Dunaferr, 2005 (54. évfolyam, 1-52. szám)
2005-04-01 / 13. szám
KEZDŐDIK AZ ÚJMASSA-PROJEKT Hagyományápolás a kohászat bölcsőjénél Nem is olyan régen, 1979 és 1988 között élt az a hagyomány, hogy az újmassai őskohónál rendszeresen csapoltak. A hagyományápolás azonban a diósgyőri kohászat hanyatlásával abbamaradt, s mára az ország kiemelkedően fontos történeti és műemléki objektuma olyan állapotba került, amely sem műszakilag, sem funkcionális működés tekintetében nem alkalmas a megnövekedett turisztikai igények ellátására. Újmassán, az észak-magyarországi vaskohászat bölcsőjében interaktív műemléki környezetet szeretnének kialakítani, ahol nemcsak megszemlélhető a vasverő, hanem akár ki is próbálható, így a látogatók személyesen élhetnék át, tapasztalhatnák meg azokat az élményeket, amelyeket a vas olvasztása, formálása jelent. Előtte persze filmvetítés és működő modellek révén ismerhetnék meg az elméletet. Többek között ez is elhangzott azon a múlt heti rendezvényen, amelyen több mint negyvenen vettek részt, s ahol döntően az újmassai projekt előkészítéséről volt szó. A tanácskozás a Központi Kohászati Múzeum kezdeményezésére, a Kincstári Vagyoni Igazgatóság Észak-magyarországi Regionális Igazgatóságával közösen valósult meg. Idegenforgalmi és fejlesztési hivatalok szakemberei vettek részt a rendezvényen, emellett önkormányzati építészek, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal munkatársai, civil szervezetek, valamint a Bükki Nemzeti Park képviselői fogadták el a meghívást. Az előzmények : Tavaly több mint harmincmillió forintos értékmentő felújítás valósult meg a kohónál, mert 2002-ben beomlott az egyik fala, korábban pedig összeszakadt a vasverőt működtető vízikerék, és leomlott az őskohóhoz kapcsolódó támfal egy része. A kohó teljes felújítása, valamint a vízikerék, a támfal és a múzeum tetőzetének részleges felújítása valósult meg az összegből, de nagyon sok tennivaló, felújítás és fejlesztés van még hátra. A támfalrendszer megerősítését ugyanis pénz híján nem tudtuk befejezni, így állapota továbbra is kritikus, mi több baleset- és életveszélyessé válhat. Éppen ezért ezt folytatandó kezdődött el a projekt — tudtuk meg Porkoláb Lászlótól, a Központi Kohászati Múzeum igazgatójától. Mint mondja, évente 15-20 ezer ember látogat el az őskohóhoz, és sajnos szomorú hiányosságokkal találják magukat szembe. A műemlék nincs körbekerítve, nincs kulturált mosdóhelyiség, nincs fedett rész, ahová a látogatók beállhatnának az eső elől, és a múzeum állandó rongálásnak van kitéve. A célokról — A cél az eredeti állapot részbeni rekonstruálása és helyreállítása, a megfelelő környezet kialakítása, ezzel párhuzamosan kereskedelmi egységek és turisztikai elemek bevonása, parkoló kialakítása, valamint a skanzen területének bővítése — összegez Porkoláb László. Hozzáteszi: mindez azért is nagyon fontos, hogy ápoljuk, megőrizzük a kohászhagyományokat az utókor számára. Hiszen ha nincs Fazola Henrik és Fazola Frigyes, akkor nincs őskohó, ha nincs őskohó, akkor nincs Hámori-tó sem, s ha nincs Hámori-tó, akkor nincs Lillafüred sem. Illetve ha nincs őskohó, nincs diósgyőri kohászat, s ha nincs diósgyőri kohászat, nem fejlődik Miskolc a térség kereskedelmi és ipari központjává. Azaz nem lehet, hogy a „bölcsőt" ilyen állapotban hagyjuk. A projektről — A projekt 2007-ben kezdődne, pontosabban az előkészítési és tervezési időszak után ekkor kezdődhetne meg a tényleges munka, amit túlnyomórészt uniós forrásból finanszíroznánk. Addig azonban nagyon sok mindent rendezni kell, többek között a tulajdoni viszonyokat, mert az őskohó a Kincstári Vagyoni Igazgatóság területén van, amelynek kezelője a Kohászati Múzeum — magyarázta az igazgató. Egy tervezői gárda már elkezdte a tervezést, azaz elkezdődött az előkészítő munka. — A projekt legfontosabb feladata, hogy az eredeti állapotoknak megfelelően állítsuk vissza részben a kohót. Legalább ilyen fontos azonban a szükséges infrastruktúra megteremtése, az ivóvíz- és szennyvíz-hálózatba való bekapcsolás, a mosdók kialakítása, és a logisztikai háttér megteremtése. Jelenleg ugyanis nem tudunk hova pakolni, raktározni. Pedig sok berendezést és kohászathoz köthető tárgyi emléket meg kellene menteni a leépülő kohászati cégektől és az elbocsátott emberektől, még mielőtt az enyészeté lesznek ezek az értékek — tette hozzá. A finanszírozásról — A költségvetést illetően több száz millió, de inkább a milliárdhoz közeli az a fejlesztési igény, ami felmerült, bár egyesek az elsőként megfogalmazott 120 milliós terveket is sokallták. A finanszírozáshoz elsősorban uniós pályázati pénzeket használnánk fel, ami 95 százalékos támogatást jelent, s a projekt megvalósítására már született egy együttműködési szándéknyilatkozat, amit a DAM 2004 Kft., a Kincstári Vagyoni Igazgatóság, az Országos Műszaki Múzeum, a miskolci önkormányzat, a Rotary Club, a Kulturális és Örökségvédelmi Hivatal, a MTESZ, a megyei Tourinform, valamint az Északerdő Rt. vezetése írt alá — ismertette az eddigi történéseket. A megfogalmazás szerint a partnerség végső célja az Őskohó és Massa Múzeum épületegyüttesének, valamint a skanzen területén ipartörténeti emlékpark létrehozása. Ezzel egy olyan egyedi turisztikai látványosság jöhet létre, amely jól illeszkedik az Európai Vaskultúra útja elnevezésű tervezett hálózatba is. U. M. 81 DUNAFERR 2005. április 1. — 13. szám