Délvilág - Csongrád Megyei Hírlap, 1994. március (51. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-23 / 68. szám

1994. MÁRCIUS 23., SZERDA • A türelem elfogyott, vesszen a per Földet követelnek Tömörkényen is indul a határ, de elkomorul a tömörké­nyi ember, ha a föld­ről kérdezem: „Perel a téesz..." Más. „Idő­húzás ez kérem, a ja­vából." A pattanásig feszült hely­zetben a tömörkényi polgár­­mester a „gordiuszi csomót” kettévágandó nyilvános tár­gyalást hívott össze 24-re, csütörtök délelőtt tíz órára a Polgármesteri Hivatalba a fo­lyamatban lévő földalapkije­lölési per megszüntetésére, hogy még az idén tavasszal minden jogos földre váró tö­mörkényi ember valódi tulaj­donos lehessen. A nyilvános tárgyalásra azért van szükség,­­mint meg­tudtuk, mert az Érdekegyez­tető Fórum (mint erről már hírt adtunk korábban!) már januárban jóváhagyta az át­dolgozott földalapokat, en­nek ellenére nem szüntették meg a pert, ráadásul (minő véletlenek!) a bírósági tár­gyalásról sem a fórum, sem a polgármester nem kapott ér­tesítést. Amennyiben nem ke­rül sor a per megszüntetésére és az idén tavasszal a licitá­lásokra, akkor a polgármester pert indít a személyes fele­lősség megállapítására, illet­ve a joggal való visszaélés okainak kivizsgálására. A per csak akkor szűnhet meg, ha a téesz és a Kárpótlá­si Hivatal egyetértése létre­jön. Sokan attól félnek, hogy a ennek útjába valamilyen akadályt gördítenek, noha a faluban ettől mintegy ezer ember­­ család­i elkesere­dettsége „kicsordul a pohár­ból”. Csütörtökön ezernyi tö­mörkényi megtudhatja, fi­gyelembe veszik-e, hogy mit akarnak... Földet, tavasszal! I. N. T. Csúcs az APEH-nél Két postás hordta a tö­mött zsákokat, a nagyte­remben pedig halmokban hever a rengeteg boríték. Természetesen az adóhiva­talban vagyunk, ahol most szortírozzák a beérkezett bevallásokat. Hétfőn estig a várt 110 ezerből 80 ezer jutott el a hivatalba, teg­nap, kedden pedig ez a szám elérte a 100 ezret. Mint Dr. Papp István, az APEH megyei igazgató-he­lyettese elmondta, nagy­üzem van most náluk. Kie­melte, hogy az adózók kö­zel 140 ezer garnitúrát vit­tek el, s ennek körülbelül ötöde pluszmennyiségnek számít. Azaz ennyi maradt fölöslegben a polgároknál. Ma még öt-hatezer beval­lást várnak a postán ke­resztül, de az ezután érke­zőket késettnek kell te­kinteniük. Többen telefonáltak szerkesztőségünkbe, hogy az adóhivatal harminc nap alatt nem küldte számukra el a visszajáró összeget. Erre holnapi lapszámunk­ban visszatérünk. Vass ­ „Árvízvédelmi szempontból előnyös volna" Meggyűrűzik Makót? Az elmúlt hónap közepén Makón járt Rajkai Zsolt, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi minisztérium politi­kai államtitkára, aki felvetet­te a várost déli irányból elke­rülő, a Maros töltésén meg­építendő körgyűrű létrehozá­sának tervét. A makói házakat megrongáló, a levegőt nagy­mértékben szennyező török tranzitot szeretnék ilyen mó­don a városon kívül elvezet­ni. A Maros töltésére épített autóutat igen előnyösnek tartja dr. Sánta Sándor polgár­­mester is, aki az autóút meg­építésétől gazdasági előnyö­ket is remél a város számára. Ezúttal egy vízügyi szak­embert, Török Imre Györgyöt, az ATIVIZIG műszaki igazga­tóhelyettes főmérnökét kér­deztük a körgyűrű megépíté­sével kapcsolatban felvetődő problémákról, lehetőségekről. - Mint vízügyi mérnök azt mondom, műszakilag min­dent meg lehet oldani. Ám éppen azért, mert rengeteg rossz megoldás született már, s nemcsak nálunk Magyaror­szágon, igen körültekintően kell megvizsgálni, nem oko­­zunk-e egy építkezéssel a je­lenleginél is nagyobb prob­lémát. Környezeti, környezet­védelmi, zajvédelmi kérdése­ket is meg kell oldani, emel­lett nem árt megvizsgálni, a kívánt célt milyen áron lehet­séges megvalósítani. Hasonló építmények már most is vannak az országban. A 6-os számú főút, amely Bu­dapestről megy Pécsre, hosz­­szú szakaszon a Duna bal part­ján halad a megerősített töl­tésen. A megyében is vannak alsóbbrendű utak, amelyek a töltéseken futnak. Egyáltalán nem elképzelhetetlen ez a fajta megoldás Makón sem. A töltést viszont feltétlenül meg kell erősíteni, hogy rá lehessen vezetni a forgalmat. Árvízvédelmi szempontból még előnyös is ez. A tervezett út olyan erős lehet, hogy akár a kamionokat is elbírja majd. A töltésen öt kilométeren ke­resztül haladnának a jármű­vek, a hídról kanyarodnának le a körgyűrűre, majd a Csa­­nádpalota felé vezető 4434. számú útra fordulhatnának le. Meg kell említeni, hogy a kérdéses töltés rekonstrukci­ója az idén fejeződik be, azon a területen ahol a körgyűrű e­­ladna, már el is készült. Az ország egyik legjobb minő­ségű árvízvédelmi objektu­ma, jelenleg 5 méteres koro­naszélességű, amelyet 12 mé­teresre kellene kiszélesíteni. Folyóméterenként 40 köbmé­ter töltéserősítésre volna szük­ség. A közutak tervezéséhez 500 méteres sugarú ívek kelle­nek, a töltés ennek egyelőre nem felel meg, az élesebb íve­ket ki kellene igazítani. A vízügyi helyettes államtitkár, dr. Hajós Béla számára előter­jesztést írtunk a lehetőségek­ről, amelyben elképzelhető­nek és megoldhatónak tart­juk az építkezést. A költsé­gek tetemesek, a vízügyet érintő töltést­érítés, az emlí­tett korrekció nélkül is mini­málisan ötvenmillió forintra tehető. A déli körgyűrű azon­ban csak egy lehetőség a sok közül, emellett természetesen vizsgálni kell a szóba jöhető alternatív megoldásokat, s nem kell elvetni az északi körgyűrű tervét sem. P.T.P. Török Imre György:­­ Az alternatív megoldásokat is meg kell vizsgálni. (Fotó: Somogyi Károlyné) ­ Mintaszerűen indult min­den, külföldi érdeklődők is akadtak. La Point úr kápráz­tató ígéretei vitték a pálmát, de a szerződés aláírása előtt lecsapott a szélhámosságra gyanakvó rendőrség. Az üzlet ugrott. Hamarosan a magyar sikervállalkozó mintájának kikiáltott Balázs András, a hangzatos nevű Sámson Hol­ding tulajdonosa lépett szín­re. Nem sokat teketóriázott, ‘91. februárjában már ő volt a gazda. Akkor még egymil­­liárdra taksálták a gyárat, sőt az 1,4 milliárdos adósság el­tüntetésének esélye is felvil­lant. Ősszel azonban már napi pénzügyi gondokról érkeztek a hírek, s az állami tulajdon­­részt sem volt miből kifizet­ni. A felelősség áthárítása belső villongásokba, sza­bálytalan és nyílt hatalomát­vételbe csapott át. Nemcsak a helyi vezetőkön, hanem még az ÁVÜ-n is volt bátorságuk keresztüllépni. Közben a pénz inkább ment, mint jött. A helyzet ‘92 elején öncsőd­be torkollott. A májusi csődegyezség meghiúsulását követően megkezdődött a máig húzódó felszámolás. A termelés fél­gőzzel, - kimondottan a hús­konzervekre koncentrálva - tovább folytatódott, mond­ván egy működő gyár értéke­sebb, s fenntartása is keve­sebbe kerül. A fénykorában több mint kétezer főt foglal­koztató gyárban addigra már csak negyedannyian keresték kenyerüket. A felszámoló ta­valy februárra kiírt pályázatá­ra az elbírálók szerint nem ér­kezett elfogadható ajánlat. Az azt követő nyilvános értéke­sítés sem járt sikerrel. Közben jelentkezett la­punknál az egyik februári, külföldi kérő megbízottja, s vázolta elutasított pályáza­tuk tartalmát. Szerinte akkor­ra már túlzás volt 1 milliár­dot várni a gyárért. Ők 5,4 millió dollárt ajánlottak, s mellé termelésfelfutást ígérő piacokat, és előszerződést a termelőknek, évi 12,7 millió dollár értékű nyersanyag fel­vásárlására. A felszámoló, helyzetéből adódóan termé­szetesen megfontoltnak tar­totta akkori döntését. Azóta már nem a mostani pályázat az első próbálkozás az el­adásra, s az ár is lejjebb eresz­kedett. A pályázatban vállaltakat csak a vevő és a felszámoló ismeri, így még azt sem lehet tudni, hogy konzergyár fog itt tovább működni, vagy va­lami más a céljuk a megszer­zett objektummal. Az alku ré­sze, hogy az üzemi tanáccsal kibővített hármas fórumnak kell dűlőre jutni a munkajogi kérdésekben. Mivel az új tulajdonos nem jogutód, mindenkinek felmondanak. Az, hogy kire és hány ember­re lesz szükségük, ma még ta­lány. Mindenesetre elhang­zottak olyan utalások, hogy az új szerződést megkötő, egyébként végkielégítésre és felmondási időre jogosultak, az utóbbi idők gyakorlatát követve, kevés eséllyel szá­míthatnak erre az összegre. Az üzlet azon kitétele, hogy a gyár tehermentesen volt eladó, azt is jelenti, hogy a felmondások teljes létszámra számított elméleti, maximum 90 milliós terhét nem a vevő állja. A gyár sorsa ismét jelentős fordulatot vett, az irányt a tu­lajdonos megnyilatkozásai és tettei fogják kijelölni. Tóth Szeles István • Anonymusé a Szegedi Konzervgyár A vételár 460 millió A Szegedi Konzervgyár fordulatokban bővelke­dő privatizációs története 1990 nyarától számítha­tó, amikor az Állami Vagyonügynökség államigaz­gatási hatáskörbe vonta a szebb időket is megélt élelmiszeripari céget. Ez találkozott az itteni vezér­kar szándékaival is, hisz az akkori igazgatóból lett vállalati biztos azt vallota, hogy így gyorsan és a legkevesebb áldozattal történhet meg a fordulat. A tulajdonosváltás igényét nem a divat, hanem a pi­aci körülmények diktálták. A régi keleti, főleg szovjet piac fizetésképtelensége már keményen ér­ződött, de még élt a remény: rendbehozhatók a dolgok. A gyárra mindenképp ráfért volna a tulaj­donosváltástól remélt tőkeinjekció. w ezzel újra megindulhat a hajó­­forgalom. (Képünkön: a bősi Dunát zárt Bős. Mivel tegnapelőtt szétszakadt a bősi duzzasztó még használható hajózsilip­ének kapuja, leállt a hajóforgalom a Duna e szaka­szán. Pozsonyi kormánykörök­ben abban bíznak, hogy még a héten sikerül eltávolítani a másik zsilipet eltorlaszoló, régebben elsüllyedt ukrán hajó roncsait és gát.­­ MTI - Telefotó) ­­ A kormány felhatalmazást kapott Az Országgyűlés keddi munkanapján 233 szavazattal, 3 tartózkodás mellett, ellenszavazat nélkül elfogadta azt az orszáágyűlési határozati javaslatot, amely felhatal­mazza a kormányt a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz való csatlakozási kérelme beadására. X_____________________________________________/ • EU-csatlakozás • Papp Lehel György Mitterrand-nál Finnugor nyilatkozat készül Dr. Papp Lehel György, az Interparlamentáris Unió Ma­gyar Csoportjának elnöke, Szentes és környéke ország­­gyűlési képviselője Tunisz­ból megérkezett Párizsba, ahol az Unió ‘91 konferenciá­jára érkező magyar delegáció vezetőjeként és a világszer­vezet vezetőségi tagjaként vesz részt a tárgyalássoroza­ton. Röviddel megérkezését követően az IPU Végrehajtó Bizottsága tagjaként fogadta őt Mitterrand elnök, majd számos más delegáció veze­tőjével folytatott előkészítő megbeszéléseket. A Finnugor Geopolitikai Csoport elnöke­ként a résztvevő tagokkal egyeztette a rájuk váró fela­datokat és előzetesen csütör­tökre jelezte, hogy közös nyilatkozat megvitatása és elfogadása céljából együttes tárgyalásra kerül sor Magyar­­ország, Finnország, Észtor­szág és a romániai magyarság képviselői részvételével.

Next