Dolgozó Nő, 1970 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1970-06-01 / 6. szám
DOLGOZÓ társadalmi-politikai és kulturális folyóirat Kiadja Románia Szocialista Köztársaság Országos Nőtanácsa Szerkesztőség: Kolozsvár, Horea út 19. Telefon: 301—51; 3—01—83 Előfizetési díj egy évre 36 lej, fél évre 18 lej, egyes szám ára 3 lej. Nyomda: Combinatul Poligrafic Casa Scînteii SZERKESZTŐ , BIZOTTSÁG: • CSŰRÖS MARGIT • DANCSULY MARGIT •ERŐS BLANKA (főszerkesztő) • FÁBIÁN MAGDOLNA (főszerkesztőhelyettes) • GÁLPÁL ZSUZSANNA • GÓLYA ROZÁLIA KAIMARIANA • LÁSZLÓFFY ILONA • PAMFIL VIORICA • TRENKA ÉVA • Dr. ȚÎRLEA IULIANA Képszerkesztő: CSEH GUSZTÁV Műszaki szerkesztő: SÁNDOR GYULA A címlapon: MATEI NASZOVSZKY ILONA a kolozsvári Brassai Sámuel liceum tanárnője IOAN MICLEA-MIHALE felvétele Világ proletárjai, egyesüljetek' m Nagyenyed — a magyar nyelvű tanítóképzés régi otthona AZ EGÉSZ ORSZÁG: JELEN Folyók. Művészek poézist találtak bennük, tudós elmék elemezték és összegezték számtalanszor, hogy az emberi élet, az emberi társadalom elképzelhetetlen volna nélkülük. És évezredek tapasztalatából fakadó tanulság, hogy mennyi bőséget, mekkora fejlődési lehetőséget mondhat magáénak egy ország, ha gazdag folyóvizekben. A víz — a forrástól a tengerig — barátunk; a szomjas emberé, a búzát, virágot gondozóé, a malmot, házat, várat, gyárat építőé — mindenkié. S különösen az a bővizű, szelíd folyó. Sok ilyen öleli körül tájainkat. Igaz, szomorú tapasztalat is öröklődött a századok során. Lucretiusnál olvashatjuk: «Lassú folyása ma még szendén lejt halk csobogással. Már holnapra vadul megduzzad a féktelen árja, Lám elözönli a föld síkját s pusztítja a termést...» A történelem s az emlékezet följegyezte, hogy a mi folyóink ölelése is szorongatóvá vált olykor, félrevert harangok, pattogó dobok jelezték a hirtelen jött veszedelmet. Az embert ilyenkor egyik legjobb barátja hagyta cserben, s hogy menthesse vagyonát és életét, kézzel-lábbal, csákánnyal-lapáttal volt kénytelen védekezni a megbőszült baráttal szemben,amíg az lecsendesedett. Az élet aztán mindig ment tovább, az ember megbocsátotta víznek —hisz mégiscsak több benne a jóság! — akit szeretünk, akivel együtt kell élnünk, annak megbocsátunk. S a folyóvíz barát, legfeljebb tudatlan barát. Az embernek viszont tudatos, áldozatkész barátja is van . Az embertársa. Hozzá fordul nehéz időkben. Mint amilyenekbe most sodort a vad szenvedélyű, tudatlan barát. Támadása, értelmetlen dühöngése a legváratlanabb volt, hisz a Szamos, a Maros, a Prut és a Szeret ekkora indulattal talán soha nem fordult még ellenünk. Fákat tépett ki, utakat, sínpárokat rongált meg, falvakat mosott el, iszapba, kétségbeesésbe fullasztott városokat. Uralkodni akart a rend és az értelem felett. Váratlan támadása spontán védekezésre kényszerített, de áldozataink mellett született meg a mindent vállaló összefogás, a milliók szájából egyszerre felhangzó elhatározás, hogy fáradságot, erőt nem kímélve megvédjük bajba jutott embertársainkat, veszélyeztetett értékeinket és mielőbb pótoljuk azt, ami kárba veszett. Az eget-földet nyomasztó kilátástalanságba elszántan betörő magányos helikopterekkel, csónakokkal megindult küzdelem órák, napok alatt szervezett harccá teljesedett ki. A mentésben a városlakók mellett mindenütt ott voltak a fegyveres erők áldozatkész egységei. A fejlett technika korában, amikor egyre kevesebb fizikai erőt követel az élet, s az izmok fejlesztése és próbáratevése inkább szórakozás- vagy versenyszámba megy, külön ki kell emelnünk a fiatal erő és kitartás példáit. Munkásifjak, főiskolások és tanulók, sportolók és könyvmolyok egyaránt helytálltak a végveszélyben. De a kimerítő napokkal korántsem ért véget a küzdelem. Kitartó munka vár mindenkire, különösen a hazafias brigádokra, melyek számára az újjáépítés néhány évtizedre viszszanyúló forradalmi hagyomány. A párt felhívására egy egész nép felelt:jelen! Órák, napok alatt gyárak, üzemek álltak talpra. Vannak, akik egy szál ruhában kezdik újra az életet. Számukra a pénzfelajánlások és a ruhanemű a legsürgősebb segítség. De van egy mindennél lényegesebb, átfogóbb adakozás. Nap nap után több időt, több energiát, több tudást, hogy mielőbb helyre álljanak az utcák, kinyújtózhassanak a falak, felnyithassák fénylő ablakszemeiket a házak, és zavartalanul kezünk alá szelídüljenek a dolgok. Erőnk láttán a tudatlan víz is partjai közé szelídül. Testvéri segítség A fővárosi Suveica textilgyárban vagyunk... Éjjelnappal folyik a munka. A raktárak előtt, az udvaron, a rögtönzött raktározó helyeken nyersanyag, félgyártmány, késztermék egész hegyei magasodnak. Több mint 500 000 méter kelme és ugyanennyi felvetőszál érkezett gyors helyreállítás céljából az árvízkárokat szenvedett medgyesi Tírnava és segesvári 6 Martie textilüzemből. A munkások, mérnökök és technikusok, a vállalat valamennyi alkalmazottja, többségében nő, a pártbizottság és üzemvezetőség felhívására a napi munkaprogramon felül 2—3 óra hazafias munkával tisztítja az iszapos csévéket, mossa, kikészíti, csomagolja a kelméket, a szövödében pedig 34 gép dolgozik állandóan segesvári és medgyesi testvérvállalatok számára. A Suveica szorgos munkaköszössége is részt vállal az árvízkárok helyreállításából, mégpedig nemcsak közvetlenül, hanem az évi terv nagyszabású túlteljesülésével is. Nemrégiben újabb vállalásokat tettek: az idén 170 000 négyzetméter kelmét, vagyis értékben 2 300 000 lejnyi árut állítanak elő terven felül. Sokatmondó tények és számok... A.B.