Délmagyarország, 2009. február (99. évfolyam, 27-50. szám)

2009-02-02 / 27. szám

.í ifem; Hétfő, 2009. február 2. HÁZI KOSZT, NASSOLNIVALÓ A SZEGEDI KLINIKÁKON LÁBADOZÓK ASZTALÁN Jó kis hazai a szatyorból Bár a betegek szerint nem rossz a klinikai menü, a legtöbb rokon, ba­rát mindig visz valamilyen „kiegé­szítő" házi kosztot, csemegét az odabenn fekvőknek. Van, aki többre vágyna, mégis csak ropit kaphat, mást pedig szinte elöntenek a gyü­mölcslevek, így rá is unt. TOMBÁCZ RÓBERT_________________ Régi hagyomány, hogy a rokonok és barátok - a feltálalt ételek minőségétől és mennyiségétől függetlenül - házi kosztot visznek a kórházban fekvők­nek. Amellett, hogy a lábadozó örül a figyelmességnek - ha betartják az or­vosi előírásokat -, ezzel akár felépülé­sébe is besegíthetnek. - Csak egy kis sós ropit meg kekszet hoztunk, mert a főorvos mást még nem engedett - mutatta szatyrát az Orosházáról érkezett Nemes Ádámné és férje szombaton dél körül a sebésze­ti klinika előtt. Lányukat néhány napja operálták, friss műtöttként pedig szigo­rú diétát írtak elő neki. Ebbe a sovány házi húsleves - amit lányuk nagyon szeret - még belefér, ezért abból is hoz­tak egy kicsit - magyarázta a nő, aki nagyon elégedett a szegedi ellátással. Az új klinika neurológiájára tartott a Kiskunhalas mellől érkező Péli család, 26 éves közgazdász lányukat látogatták meg, aki hirtelen esett le a lábáról. Szombaton gyümölcslevet, bonbont hoztak Mónikának - akinek ágyánál már másik hat liter gyümölcslé sorako­zott. - Nem hittem volna, hogy a 100 százalékost is meg lehet unni, de ez a helyzet - mondta a fiatal lány, akit ro­konain kívül narancsok, mandarinok, csokik, almák, zsömlék, befőttek és kakaós csigák vettek körül. Azt mond­ta, nem rossz a klinikai koszt, csak ne­ki egyelőre nem esik jól a hús, amit az­nap is kapott reggelire. Helyette inkább gyümölcsöket eszik. Két hete van bent, fogyott két kilót, de az a stressz, nem pedig a menü miatt van - mondta. A szemben lévő ágyon Enying Jenő­né már egy hónapja fekszik bent. Lá­nya naponta kétszer meglátogatja, meglepetéseket hoz neki, mert ő nem kér semmit. Bizonyítékként mutatta a fiókban heverő almát, narancsot, pap­rikát és tálcás kiszerelésű szalámit. Nincs igazán étvágya - mondta -, majd bennünket kínálgatott: együk meg legalább a narancsot. Forráskútról a harmadik emeleti pszichiátriára jött látogatni férjét Zám­­bó Istvánná, akit gyermekei kísértek el. Szatyrában még langyos volt a babgu­lyás - legalábbis ezt remélte. Hoztak zsömlét és ásványvizet is a házi koszt mellé, gyümölcsöt pedig pénteken ka­pott a beteg. Hogy másnap mit visznek neki, még nem tudta megmondani. - Talán holnapra már haza is engedik, és akkor nem lesz szükség az ebéd utaztatására - bizakodott a nő. Házi mellett ötvenféle 2007 decemberétől a normál - tehát nem diétás - kórházi menükben délben A és B változat közül választhatnak a páciensek. Emellett naponta kapnak úgynevezett kisétkeztetést - például müzliszeletet, joghurtot-, illetve gyümölcsöt is. Persze azt, hogy mit ehet a beteg, a dietetikusok döntik el a szakorvosok ajánlására. A normál menük mellett jelenleg nagyjából ötvenféle diétás menüt tálalnak a szegedi klinikákon. A KISKUNHALAS MELLŐL ÉRKEZŐ PÉLINÉ LÁNYÁNAK, MÓNIKÁNAK BEFŐHET IS HOZOHAZ EBÉD MELLÉ Fotó: Schmidt Andrea Aktuális 13 BÁTYI ZOLTÁN Padtakarítás Nem mondanám, hogy Gyurcsány Ferenc vasárnapi bejelentése meg­rázkódtatja a világot, megfordítja a Golf-áramlatot, netán még kiváló ellenszernek is bizonyulhat a globális felmelegedés ellen. De az biztos: honi vitaháborúnkban­­ hogyan is kapaszkodjunk ki a válságból?) egy új frontot sikerült a miniszterelnöknek megnyitnia. Mert mit is mondott - többek között - a kormányfő? A kabinet 199 fős parlamentet javasol, egyfordulós, arányos választási rendszert. Szó esett még listás voksolási modellről is, de leginkább arról: mindez nem kevés megtakarítást hozhat az adófizetőknek. A javaslatcsomag utolsó fejezeté­vel, azt hiszem, minden magyar egyet­ !­­­­égy percig sem érthet. Különösen azután, hogy tapasz­ #­l hiszem, hogy talhatta: túlméretezett parlamentünk az elmúlt években korántsem dolgozott olyan hatékonysággal, mint amilyet a választók joggal elvárhattak volna tőle. A 386 képviselő egy része személyes­kedő viták­ban merült ki, másik része árkot ásott, netán temetett be, a csen­desebbek kedélyes keresztrejtvényfejtéssel, mobilozgatással, ropizással tűntek ki, miközben a kemény mag küzdött derekasan. Ha összevetünk minden statisztikát, gyanítom, gyorsan kiderülne, a törvényalkotáshoz talán ha másfél százan tettek olyan javaslatokat, ame­lyekből aztán lehetett építkezni. (Hogy mit, az más kérdés.) Vagyis az aján­lott képviselői létszámból is kialakítható lenne egy, a mainál hatékonyab­ban működő parlament. Valamint - ismervén a parlamenti közvetítések képsorait - aligha lenne foghíjasabb az ülésterem egy ilyen méretű nagy-, pardon, padtakarítás után, mint volt eddig is. De egy percig sem hiszem, hogy Gyurcsány Ferenc javaslatát egy­hamar megszavazza a parlament. Egyrészt azért, mert csak. Fontos szó ez a magyar jogalkotásban, mióta a szembenállás felülír mindenféle megegyezést. Másrészt nem lesz olyan párt, amelyik ne érezné úgy: a javaslat kifejezetten ellenük irányul. Való igaz: a dolgok mai állása sze­rint a kispártok bejutási esélye egy ilyen választási rendszerben a nul­lával egyenlőnek tűnik, hogy csak egy példát ragadjak ki az ellenérve­ket felhozók hamarosan megismerhető hosszú listájáról. Sebaj, vita, indulj! Képviselőink harcban állnak, leginkább saját helyükért kell most megküzdeniük. Biztosra veszem: ha mással nem is, de időhúzással elérik, hogy a parlamentcsonkítás témáját egy ciklus­sal eltolhassák. Addig is lesz idő megvitatni a másik, szintén tegnap el­hangzott javaslatot, az önkormányzati képviselők számának csökken­tését. Csak nehogy a végén az derüljön ki, hogy a ki tudja, hányadik takarékossági reform hamvába holt, netán befejezettnek tekintendő, amikor Karancsbojtorján­ alsó önkormányzatától korengedményes nyugdíjba küldték a félállású takarító nénit. Egy percig sem hiszem, hogy Gyurcsány Ferenc javaslatát egyhamar megszavazza a parlament. Új helyre költözött az alvásdiagnosztika MUNKATÁRSUNKTÓL Új helyen, elegáns és otthonos környe­zetben nyitották meg a hét végén a leg­korszerűbb eszközökkel felszerelt Som­­noCenter Dél-Alföldi Regionális Alvásdi­­agnosztik­ai és Terápiás Centrumot Sze­geden, amely a régió és Jász-Nagy­­kun-Szolnok megye szakellátását végzi. Az alvásbetegségek feltérképezésével és gyógyításával foglalkozó központ a volt II-es kórház egykori gyógyszertárának helyére, a G épületbe került. Az eddigi üzemeltető Somnius Kft. a szegedi klini­kai központtal közösen hajtotta végre a fejlesztést. Szoros együttműködésüknek köszönhetően ezentúl egyes alvásdiag­nosztikai vizsgálatokat OEP-finanszíro­­zással is elvégeznek a központban. KONFERENCIÁN MUTATJÁK BE A CSONGRÁDI DUZZASZTÓMŰ TANULMÁNYÁT Zöldaggályok a csongrádi vízlépcsőről Február 1A-én mutatja be a megrendelő Csongrád megyei önkormányzat a csongrádi duzzasztóműről készült megvalósíthatósági tanulmányt. A konfe­renciára a zöldeket is várják. Egyes természetvédők szerint egy vízlépcsővel végérvényesen láncra vernék a Tiszát. BÍRÓ DÁNIEL_____________________ A későbbi társadalmi összefogás remé­nyében február 14-én konferenciát ren­deznek Csongrádon a közelbe tervezett duzzasztóműről. A tiszai vízlépcső, aminek megvalósíthatóságáról a Csongrád megyei önkormányzat készít­tetett tanulmánytervet, évtizedek óta vitatémát jelent a vízügyesek, a politi­ka és a környezetvédők között. Sokáig a zsigeri ellenállás gátolta, hogy érdemi eszmecsere folyjon a témában, és kevés szó esett arról, igazából milyen veszé­lyekkel fenyeget a folyóduzzasztás, és milyen hozadéka lenne egy ilyen gigan­tikus beruházásnak. A csöndet 2005 őszén Vincze László és Becsey Zsolt törte meg. Csongrád or­szággyűlési és a térség uniós parla­menti képviselője tető alá hozott egy konferenciát, ahol mindenki elmond­hatta véleményét vízlépcsőügyben. Akkor a vízügyi, a területfejlesztési és a folyami hajózásban jártas szakembe­rek egyaránt a duzzasztó mellett érvel­tek, a zöldek támogatása viszont vára­tott magára. Sőt a szegedi Csemete egyesület még fórumot is indított hon­lapján, ahol azt feszegették, a szerve­zők igazán nem is voltak kíváncsiak az álláspontjukra. Paulovits Péter, a civil­­szervezet korábbi társelnöke akkor úgy fogalmazott: „Ez a vízlépcső a Tiszán szimbolikus jelentőségű. Ha hagyjuk megépülni, az élő folyó túléléséért foly­tatott küzdelmet adjuk fel, a technokrá­cia teljes térnyerését engedjük meg, az igazát ismerjük el.” Kérdés, hogy a természetvédők el­lenvéleménye feloldható-e? Paulovits Péter - aki már megvált tisztségétől az egyesületben - pénteken azt mondta lapunknak, biztosan nem, egy duz­zasztóval végérvényesen láncra ver­nék a szőke folyót. Sok aggályunk van - nyilatkozta Ilos­­vay György, a Csemete ügyvezető elnö­ke, aki lapunktól értesült a konferenciá-El­POSTÁZZÁK A MEGHÍVÓKAT. Pénte­ken még nem tudott pontos listát adni a megyei önkormányzat a kon­ferencia meghívottjairól, de azt mondták, ezen a héten már postáz­zák a meghívókat. Lapunk informá­ciója szerint Csongrád, Szentes és Szolnok, valamint több Tisza menti megye önkormányzatát szintén meghívják a rendezvényre, ahová a szaktárca és a nemzeti parkok képvi­selőit is várják. Mellettük civileket, szakmai szervezeteket és természet­­védőket is várnak a konferenciára, ami sajtónyilvános lesz­­ról.­­ Nagy a politikai nyomás a beruhá­zás körül, ugyanakkor számunkra az is kérdéses, hogy energetikai vagy vízügyi fejlesztés a célja. Lehet közelíteni az ál­láspontokat, de ahhoz látnunk kell a ter­veket. Egyelőre maradunk vitapartne­rek, és ígérjük, ott leszünk Csongrádon, mert a konferencián is nyomatékosítani szeretnénk, hogy az élővilágot helyreál­lítani nagyon nehéz. Egy ilyen beavat­kozást alaposan meg kell fontolni - tette hozzá Ilosvay György. EGYES TERMÉSZETVÉDŐK SZERINT EGY DUZZASZTÓVAL VÉGÉRVÉNYESEN LÁNCRA VERNÉK A TISZÁT Fotó: Tosik Attila

Next