Diósgyőri Munkás, 1989. január-június (44. évfolyam, 1-26. szám)
1989-04-11 / 15. szám
4 Április 11.: KFILTESZES Nini FÜZES LÁSZLÓ Úgy élsz Úgy élsz bennem, mint versben az ütem, konok-szelíden, meghatározón. Általad áldott minden tiszta szóm. Az ébredő vágy te érted üzen azóta, mikor fehéren, szűzen kezem megfogtad. Sorsod vállalom átlépve renden, gondon, álmokon, voltál, vagy s leszel éltető tüzem. Nincs nékem égen, földön más dolog, zúghatnak elbitangolt verssorok, égő szívedben hű csodákra leltem. Már mindörökre, míg szivem dobog, és parázslón, mint ízes ó borok, a mámor veszi birtokába lelkem. JUHÁSZ SÁNDOR: Hetven éve Érted született maréknyi csillag tengernyi égen ■ fényében idegek csontok izmok ■módnak hegyek dombok ▼ölgyek fekete homlokán, s a végtelenbe nyírtak mentien melledre száll — hegy rózsaszínre szaggasd arcot — — mert érted született — Te megszenvedi világ, — Szerelem Levegő párája fürdeti arcom, szemem a sok-sok lámpaság, ilyenkor este, rád gondolok, ívpapíron rebben a toll, s tétován elindul feléd. De mit ér a szó, ha nem mozdíthat lépteket, ha hangját ellopja a konok idő, s a pénzsóvárság , a farmernadrág, s bőrdzseki, flancos divat kimondani nem engedi: szerelem, mitől virág nyílik havas hegyeken, s nézed, amott már barka integet. TÉRTIG ISTVÁN: Szinva partján ki korán kel aranyat lel hírnök mondja minden reggel későn fekszem korán kelek aranyat meg még sem lelek fáj a lábam fáj a kezem fáj énnekem már mindenem és ha egyszer nem fáj nekem jön egy újabb veszedelem az én anyám korán kel fel mondja nekem minden reggel későn fekszem korán kelek aranyat meg még sem lelek fáj a lábam fáj a kezem fáj énnekem már mindenem és ha egyszer nem fáj nekem jön egy újabb veszedelem jön egy újabb veszedelem Szinva-partján minden reggel ki korán kel aranyat lel — aranyat szór itt a reggel!... Miskolc, 1989. március 28-án. DIÓSGYŐRI MUNKÁS HUDY FERENC: Gondolatok Az elszántságtól sokszor messzi és küzdelmes az út a célig. * A zsarrnokság igájában aki nem fohászkodik, — gúnyolódik. * A romlás végterméke: az összeomlás. * A szót el lehet harapni, a gondolatot nem. * A természet befogadja az embert, sőt gyámolítja is, de az uralmat nem adja át. * A föld felvirradt az emberrel és felnevelte vele a saját veszedelmét is. * A társadalmi méltóság nem • songban, az emberségben * é szénát m «st s szérő^o. * Az élet kis lépése sokam nagy élményhez vezet. Hélf m WthWT WflOSlfc» tfMk, «miből eleftpunfc oóp* * - 1989. április 11. Közkívánatra megismételve: Fazola Tekla nap fája A vasgyári Fazola Henrik Általános Iskola centenáriumi tanévének honismereti kulturális programja keretében április 18—19-én délután 3 órai kezdettel a Vasas Művelődési Központ színháztermében közkívánatra megismétli a centenáriumi ünnepségen nagy sikerrel bemutatott „Fazola Tekla naplója” című egyfelvonásos történelmi játékot, az iskola Nagy Gyuláné vezette színjátszócsoportja előadásában. Megkérdeztük Kriston Bélát, nyugalmazott gyártörténészt, a színjáték íróját: — A Miskolci Nemzeti színház kerek tíz évvel ezelőtti nagy sikerű bemutatója, az azt követő rádiószínházi sugárzása után, két sikeres regénnyel a háta mögött, a folyamatban levő televíziós feldolgozás mellett milyen élményt jelenthet egy írónak a diákszínpadi bemutató? — Nagy élményt, megtisztelő, izgalmas drámaírói feladatot, ennek keretében gyümölcsöző ismeretséget egy ideális, iskolájáért minden harcra kész kreatív igazgatónővel, az általa vezetett nagyszerű tanári karral, vasgyári dolgozóink jól nevelt, kedves gyermekeivel, publikálási lehetőséget, izgalmas találkozást a közönséggel. Már a névadó ünnepségre írt „Mássá a hegyek között” című változatnál tapasztalhattam, hogy az általános iskolai diákszínpad sajátos nyelvezetet, rövid szövegeket, tiszta, áttekinthető drámai vonalvezetést követel. Ez a felismerés hozta meg az akkori bemutatás és a mostani, centenáriumi változat sikerét, melyhez szükségeltetik még megfelelő szereplőkiválasztás, fanatizált betanítás. Az utóbbi, Nagy Gyuláné részéről adva volt, de nem hiányoztak az öt jogföő tantestület tagjai sem. A *2 OÖO fektető, a berendező, a zenei vezető , státuszában. A hosszú próbák folyamán kialakult egy nagyszerű színjátszó csoport, méghozzá az iskola gyengébb tanulóiból, akik nagy igyekezettel tették magukévá a korukat meghaladó szereket. Ellátogattak kirándulás keretében Tekla hámori sírjához, Egerbe a Fazola-kapukhoz, az őskohókhoz, ahol az országos szálöntőverseny megnyitója alkalmából nagyszerű szabadtéri előadást produkáltak. Mit sem ér az igyekezet, ha nincs az együttesben egy kiemelkedő színjátszó egyéniség, aki tehetségével vállára veszi a produkciót, személyiségével szárnyakat ad társainak. "Kovács Anita mindössze tizenkét évesen mutatkozott be Tekla szerepében a névadó ünnepségre írt „Mássá a hegyek között” című egyfelvonásosban kitűnően. A centenáriumi változatot rá építettem és nem csalódtsan. Ez a most már M éves nyurga, szép kis leány, nagyszerű 4s*nészi adottságokkal, rendkívül otthonosan mozogva a színpadon, nagy átéléssel formálta meg Tekla sokszínű személyiségét, magával ragadva kitűnő társait is. öröm volt velük dolgozni, a bemutató és a soron következő két ismétlés minden bizonnyal szép élményt nyújt nekik, szüleiknek egyaránt, öregbítve iskolájuk jó hírnevét. Nekem, már úgy tűnik megvalósulatlan álmom a régi hagyományokhoz híven vasgyári munkásszínjátszókkal bemutatni a gyártörténet drámáját. A vasgyári dolgozók gyermekeivel megvalósult. És ez sem kevés ... Mindehhez már csak azt fűzzük hozzá, hogy a Fazola Henrik Általános Iskola igazgatósága szeretettel várja régi tanulóit, az érdeklődő vasgyári dolgozókat az április 18—19-i előadásra a Vasas Művelődési Központ színháztermébe, bízva abban, hogy a 15 órai kezdettel rendezendő előadás minden korosztálynak szép élményt ígér. Balról jobbra: Kovács Anita, Pál Andrea és Harsányi Péter a „Fazola Tekla naplója” egyik jelenetében mrsi Eszm A diósgyőri bednwiciwsgfc «ratobew a napokban emlékeznek meg szakosztályuk megalakulásának 60 évfordulójára. Lendeczky László, aki 30 éve a diósgyőri természetjáró szakosztály vezetője, és 58 éve szervezett természetjáró, lapunk részére így ad hírt a kezdeti időkről: — A Bükk hegység keleti oldalán a füstölgő gyárkémények aljában, Diósgyőr-Vasgyárban 1929. április 3-án fizikai és szellemi dolgozókkal alakult meg a Magyar Turista Egyesület Diósgyőri Osztálya. Az alakuló közgyűlésen az osztály célkitűzéseit Karai Aurél főfelügyelő a következőkben ismertette: a Bükk hegység közepén — Bánkút térségében — turistaházat kell építeni a miskolci, diósgyőri, ózdi, egri, de más vidékekről érkezőknek is, hogy a túráikon megpihenhessenek, sőt éjjeli szállást is kaphassanak. Kirándulásokat — túrákat — kell rendezni, hogy azokon minél többen, családostól vegyenek részt és ismerjék meg a természet szépségét, de hazánkat is. A bükki kincstári utak szabaddá tételével a Bükk turista kultúrájának terjesztése, és azoknak színjelzéssel való ellátása legyen a főbb feladat. Sikeres szervezéssel és túrázással megindult a munka, a turistaélet. Az első nagy megmozdulásnak az MTE felvidéki osztályainak 1929. december 7. és 8. napjain Diósgyőr-Vasgyárban megrendezett kongresszus volt amelyről a turisták lapja így írt: „Az ifjú Diósgyőri Osztály ügybuzgalmát és tetterős munkásságát semmi sem hirdethette volna jobban, mint annak az osztályközi értekezletnek megszervezése, rendezése és tartalmas programja.” Az értekezlet tárgya volt a Bükk hegység egységes útjelzése, a bánkúti menedékház építésének az ügye. A Földművelésügyi Minisztériumban engedélyezték az átjelzéseket, s ezek után a kincstári területeken kezdetét vette az utak színezéssel való jelzése. Az osztály megalakulásakor bejelentett legfontosabb célja a bánkúti menedékház építése volt. Ennek megépítését a tagok állandóan szorgalmazták, amíg végre 1930 nyarán a szakosztály elnöksége által kijelölt helyen, a Bálvány és a Borovnyák nyergében — 880 méter tengerszínt feletti magasságban — Potenya Gyula építőmester tervei 1929-1989 60 ÉVES A DVTK TERMÉSZETJÁRÓ SZAKOSZTÁLYA szerint hozzáfoghattak a tervek megvalósításához. Az úttalan utakon rendkívül nehéz feladatot jelentett az építőanyag felszállítása. Ezek leküzdése után 1930. október 26-án kis osztályközi ünnepély keretében nyitották meg a 42 személy részére teljesen felszerelt épületet. Az ünnepélyes felavatás 1931- ben pünkösd vasárnapján zajlott le, az egész ország turista társadalmának népes részvételével. A menedékház felépítésével megindult a Bükkön átvonuló nagy turistaforgalom, amely eddig szálláshely hiánya miatt nem volt megoldható. A menedékház az első évben kicsinek bizonyult, ezért annak bővítését határozták el. Ezt a tervet csak 1935-ben tudták végrehajtani. 1932. évben a bánkúti forrást foglalták le és ezzel szemben a Sí Szövetség támogatásával — 20 méteres ugrásokra is alkalmas — ugrósáncot építettek a Bükkben először. Igen mozgalmas sítúrázás, -versenyzés indult be a fiatalokkal — ekkori cserkészekkel — melynek kiváló vezetője Erdei Gyula alelnök és Dobos János titkár volt a lelkes vezetője. 1938-ban fővárosi előadókkal magas színvonalú túravezetői tanfolyamot tartottak. Bekövetkezett az 1943—44-es esztendő, az emberi barbarizmusnak soha el nem képzelt évei. Az emberek most már nemcsak természetszeretetből, hanem menedéket keresve járták a hegyeket. Igen nehéz időszak volt ez, 1945-ben újra megindult az élet. Ha nehezen is, de beindultak az üzemek és termelni kezdtek. 1945-ben szerveződött át a DVTK, és annak egyik vezetője Balogh Ferenc — aki kohászati villanyszerelő volt — a természetjárást is újra szervezte, Természetjáró Szakosztály néven. A tavasz első feladataként kapták, hogy a Bükkben el kell temetni a hősi halált halt katonákat. Ez a munka több napon át tartott. Nagyrészt Dorongós, Kurtabérc, Békató, Nagyrét — ahol hazájuktól távol — örökre pihennek azok az ifjak, akik a magyar felszabadulásért harcoltak. Hősi cselekedeteiket a szakosztály tagjai nem felejtik el ma sem, hiszen a sírokat gondozzák, és az emlékezés, a szeretet virágaival elhalmozzák. A szakosztály nagy lelkesedéssel látott munkához. Az összefogás eredményeként a Diósgyőri Gépgyár tüzérségi lőtornyából — igen nagy és fárasztó munka árán, a Bálvány 956 méteres csúcsán — ma is kiválóan üzemelő — kilátótornyot építettek és ezt 1948. június 12-én nagy ünnepség keretében , Petőfi Sándorra emlékezve felavatták. Nagy lendülettel, három csoportban, 4,7-en indultak el az országos kék úton. Túravezetői tanfolyamra jártak. A szakosztály tagjai részt vettek az első országos terepversenyen. Az 1950-es évben megrendezték az első versenyt, amely az alapító tag Vanger Vilmos nevét viselte. Ez a verseny 10 éven keresztül folyamatosan megrendezésre került. A természetjárás új formája a „Tájékozódási verseny” igen nagy változáson ment keresztül. A pontos tájékozódás és a futás került előtérbe. Egykét évi küzdelem után a szakosztály versenyzői Bokros György kiváló túravezető vezetésével a megyében elsők között voltak. A technikai munkákat is szorgalmasan végezték. 1949. december 21-én sok munka elvégzése után kigyulladt a fény a bánkúti turistaházban. 1952-ben a garadnai őskohó felépítésében kiemelkedő társadalmi munkát végeztek. 1959-ben Jókai Mór emlékére 2,5 méter magas emlékművet állítottak fel Örvénykőn. 1962-ben pedig a nagyon,, elhanyagolt Szinva-forrást három kifolyó csövesre építették ki, hosszú hetek nehéz munkájával. Ma 1989-ben a DVTK Természetjáró Szakosztály, a vezetőség a tagsággal egyetértésben úgy döntött, hogy az évforduló tiszteletére minden létesítményüket rendbehozzák, a területet feltakarítják. Két tűzrakóhelyet is megépítenek, amelyek hiányoznak a Jubileumi és a Hárskúti-forrás területéről. A jobb idő beálltával a meghibásodott Bükki útjelzéseket lefestik, a hiányzó útjelzőket pótolják. Annak érdekében, hogy gyáraink dolgozói, a természet kedvelői még kellemesebben érezzék magukat gyönyörű Bükkünkben járva. D. É.