Vinicola: Valjon monarchiánk ker. katholikus-e még? (Budapest, 1868)
t. A ki monarchiánk különös szerkezetéről — hivatásáról, — tehát hivatása kötelmeinek teljesítésében létező életfeltételéről tiszta fogalommal bir, az elrémül, — az ő lelkére lehetetlen, — hogy megdöbbentőleg ne hasson annak szemlélete, miként a dolgok e monarchiában már annyira jutottak, hogy épen nem lehet absurditással vádolni ezen kérdés felállítását. Váljon monarchiánk katholikus-e még? — e monarchiának minden tiszta belátása barát,sks megdöbbentő körülmény ez valóban, mert hisz ezen kérdést egyértelműnek lenni tudja a kérdéssel: váljon monarchiánk él-e még valóban, vagy talán már csak egy lelketlen balls, melynek szétosztása — teljes szétmállása csak is napok kérdése ? Lehetnek, votak és vannak is államok, ujjal lehetne mutatni rájok, melyek ideiglenes nagyságukat, hatalmakat a gonosz lélekkel — a hamisság, hazugság, erőszak apjával, szövetségüknek, s az ő utamni járásuknak tulajdoníthatták, és tulajdoníthatják. — Lehetnek és vannak államok, — szinte ő'jal matathatni rájok, melyeknek életüket a gonosz időkkel való tartós kacérkodás se dönti veszélybe; — ámde a mi monarchiánk életét csak a kereszténységhez, — tehát ahoz, melyben a kereszténység tisztán következetesen kirekenitőleg nyilatkozik, — a csalhatatlan isteni magisteriummal egyedül biró katholicismushoz hűséges ragaszkodás, — csak ennek utalni hűséges járás, ennek elveitől el nem tántorodás tarthatja fenn, sőt azt dicsővé teheti, magasztossá és boldoggá ; — ellenben a Krisztusellenes gonosz lélekkel Beliállal való kacérkodás