Divatcsarnok, 1858 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1858-02-23 / 8. szám

— H 114 •+■— tál kapa azt szemeihez, s ereszté le ismét, mialatt egész testében remegni látszik. Aurélia minden mozdulatában kiséré a bárónőt. Szőke hölgyet és férfit láta ott, hová a bárónő tekintett — s legkevésbbé sem tudá megmagyarázni önmagának okát e felindulásnak. A játéknak vége volt — a báróné hintája haza robogott. . . . . . . Szemeit kerülte az álom ; az álomnál sokkal kedvesb áb­ránd: egy férfiú rég látott alakját teremté eléje, mig ajkai lassan susogák : — Nem álom tehát ezen arc, mely azon idő messzeségé­nél fogva, midőn látám, már-már képzeletnek tetszék előttem! . . . miért tolakodik ismét elém, midőn szívemet lenyűgözve, csöndes lemondásra bírtam ? !... soha nem kérdezősködtem utána . . . nem tudom, és nem akarom tudni soha , ki ő ?.. . nem tudom : Erdély-, Magyar-, vagy Németország-e hazája? Mindenütt kisértett arca rövid megjelenésre . . . nem mentend-e meg még a kor sem a szív haszontalan vágyaitól . . . nem találja-e még bevégzettnek életét, mely csak a mások boldogításában találja örömét ! ? Másnap délelőtt a báróné nappali termében íróasztala előtt ült: ez órákat, ha látogatói nem voltak, rendesen jegyzetei folytatása­, vagy azok átnézésével szokván tölteni. Majd mindig halvány ar­cán az átvirrasztott éjnek nyomai látszottak. Aurélia az ablaknál, rámába szorított kelmén selyemszálak­kal dolgozik. — Ezen helyzetben találta őket Zorági Kálmán, ki­nek megjelenése nem zavará meg a hölgyeket foglalkozásaikban, mert a gyakori társalgás közelebbi ismerőjükké tette őt. Aurélia közelében foglalt helyet s vele társalgótt ; végre a bá­róné is elfoglalá helyét a pamlagon, s kérdést intézett Zorágihoz néhány napi kimaradása okáról. — Nagyságos asszonyom, azon pár nap, mit Kolozsvártól tá­vol tölték, kellemes meglepetésben részesített: bátyám, ki arról leg­kevesebbet sem írt, Zara megérkezett nejével együtt Magyaror­szágból, hol pár év óta laktak. — Nem lakott ön bátyja jelenleg Erdélyben? — s itt mara­dand­ e ezután? — Bátyám nejének atyja, kinek ő egyetlen gyermeke volt, úgy akarta, hogy nála maradjanak; most, miután meghalt, bá­tyám, neje megegyezésével, Erdélyt választá állandó lakásul. — Tegnap együtt jövünk Kolozsvárra, s miután a telet itt szándékoz­nak tölteni , remélem, lesz szerencséjük nagysádnál is bemutat­­tatniok. A báróné, rövid elgondolkodás után, kérdé : — Hogyan történt, hogy én ön bátyját, vagy családját nem ismerem ? — Az igen lehető­ nagysád alig tűnt fel Kolozsvárott, midőn

Next