Dunántúl, 1912. július (2. évfolyam, 146-171. szám)
1912-07-02 / 146. szám
Julius 2. Kedd. január elsejétől mostanig 1297 kor. 87 fill. bevétele és 1145 kor. 17 fill. kiadása: Maradék 152 kor. 70 fill. Az 1913. évre előirányzott költségvetésből kitűnik, hogy 2310 kor. bevétellel szemben a titkári, szerkesztői és más egyéb honoráriumok levonásával marad 210 kor. Dr. Csizmadia Alajos kárászi plébános „Tanítók fegyelmi joga az iskolában“ címen tartott rapszodikus előadást. Erősen hangsúlyozza, hogy a tanító kezébe vissza kell adni a botot. Előadásához Ember János kir. tanfelügyelő szólt hozzá és ideális rögből tekintvén a kérdést, az előadványát elveti s egyben a krisztusi apján állván, hangoztatja, hogy ha verte a kereskedőket az Isten há- A mondotta: Engedjétek hozzám dedeket! Majd Forrai Istvánhoz és kifejtette e körbe vágó adijak kiosztása: dalmi szakosztály diját Hallaradi tanitó nyerte meg. A módosztály diját Kőházi Gizella hittani szakosztály diját Majprovács Vilma között osztották esek Ede 50 koronás pályatételzett pályázatok közül Szigeti itó dolgozata nyerte el az első tiodik dolgozatot 20 koronával ju- Forrai István tanítónak ítélte Ezután a tisztikar választására került a sor, miután két indítvány kimaradt a napirendből. A megválasztott tisztikar névsora a következő: Világi alelnök: Horváth István, alelnökök: Albert István és Somssich Sándor, titkár: Báter János, jegyzők: Bodonyi Nándor és Bors József, főpénztáros: Székely Márton. Igazgatósági tagok: Kőházi Gizella, Hall Viktor, Kindl Vilmos, Szentkirályi Ede. Számvizsgálók: Lassányi János, Ruzsinszky József, Walter Ádám. Ezzel a gyűlés véget ért. 1 órakor a Kath. Kör helyiségében társas-ebéd volt, melyen Wadits Gyula az Isten, király és haza hármas eszméjét éltette. Megemlékezett Krisztus helytartójáról, a római pápáról, I. Ferenc József királyról és Zichy Gyula gróf megyéspüspökről. Felköszöntőt mondottak még: Horváth Ignác Wajdits Gyulára, Frey János Ember János kir. tanfelügyelőre, Csizmadia Alajos Ember Jánosra és Horváth Ignácra, Ember János Wajdits Gyulára, Jávor István Ember Jánosra és Wajdits Gyulára, Magyar Rezső Vörös Nándorra, Somssich Sándor Bodonyi Nándorra, Frey János a kath. tanítóságra, Bodonyi Nándor Csizmadia Alajos és Ember Jánosra, Bitter Illés a tanítóságra, mint nevelőkre, Vörös Nándor Bitter Illésre és Csizmadia Alajos dr.-ra, Csizmadia Alajos dr. a tanítók családtagjaira emelte poharát. A tanítók a késő délutánig élénk hangulatban voltak együtt._____________________________ Az ellenzéki népgyűlések. Az ellenzék folytatja megkezdett országos agitációs munkáját. Számos városban és kerületben tartottak tiltakozó népgyűlést. A Székesfehérvárott tartott népgyűlésen Zichy Aladár gróf, Mandorff Géza báró, Mezőssy Béla, Paizs Gyula, Károlyi József gróf, Földes Béla, Szabó István képviselők vettek részt és szólaltak fel. A Szegeden tartott népgyűlésre Apponyi Albert, Károlyi Mihály grófok, Bakonyi Samu, Fernbach Károly, Szmrecsányi György, Rock István, Kun Béla és Kelemen Béla utaztak le. Kelemen Béla volt az első szónok. Apponyi Albert gróf Tisza eljárását bírálta, követelte a főrendiház reformját. Apponyi hevesen kikelt a köztársasági közbeszólások ellen. Károlyi Mihály grófot nagy ovációban részesítették. Békésgyulán Bikády Antal és Nadányi Gyula beszéltek a népgyűlésen s követelték Tisza és Lukács fejeit. DUNÁNTÚL. Az Ágoston-téri plébániatemplom restaurálása. — Levél a szerkesztőhöz. — Pécs, julius 1. Most, hogy ezen minket budai külvárosiakat oly közelről érintő ügy a megvalósuláshoz közeledik — természetesnek találom azt a sok oldalról jövő kérdezősködést és érdeklődést mellyel úgyszólván ostromolnak bennünket : „Mikor kezdik — mire fog kiterjeszkedni a tatarozás minő lesz a belső faldiszités — lesz-e változás a belső berendezésen stb. stb. De a főkérdés persze — és pedig nagyon helyesen: Van-e már elég pénz? Amennyire egyelőre lehetséges, szívesen felelünk. Az első kérdést illetőleg elég utalnunk a kegyuraság közgyűlési határozatára, mely a restaurálási munkálatok sürgős végrehajtását rendeli el. Tekintettel az előrehaladott évszakra, természetes, hogy a restaurálás a legközelebbi hetekben veszi kezdetét — amikor is az összes istentiszteletek — misék, litániák, stb. a Mindenszentek templomába tétetnek át a szokásos idő- és órabeosztás megtartásával. Amennyiben az Egyházmegyei Hatóság engedélyezi, a keresztelések , valamint a beteglátogatások azonban a restaurálás tartama alatt is a plébániatemplom sekrestyéjében , illetőleg oratóriumából lesznek eszközölhetők. Ugyanily intézkedés történt a legutóbbi 1879-iki restaurálás alkalmával is. A tatarozás terjedelmét természetesen az illetékes szakközegek fogják eldönteni. Mindenesetre szükségessé válik a tetőfedezet, valamint nem egy helyen a tetőgerendázat alapos kijavítása, — továbbá annak vízlevezető csövekkel való ellátása — általában azon óvóintézkedések alkalmazása, amelyek célja a templomfalakat úgy a csapadék-, mint pedig a talajnedvességtől lehetőleg megóvni. Különös gondot kell fordítani a templom külső- és belső vakolatának alanos kijavítására, illetőleg megjavítására. Az ablakoknál, valamint a falszínezéseknél főszempont, hogy a sötét templom több világossághoz jusson. Nemkülönben gondoskodni kell arról is, hogy a régi rendszerű ablakok könnyen nyithatók, és így tisztogathatók, a templom pedig könnyen szellőztethető legyen. A tulajdonképeni falfestészetről — amennyiben az összes tervek még be nem érkeztek, s az iletékes közegek részéről érdemleges, megállapodás nem történt, korai volna nyilatkozni. „Türelem rózsát terem.“ Épen így korai volna a pénzgyűjtés végleges eredményéről beszélnünk, amennyiben még igen sok gyűjtőív nem érkezett vissza. Ezen be nem érkezett ívek tulajdonosait ezúttal is tisztelettel fölkérem, hogy az íveket a jelzett összegekkel együtt jul. 4-én (Csütörtök) este 8 órakor a budai külv. körben tartandó értekezletre elhozni, — vagy más után hozzánk juttatni szíveskedjenek. Annyit azonban megjegyzünk, — hogy ha eddig nem is a legfényesebb eredmény — mégis olyan, hogy bizalommal nézhetünk a jövő elé. Különben, hogy a szíves érdeklődők figyelemmel kísérhessék a gyűjtés menetét, mély hálánk ismételt kifejezése mellett, ezúttal meg is kezdjük a kegyes adakozók névsorának közlését. Beérkezett II. Károly Ignác apátplébános ivén, Walter Antal prelátus püspöki helynök ő méltósága 1000 K. (Itt megjegyezzük, hogy a nemes lelkű prelátus újabban ismét 1000 K-val járult a gyűjtéshez, amely összeg azonban egy másik ivén fog előfordulni.) Károly Ignác apát úr 250 K, Özv. Károly Mátyásné 10 K, Károly Katica 13 K, Károly Ilonka 13 K, ifj. Károly Ignác és családja 10 K, Károly István (Erdély) 10 K, Lohr Benedotti és családja 13 K, özv. Paulovics Józsefné 5 K, Mayer Józsefné 1 K, Gerber Józsefné 1 K, Bencze Ilona 3 K, özv. Csap Józsefné 6 K, özv. Siroisaka Istvánná 1 K, N. N. 5 K, Horváth Andrásné 1 K, Reicz József és felesége 2 K, Gelencsér József és felesége 3 K, Kleiber János és felesége 3 K, Istókovics János 2 K, N. N. 1 K, ifj. Vogel János kőfaragó 30 K, Keresztény János gyógyszerész 5 K, Ozonics Teréz (Amerikából) 20 K, Dozmann Andrásné 3 K, N. N. 5 K, Csacskovics Milvojné, született Elter Mária 120 K, Özv. Molnár Julia 10 K, Özv. Hamerli Jánosné, örökösei által befizetve 250 K, Sziebert Nándor ügyvéd 10 K, Egry Béla, orsz. képviselő 20 K, Varga Ferenc 10 K, Végh Lajos 5 K, Stefan Arthur segédlelkész 3. oldal. HÍREK. Tisztelettel felkérjük az előfizetési pénzekkel hátralékos előfizetőinket, hogy úgy a hátralékos összeget, mint a július hó 1-én esedékes előfizetési pénzeket kiadóhivatalunkhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek. A kiadóhivatal. (Bitter Illés búcsubankettje a belvárosi Katholikus Körben.) Szombaton este búcsúzott el a Katholikus Kör igen fényes bankett keretében szeretett igazgatójától, a Kör éltető szellemétől, Bitter Illéstől, kit a zirci apát a rend újonnan alakított budapesti Szent Imre főgimnáziumának és internátusának igazgatójává nevezett ki. Alig volt még fényesebb és előkelőbb társaság a Katholikus Kör bankettjén, mint ezen. A Kör két alelnökén, Walter Antal pápai praelátuson és dr. Kelemen Mihály ny. főtörzsorvoson kívül dr. Balog Károly kir. táblai elnök és dr. Visy László pécsvárosi főispán vezetetése alatt Pécs városának egész úri társasága, számra mintegy kétszázan jelentek meg a banketten, hogy tiszteletüknek adjanak kifejezést a távozó iránt. A pecsenyénél dr. Kelemen Mihály, a Kör világi elnöke méltatta magasan szárnyaló beszédben a távozó igazgató elévülhetetlen érdemeit a Kör fellendítése körül. Ugyancsak Bitter érdemeit emelte ki Vörös Mihály ny. tanár is, remélve a visszatérését. Simon Béla főreáliskolai tanár búcsúzott Bittertől, mint a szabadtanítás egyik előmozdítójától, mint kollégától és mint a Kath. Kör szórakozó estélyeinek éltető szellemétől. Keresztény János a budai külvárosi Katholikus Kör elnöke e kör nevében búcsúzott el Bittertől, kinek energiája példaképül szolgált nekik is az alkotásokban. Ezután Bitter Illés emelkedett szóra, meghatottságtól remegő hangon körülbelül a következőket mondotta: Először köszönetet mond mindazoknak, kik élete egyik legnehezebb napján megjelentek, hogy tőle búcsút vegyenek. Érzi a szemekből kisugárzani a meleget, mikor búcsút mond annak a városnak, melyhez a fiatal kor minden ambíciója kötötte, melynek falai között mint diák nyolc, mint tanár huszonkét évet töltött el, nem csoda tehát, ha ide nőtt lelke a Mecsek aljához. Mikor ide jött mint egész fiatal ember, álmodozott a magyar kultúráról, mely nemzetfenntartó, melynek felvirágoztatása egyenlő magának a nemzetnek emelésével. Ez a mi tevékenységünknek célja. Mert mit akarunk mi? Miként a fa, miként a világ magába szívja a nap melegét, úgy akarjuk mi magunkba szívni az egész világ energiáját, hogy azzal szebbet, jobbat, kiválóbbat alkothassunk. Belekapaszkodunk munkálkodásunkkal ebbe a magyar földbe, melyen kívül számunkra nincsen hely. S mikor most annyi év után a munka, a küzdelem és a dicsőség mezején végig tekint, hálát érez mindazok iránt, kik munkatársai voltak. Hosszú lenne azokat mind elősorolni, azért ma csak egyet akar megemlíteni, dr. Kelemen Mihályt, aki abban a nehéz időben, mikor tömérdek volt még az ellenségünk és mi magunk is félénkek voltunk érzelmeink nyílt megváltásában, ő akkor is bátran kiállt a nyilvánosság elé és hangosan mondta ki a jelszavát, hogy ő „Nem fél.“ Ezt a jelszavat tanulta tőle, ezt a jelszavat viszi magával jövő munkaterére és kívánja, hogy az a rokonszenv és szeretet, mely őt hozzá fűzi, soha meg ne szakadjon. A munkában és együttlétben eltöltött