A mostani adeptus. Vagyis: A szabadkőmívesek valóságos titka (Bécs, 1810)
A mostani Adeptus vagy is a szabadkőművesek valóságos titka
lönös segedelmét. Született hellye megláthatásának kívánsága, és az a’ reménység, hogy az Anyám testvére ugyan azon gondviseléssel fog lenni hozzám , mellyel a’ Grófné volt, arra bírták, hogy elvigyen magával Albiba, hol szerentsétlen szüleim legelsőbbszer látták meg a’ napot. Ezt a’ nénémet második férjével öszve kelve és igen szűk környíiiállásokban tanálta, kihez képpest tanátsosabbnak állította, magát meg nem esmértetni, tartván attól, ne talám nemzettségem, melly nem igen bővelkedő állapottal bírt, magához húzza azt, amit megkiméllett volt számomra. Egyedül tsak hozzámvaló érzékenységének sugallását követvén, Burdoba vitt, hol egy kis kereskedést kezdett, melly olly karba hozta, hogy elégséges volt felnevelésemre. Nagyobb gondgya lévén taníttatásomra, mint önnön maga hasznára, mind azokat a’Mestereimet, kik a’ Grófnénál vóltanak, továbbra is megtartotta. Én ezt az Úri Aszszonyt mindenkor Anyámnak tartottam, míg sokat ki nem húzott tsalatkozásomból, hogy más újba ejtsen, elhitetvén velem, hogy nékie köszönhetem életemet. Ezt a’ tsalárdságot szükségesnek állította nyugodalmamra nézve , minthogy sorsomhoz