Diósgyőri Munkás, 1958. július-december (1. évfolyam, 18-43. szám)
1958-07-08 / 18. szám
ÚJ NEGYEDÉV KÜSZÖBÉN Általában szokás mindenütt —; így a diósgyőri gyárakban is, hogy a hónapok és negyedévek végén számvetést készítenek, hogyan dolgoztak, miben értek el eredményt, miben van lemaradás, hol szorít a cipő és mit kell tenni az elkövetkezendő időkben. A számvetés minden gyárban, minden üzemben most készül. De hozzávetőleges adatok már rendelkezésre állnak, amelyek alapot nyújtanak ahhoz, hogy ha nem is teljes értékelésben, de szóljunk az elmúlt negyedévben végzett munkáiról. Általában elmondható, hogy a diósgyőri gyárakban mindenütt jó munkát végeztek. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy egy-egy üzemben, egy-egy munkahelyen teljesen kielégítő volt a tervek teljesítése és minden egyéb feladat, ami hozzátartozik az üzem és az egyén életéhez is. Amikor például a Lenin Kohászati Művekben aziránt érdeklődtünk, teljesítette-e a vállalat negyedéves tervét, a válasz igenlő volt. Sőt, még azt is közölték, hogy előzetes számítások alapján a negyedévi tervet aj gyár 102 százalékra teljesítette. Máris adódott ebből a következő kérdés: — Hol szorít a cipő? ! A válasz őszinte és egyszerű volt:! — A minőségben, különösképpen az elektroacélműnél. ! Ebben az üzemben hihetetlenül magas a selejt, amit eddig minden erőfeszítés ellenére sem tudtak leszorítani. Nem is lehet csodálkozni tehát azon, hogy az elektroacélmű házatáját sok szó éri. Pedig a bírálat jogos. Mégis tapasztalhatók olyan vélemények, miért nyomorgattok! bennünket, amikor vállalati szinten a terv teljesítése jó. Mit lehet erre válaszolni? Semmi mást, csak azt, hogy ha az elektroacélmű is eleget tett volna a tervben előírt kötelezettségének, a vállalat eredménye is még jobb lenne. A kohászatban tehát itt szorít elsősorban a cipő. Éppen ezért; elsősorban, — természetesen mindez nemcsak ide vonatkozik — a minőségre kell a második negyedévben még nagyobb gondot fordítani. De hiába a jó minőség, ha baj van a határidőkkel. Különösen súlyos gondokat és az országnak anyagi kárt is okoz, ha exportmegrendeléseknél, nem tartják be a határidőket. Ez a második feladat tehát, amire a jövőben fokozottabb figyelmet kell fordítani. Ja sem vehetjük sorba mindazt a tennivalót, amit a harmadik negyedévben is meg kell oldani nemcsak a Lenin Kohászati Művekben, hanem a többi gyárakban is. Ha akármelyikben szétnézünk, minden hüit győzelmi jelentésekről számolnak be. A Dimávagban például teljesítették az első félévben előírt élüzem cím elnyerésének feltételeit. Hagyomány ez a Dimávagban, hiszen többszörösen kitüntetett élüzem a gyár. Ez kötelezi is őket arra, hogy a második félévben is hasonló, kitűnő eredményeket érjenek el. Dicsérettel kell szólni a Nehézszerszám-gépgyárról is, ahol az exportmegrendeléseknek tettek teljes egészében eleget. A diósgyőri gyárak munkája úgy egybekapcsolódik, mint ahogy a fogaskerekek kapcsolódnak egymáshoz. Ha a kohászat lemarad és nem ad kellő mennyiségű és minőségű alapanyagot, nyersanyagot, akkor a többi három gyár sem tud dolgozni. Egyébként erre hosszabb idő óta időnként panasz is volt. Jelenleg például a nehézszerszámgépgyár tett ilyen észrevételt. Persze nem tennénk helyesen, ha csak a diósgyőri gyárak ilyen természetű problémáiról írnánk. Mert nemcsak a Dimávag, a könnyű- és nehézszerszámgépgyárban okozhat problémát az, ha a kohászat lemarad, hanem az ország többi más üzemeiben is. Ha tehát a kohászat dolgozói tehetségükhöz, tudásukhoz mérten végzik munkájukat, akkor csak a szeretet, a megbecsülés, az elismerés hangján szólhatnak róluk. És nem mindegy, hogy így szólnak-e, így beszélnek-e a diósgyőri kohászokról, vagy pedig szidják őket. ]S mindent egybevetve, dolgozzon a négy gyár kollektívája így az elkövetkezendő negyedévben, ían, a diósgyőriek hírnevén csorba ! ■ű 1 I. évfolyam, 18. szám. DIÓSGYŐRI NAGYÜZEMEK DOLGOZÓINAK LAPJA 1958- július *• Készülődés az Alkotmány ünnepére A Lenin Kohászati Művek vasöntödéjének dolgozói azzal a felhívással fordultak a gyár üzemeinek dolgozóihoz, hogy indítsanak szocialista munkaversenyt augusztus 20 . tiszteletére. A vasöntők felhívását termelési tanácskozásokon tárgyalták meg és ahhoz valamennyi üzem csatlakozott. A szeptember 30-ig tartó versenyben az üzemek dolgozói a anyagtakarékosságért, a jobb minőségű áruk előállításáért, a termelőköltségek csökkentéséért és általában az élüzem cím feltételeink megvalósításáért vetélkednek. Egyidejűleg a »szakma legjobb dolgozója« cím elnyeréséért is versenyeznek. A tervismertető értekezletek után A napokban zajlottak le a Lenin Kohászati Művekben a tervismertető értekezletek. Ezeken a tanácskozásokon egy-egy üzemben közösen beszélték meg a gyár előtt álló legfontosabb tennivalókat. A vezetők és a dolgozók együttesen mondották el véleményüket, amelynek alapján a felsőbb vezetők sok-sok tapasztalat, elgondolás, javaslat, hozzászólás kapcsán adhatnak ki utasításokat és tehetnek intézkedéseiket. Miután a »Diósgyőri Munkás« elhatározta hogy hónapról-hónapra egy egész oldalt szentel a termelési tanácskozásoknak, legközelebb a most lezajlót tervismertető értekezlet javaslatairól, eredményeiről, hibáiról, az ebbő adódó feladatokról számolunk majd be. Ehhez kérjük valamennyi szakszervezeti bizottság segítségét, támogatását. --------1|~*‘ |«****w iSAUUlUftb UC" } I. díj: kéthetes ingyenes beutalót l 17 órakor átvehetők a Diósgyőri *dr. Zádor Tibor nyerte el. Munkás szerkesztőségében. __________KA KERESZTÜL V ________ ___ A VASGYÁRBAN járjuk az üzemet. A kohóban éppen csapolnak, a martinban a pódiumon fürgén mozognak a berakódaruk, a durvahengerdében recsegve-ropogva nyelik a hatalmas tüzes bugákat a hengerek, a fínomhengerdében kígyózva csúsznak-másznak a kinyújtott acélhuzalok. A gyár legkisebb üzemében is mindenütt szorgalmas, lelkiismeretes munka folyik. Egy olyan üzemben, mint a Lenin Kohászati Művek, igen sokrétű szerteágazó és felelősségteljes a munka. Jó szervezettséget, előrelátást, nagy műszaki tudást igényel mindenminden, amit itt gyártanak. Hol üzemzavar, hol egy kicsinek látszó, de mégis jelentős hiba, hol emberi problémák, nehézségek, bajok állnak útjába a folyamatos, zökkenő nélküli munkának, de az egy pillanatra sem torpan meg. Az emberek ezeket a nehézségeket igyekeznek legyőzni és mindenkor le is győzik. Aki nyitottszemmel jár, sok mindenre ráakad az üzemben. Élüzem lesz-e a DIMAVAG? Lapunkban többször felvetettük a kérdést: élüzem lesz-e a Dimávag? Ez a probléma mind a mai napig komolyan foglalkoztatja a vállalat pártbizottságát, műszaki vezetőit és a műszaki dolgozókat egyaránt. Mivel az élüzem feltételek egy-egy félévre szólnak, most elérkeztünk oda, hogy néhány konkrét eredmény alapján válaszolhassunk erre a kérdésre. * Június 30-a résziben az öröm, részben az izgalom napja is volt a Ditmavaig B/N gyáregységében. Ez az öröm és izgalom ott ült az emberek arcán akkor, amikor próbaként beindították a 7/1800-as sodrót. Már ♦ úgy látszott, hogy az arcok mosolyát a szomorúság váltja fel, mivel a ♦ próbasodrás apró hibákkal, zökkenőkkel történt. Ekkor a gyáregység vezetői s Tibor Kálmán művezető - szerelő csoportja azon tanakodtak, ahol követték el a hibát. Olyan szomorúság, olyan komoly, de egyben komor hangulat uralkodott közöttük,mintha legkedvesebb jószágukat vesztették volna el, mert a gyorssodró sikeres befejezése nem csupán az ő jó munkájukat, de a vállalat jó munkáját is előmozdíthatja. Hiszen ez a vállalat és üzemfeltételeinek egyike. Ezen múlik, hogy élüzem lesz-e a Dimávaig, ezen múlik, hogy év végén milyen nyereségrészesedést fizetnek vissza a dolgozóknak, ezen múlik, hogy a negyedév befejezése után ♦ hány dolgozó kapja meg »a szakma kiváló dolgozója" kitüntetést és a vele járó pénzjutalmat. S a töprengő, gondolkozó, de alkotó munkásemberek megtalálták annak a módját, hogy ezeket az apró zökkenőket, amit a gép első próbasodrásánál tapasztaltak, kijavíthassák, így június 30-án délutánra már minőségileg megfelelő kötelet tudtak rajta gyártani. E próbaüzemeltetés eredményét figyelembe véve, a gép legyártása az előírások szerint megtörtént. Ennek következménye csak az lehet, hogy a prototípus átvételi bizottság át is vegye a gépet. Azt, hogy az élüzem cím elnyeréséhez ezt az igen fontos feltételt határidőre biztosítani tudták, különösen nagy szerepe van az itt már előbb is említett Tihor Kálmán szerelő művezetőnek és csoportjának, amiért a vállalat pártbizottsága, igazgatósága és üzemi bizottsága köszönetét fejezi ki. Behozták a lemaradást is A kohó szomszédságában egymás mellett sorakoznak a martírkemencék. Az egyikbe a táplálékot adagolja a berakó daru, a másikból próbát vesznek, a harmadiknál csapolásra készülnek. Pezseg, forr a munka: Márton elvtárs ad itt tájékoztatást. — Múlt havi tervünket 101,6 százalékra sikerült teljesíteni annak ellenére, hogy a májusban keletkezett lemaradásunkat is behoztuk. Előzetes számításaink szerint negyedévi tervünket így 100,3 százalékra teljesítettük. A legjobb munkát az I-es kemence kollektívája végezte, de megemberelte magát a IV-es kemence is, ahol nem is olyan régen komoly üzemzavar, a kemencefenék kilyukadása okozott visszaesést. Természetesen nem akarjuk a dicsőséget egyedül magunknak, el kell mondanunk, hogy a kohó is minden tekintetben elősegítette munkánkat. Hetekkel ezelőtt — ezt a kohónál is elismerték — arról panaszkodtunk, hogy magas a nyersvas szilíciumtartalma. Az utóbbi napokban azonban erre még nem volt panasz, minden segítséget megadtak. Azt szeretnénk, ha együttműködésünk még szorosabb, még eredményesebb lenne a harmadik negyedévben. A megtakarítás: 8 ezer tonna érc A nagyolvasztó gyárrészlegnél mind a három kohó teljes kapacitással dolgozik. Telhetetlen gyomrukban fő, izzik a nyersvas, ami elengedhetetlen tartozéka az acélgyártásnak. Rozsdavörös füst száll az ég felé, megfesti az ég alját, a látóhatár szélén már csak vibrálva int vissza, mintha búcsúzna a gyártól. Jó munkát végzett a kohó. Második negyedéves tervét 1.500 tonnával teljesítette túl. Természetesen ez még nem pontos adat, de Vincze elvtárs véleménye szerint ez a helyzet. Nem minden büszkeség nélkül — s jogosan —beszélnek arról, hogy az elmúlt negyedévben kereken 8 ezer tonna che« Wből gyártottak hát akkor nyersvasat? — teheti fel valaki a kérdést. A válasz kézenfekvő: mintegy 12 ezer tonnával többet használtak fel a rudabányai ércből. Jelentős és fontos esemény ez a kohónál, mert hiszen ezzel 1 216 000 forint értékű megtakarítást értek el. Miután külföldi érc megtakarításáról van szó, ezt az összeget devizaferiratban számolva, több mint 2 millióra tehetjük. Megtakarítás volt a kokszban is. Erre Vincze elvtárs így válaszol: — Egy tonna nyersvas gyártásánál mintegy 20—25 kg kokszot tudtunk megtakarítani Ha egy számvetést csinálnánk, akkor tetemes mennyiségű fűtőanyagmegtakarítás lenne a vétt összeg- ►»»w«»*****« »«■»■»*»« v««»««» **«♦««*«» Az üzemzavar és egy intézkedés A gyár minden üzeme a táplálékot a Keleti Erőműtől kapja. Ha ott valami hiba csúszik be, esetleg az egész gyár munkája megakadhat, ha nem történik gyors intézkedés. A napokban is üzemzavar volt. A háziüzemben egy szakaszkapcsoló romlott el. Ez okozta a zavart. De perceken belül intézkedtek, úgy, hogy az országos hálózat segítségét kérték, emellett a miskolci Villamosüzemek is támogatást nyújtottak így a gyár valamennyi fogyasztóját, a különböző üzemeket el tudták látni energiával. Két újító sikere Újságot olvasó munkásember előtt tudott dolog, hogy pártunk és kormányunk milyen fontos szerepet szán népgazdaságunk egészén belül a mezőgazdaságnak. Ezen belül is elsőrendű feladatként áll az üzemi munkások előtt is a mezőgazdaságnak minél jobb gépeikkel, szerszámokkal való ellátása. S hogy ezt az élüzem cím elnyerésének egyik feltételeként szabták meg, a fent említett párt- és kormányhatározat igazságát, helyességét bizonyítja. E feladat végrehajtása a Dimávagon belül a rágógyár egységére hárul.Nemrégiben lapunk hasábjain számoltunk be olvasóinknak a rúgóüzem nagyszerű munkájáról, ahol a műszaki, párt- és szakszervezeti vezetés kölcsönös munkáján, segítségén alapszik a munka előbbrevitele és részben eredménye is. S így, bár a mezőgazdasági kapaszerszámok zártüregű sajtolása a rúgógyáregységnek 1958. első félévi műszaki fejlsztési részlettervében a »technológia és szervezési intézkedések« tervének 1. pontja alatt állt, így ez plusz munkát jelentett a gyáregység műszaki vezetésének, dolgozóinak, hogy ezt az igen fontos feladatot végre tudják hajtani. Rövid töprengés után jelentkezett két elvtárs — Csiszár és Dohály elvtársaik, — akik kapaszerszámok zártüregű sajtolására újítást nyújtottak be. Az újítás alapján kísérletképpen végezték el az új gyártmány legyártását. E kísérletek eredménnyel jártak, aminek alapján be tudták indítani a kapaszerszámok zártüregű sajtolásának sorozatos gyártását. Ebben pedig legnagyobb szerepük Csiszár és Dobály elvtársaknak van, akik megkapták ezért a jutalmukat, így az élüzem cím elnyerésének ezt az egyik igen fontos feltételét teljesíjuthatott el a rúgóüzem oda, hogy teni tudta. Intézkedjen a munkásellátás Az üzemi bizottságra Pásti elvtárshoz szerényen, de magabiztosan állít be a fínomhengerdéből Czeglédi József. Panaszkodni jött, nem a saját, hanem a vele együtt Kisgyőrből az ipari járaton a gyárba igyekvő dolgozók nevében: — Nem tartjuk helyesnek, hogy az ipari járatra privát személyeket is felvesznek építen úgy, mintha csak az ő részükre lenne rendszeresítve ez a járat. Tudjuk, hogy a gyár igen nagy összegeket fizet az ipari járatok fenntartásáért. Emellett a dolgozók is kifizetik havonkint a törvényben előírt hozzájárulást, így is zsúfolt a hely az autóbuszokon. A mi kocsinkon például 40 dolgozó jár be és saaík 25 ülőhely van. A többiek állnak. Már azt csináltuk, hogy közösen összeadtunk annyi pénzt hogy székeket vegyünk, ne kelljen senkinek állva utaznia. Ez az egyik dolog. A másik pedig az, hogy vasárnaponként miért küld a MÁVAUT úgynevezett »fakarusz« kocsit értünk, amikor egész héten Ikaruszkocsival járunk be, s — miután ennek a díja magasabb — ezt meg kell fizetnünk. Helyes lenne, ha a Lenin Kohászati Művek munkásellátási főosztálya megvizsgálná ezt a kérdést, felülvizsgálná a MÁVAUT-tal kötött szerződést, hogy visszaélés ne történhessék. Ez a véleménye egyébként az üzemi bizottságon Pásti elvtársnak Új