Demokrácia, 1947. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1947-12-28 / 52. szám
Hol vagyunk ma már Boccacciótól ? Védekezik a ponyva-Boccacció orvostanhallgató fordítója és tiltakozik a pornográfia vádja ellen Bármilyen kis „falu“ is Budapest, jól el lehet benne rejtőzni. Heteken át sajtóvita folyt a nagy olasz mesemondó, Boccaccio legújabb magyar kiadása körül. A sajtóhangok ezt a fordítást Neiger úrnak, a marhahúsok kiváló vendéglős specialistájának tulajdonították, holott ő Svábhegyen műveli a vendéglátó tisztes ipart s a fia az, aki a Jókai-téren Boccacciót „fordít“. A nagy hírnévre szert tett fordító lakásába való bejutás is boccaceiói fordulatot sejtet. Mint a pesti társbérletek jelentős részében, itt is a fürdőszobán át közelíthetjük meg Neiger István lakását. A fürdőszobában azonban nincs semmi lukszus, firenzei erotika, még a fürdőkádat is nagy fatáblával takarták le, helykímélés miatt. Nappal asztal, egyszer egy Héten fürdőkád. „Kínosan vigyáztam a sikamlós részeknél" Egészen fiatalember Neiger István. Civilben negyedéves orvostanhallgató. Komolyan veszi hivatását. Erről tanúskodik hatalmas könyvtára, amely a szexuál-pedagógiai ritkaságok gyűjteménye. Méltatlankodik, hogy ez a Boccaccio-ügy olyan területen hozta hírbe, amelyet ő korántsem tart élete céljának. Szereti az orvosi pályát. A beszélgetés elején kezünkbe nyomja írásbeli védekezését, amelyet az ügyészséghez nyújtott be. Az ügyészség nem is mondotta ki „A szerelemre csábító könyv“ elkobzását. Viszont átírt a belügyminiszterhez, hogy a terjesztést ne engedélyezzék a hézagpótló mű további füzeteire kellő átalakítás nélkül. A védekezés komoly, mint egy sebész kése. Ezeket mondja: „Fordításom az olasz prózai nyelv alapítója remekművének hű tolmácsolása, tehát nem átdolgozás. Ebből következik, hogy semmi szeméremsértő elemet nem tartalmazhat, ami az eddig megjelent számos magyar fordítás bármelyikéből hiányoznék Majd később megállapítja a védekezés, hogy az elbeszélésekből „sok ma már teljesen érdektelent ki kellett hagynunk, a kevésbbé érdekeseket pedig füzetenként elevenebbel kevernünk“. A ponyvaalak vádjával is vitába száll a fordító és elmondja, hogy H. G. Wells regényei is olcsó füzetes alakban jelentek meg első ízben a londoni utcán. — Az én Boccaccióm — mondja ifjabb Neiger — meg sem közelíti erotikában azt az 1909-iki magyar kiadást, amelyet dr. Bokor János brassói középiskolai tanár fordított s amely a legmagyarabban kimondott olyan szavakat, amelyeket én finomabban fejeztem ki. De a rajzaim sem érik el a külföldi kiadások Bayros rajzainak erotika fokát. Nálam nem láthatták a dúlt öltözetű férfi karjaiban tartott mezítelen nőt. Kínosan vigyáztam arra, hogy a sikamlós részeket ne hangsúlyozzam ... — Volt visszhangja a műnek? — kérdezzük. — Az olvasók, akik az életben és ösztönéletükben nem kapták meg azt, amit szerettek volna, ezt a könyvekben keresik. Szeretik a nemes erotikát. Éppen ezért, azt tervezem, hogy olyan magyar füzetes sorozatot jelentetünk meg, amelyben a magyar írók szerelmes novelláit közöljük. Bebizonyítjuk, hogy kell a novella a közönségnek ... Interjú a papával Nemcsak olimpusi múzsák, de a család is kedvelheti ezt az ambiciózus pesti fiatalembert, a magyar Boccaccio tervezőjét. Mert végszóra belép a vendéglős papa. ő is helyesli a tervet. — Kérem — mondja —, ezt a Boccacciót nevezik erotikusnak? Most olvasom az amerikai Dreiser egyik regényét, amely a legnagyobb részletességgel írja le, hogyan követnek el egy fiatal lányon erőszakot. S ez ellen nem tiltakozik senki... — Ezzel szemben — veszi át a szóstafétát fia —, Boccaccio ma már sokszor egészen naivan hat. Az ő alakjai hosszas enyelgésre vonulnak vissza, de nála nincs erőszak, nincs realizmus, csak firenzei galantérm... íme, milyen eltérők a vélemények. Már az idősebb nemzedékre is jobban hat a modern erőszak, mint a nemes erotika. Hovatovább Boccacciónak Canossát kell járnia, amiért nem irt borsosabban — a huszadik század emberének. A kis zugkiadók azonban, úgy látszik, elég mainak találják az Ezeregyéjszaka meséit és Boccaccio szellemi termékeit. A ponyvára került erotika létjogosultságát még az elavultság sem indokolja. Mert ezen az alapon Krafft-Ebinget is ki lehetne adni. Füzetekben és ponyván. A külön részletezve az „elavult“ szerelmi aberrációkat. (k. ) kon... óh, olyan izgalommal soha senkit nem szeretett, mint akkor éjjel a piruló levelű erdő fái alatt... És most örökre elbúcsúznak. Sándorka elébe állt ma reggel: — Maradj örökre, velünk anyukám. S hogy ő nem felelt, átölelte: — Mondd anyukám, lehetetlen, hogy apámmal boldog legyél? — akkor már hangosan sírt. — Nézd, — mondta a fiú — én mind a kettőtökből vagyok. Ne hidd, hogy örökre itt fogok rekedni, mint apám. De ne kívánd, hogy veled menjek és olyant kezdjek, ami tőlem idegen. Ha már mindent megtanultam a városban, akkor én hazajövök és itt, itthon akarok az itteniből valamit, ami új és más és mai. Aminek te örülnél. Ami hozzád is hasonlít. De nélküled? Nélküled mi lesz apámból? — Velem se lett belőle semmi! — Ezt nagyon halkan, szinte önmagának mondta, de a fiú elsápadt: — Mondd, muszáj mindenkinek lenni valakinek? Olyan nincs, hogy az ember csak él, mint a... — Olyan nincs, fiam. — Mint madarak. Mondd, nevetségesnek tartasz, ha azt mondom, mint az ég madarai? Tudom, hogy ez ábrándozás és ne hidd, hogy én nem leszek parasztikus és céltudatos. Csak kár... olyan nagy kár anyukám, hogy apát nem tudod szeretni. — Szeretem! — Akkor miért nem élsz vele? — Vele élni nem tudok, fiam. — És vele örülni, tudtál? — Csak vele örültem, gyermekem! — És együtt is búsultatok. Ha én beteg voltam például... Tudod, mennyit kívántam, hogy beteg legyek? Mert akkor ’6 sürgönyözött és te jöttél. És bajban és örömben mindig jól voltatok együtt. Mondd, hát az élet olyan szörnyű, hogy azt nem az öröm és nem a szomorúság kormányozza, hanem csak a kötelesség és a munka és a cél? Olyan szürke és unalmas és kegyetlen az élet, mint a kötelesség? Mert ha úgy van, akkor biztosan sokkal szebb a halál... Eltakarta az arcát, megrázkódott. Mert a hangját, erőltetett hangját hallotta most, ahogy felnevet és a fiát kis csacsi bölcselkedőnek nevezte és el kezdett viselkedni, igen, ezóta a beszélgetés óta egyvégtében viselkedik. Elhatározta, hogy utoljára éppen olyan lesz, ahogy őt szerették volna, hogy legyen. — Óh, azért sűrűn találkozunk! — mondta a fiának. —• Pesten az intézetben minden héten meglátogatlak és nyáron hazajövök egy-egy hétre, apádhoz. — És tavasszal? — Talán tavasszal is. — Szalonkahúzásra maradt most itt anyukám. Apám egy lövéssel szedi le a kis bódult, szerelmes madárpárokat ... — Talán egy másik szalonkahúzásra eljövök. — És majd ősszel is eljössz, ha már én leszek itt a gazda és hullanak az erdő levelei és bőgnek a szarvasbikák? — Akkor is eljövök és addigaddig is nagyon örülj az életnek, az erdőnek és még sokáig hidd, hogy az élet örökös vakáció. De tudd azért, hogy nem az. — Ha tudja az ember anyukám, akkor nem lehet örülni. összecsókolta a kis bölcselkedőt és akkor odaadta a puskát. Ezt adta búcsúképpen. Ő maga vette az első messzehordó, pompás golyós puskát Sándorkának, hogy járhasson vele őzekre, szarvasokra is. A gyermek már hajnal óta szerelmesen lohol az erdőben, szorítja a puskát a szívére, vagy talán lesen ül valahol és kipróbálja ... S most, most, míg odavan, most el kell Lászlótól búcsúznia. Nem állhat egy örökkévalóságig itt az ámbituson... Határozni kell. László nélkül sem élhet. És mégis várni kell, ha belehal is... — Lászlót — kiáltott nagyon hangosan, de elrekedt a kiáltó szó fele. A férfi szó nélkül jött az ebédlő felől. Szép deresedő fejét meghajtotta egy kicsit s egy egészen picit remegett — Ilona! Nem mondtak egyetlen búcsúszót sem. A férfi átfonta a derekát és lassú, erős léptekkel vitte végig a kertietlen kerten, mely belenyúlt a totyogós Rétyi Nyírbe. Egy pillanatra meg eszébe jutott, hogy ez, ez az önfeledt járkálás nem lesz többé soha, hogy csak erezzen, éljen önfeledten és ne gondoljon semmire. De az ázott boglyákon túl már nem gondolt erre sem, csak a férfi vállára hajtotta a fejét. És érezte a feje alatt ütemesen mozgó izmait és érezte a rétet, az ázott boglya illatát s a boglya tetején a féllábon álldogáló gólyát. És ment vele némán s bent az erdőben, túl a tocsogókon egy szót sem kellett beszélniök ahhoz, hogy megleljék azt a kicsiny, szürke nyírfát, melynek tövén, mint egy óriási párna, úgy púposodott fel a selymes, puha fű. Csak a karját kellett érezni a derekán és úgy tetszett egy pillanatra, mintha messziről, kívülről látná magukat, még a formájukat és ruhájuk színét is látni vélte, ahogy az ő kis keskeny alakja a fehérsávos barna selyem ruhában rácsuklik László széles, zöldrekés mellére. És aztán nem látott semmit többé, csak a László felnyíló, forró ajkát érezte, ahogy közeledik feléje, remegve a vágytól, mint a szerelmes hímszalonka felnyitott csőre és belehullt az ajkai közé, belehullt, megreszketett, mint egy fához dörzsölődő karcsú őz — és ekkor a bokrok mögül a dörrenéssel egyidőben ujjongott fel egy boldog kamasz kiáltás: — Óz! őz! — ujjongta a köttőjük fiának örömittas hangja a mozgó, fehérsávos barna folt felé és már el is dörrent a messzehordó, a pompás új kis puska. A golyó az asszony szívén fúródott keresztül és a férfi mellében megállt... Az este sokezer csókolódzó szalonka húzott el bántatlanul a Rétyi Nyír fölött és nem is sejtette, hogy boldog szerelmének véget vethet valaha a legszebb halál. Az este két szerelmes ember halt meg szép halállal boldogan, hogy az, aki őket a legjobban szerette, e szép halálért örökre boldogtalan legyen... ELŐFIZETŐINKHEZ! * Kérjük mindazokat, akiknek előfizetése der. 31-ével lejárt, hogy újítsák meg előfizetéseiket. Előfizetések beküldhetők a Demokrácia 1760 sz. csekkszámlájára. Ое/пЛшсл 1щ Шот három esküvővel és három válással Történet abból az erkölcsi világból, amelyben a házaspárok nem hivatkozhatnak egymás érdemtelenségére A kritikusok zavarban lennének, ha e történetnek műfaját meg akarnák határozni. Drámai és vígjátéki részletek váltogatják benne egymást. A költői igazságszolgáltatás sem tökéletes e műben. De hiszen ezt emberek hozták s így nem is lehet tökéletes. Viszont maga az élet írta a regényt és ez sok mindent megret ."... így kezdődött: Nemrégiben, beadvány érkezett a központi járásbíróságra. Feketén a következő sorok voltak olvashatók: „50.000 forint tőke és havi 1000 forint ideiglenes nőtartásdíj megítélése iránt...“ írója M. L.-né, egy műszaki nagykereskedő különélő felesége, így kezdi keresetét: Egy тщШ intézmény élén . Sok mindent el kell mondanom magamról, ami feleslegesnek látszik. De a dolgok megértéséhez szükségesnek tartom olyan részletek feltárását is, amelyek igazamat támasztják alá. Szegény család gyermeke vagyok. Kilenc testvéremmel együtt a legszűkösebb viszonyok között éltünk. Az írni és olvasni tudáson kívül alig sajátítottunk el valamit abból, amit a kultúra és civilizáció adott az emberiségnek Én rendkívüli szépségem és vonzó lelki tulajdonságaim révén engedélyt kaptam egy megtűrt intézmény létesítésére. Anyagi helyzetem máról holnapra megváltozott, ami eddig csak álomnak tetszett, valósággá vált. Az anyagi jólét azonban nem tett tökéletesen boldoggá. Meg akartam osztani örömömet valakivel. Megismerkedtem M. L.-lel, aki annak idején kistisztviselő volt egy műszaki vállalatnál. Megkérte kezem és én igent mondtam. Pontosan harmincöt esztendővel , ezelőtt. Nagykorúságom napján vezetett oltárhoz M. L., akinek ettől a perctől kezdve mindig volt mit a tejbe aprítania. Elismerem, hogy mások szemében úgy tűnhettem fel, mint aki férjet vásárolt magának, ifjú férjem is érezte helyzetünk fonákságát, nászutunkról viszszatérve, vállalkozásomat likvidáltam. Méltóztassék elképzelni, hogy százezer aranykoronáról szóló takarékkönyvet nyújtottam át hozományul férjemnek azzal, hogy teremtsen új egzisztenciát számunkra. Férjem a legnagyobb odaadással indult az életnek. Rövid pár év alatt hatalmas vállalatot épített ki. Többszáz munkást foglalkoztatott és rövid idő múlva már senki, sem éreztette velem múltamat és hogy milyen pénzekből rakta le vezérigazgató férjem gyárunknak alapköveit. Ez első válás s a második összeházasodás . Az idő múlásával múlt a szerelem is. Hosszú töprengés után beláttam, hogy a harmóniának örökre vége. Kölcsönös megegyezéssel szabaddá tettük magunkat, törvényesen elváltunk. Férjem valamit juttatott nekem abból a gazdagságból, amelyet nekem köszönhetett, így gond nélkül élhettem. Azután jött az első világháború, a pénzromlás. Én koldusbotra jutottam, míg férjem — kihasználva a konjunkturális lehetőségeket — vállalatát egyre nagyobbította. A háború befejezésekor már a nagyiparosok közé tartozott. Ekkor hiába fordultam hozzá segítségért, tudni sem akart rólam: elutasított... — De a sors nem engedte a végleges szakítást. Ismét összehozott bennünket. Külföldi érdekeltségeit sorra elveszítette, budapesti vállalata csődbe került s egy napon letartóztatták. Én ismét melléje álltam. Én voltam az egyetlen támogatója a börtönben. Elhatároztuk, ha kiszabadul, ismét egymáséi leszünk. Szavát megtartotta. 1922-ben ismét megesküdtünk. Nehéz volt elindulni az új életben, de leleményességem segített. Ott folytattam, ahol elkezdtem. Előítéletek nélkül . Újból én lettem a gazda. Férjem gondtalanul élhetett. Most már minden előítéletet leküzdve, aktívan vett részt az üzlet vezetésében. A boldogság azonban ezúttal sem volt tartós. Veszekedések, viták tarkították életünket. A vége újból az lett, hogy ismét elváltunk. — Nem akarom részletezni az ezt követő időket. De hangsúlyozni kívánom, hogy férjem nem távozott üres kézzel. Én sokkal többet adtam neki, mint amennyit ő nyújtott nekem akkor, amikor én voltam a szegény és ő dúskált a földi javakban. — Külső körülmények következtében vállalkozásomat meg kellett szüntetnem. A hatóságok úgy döntöttek, hogy olyan intézményekre, mint az enyém, nincs többé szükség. Sajnos, sohasem gondoltam a holnapra. Gyorsan feléltem mindent és újból a nélkülözés kopogtatott be ajtómon. Kihez fordulhattam volna segítségért? Természetesen férjemhez, aki időközben újból gazdag ember lett. Megalázkodtam előtte, de a megértés és segítség helyett ismét elutasításban volt részem. Már az öngyilkosságra gondoltam, de letettem szándékomról. Házakhoz jártam mosni, sokszor könyöradományokból tartottam fenn magamat. Reménykedtem, mert valami belső sugallat azt súgta, hogy még boldog leszek a földi életben. — A boldogságom az ő boldogtalansága árán be is következett, akármennyire különösnek és meseszerűnek tetszik is ez. Férjem újból tönkrement és visszatért hozzám. Harmadszor is megesküdtünk. Ezúttal mindkettőnk érzése az volt, hogy a holtomiglan-holtodidan egész életre fog szólni. Amikor harmadszor jelentünk meg az anyakönyvvezető előtt, tréfásan meg is jegyezte Lajos: „Remélem, ezt az utat többször már nem járjuk meg, egymásnak fogunk élni“ —■ mondotta. De miből? — tettem fel neki a kérdést, hiszen egyformán szegények voltunk. — Te már kétszer megadtad a választ erre ... Most harmadszor is rajtad van a sor! — válaszolta férjem. — Fűt-fát megmozgattam, hogy kétszer elindított és ugyanannyiszor abbahagyott vállalkozásomat felújítsam, de engedélyt nem kaptam. Férjem nyilván arra épített, hogy ismét megnyithatom vállalkozásomat és akkor neki is lesz egy kis egzisztenciája. Csalódottságát állandóan éreztette velem, pár hónapi együttélés után elhagyott. Én visszasüllyedtem a nincstelenségbe. Neki ismét felragyogott a szerencsecsillaga. Ma műszaki nagykereskedése van, több alkalmazottal dolgozik, nagy jövedelme van, azért arra kérem a bíróságot — fejezi be az asszony életregényét —, hogy közszerzemény címén ítéljen meg számomra egyszers mindenkorra 50.000 forintot és ideiglenes nőtartás címén havi 1000 forintot. fi férj beszél A férj sokkal prózaibb volt, mint felesége. Nem tagadta, hogy feleségét háromszor vezette az anyakönyvvezető elé és kétszer vált el tőle. Becsatolt két közjegyzői okiratot, amelyek szerint 50—50.000 forintot, illetve ilyen összegnek megfelelő pengőt fizetett feleségének végleges tartásdíj címén, aki mindkét alkalommal minden további igényéről lemondott. — Szó sem lehet arról — írja válasziratában a férj —, hogy most harmadszorra is megzsarolni engedjem magamat. Minden kötelezettségemet leróttam feleségemmel szemben. Most is beadtam már a válópert, hogy válasszanak el tőle. Ezúttal, hiszem, hogy utoljára. Százezer forintnak megfelelő összeget kapott a felperes, ez olyan összeg, amelyet csak Krőzusék szoktak adni feleségeiknek. Rosszszul gazdálkodott és hogy most a koldustarisznyából él, ezért önmagára vessen. Én egy fillért sem fizetek. Az egyezkedési tárgyalások nem vezettek eredményre. A bíróság határnapot tűzött ki a kereset tárgyalására. Az asszony megismételte mindazt, amit keresetében előadott. A férj azonban támadásba ment át. — Mindettől függetlenül érdekem védelmében kénytelen vagyok hivatkozni arra is, hogy feleségem méltatlan a tartásdíjra. Feleségem foglalkozása egymagában eleget mond. Vendégeiben nemcsak a hasznot hajtó alanyokat látta, hanem egyéb mást is, amelyet zárt tárgyaláson kívánok előadni. A nyilvánosság kizárásával folyt ezután a tárgyalás, majd ismét megnyíltak az ajtók, a közönség betódult a tárgyalóterembe. Éppen az asszony beszélt: — Még te véssz szememre valamit? Amikor üzletvezetőm voltál, akkor te sem mindig az üzlet érdekeit nézted... FEUER FEST-TISZTIT garantált szárazon VI. Bajnok-u. 12. Telefon 127—110 Trikloretilénben ha kell egy nap alatt is 6 bíró szava A bíró az egyre jobban elfajuló szóvitának azzal vetett véget, hogy ítéletet hirdetett. Elutasította az aszszony keresetét a közszerzeményre vonatkozólag. Ellenben a havi 1000 forint tartásdíjat megítélte a felperesnek. A Közszerzemény iránti keresetet csak jogerős válás után lehet indítani. A bíróság viszont úgy látta, hogy ideiglenes nőtartáshoz a felperesnek joga van. Mindazt, amit a férj az aszszony mélatlanságára felhozott, a bíróság nem tette magáévá. Abban az erkölcsi világban, amelyben a házaspár élt, egyik vagy másik félnek az érdemtelenségére hivatkozni nem lehet. A fennálló törvényes rendelkezések szerint az asszonyt megilleti a tartásdíj, ezért azt meg kellett ítélni. A különös házasság még különösebb szereplőinek csatája még nem ért véget. Most a felsőbíróságon van a sor, hogy igazságot tegyen ... Mátrai Sándor ! A Demokrácia előfizetési ára 1 hónapra 4,— forint 3 hónapra 12.— forint 0 hónapra 24.— forint Postatakarékpénztár csekkszámla szám: 1760. __________________