Nagy Elek: A demokrácia, a szabadkőművesség és a sajtó (Budapest, 1937)
A demokrácia, a szabadkőművesség és a sajtó. A sajtószabadság a parlamentáris demokrácia fájának virága. A parlamentáris demokratikus kormányforma fájának gyökere a szabadkőművességbe nyúlik le. A szabadkőművessség pedig a páholyok névtelen diktatúrája. A szabadkőművesség tervszerűséggel dolgozik. Nemcsak öt éves tervekkel, hanem évszázadokra előre kidolgozott tervek szerint. Azok között, akik a szabadkőművesség céljait, feladatait kimunkálták, meghatározták, a legnagyobbak egyike Jean Jacques Rousseau, a francia forradalom szellemi atyja. Rousseau: „Contrat social“ című művében a népet az igazságosság és csalhatatlanság rejtelmes tulajdonságával ruházta fel. Minden hatalom forrását a népakaratba helyezi. A népakaratot, ezt a fikciót, misztikus abstrakciót a közjó (bien commun, bien social) helyébe tette és a tömegakaratot szent és sérthetetlen rangra emelte. A népakarat, a tömegakarat azon a további fikción alapszik, hogy a polgár akarata szabad. Ha tehát a szabadnak született ember bilincsekben, béklyókban sínylődik, akkor amint csak teheti, lerázza ezt a béklyót, ezt a bilincset, mert szabadságát csak jogtalanul rabolták el tőle. A népnek, a tömegnek ez a joga nem a természetjogon, nem az isteni jogon alapszik, hanem szerződéseken, amely szerződésekből a család, a társadalom, a nemzet, az állam keletkezik. A kormánynak, a hatalomnak az alapja tehát nem az erő, hanem e szerződéseken alapuló jog. Miután a királyság Isten kegyelmén és nem a nép, nem a tömeg akaratán alapszik, a királyság bilincsekbe, béklyókba veri a népet, ennek következtében tehát az Isten kegyelmén, az észjogon, a természetjogon alapuló királyság eltörlendő és helyébe a szerződéseken alapuló demokratikus parlamentáris köztársasági államforma teendő, amely a polgár személy és vagyonbiztonságát, mint a társadalom tagjának személy és vagyonbiztonságát védi és az egyes polgár, habár egyesülve.