Rákóczi György Főgimnázium, Dés, 1919
Adatok az 1919—20. iskolai év történetéhez. (Részlet az igazgató évzáró beszédéből.) Egy nehéz, küzdelmekkel teli iskolai év végéhez értünk. Háborgó tengeren vezetett át utunk, ahol nem egyszer az elmerülés veszélye fenyegetett. Az éber figyelemnek, körültekintő gondoskodásnak és kitartó munkának azonban meg volt az eredménye. Kis sajkánk sok hánykolódás és nehéz küzdés után szerencsésen befutott a pihenő révbe. Vessünk tehát egy pillantást vissza megtett utunkra s vegyük számba munkálkodásunkat és annak eredményét, pártatlanul megállapítva, hogy mit végeztünk, de azt is, hogy hol nem tettük meg mindazt, amire elhivatva voltunk. Mert mindenki, iskolánk ép úgy, mint annak minden egyes tagja érzi és éreznie is kell, hogy nem egy fogyatékossága volt az idei munkálkodásunknak. Ennek okai azonban talán legnagyobb részt oly tényezők voltak, amelyeknek kiküszöbölésére, legyőzésére ami erőnk gyöngének bizonyult. A jó szándék, komoly törekvés talán mindkét részről egyaránt meg volt s nem rajtunk múlott, hogy hat háborús év pusztításának nyomait nem lehetett egyszerre eltörölni. E pusztítások részint anyagi, részint erkölcsi javakban mutatkoznak. Jól eső érzéssel állapíthatjuk meg azonban azt, hogy a sokkal fontosabb erkölcsi javakban szenvedett kárból inkább sikerült valamit ez idén iskolánknak helyre hozni, újból megalapozni, mint az anyagiakból. Hisz jól tudja mindenki, mikor a dési református egyház az erdélyi ref. egyházkerület körlevelére a szükséges lépéseket megtette, hogy a hajdani dési református kollégiumnak újbóli föltámasztása által a magyar ifjúság középiskolai továbbképzését lehetővé tegye, e nemes célra egyelőre a fiú elemi iskola helyiségeinél és fölszereléseinél többet , amelyeket egyébként már a háború első éveiben is nem egyszer készségesen bocsátott rendelkezésre a volt dési m. kir. áll. főgimnáziumnak is, nem adhatott. Szűkös anyagi javakkal, megapadt tanári létszámmal, de komoly elhatározással, erős akarattal és kitartó erővel indult meg a munka 1919. október hó 1-én s az eredmény azt mutatja, hogy fáradozásunk talán nem volt egészen hiábavaló. Áldozatokat kívánt az iskola a szülőktől is, de örömmel állapíthatjuk meg, hogy azokat teljes megértéssel, készségesen hozta meg.