alkoholfogyasztók esetenként összetéveszthetik a rossz minőségű pancsolt borral, annál is inkább, mivel egyben a borhamisítás egyik fontos adalékanyaga is. Az ilyen balesetek szerencsétlen esetben akár halállal is végződhetnek. A fagyállót ezért, semmi esetre se tároljuk a spájzban, boros vagy sörös üvegben. Az ilyen mérgező vegyszereknek (fagyállónak, növényvédő szereknek) nincs helyük a lakásban. Ha mégis tartunk otthon ilyesmit tegyük inkább a garázsba, fészerbe, nehezen hozzáférhető helyre, és lássuk el jól látható megkülönböztető jelzéssel, felirattal, dátummal, és írjuk rá: Mérgező! Ezzel a minimális gondossággal megdöbbentő tragédiák, véletlen balesetek lettek volna elkerülhetők. Szerencsére a fagyálló évekig jól bírja, ezért nem kell túl gyakran cserélni. Ha mégis, az elhasználódott mérgező folyadék veszélyes hulladék, mely a környezetbe kerülve közvetlenül károsítja az élő szervezeteket. A szennyezés vagy mérgezés elkerülése érdekében ne vállalkozzunk a fagyálló otthoni lecserélésére. A jármű rendszeres szervizelése során célszerű minden ősszel ellenőriztetni a fagyálló minőségét, a szakszervizben egy-két perc alatt megmérik a hűtőfolyadék fagyáspontját, ha szükséges utántöltenek, ha szükséges, lecserélik a folyadékot. A keletkező folyékony hulladék környezetkímélő összegyűjtéséről és kezeléséről ellenőrzött körülmények között mellett gondoskodnak. Sz. F. Még tíz év? Munkatársunktól A Wildlife Conservation Society kutatása szerint nagy veszélyben vannak a vadon élő orángutánok. Amennyiben nem szűnik meg élőhelyeik pusztítása, úgy tíz éven belül búcsút inthetünk az Indonéziában élő ázsiai emberszabású rokonainknak. Corel van Schaik, a Wildlife Conservation Society kutatója úgy véli, a folyamat fő oka egyértelműen a fakitermelés, az állatok táplálkozásában kulcsfontosságú gyümölcsfák eltűnése, illetve a közlekedésük fő színteréül szolgáló lombkoronaszint megritkulása. A reménytelennek látszó helyzet megmentésére a Wildlife Conservation Society Indonézia politikai stabilizációjáig is haladékot kér az öreg erdők kivágására.