Dunántúl, 1911. július (1. évfolyam, 77-102. szám)
1911-07-11 / 85. szám
2 oldal. Vármegyei közgyűlés. Vihar a megyeházán. Pécs, július 10. Baranyavármegye törvényhatósága ma tartotta rendes évnegyedes közgyűlését a tagok élénk érdeklődése mellett. A törvényhatósági közgyűlés szokatlan izgalmak színterévé vált, amikor az alispánnak azt a kérelmét tárgyalták, hogy a közte és Frey János országyűlési képviselő közt felmerült ismeretes afférből folyólag adjon a törvényhatóság felhatalmazást a Schwarz Manó ellen megindítandó rágalmazási perre s egyúttal rendelje el a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot. Kétségen kívül áll, hogy a felhatalmazás megadása s ezzel az ügynek törvényes és egyedül helyes útra való térítése mindenkit megnyugtató módon intéztetett volna el, ha az alispáni indokolás nem lépte volna túl azt a határt, melyet épen a fedhetetlenség öntudata, de másrészről a dolog jogi természete megszab. Helyesen hangoztatta az alispáni indokolás, hogy Frey képviselővel szemben törvényhozói immunitása miatt semmiféle eljárásnak nincs helye, de ugyanekkor vétkes következetlenségbe esett, mikor a sértő kifejezések egész sorát kapcsolva a képviselő szerepléséhez, valósággal ítélkezett az ügyben. Annál fölényesebb és az osztatlan elismerést biztosító válasz volt erre Frey János felszólalása, aki pedig csak megismételte tulajdonképen egy már régebbi nyilatkozatát, hogy t. i. ő az alispán korrektségét soha kétségbe nem vonta, s ha bántva érezné magát képviselőházi beszéde miatt, ezért férfias nyíltsággal megköveti. Stenge alispán kénytelen is volt levonni a kényelmetlen következtetést, s jelentésének igazságtalan szavai és illogikus tartalma miatt elégtételt adni Frey Jánosnak. Előbb azonban el kelett tűrnie dr. Auber Tivadar és dr. Prakatur Tamás bizottsági tagok energikus tiltakozását a jelentés indokainak főleg közjogi helytelensége miatt. Sajnálatos, hogy az alispán túlzott érzékenységgel a bizottsági tagok jogos felszólalására kevés védekező argumentumát azzal toldotta meg, hogy „fogadatlan prókátorának nevezte az egyik bizottsági tagot, aki kamatostul fizette vissza ez inszinuatiót, s emiatt csaknem széksértési per lett. Az eredmény végül mégis csak az lett, amit jelentésének indokolása nélkül is elért volna az alispán, bizalmat szavaztak neki és Schwarz Manó Mundi lesz a vádlott, aki elveszi méltó büntetését azért, hogy vármegyénk puritán és szorgalmas első tisztviselőjét megrágalmazza. A tárgysorozat ezen pontján kívül az összes többi pontok nyugodtan tárgyaltattak le. Mindjárt a közgyűlés elején ejtették meg a választásokat. Siklósi főszolgabíróvá Vadnay Jenő vármegyei I. aljegyzőt, helyére pedig Búzás László dárdai szolgabírót választották meg. Az ülés lefolyásáról részletes tudósításunk a következő: Szily Tamás főispán délelőtt 10 órakor nyitotta meg az ülést s elnöki megnyitójában kegyeletes szavakkal emlékezett meg az elhunyt Schaumburg-Lippe uralkodó hercegről, baranyamegyei nagybirtokosról, Hieronymi Károly volt kereskedelemügyi miniszterről, báró Bánffy Dezsőről, akiben igazi magyar typus veszett el, Sey László, volt árvaszéki elnökről és Jagics Józsefről, a vármegyei függetlenségi párt elnökéről. Az ő halálukkal gyász érte a vármegye törvényhatóságát s ennek kíván kifejezést adni. Mándy Samu napirend előtt szólal fel s indítványozta, hogy a törvényhatóság Jagics József halála felett jegyzőkönyvileg fejezze ki részvétét. Nem követtem őt — úgymond politikai meggyőződésében, de azt a példát adó fáradságot, amelylyel a haza ügyét iparkodott szolgálni, nagyrabecsülöm s ebben hiszem, hogy itt valamennyien egyetértünk. (Helyeslés.) A közgyűlés az indítványt egyhangúlag elfogadta. (Az alispáni jelentés.) Szinkovics Károly főjegyző bemutatja az alispáni jelentést, melyet minden bizottsági tag nyomtatásban megkapott. Prakatur Tamás dr. az alispáni jelentésnek azon részéhez szólal fel, amelyben a vármegye közlekedési ügyeiről számol be az alispán. Felemlíti, hogy az udvarhadályok— izsépi utak olyan állapotban vannak, hogy azok — különösen esős időjárás alkalmával — járhatatlanok. Úgy tudja, nagyobb összeg áll rendelkezésre a közutak jókarbantartására. Egy hang: Nincs. Prakatur Tamás dr.: Ha nincs, akkor úgy látszik, már elköltötték. Kéri az alispánt, lehetőleg sürgősen intézkedjék, mert az említett útvonal állapota szégyenére van a vármegyének. A Mohácson keresztül vezető út poros. A múlt évben táviratilag kellett a kereskedelemügyi minisztertől kérni, hogy az útszakaszt — a kolerára való tekintettel — söpörjék le s most, midőn ismét kolerahirek járnak, kívánatos volna az útszakaszt újból lesepertetni. Kéri az alispánt, hogy ebben a tárgyban a községnek a kereskedelemügyi miniszterhez küldendő kérelmét támogassa. Kifogásolja végül, hogy a bizottsági tagok későn kapják kézhez a hivatalos lapot, amelyben az alispáni jelentés is benn van. Erre nézve is intézkedést kér. (Az első vihar.) Szenge Ferenc alispán válaszol Prakatur felszólalására. Elismeri, hogy az utak roszszak, de a rendelkezésére álló összeggel mindig azon törekszik, hogy azokat lehetőleg jókarban tartsák. Tiltakozik Prakatur azon kifejezése ellen, hogy az utak jókarban tartására fordítandó összeget „elköltötték". Ez gyanúsítás. (Nagy zaj.) Azt gondolja a bizottsági tag úr, hogy én zsebrevágtam. (Óriási lárma: közbekiáltások. Botrány. Ne érzékenykedjék. Szőrszálhasogatás. Éljen Stenge. stb.) Figyelmezt£tetn a bizottsági tag urat, hogy máskor válogassa meg a kifejezéseit. (Felkiáltások: Úgy van. Éljen Stenge.) Prakatur Tamás dr.: Az alispán úgy beszél, mintha megvádolták volna. Kijelenti, hogy gyanúsítani nem akart s azt a kifejezést úgy értelmezte, hogy „más utak javítására fordították.“ A leckéztetést a leghatározottabban visszautasítja. (Óriási zaj. Éljen Prakatur. Éljen Stenge. Az elnök szakadatlanul rázza a csengőt.) Szenge Ferenc alispán: A Mohácson keresztül vonuló útszakasz csakugyan nagyon poros, a községnek a letisztogatás iránti kérelmét pártolni fogja. A hivatalos lap nyomdatechnikai okokból késik. Intézkedni fog, hogy az ebbeli panasz is — ha lehetséges — orvosoltassék. Kovácssy Kálmán műszaki tanácsos szólal fel s az elhangzott panaszra, mint illetékes megadja a felvilágosítást. Az utak jókarban tartására van államsegély, de annak a hatását még nem lehet érezni. Időről-időre javulnak majd az utak. A közgyűlés az alispáni jelentést tudomásul veszi. (Lemondás és választások.) Szinkovics Károly főjegyző bejelenti, hogy Buday Dezső II. osztályú aljegyző lemondott az állásáról, kéri annak tudomásul vételét. A közgyűlés a lemondást tudomásul vette. Következtek a választások. Ezt megelőzőleg megalakították a kijelölő választmányt, amelybe a főispán Stajevics Jánost, Mándy Samut és Jeszenszky Imrét, az alispán pedig Kardos Kálmánt, Ujváry Gézát és Németh Lipótot küldötte ki. A kijelölő választmány ezután visszavonult, hogy megejtse a jelölést. Húsz perc után Szily Tamás főispán kijelentette, hogy a siklósi főszolgabírói állásra egyedüli pályázó és jelölt Vadnay Jenő tb. főjegyző (egyhangú éljenzés) az így megüresedett I. aljegyző, tb. főjegyzői állásra Búzás László dr. I. osztályú szolgabíró (éljenzés), Buday Dezső dr. távozásával üresedésbe jött II. osztályú szolgabirói állásra Hoffer Kálmán III. aljegyző, Búzás László helyére dr. Margitay Lajos, Hoffer Kálmán helyére III. aljegyzőnek Schaurek Rafael dr. és Ruszwurm Henrik joggyakornok (felkiáltások: Éljen Schaurek.) Margitay Lajos dr. helyére Tóth Dezső és Ruszwurm Henrik (felkiáltások: Éljen Tóth Dezső) jelöltettek. A főispán tehát a siklósi főispáni állásra Vadnay Jenő I. aljegyző, tb. főjegyzőt, I. aljegyzőnek tb. főjegyzőnek Búzás László dr. I. osztályú szolgabirót, I. osztályú szolgabirónak Margitay Lajos drt., II. osztályú aljegyzőnek Hoffer Kálmán III. aljegyzőt, III. aljegyzőnek Schaurek Rafael drt., és Margitay László dr. helyére Tóth Dezsőt jelentette ki megválasztottaknak. Vadnay Jenő meleg szavakban köszönte meg a közgyűlés bizalmát s bejelentette, hogy lemond az állandó bíráló választmányban viselt tagságáról. Utána a megválasztottak letették a hivatalos esküt. Sey László halálával és Vadnay Jenő lemondásával az állandó bíráló választmányban megüresedett két tagsági helyre Jellasich Károlyt és Búzás Lászlót választották meg. A központi választmányban megüresedett egy tagsági helynek betöltésére a főispán elrendelte a névszerinti titkos szavazást. Leadatott összesen 245 szavazat, amelyből dr. Szivér István 182, és Auber Tivadar dr. 62 szavazatot kapott. E szerint a főispán, elnök Szivér István drt jelentette ki megválasztottnak. (A második vihar.) A szavazások megejtése után utóbbi, az előbbinél vehemensebb, folytonos lárma, heves és szenvedélyes kifakadásokkal kísért vihar keletkezett. Frey János dr., a pécsváradi kerület országgyűlési képviselője, a képviselőház 1911. április 26-án tartott ülésén felszólalásában többek között a következőket mondotta: „De ezenkívül is állatorvosi törvényünknek és a közigazgatási eljárásnak vannak határozottan káros kinövései. Tudok esetet, midőn két község zárlat alatt volt. Ugyanabból a községből két különböző egyén, egy mészáros és egy kereskedő, egészséges állatokat vett. Egyiket sem nézte meg az állatorvos. A mészárosnak, aki azt az állatot a községen kívül lévő vágóhídon akarta levágni, ezt nem engedték meg, az élelmes kereskedőnek azonban, aki az élelmes fajhoz is tartozott, neki természetesen ki lettek adva a zárlatok, azokat zsebrevágta, az állatokat kivezette egészséges területre és a mai napig sem történt semmiféle bántódása. Az a szegény mészáros, hogy a közszükségletet elláthassa és egészséges állatját levághassa, kénytelen volt a járás székhelyére menni és sok látás-futás után végre megkapta az engedélyt, hogy nem is a községben, hanem csak a vágóhídon, levághassa az állatot, ő természetesen nem tartozott az élelmes fajhoz, míg a másik odatartozott. És mikor ez a mészáros kérdezte a másikat, hogy minő jogon tette azt, ez azt felelte: Nekem szabad, az alispán az én zsebemben van. (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Hol van az?) Ha méltóztatnak érdeklődni a dolog iránt, hajlandó vagyok megmondani ezt is, azt hiszem azonban, ez a dolog lényegéhez nem tartozik. (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Tessék megmondani! Zaj. Itt intézzük el! Önök csenget.) Az ülés végén, midőn Frey Jánosnak tudomására jutott, hogy a képviselők az illető alispán alatt Baranya vármegye alispánját, Szenge Ferencet értették és hogy felszólalását félremagyarázták, a házszabályokhoz kért szót s a következőket mondotta: Frey János: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő urak szavaimat ! „DUNÁNTÚL.“ Július 11. Kedd.