Diósgyőri Munkás, 1980. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1980-07-01 / 27. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK A LENIN! KOHÁSZAT! MŰVEK ÉS A DIÓSGYŐRI GÉPGYÁR PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK HETILAPJA XXXV. ÉVFOLYAM 27. SZ. Ara: SO fillér 19S0. JÚLIUS I. Pártbizottsági ülés a gépgyárban A Magyar Szocialista Munkáspárt Diósgyőri Gépgyári Bizottsága június 27-én Beguile János pb-titkár elnökletével a vállalati kultúrteremben ülést tartott. Első napirendi pontként a testület ülésén egy javaslat szerepelt a pártbizottság 1974. május 29-én elfogadott, a Központi Bizottság 1973. november 23-i, a káder- és személyzeti munka fejlesztésére hozott intézkedési terve kiegészítésére. E fontos téma előadója Czövek István, a pártbizottság politikai munkatársa volt. Szóbeli kiegészítőjében többek között azt hangsúlyozta, hogy a termelői munka területén a vezetés szilárdítsa meg, illetve fejlessze tovább az elért eredményeket olyan rugalmas módszerekkel, hogy azok maradéktalanul segítsék elő a vállalat előtt álló nehéz feladatok minél sikeresebb megvalósítását. A két pártbizottsági ülés között végzett munkáról Brinsski János vb-tag adott tájékoztatót. Félévzárás előtt a DIGÉP-ben javult a termelékenység és a munka hatékonysága Az elmúlt év októberében a DIGÉP vezérkara a társadalmi szervek bevonásával széles körű, a vállalat egészére kiterjedő, átfogó programot dolgozott ki az élőmunka hatékonyságának javítására. Ennek lényeges pontjai: a termelési kapacitás bővítése műszaki és technológiai fejlesztéssel, termelésszervezési intézkedésekkel, létszámátcsoportosítások, a veszteség, a kieső idők és pótidők csökkentése, valamint az úgynevezett szűk keresztmetszetek feloldása. Az elképzelések gyakorlati megvalósítására pontos ütemtervet dolgoztak ki. Az MSZMP Központi Bizottságának elmúlt heti ülésén megvitatták az 1930. évi népgazdasági terv végrehajtásának eddigi tapasztalatait is. Az ülésről kiadott közlemény megállapítja: „Népünk cselekvően támogatja a párt gazdaságpolitikai törekvéseit, eredményesen dolgozik ez évi gazdasági feladatok megoldásán. A XII. kongresszusnak és hazánk felszabadulása 35. évfordulójának tiszteletére indított széles körű munkaverseny lendületesen folytatódik. A gazdasági élet minden területén fokozódtak az erőfeszítések a múlt évben kezdődött kedvező változások kibontakoztatása, a gazdasági egyensúly javítása érdekében.” Az idézett közlemény gondolatai miként realizálódtak és mennyire fedezhetők fel jegyei a Diósgyőri Gépgyárban? — ezzel a kérdéssel kerestük fel Varga István termelési főmérnököt. — Örömmel mondhatom, hogy a bevezetőben ön által említett intézkedési programunk eredményesen szolgálta azt a célt, melyet a KB-közlemény is sikeresnek tart. A korábbi esztendők sok-sok sikertelensége után az idei évből eltelt idő alapján ki merem jelenteni, hogy a megtett intézkedések hatására árualap-termelési tervét részarányosan teljesíti vállalatunk. A termelési főmérnök érthetően óvatosan fogalmaz, hiszen a részletes félévi mérleg még nem áll rendelkezésére. — Mindenesetre elmondhatom, hogy jó úton járunk. Mindazon termékek elkészültek, melyek gyártását az első félévre terveztük. Különösen kimagasló eredményeket könyvelhetnek el az első ív hónap után az A, C, E, F és K gyáregységek kollektívái. Nem mondhatnám, hogy gond nélkül telt el a fél esztendő, hiszen voltak belső, de rajtunk kívülálló okokból bekövetkezett nehézségek is. Ezeken azonban a gyáregységek szocialista brigádjai és az őket jól támogató műszakiak segítségével eredményesen túljutottunk. Különösen szeretném hangsúlyozni ,a szocialista brigádok minden korábbit meghaladó aktivitását. Olyan felajánlásokat tettek — és ezeket becsülettel teljesítették is —, melyekre az elmúlt években nem volt példa Az eredmények másik összetevője az volt, hogy nagyon jó együttműködés alakult ki a kereskedelmi, szállítási és minőségellenőrzési főosztályokkal. Az adott körülményekhez képest anyagellátási főosztályunk is biztosította a féléves terv teljesítéséhez szükséges anyagokat. Árualap(Folytatás a 2. oldalon) Jubiláló kohászok Rövid ünnepség színhelye volt június 24-én délután az LKM vezérigazgatói tanácsterme. Sötét Károly gazdasági igazgató tizennyolc jubiláló kohász dolgozót köszöntött a vállalat vezetése, s az egész munkáskollektíva nevében, a jókívánságok mellett átadva a gyár ajándékait. Negyven esztendő meglehetősen hosszú idő egy ember életében, s különösen tiszteletet parancsolt akkor, ha valaki azt egy kollektíva hűséges szolgálatában töltötte el, munkával, alkotással. Negyvenéves munkaviszony után nyugdíjba távozott, s ezen alkalomból jubileumi jutalomban és emlékplakett ajándékban részesült Berge Miklós olvasatát, Szegedi István körül,a hegesztő, Kondogogosz Thimiosz öntődarus, Lekner Istvánné gépészeti segédmunkás, Chlepkó Lászlóné szakraktáros, Kiss Barnabás motoros mozdonydaru-vezető. Negyvenéves munkaviszony után nyugdíjba távozott, s jubileumi jutalomban részesült Steiber Péter félportáldarus, Notvász László forrasztár, Károlyi Jenő kokillaesztergályos. A negyvenéves szolgálat letöltése után még tovább dolgoznak: Glódi Ernő villanyszerelő, Durányik Ferenc hengergépész, Koós Sándor villanyszerelő erőmunkás, Kerekes József munkairányító, Gogh István vezető gépész, Petró István üzemvezető, Halász Pál kocsiátadó, Krisztián László motorszerelő. Az ünnepséget követően a jubiláló kohász dolgozók „koréi nőkével’, Böbék István ügyeletes villanyszerelővel beszélgettünk, aki ötvenéves munkaviszony után ment nyugdíjba. — Pontosabban negyvenhét esztendőt töltöttem a kohászatban, hiszen 1934-ben léptem át először, az LKM kapuját, illetve az akkori Királyi Vas- és Acélgyár kapuját. Apám örökét folytattam, aki negyvennyolc évig dolgozott a vasgyárban. . — Úgy tudom, mindvégig a nagyolvasztó gyáregységnél dolgozott. .. — Igen, majdnem kezdettől. Rövid időt töltöttem tanonckodás után a motorjavítóban, amikor Jászai tanácsos egy kisebb vétségért, büntetésből „átzavart” a nagyolvasztóba, tudta, hogy félek a magasságtól. Következett három év katonaság a nehéz időkben, 1942—43- ig, majd mikor hazakerültem Németországból, beléptem a pártba, s ismét munkába álltam, ugyancsak a nagyolvasztóban. Mindvégig ügyeletes és karbantartó villanyszerelőként dolgoztam, szert tettem lassanként a jó munkavégzéshez szükséges helyismeretre is. — A gyárban töltött közel ötven év alatt terjednek, cselekedeteinek mi volt az irányítója ? — Mindig igyekeztem becsülettel végezni munkámat, soha, egy szöget sem vittem ki a gyárból. Úgy érzem, nem tartoztam a „futtatott” emberek közé, de ez engem nem érdekelt, nem bántott sohasem. A munkatársakkal, kollégákkal jól kijöttem. A szakmámat ennyi itte «tán is szeretem, jó érzés az embernek látni, hogy a keze nyomán elindul valami, újra életre kel egy meghibásodott berendezés. — Elérkezett a nyugdíjazás ideje is. Nagyon várta? — Nem. De az az igazság, hogy már eléggé elfáradtam. Egészségileg sem állok valami jól, s ráadásul a feleségem is sokat betegeskedik. Június 12-én töltöttem le az utolsó műszakomat, ekkor búcsúztattak a munkatársak, megható figyelmességgel. Ajándékokat kaptam, virágot, sok jókívánságot ..útravalóul”. Azokban a percekben úgy éreztem, talán én is hagytam nekik valamit... . F. Z. Sötét Károly gazdasági igazgató köszönti az ünnepség résztvevőit. Bobák IstvánFotó: Mészáros Megnyílt az építássor Nyolc héten át nyolcszáz fiatal segíti, kéthetes turnusokban az LKM új kombinált acélművének építését. A KISZ Központi Bizottsága és az Állami Ifjúsági Bizottság hozzájárulásával és aktív segítségével nyári szakmai ifjúsági építőtáborban járulhatnak hozzá a szakmunkástanulók a nagyberuházás mielőbbi befejezéséhez. A táborba az ország minden részéből önkéntes alapon jelentkeztek a fiatalok. A tanintézetek az itt eltöltött időt nyári kötelező szakmai gyakorlatként is elismerik. A Fazola Henrik nevét viselő építőtábor ünnepélyes megnyitójára az elmúlt héten hétfőn került sor, a Diósgyőri Vasas Művelődési Központ színháztermében. Az első turnus 200 fiatal szakmunkásjelöltjét, a beruházásban részt vevő kivitelező vállalatok képviselőit vendéglátó házigazdaként Porkoláb László, az LKM KISZ-bizottságának titkára köszöntötte. Elmondta: nagy szeretettel várták a fiatalokat, és mindent megtesznek, hogy az itt eltöltött két hét után maradandó, szép emlékekkel távozzanak Miskolcról. A kombinált acélműben végzett munka lehetőséget kínál arra, hogy szakmai tudásukat is magas szinten fejlesszék, a tábori kulturális és sportprogram pedig gondoskodik arról, hogy jól teljenek a pihenés órái. Megismerkedhetnek Miskolc és környékének nevezetességeivel is, szervezett kirándulások során. Az LKM vezetése nevében Majtényi Lajos beruházási igazgató szólt a fiatalokhoz. A többi között elmondotta: — Tisztában vagyunk azzal, hogy a 23 éves múltra visszatekintő, a KISZ által szervezett önkéntes építőtábor-mozgalom milyen mértékben járul hozzá a fiatalok munkára neveléséhez, közösségi szellemük erősítéséhez és ugyanakkor népgazdaságunk idényjellegű munkaerő-szükségletének kielégítéséhez. Borsod megyében számos ipari nagyberuházás valósult és valósul meg KISZ-védnökség segítségével, így a Lenin Kohászati Művek kombinált acélmű építését is helyi KISZ-védnökség segíti. Ennek keretén belül került sor a szakmai építőtábor működésére. Sokan jöttek az ország más vidékéről, nem ismerik a gyárat, ezért a beruházási igazgató szükségét érezte annak, hogy rövid ismertetést adjon az LKM-ről és az épülő kombinált acélműről. Vázolta a gyár történetét, majd a jelenlegi helyzetről szólt: — AZ LKM-ben 18 ezer dolgozó, évi 1 millió tonna nyersacélt, kereken 800 ezer tonna hengereltárut és együttesen 140 ezer tonna egyéb, húzott-, hántolt-, csiszolt- és csavarárut, kovácsolt termékeket, valamint vas- és acélöntvényt állít elő. A veszélyessé vált és gazdaságtalanul működő Martin-acélmű kiváltása érdekében határozta el a kormány az új kombinált acélmű építését, és egyben azt is rögzítette, hogy az LKM lesz az ország nemesacélgyártó bázisa. A minőségi acélgyártás fejlesztése teszi lehetővé, hogy gépiparunk olyan korszerű gépeket és berendezéseket is gyárthasson, melyek népgazdaságunk gyors fejlődését szolgálják, de a nemzetközi piacon is versenyképesek lehetnek. Ez tehát az a nagy munka — mondta a továbbiakban Majtényi Lajos —, melyben fiatal barátaink, Önök tevékeny részt vállalnak. Szakmai gyakorlatot szereznek, amelyet további tanulmányaik és munkájuk során kiválóan hasznosíthat(Folytatás a 2. oldalon) Átépítik a Csütörtökön reggel megkezdődött a kohászat III. számú kohójának átépítése. A h0 napra tervezett munkálatok megkezdése előtt, Herendi Rezső műszaki igazgató részvételével munkaértekezletet tartottak a közreműködő szakemberek számára. Bárány ,János, a KGYV főosztályvezetője összegezte a tennivalókat. A mostani átépítés a kohó történetében minden eddiginél jelentősebbnek számít, hiszen a kohó térfogatát 950 köbméterre bővítik, s így évi 100 ezer tonnával növelik kapacitását. Korszerűsítik a páncélzat hűtését. A vízhűtés helyett a szovjet licenc alapján — energiatakarékos elgőzölögtető rendszerű hűtést alkalmaznak majd. Az így nyert hőenergiát, amely korábban veszteségbe ment, ezután tápvízmelegítésre hasznosítják. Elvégzik az egyéb berendezések felújítását, korszerűsí nagykőhöl tését. A gazdaságosabb üzemmenet biztosítása érdekében új léghevítőt is építenek a kohóhoz. Az átépítés során 2500 tonna vasszerkezetet bontanak le, s helyére 3300 tonna vasszerkezet, gépi egység, 2200 tonna tűzálló falazat épül. A csúcsidőszakban hat vállalat mintegy 1000 szakembere dolgozik majd ezen. Az átépítésre készített hálóterv szigorú és szoros határidőket szab meg a munkacsoportoknak. A munkaértekezleten elhangzott javaslatok, felajánlások alapján lehetőség van arra, hogy a tervezett határidő előtt befejeződjön a nagyszabású munka. Erre pedig azért is szükség van, hogy november 7-től már a kellő gyakorlattal üzemelő, átépített kohóból érkező nyersvasat dolgozzák fel az új acélmű konverterében.