Máthé György: Emlékbeszéd Horváth Mihály születésének 100-ik évfordulója alkalmából. Írta és felolvasta a Hungária páholyban Máthé György 1909. évi dec. hó 17-én (Budapest, 1910)
# tcU. Hatalmas Nagymester! Érdemes Fem.! Kedves T.-ek! Horváth Mihályról, a nagy történetíró tstv.'.ről kell emlékeznem. Az emlékezés nagynevű testvéreinkről egyik legszebb tulajdonsága testvéri szövetkezetünknek. De nehéz feladat, mert lekicsinylés lehet a jutalma. S Horváth élete egy víztükör, amelyben mindenki tanulmányának, olvasottságának arányában megtalálhatja a saját formáját. Hiszen a Világépítő Nagymester mintha benne próbálta volna meg, mikép emelheti és sülyesztheti egy-egy kiválasztottját. A szentesi iparos fia, az egyszerű nagykátai káplán tudásának, irodalmi munkásságának érdemén Csanádi püspök, magyar miniszter lett abban a korban, amikor még Magyarországon a nemesi uralom nem múlta volt korát. S viszont a volt miniszter inasnak öltözve menekül, s mint kereskedelmi utazó, majd mint nevelő, kénytelen megkeresni mindennapi kenyerét. Aisa tarrachodész eszti. A debreceni függetlenségi nyilatkozat egyik szerzője lévén, in effigie bitófára került, s miniszter korában a szabadság zászlai diadaláért elrendelt hatnapi böjtért, 18 évig kellett ennie a száműzetés bojtos, száraz kenyerét. A trón zsámolyához hiában járult érdekében a . .. *__|