Ságody Gyula: Aktuális kérdések - A Reform páholy könyvtára 4. (Budapest, 1904)
Szer.-, főm.-, tv.-.em! Szer.-, tv.-.eim! Nem tagadom, hogy a megindultság egy neme fog el ekkor, amidőn sok évi távollét után ismét elfoglalom e felolvasó asztalt, hogy amak íveivel közöljem gondolataimat, amelynek alapkőletételénél magam is segédkeztem. Nem titkolom az érzést amely szívemet és agyamat megjárja e pillanatban, boldognak érzem magam, hogy ismét köztetek lehetek, mint a vándormadár, amely visszatérvén az idegenből, örömrepesve száll a megszokott, régi fészekbe, otthonosnak csak ott érezve magát. Megkötöttük az új frigyet egymással, ásókapa sem választhat el többé. E kijelentés volt reám nézve a legaktuálisabb, ez kérdés tárgyát közöttünk többé nem képezheti. Térjünk tehát át más aktuális kérdésre. Elültek-e a komor felhők a páholy egén, széthasította-e ezen felhőkárpitot az a villanyszikra amely szívről szívre jár azok között, akik azért egyesültek a testvéri szeretetben, hogy menten a profán viág viszálykodásától, serényen munkálkodjanak egymás nemesítésén s a köz jólétén ez alapon? Én nyugodtan adom meg e kérdésre a választ. Ebben a páholyban van őserő, a testvérekben pedig annyi józanság.