Diósgyőri Munkás, 1989. január-június (44. évfolyam, 1-26. szám)

1989-04-11 / 15. szám

4 Április 11.:­­ KFILTESZES Nini FÜZES LÁSZLÓ Úgy élsz Úgy élsz bennem, mint versben az ütem, konok-szelíden, meghatározón. Általad áldott minden tiszta szóm. Az ébredő vágy te érted üzen azóta, mikor fehéren, szűzen kezem megfogtad. Sorsod vállalom átlépve renden, gondon, álmokon, voltál, vagy s leszel éltető tüzem. Nincs nékem égen, földön más dolog, zúghatnak elbitangolt verssorok, égő szívedben hű csodákra leltem. Már mindörökre, míg szivem dobog, és parázslón, mint ízes ó­ borok, a mámor veszi birtokába lelkem. JUHÁSZ SÁNDOR: Hetven éve Érted született maréknyi csillag tengernyi égen ■ fényében idegek csontok izmok ■módnak hegyek dombok ▼ölgyek fekete homlokán, s a végtelenbe nyírtak mentien melledre száll — hegy rózsaszínre szaggasd arcot — — mert érted született — Te megszenvedi világ, — Szerelem Levegő párája fürdeti arcom, szemem a sok-sok lámpaság, ilyenkor este, rád gondolok, ívpapíron rebben a toll, s tétován elindul feléd. De mit ér a szó, ha nem mozdíthat lépteket, ha hangját ellopja a konok idő, s a pénzsóvárság , a farmernadrág, s bőrdzseki, flancos divat kimondani nem engedi: szerelem, mitől virág nyílik havas hegyeken, s nézed, amott már barka integet. TÉRTIG ISTVÁN: Szinva­ partján ki korán kel aranyat lel hírnök mondja minden reggel későn fekszem korán kelek aranyat meg még sem lelek fáj a lábam fáj a kezem fáj énnekem már mindenem és ha egyszer nem fáj nekem jön egy újabb veszedelem az én anyám korán kel fel mondja nekem minden reggel későn fekszem korán kelek aranyat meg még sem lelek fáj a lábam fáj a kezem fáj énnekem már mindenem és ha egyszer nem fáj nekem jön egy újabb veszedelem jön egy újabb veszedelem Szinva-partján minden reggel ki korán kel aranyat lel — aranyat szór itt a reggel!... Miskolc, 1989. március 28-án. DIÓSGYŐRI MUNKÁS HUDY FERENC: Gondolatok Az elszántságtól sokszor mes­­szi és küzdelmes az út a cé­­lig. * A zsarrnokság igájában aki nem fohászkodik, — gúnyoló­dik. * A romlás végterméke: az ös­­­szeomlás. * A szót el lehet harapni,­­ a gondolatot nem. * A természet befogadja az embert, sőt gyámolítja is,­­ de az uralmat nem adja át. * A föld felvirradt az ember­rel és felnevelte vele a saját veszedelmét is. * A társadalmi méltóság nem • songban,­­ az emberségben * é szénát m «st s szérő^o. * Az élet kis lépése sokam nagy élményhez vezet. Hélf m Wth­WT WflOSlfc» tfMk, «miből eleftpunfc oóp* * - 1989. április 11. Közkívánatra megismételve: Fazola Tekla nap fája A vasgyári Fazola Henrik Általános Iskola centenáriu­mi tanévének honismereti kulturális programja kere­tében április 18—19-én dél­után 3 órai kezdettel a Va­sas Művelődési Központ színháztermében közkívánat­ra megismétli a centenáriu­mi ünnepségen nagy siker­rel bemutatott „Fazola Tek­la naplója” című egyfelvo­­násos történelmi játékot, az iskola Nagy Gyuláné vezet­te színjátszócsoportja előadá­sában. Megkérdeztük Kris­­ton Bélát, nyugalmazott gyártörténészt, a színjáték íróját: — A Miskolci Nemzeti színház kerek tíz évvel ez­előtti nagy sikerű bemutató­ja, az azt követő rádiószín­házi sugárzása után, két si­keres regénnyel a háta mö­gött, a folyamatban levő te­levíziós feldolgozás mellett milyen élményt jelenthet egy írónak a diákszínpadi bemu­tató? — Nagy élményt, megtisz­telő, izgalmas drámaírói fel­adatot, ennek keretében gyümölcsöző ismeretséget egy ideális, iskolájáért minden harcra kész kreatív igazga­tónővel, az általa vezetett nagyszerű tanári karral, vas­gyári dolgozóink jól nevelt, kedves gyermekeivel, publi­kálási lehetőséget, izgalmas találkozást a közönséggel. Már a névadó ünnepségre írt „Mássá a hegyek között” című változatnál tapasztal­hattam, hogy az általános iskolai diákszínpad sajátos nyelvezetet, rövid szövege­ket, tiszta, áttekinthető drá­mai vonalvezetést követel. Ez a felismerés hozta meg az akkori bemutatás és a mostani, centenáriumi válto­zat sikerét, melyhez szüksé­geltetik még megfelelő sze­­replőki­választás, fanatizált betanítás. Az utóbbi, Nagy­­ Gyuláné részéről adva volt, de nem hiányoztak az öt jogföő tantestület tag­jai sem. A *2 OÖO fek­tető, a berendező, a zenei vezető , státuszában. A hosszú próbák folyamán kialakult egy nagyszerű színjátszó csoport, méghozzá az iskola gyengébb tanulóiból, akik nagy igyekezettel tették ma­gukévá a korukat meghala­dó szereket. Ellátogattak ki­rándulás keretében Tekla hámori sírjához, Egerbe a Fazola-kapukhoz, az ősko­hókhoz, ahol az országos szálöntőverseny megnyitója alkalmából nagyszerű sza­badtéri előadást produkáltak. Mit sem ér az igyekezet, ha nincs az együttesben egy kiemelkedő színjátszó egyé­niség, aki tehetségével vál­lára veszi a produkciót, sze­mélyiségével szárnyakat ad társainak. "Kovács­­ Anita mindössze tizenkét évesen mutatkozott be Tekla szere­pében a névadó ünnepségre írt „Mássá a hegyek között” című egyfelvonásosban ki­tűnően. A centenáriumi vál­tozatot rá építettem és nem csalódtsan. Ez a most már M éves nyurga, szép kis le­­ány, nagyszerű 4s*nészi adott­ságokkal, rendkívül otthono­san mozogva a színpadon, nagy átéléssel formálta meg Tekla sokszínű személyisé­gét, magával ragadva kitű­nő társait is. öröm volt ve­lük dolgozni, a bemutató és a soron következő két is­métlés minden bizonnyal szép élményt nyújt nekik, szüleiknek egyaránt, öregbít­ve iskolájuk jó hírnevét. Nekem, már úgy tűnik megvalósulatlan álmom a ré­gi hagyományokhoz híven vasgyári munkásszínjátszók­kal bemutatni a gyártörté­net drámáját. A vasgyári dolgozók gyermekeivel meg­valósult. És ez sem kevés ... Mindehhez már csak azt fűzzük hozzá, hogy a Fazola Henrik Általános Iskola igazgatósága szeretettel vár­ja régi tanulóit, az érdeklő­dő vasgyári dolgozókat az április 18—19-i előadásra a Vasas Művelődési Központ színháztermébe, bízva ab­ban, hogy a 15 órai kez­dettel rendezendő előadás minden korosztálynak szép­­ élményt ígér. Balról jobbra: Kovács Anita, Pál Andrea és Harsányi Pé­ter a „Fazola Tekla naplója” egyik jelenetében mrsi Eszm A diósgyőri bednwiciwsgfc «ratobew a napokban emlékeznek meg szakosztá­lyuk megalakulásának 60 évfordulójá­ra. Lendeczky László, aki 30 éve a diósgyőri természetjáró szakosztály ve­zetője, és 58 éve szervezett természet­­járó, lapunk részére így ad hírt a kez­deti időkről: — A Bükk hegység keleti oldalán a füstölgő gyárkémények aljában, Diós­győr-Vasgyárban 1929. április 3-án fi­zikai és szellemi dolgozókkal alakult meg a Magyar Turista Egyesület Diós­győri Osztálya. Az alakuló közgyűlésen az osztály célkitűzéseit Karai Aurél fő­felügyelő a következőkben ismertette: a Bükk hegység közepén — Bánkút térségében — turista­házat kell építeni a miskolci, diósgyőri, ózdi, egri, de más vidékekről érkezőknek is, hogy a túrái­kon megpihenhessenek, sőt éjjeli szál­lást is kaphassanak. Kirándulásokat — túrákat — kell rendezni, hogy azokon minél többen, családostól vegyenek részt és ismerjék meg a természet szép­ségét, de hazánkat is. A bükki kincs­tári utak szabaddá tételével a Bükk turista kultúrájának terjesztése, és azoknak szín­jelzéssel való ellátása le­gyen a főbb feladat. Sikeres szervezéssel és túrázással megindult a munka, a turistaélet. Az első nagy megmozdulásnak az MTE felvidéki osztályainak 1929. de­cember 7. és 8. napjain Diósgyőr-Vas­­gyárban megrendezett kongresszus volt amelyről a turisták lapja így írt: „Az ifjú Diósgyőri Osztály ügybuzgalmát és tetterős munkásságát semmi sem hirdethette volna jobban, mint annak az osztályközi értekezletnek megszervezé­se, rendezése és tartalmas programja.” Az értekezlet tárgya volt a Bükk hegység egységes útjelzése, a bánkúti menedékház építésének az ügye. A Földművelésügyi Minisztériumban en­gedélyezték az átjelzéseket, s ezek után a kincstári területeken kezdetét vette az utak színezéssel való jelzése. Az osztály megalakulásakor bejelen­tett legfontosabb célja a bánkúti mene­dékház építése volt. Ennek megépíté­sét a tagok állandóan szorgalmazták, amíg végre 1930 nyarán a szakosztály elnöksége által kijelölt helyen, a Bál­vány és a Borovnyák nyergében — 880 méter tengerszínt feletti magasságban — Potenya Gyula építőmester tervei 1929-1989 60 ÉVES A DVTK TERMÉSZETJÁRÓ SZAKOSZTÁLYA szerint hozzáfoghattak a tervek meg­valósításához. Az úttalan utakon rend­kívül nehéz feladatot jelentett az épí­tőanyag felszállítása. Ezek leküzdése után 1930. október 26-án kis osztály­közi ünnepély keretében nyitották meg a 42 személy részére teljesen felszerelt épületet. Az ünnepélyes felavatás 1931- ben pünkösd vasárnapján zajlott le, az egész ország turista társadalmának né­pes részvételével. A menedékház fel­építésével megindult a Bükkön átvonu­ló nagy turistaforgalom, amely eddig szálláshely hiánya miatt nem volt meg­oldható. A menedékház az első évben kicsinek bizonyult, ezért annak bővíté­sét határozták el. Ezt a tervet csak 1935-ben tudták végrehajtani. 1932. évben a bánkúti forrást foglal­ták le és ezzel szemben a Sí Szövet­ség támogatásával — 20 méteres ugrá­sokra is alkalmas — ugrósáncot építet­tek a Bükkben először. Igen mozgal­mas sítúrázás, -versenyzés indult be a fiatalokkal — ekkori cserkészekkel — melynek kiváló vezetője Erdei Gyula alelnök és Dobos János titkár volt a lelkes vezetője. 1938-ban fővárosi elő­adókkal magas színvonalú túravezetői tanfolyamot tartottak. Bekövetkezett az 1943—44-es eszten­dő, az emberi barbarizmusnak soha el nem képzelt évei. Az emberek most már nemcsak természetszeretetből, ha­nem menedéket keresve járták a he­gyeket. Igen nehéz időszak volt ez, 1945-ben újra megindult az élet. Ha nehezen is, de beindultak az üzemek és termelni kezdtek. 1945-ben szerve­ződött át a DVTK, és annak egyik ve­zetője Balogh Ferenc — aki kohászati villanyszerelő volt — a természetjárást is újra szervezte, Természetjáró Szak­osztály néven. A tavasz első feladata­ként kapták, hogy a Bükkben el kell temetni a hősi halált halt katonákat. Ez a munka több napon át tartott. Nagyrészt Dorongós, Kurtabérc, Békató, Nagyrét — ahol hazájuktól távol — örökre pihennek azok az ifjak, akik a magyar felszabadulásért harcoltak. Hősi cselekedeteiket a szakosztály tag­jai nem felejtik el ma sem, hiszen a sírokat gondozzák, és az emlékezés, a szeretet virágaival elhalmozzák. A szakosztály nagy lelkesedéssel lá­tott munkához. Az összefogás eredmé­nyeként a Diósgyőri Gépgyár tüzérségi lőtornyából — igen nagy és fárasztó munka árán, a Bálvány 956 méteres csúcsán — ma is kiválóan üzemelő — kilátótornyot építettek és ezt 1948. jú­nius 12-én nagy ünnepség keretében , Petőfi Sándorra emlékezve felavatták. Nagy lendülettel, három csoportban, 4,7-en indultak el az országos kék úton. Túravezetői tanfolyamra jártak. A szakosztály tagjai részt vettek az első országos terepversenyen. Az 1950-es évben megrendezték az első versenyt, amely az alapító tag Vanger Vilmos nevét viselte. Ez a verseny 10 éven ke­resztül folyamatosan megrendezésre került. A természetjárás új formája a „Tájékozódási verseny” igen nagy vál­tozáson ment keresztül. A pontos tájé­kozódás és a futás került előtérbe. Egy­két évi küzdelem után a szakosztály versenyzői Bokros György kiváló túra­vezető vezetésével a megyében elsők között voltak. A technikai munkákat is szorgalma­san végezték. 1949. december 21-én sok munka elvégzése után kigyulladt a fény a bánkúti turistaházban. 1952-ben a garadnai őskohó felépítésében ki­emelkedő társadalmi munkát végeztek. 1959-ben Jókai Mór emlékére 2,5 méter magas emlékművet állítottak fel Ör­vénykőn. 1962-ben pedig a nagyon,, el­hanyagolt Szinva-forrást három kifolyó csövesre építették ki, hosszú hetek ne­héz munkájával. Ma 1989-ben a DVTK Természetjáró Szakosztály, a vezetőség a tagsággal egyetértésben úgy döntött, hogy az év­­forduló­ tiszteletére minden létesítmé­nyüket­ rendbehozzák, a területet fel­takarítják. Két tűzrakóhelyet is meg­építenek, amelyek hiányoznak a Jubi­leumi és a Hárskúti-forrás területéről. A jobb idő beálltával a meghibásodott Bükki útjelzéseket lefestik, a hiányzó útjelzőket pótolják. Annak érdekében, hogy gyáraink dolgozói, a természet kedvelői még kellemesebben érezzék magukat gyönyörű Bükkünkben járva. D. É.

Next