Dolgozók Világlapja, 1947 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1947-01-04 / 1. szám
m III. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM DOLGOZOK BUDAPEST, 1947. JANUÁR 4 VILÁGLAPJA __________________________________________________ szerkeszti : ERDŐDY JÁNOS Mecelenik minden héten nem beton. Előfizetéal in: negyedévre 1é frt, félévre 32 frt. Birtotkánel kombinálva negyedévre 20 frt, hón. 7 frt Egyeseimén: 1.40 frt, pályaudvarokon b. Szerkeotőcég és kiadóhivatal: Budapest, VII, Dohány-é, 12—I. T.: 223—882. Poetakp. bef. la» náma»244 Megint elhullt mellőlünk egy darab idő. A naptári időszámítás szerint részekre bontott életünk új szakaszhoz érkezett. Eltűnődünk, visszanézünk, mit és hogy hagytunk magunk mögött, ünneplünk, ujjongunk vagy szomorúság fog el, ahogy embert, sokszor kényszerű sorsa erre indítja, mert szép álmai az életért nem úgy valósultak meg, mint ahogy hite sarkalta erre. De félszemmel, sejtető képekben már a jövőt bontogatjuk magunknak. Értelmünk keresi az utat megakadt akarásunk számára, mérlegeli a lehetőségeket, az erőt, mely esetleg akaszthat életünk ez új szakaszán. Igen, nem tagadjuk, olyanok vagyunk újév küszöbén, mint a nagy és szép tervű gyermek, akit bemocskolhatnak a ráfröcscsenő szennyek, érhetik korholó szavak, csúfondáros jelek, grimaszok, gúnyolhatják, a lelke ünneplőn köszönt mégis a jövőnek! Ez az erőnk. A hitünk adja ezt. A hitünk, mely megszabott életkörülményeink által, a szépségre szomjas telkünk által teljesedett egésszé bennünk. Proletárok vagyunk ! De már nem rabok ! Életünk értelmet nyert. Hazánk is lett. Hitünk vállalásáért nem jár akasztófa, köpés a tisztafényű szemek közé, nem jár érte a kínzások ezer raffinált módja sem, melyet egy modern középkor elfajzott népe eszelt ki. Emberek lettünk végre. Megtörve, megfogyatkozva, de emberek. S most, hogy új szakaszt kezdünk a naptári rend szerint, végezzünk egy kis számadást, ahogy ez már emberek, intézmények életében szokás. Lássuk, mit cselekedtünk, s jót-e ? A magyar demokráciának egyik legnagyobb építő és őrző munkája a szociáldemokrata párt, mit tett az ország felemelésének az érdekében ? Száz és száz tervünk, de az álmunk egy: a szabad, független ország. Köztudomású rólunk, hogy ezért még a pártszempontoktól is — időlegesen — eltekintünk. Mert sok a kényszerhelyzet, a különféle törekvés, ami szándékunkkal ütközik vélt igazságok érdekében. Ezzel számolni kell. S mi ezt tesszük és mindjárt felvetjük a kérdést, van-e oka bizalomra, optimizmusra a szociáldemokrata pártnak az 1947-es esztendőre ? Vissza kell néznünk egy kicsit a közelmúltra. Amikor a holtak birodalmából, a föld alól és egyéb szűk térre szabott harci területeinkről visszatértünk, mit találtunk ? Romot és üszköt. Hörgést és dögvészt. Éhséget és kifosztottságot. Züllést és a telkekbe ivódott borzalmak képét. NEMZETGYŰLÉSI KÉPVISELŐ Emberek ? . . . Sem, akiket itt találtunk nagyrészt már nem voltak emberek. Az a néhány év elég volt, hogy teljesen hasonuljanak a műhöz, amit megálmodtak a gonoszok. S akik még nem hasonultak teljesen, azok is megtörve: hit nélkül, illúziók nélkül, eszmény nélkül. Akkor láttuk csak : most értünk igazán a holtak birodalmába, amit még fel-felkavart az egyre távolodó ágyúk, aknák zaja. Itt fogtunk neki a munkának. Ilyen területen, ilyen emberek között, hogy lázverte testtel, könnyek közt álmodott terveink megvalósuljanak, épüljön végre az ország , a mi hazánk , nekünk és mindenki másnak is, aki ebben a szent munkában velünk mer tartani. S amikor mi, szocialisták mindezt elvégeztük, a légkör megtisztult, az ország gépezete működni kezdett, azután gondoltunk a pártunkra. A párt gépezetét is megindítottuk. Kongresszust tartottunk, lezártuk a földalatti idő korszakát, számbavittük erőinket, az utat, melyen járni kívánunk, végig tekintettük, és megindult a pártban az alkotmányos élet. Két választást csináltunk végig. És az erőket a rajtunk kívülálló szándékokat mérlegelve, nem csalódtunk, így mentünk neki a sokat ígérő, de sok bizonytalanságot és érvényt mutató 46-os esztendőnek. Az évet a pártélet újjászervezésével kezdtük. A párt hatósugarának kiterjesztésével megbízható, önzetlen szocialistákat válogattunk össze és állítottuk őket az egész embert kívánó srosztokra; megmértük az országot a szocialista gondolat számára, s 25 vármegyében ragyogóan sikerült vármegyei kongresszust tartottunk; azután előkészítettük pártunk leghatalmasabb akcióját, a debreceni nagygyűlést, amely az év első felének munkáját koronázta be. Eljutottunk a falvakba, a tanyákhoz, mindenhova, ahol ember él ebben az országban, és a felemelkedéshez egy villanásnyi fény is van a szemükben. Nem mondtuk: „arccal a vidék felé", hanem elindultunk primitív eszközeinken a porban, sárban sínylődő, ezeréves szolgaságban élő magyarság felé, hogy elvigyük nekik a demokrácia fegyverét és a szocializmus megvalósításának nemcsak ígéretét, hanem tényét is. Sok ezer előadás és gyűlés keretein belül nemcsak forma szerint, de lényegében is építettük a szociáldemokrata pártot, és emellett az éjt napot emésztő munka mellett nem hagytuk abba az ország újjáépítését sem. A bányákban, ipari üzemekben, szántóföldeken, irodákban, hivatalokban, községi tanácsokban és a parlamentben egyaránt munkálkodtunk úgy, ahogy csak erőnkből, tehetségünkből tellett. Nehéz, de szép munka volt. Nem vártak bennünket virágcsokorral sehol, ahol dolgunk végett megjelentünk; inkább rosszindulat, gyűlölet és az ellenforradalom sötét szelleme várt bennünket a legtöbb helyen, amit szívós szocialista fegyelemmel és keménn-mel igyekeztünk legyőzni. De ezt nem lük le teljesen. És ez az, ami feladatnak átmegy a sokat ígérő új esztendőre. Ez az elmúlt esztendő mérlege. De mi szocialisták mit várhatunk az új esztendőtől ilyen számadás után ? Két szóban felelünk erre: harcot és munkát. Harcot az emberi butaság ellen, a rosszindulat és a gyűlölködés ellen, harcol a fasiszta maradványok ellen, annak teljes kiirtásáig. És munkát, további nagy munkát, az országépítés és a pártépítés munkáját. A mezőgazdaság kemény munkáját, hogy legyen kenyér ebben az országban; a lendületbe jött magyar ipar ugyanolyan kemény munkáját, hogy legyenek szerszámok, gépek, legyen ruha és cipő. Munkát várunk a községi tanácsokban, a városi képviselőtestületekben, a nemzetgyűlésben és a kormányban, hogy még jobban elmélyítsük és kiszélesítsük a demokráciát. És a pártszervezeti élet további kiépítésének komoly munkáját várjuk, amelyben a tiszta osztályharcos szocialista ideológia fog még jobban elmélyülni. Szükség van minderre, mert tudjuk az eddigi történeti tanítások szerint és a politikai fejlődés is afelé mutat, hogy Európa szocialista akar lenni, és az is lesz és Magyarország sem választhat dolgozó népe számára más életformát! ÍRTA MAROSÁN GYÖRGY