A mostani adeptus. Vagyis: A szabadkőmívesek valóságos titka (Bécs, 1810)
Elöljáróbeszéd
dolt, amott pedig, porrá tévén, előre a’ szerek közzé elegyítette, ’s a’ t. Ebben már igaza nagyon az ellenkező résznek, mert efféle tsalárdság véghetetlen sok történik; ennek pedig oka az, hogy: auri sacra fames. Minden ember kap az aranyon, szeretné kiki egyszer’smind, kevés fáradtsággal ’s szorgalmatossággal millionárius lenni, maga nem lévén a’ mesterségben járatos, hiszen egy ollyan ámittó ember hazugságaicsak, és utollyára kárba jön általa. Ez éppen úgy jön ki, mintha valaki azt akarná, hogy más tanúllyon helyette, ’s még is nékie menyen a’ fejébe, azért az illyen méltán megérdemli, hogy tanúló pénzt fizessen. De azért nem kell a* gyermekeket a’ feredével edgyistt kiönteni, a’ valóságos Philosophusokat, a’ Sophistákkal egy sorba tenni, sőt amazok nem győzik az Olvasókat eléggé inteni írásokban, hogy ollyák magokat ezektől a* hitegetőktől. Ugyan miként hiheti egy okos ember , hogy egy ollyan Philosophie, ki ennek a’ megbetsülhetetlen tudománynak birtokában vagyon, valakit pénzért akarná reá megtanítani. Nem de nem valóságos Simonia lentie é ez? söt vajlyopt nem azt mondaná é inkább egy illyen avartyot szomjúhozó Midásnak: Pecunia tua tecum sit in perditione in , quoniam dopum trei cristinanti pecunia possideri, *) Nem tagadom, mindazonáltal, hogy tanultatnak némallykor ollyanok is, kik vagy különös nagy *) Actor, Cap, Vili., vers, 20.