Dunántúl, 1918. szeptember (8. évfolyam, 196-220. szám)
1918-09-01 / 196. szám
2. oldal. Védekezés a pécsi uzsoraárak ellen A pécsi árvizsgáló Pécs, aug. 31. Az élelmiszeruzsorások és áruelrejtők ellen rendszeres offenzíva folyik egy idő óta. A kereskedelemügyi miniszter a szakértők bevonásával egymás után bocsátja ki azokat a rendeleteket, amelyekkel talán véget lehet vetni annak a rablógarázdálkodásnak, amely az országban folyik és amely szinte lehetetlenné teszi, hogy a szerényebb jövedelmű emberek a mindennapi megélhetéshez szükséges áruhoz hozzájussanak. Az embernek ökölbe zárul a keze, ha látja a mindennapi kenyérért való küzdelemben elbukók óriási csoportja mellett azt az ugyancsak óriási csoportot, amely a köszükségleti cikkeknek uzsoraáron való eladása és elrejtése révén milliókat szerzett. Eddig hiábavalónak bizonyult minden rendelet és minden intézkedés, amely az áruuzsora letörésére irányult. A rendeleteket könnyű volt kijátszani, a hatóságok ellenőrzése intenzívnek egyáltalában nem volt mondható és valljuk be őszintén, még ma is szemébe nevetnek az embernek, Pécsett, ha maximális áron tejet, tojást, cukrot, lisztet, cipőt, ruhát vagy egyéb közsükségleti cikket akar vásárolni. A legszemérmetlenebb uzsora folyik az egész országban, úgyszólván a hatóság szemei előtt, eme uzsora letörésére eddig senki nem tudott vállalkozni, ez az uzsora ma már a legnyilvánosabb jelleget öltötte, piacon, boltban nyíltan kínálnak mindent a maximális áron felül és a hatóság nem tud cselekedni, mert egyszerűen képtelen a cselekvésre. A kereskedelmi miniszter rendeleteivel talán sikerül véget vetni ennek az állapotnak. Talán sikerül megfékezni azt a lelkiismeretlen és lelketlen uzsorát, amely az egyik oldalon mérhetetlen nyomorúságot, a másik oldalon pedig az illegitim után szerzett százezrek tömegét eredményezi. bizottság feladata Nemrégiben Pécsett is megalakult a pécsi árvizsgáló bizottság, amely működését hoszszú ideig azért nem tudta megkezdeni, mert a központban nem készítették el a bizottság ügyrendjét. Most már az ügyrend elkészült és így semmi akadálya nincs annak, hogy a pécsi árvizsgáló bizottságnak munkásságát a pécsi áruuzsora letörése érdekében haladéktalanul megszedje. Friermann Ernő dr. műegyetemi tanár az Országos Árvizsgáló Bizottság elnöke nyilatkozott a Dunántúl számára, miként és milyen elvek alapján kívánja irányítani az országos bizottság a pécsi árvizsgáló bizottság működését és minő intézkedéseket léptetnek életbe a célból, hogy az országos bizottság és a pécsi bizottság között a szükséges állandó kapcsolat meglegyen. Úgy ezekről a kérdésekről, mint az ezekkel összefüggő egyéb tennivalóról és tervekről Friedmann elnök a következő nyilatkozatot tette: — Úgy Szterényi őexellenciájának, mint nekem az a legfontosabb törekvésünk, hogy a vidéken megszervezett árvizsgáló bizottságokat az életbe át lehessen vinni. Azt akarjuk, hogy ezek a bizottságok működésüket most már az egész vonalon megkezdjék és az egész országban meginduljon a legkérlelhetetlenebb hadjárat az áruuzsorások ellen. A megfelelő eszközök rendelkezésre állanak, már mód van arra, hogy az uzsorásokat és áruelrejtőket a jövőre nézve lehetetlenné tegyük, ezektől az emberektől meg lehet, de meg is kell vonni az iparengedélyeket. Az Országos Árvizsgáló Bizottsággal való egyöntetű működés érdekében szeptember első napjaiban értekezletet tartunk Budapesten, amelyre meghívjuk a pécsi árvizsgáló bizottság elnökét, de a pécsi polgármester urat is megkérjük arra, hogy ezen a tanácskozáson vegyen részt. Ezen a konferencián, amelyen minden részletkérdésre kiterjeszkedük, beszéljük meg a legközelebbi teendőket. Itt beszéljük meg, hogy minő eljárást kell tanúsítani a pécsi bizottságnak a rejtett készletek felkutatása körül, hogyan kell végezni a háborúban kiadott iparigazolványok revízióját, minő eljárást kell követni az új hatósági engedélyek kiadása körül, ezen a tanácskozásokon kellőképen informáljuk a pécsi bizottságot arról, hogy a legradikálisabb eszközök igénybevételével, miként kell gyökerében megfojtani az áruuzsorát, amely ma már szinte lehetetlenné teszi a polgári középosztály részére a megélhetést. A tanácskozáson letárgyaljuk az összes kérdéseket és megbeszéljük azokat a módozatokat is, amelyekkel sikerül elérnünk, hogy a pécsi bizottság és az Országos Árvizsgáló Bizottság között az állandó kapcsolat állandóan megégyen és hogy Pécsett mindig tájékozva legyenek a központ munkájáról. Kimondotta még az elnök, hogy a kereskedőt ernöcfii miniszter nagyon sokat vár a pécsi bizottság működésétől és az Országos Átvizsgáló Bizottság is reméli, hogy a pécsi szervezetnek sikerülni fog a legradikálisabb eszközök fénybevételével letörni Pécsett az áruuzsorát. A tizennyolc éves újonc Még serdülő gyermek volt csak A háború kezdetén . . . A katonáik még daloltak, Fényes nappal úgy indultak Nagy néptömeg közepén. Véres harcról, diadalról Akkor még csak álmodott. Csatatér volt a zöld pázsit, Ott játszottak katonásdíj A kis diák-bajnokok. S most búcsút int mosolyogva Az iskola négy fala ... Menniük kell a hivó szóra. Ott várja már a mogorva, Óriási laktanya. Furcsa mostani szabadság: Hajnaltól estalkonyig Edzik őt is, űzik, hajtják ... Rózsaágy most a szalmazsák, Még éjjel sem álmodik. S vége lesz e szabadságnak, — Nyolc hétig ise tart talán ... Nem sokáig ázhat-fázhat, Megy csöndben a menetszázad, — Ott tanul csak igazán. Talizmán van a nyakában, A nagy útra úgy megy el. Nem viruló lányka adta, Erre nincs is gondolatja, — Sokkal drágább ez a jel! Az ifjú első szerelmét Még csak hírből ismeri. Talizmánja égi emlék: Azt a képet felszentelték Édesanyja könnyei. Alig egy-két hónap telten Érkezik egy új levél: „Féllábamat elvesztettem, De meg van az érdemrendem ... Fiad hős volt, fiad él!“ Komár István: DUNÁNTÚL Vasárnap, 1918. szeptember 1. Kedves öregek Irta: Kocsis László. Bizonytalan, reszkető homály borult a bidermeier stilü szoba ódon bútoraira. Az apró nippeknek, régi, kedves csecsebeknek, az üvegajtós szekrényen elhelyezett altchen porcelánoknak csak körvonalai bontakoztak ki. De azért a homályban is minden darab bútor elárulta, hogy asszonyi lélek a gazdája. Meg a levendula illat, mely tele van finom lehelettel. Csupa lányos ruhák szagos parfümje minden zugban. Mintha bizony Magda asszony szobájának küszöbét férfiember még sose lépte volna át. Aztán a sok gondos kézimunka, a sok kedves női hímzés a barna klaviron, mind arról tanúskodik, hogy asszonyi kezek rendezgetik, gondozzák nap-nap után . .. Hiányzik itt minden férfire emlékeztető bútordarab: a sarokban álló pipatartó, a dohányos szelence, a puha karos bőrdivány, amelyen azok a mosolygó arcú, galambősz, elkényeztetett öreg urak — a nagyapák — szunyókálnak a délutáni csendben, néha-néha nagyott szippantva a kialudt zömök, öblös telmeciből. Mondom Magda asszony szobájából hiányzik mindez. Különben dehogy hiányzik, hisz nem is hiányozhatik... Mert Magda asszony lányasszony, akit az élet talán véletlen, talán szeszélyből kikerült s kinek csak azt az egyetlen lelki örömet hagyta meg, hogy legalább a mindig jobban elmosódó, halványuló égi emlékeiknek élhessen. De aztán egyedül ezeknek szentelje minden bágyadt mosolygása percét. Ezeket próbálja összeszedegetni s koszorúba kötni a szomorúság tarlóján. Magda asszonynak már csak ez a gondja. Nem is zúgolódik ellene. Szépen, csendes barátságban eléldegél velük. Sokszor sir sokszor meg nevet, szinte incselkedik a megújuló emlékek árnyaival, míg künn az alkonyaiban fáradt tűzrózsákat bontogat a haldokló napsugár a rézkupolák fölött. Magda asszonynál ez az emlékjárások ideje. Az ifjúság kivirágzása. Az eltűnt leányévek szépen szomorú megújhodása, mely innét a távolból, innét — ebből a visszafelé nézésből már csak mosolygó puha színeivel, tompított, hangulatos muzsikájával kedveskedik. Nincs ezekben az emlékekben semmi disszonancia, semmi szint, muzsikát zavaró mellékhangulat, mely megrontaná az egységes harmonikus képeket. És valóságos lelki gyönyörűség Magda asszonynak ez a visszapillantás. Lelki erő, mely enyhíti az egyedülvalóság terhes robotját. Tavaszi illat, mely mosolya fakasztja borús arcát, napfénnyel itatja át lankadt, késői virágait. Napsugaras fátyol, mely feledteti a szenvedéstől könnyen, viharos napok óráit és ispilányi rózsaláncként fonja át barázdával teleszántott homlokát. Az idegen szemében különcnek tűnik föl Az ántánt nem akar több téli háborút !A Dunántúl tudósítójának telefonjelentése. Zürich, aug. 31. Az ántánthoz közel álló körök azt állítják, hogy az ántánt nem akar több téli háborút. Az antant most új feltételeken dolgozik, amelynek alapján békét lehetne kötni és hogy a feltételeket Amerikával és Japánnal is elfogadtassa. A pápa is erősen dolgozik a béke érdekében. Angolországban minden 18—44 éves ember katonaköteles .A Dunántúl tudósítójának telefon jelentése.) Amsterdam, aug. 31. A katonai helyzet és a téli háborúhoz szükséges csapatkiegészítések arra kényszerítették az angol kormányt, hogy minden 18—44 éves embert katonakötelesnek nyilvánítson.