Dunántúl, 1925. szeptember (15. évfolyam, 196-220. szám)

1925-09-01 / 196. szám

2. oldal DOIIXNTUE ­így pécsi kereskedő tapasztalat* a felvidéki magyarság üldözéséről Pécs, aug. 31. ■— A felszaba­­dulás elmúlt évfordulójára való emlékezés teszi ma különösen ér­­dekessé és aktuálissá azokat az impressziókat, apró, de jellemző mozaikokat, amelyeket Der­gát­s Károly pécsi kereskedő mondott l a Dunántúl munkatársának az el­­szakított Felvidéken, cseh meg­szállás alatt szenvedő testvéreink életéből. Dergáts Károly csak néhány napja érkezett vissza Pécsre Csehszlovákiából, ahol közel egy hónapot töltött rokonainál.­­ — Mielőtt elutaztam volna Csehszlovákiába — kezdette él­ményeinek elmondásét — állandó figyelemmel olvastam a fővárosi és helyi lapok cikksorozatát, ame­lyek a megszállás alatt lévő ki­sebbségek elnyomatását tartották­­állandóan, napirenden­ Megvallom (őszintén néha-néha kétkedés fo­­rgott el a cikkek olvasásakor, ame­lyeket inkább tartottam túlságos Újságírói kiszínezésnek, mint meg­történt valóságnak. ’Az a közel négy hét azonban, amelyet rokona­im körében, Csehszlovákiában töl­­­töttem, sajnos kétkedésemet nem igazolta. — Ezek után megpróbálom rö­viden összefoglalni azokat az­­epizódokat, amelyeket Privigyé­­ben tapasztaltam. Privigye (most Prievica), Nyitra megyének egyik legjelentősebb mezővárosa, közel ►ÍO ezer magyar, tót és német la­­kossal. A városka élén egy rene­gát magyar főszolgabíró, 'Novak 'János dr. áll, aki már hosszú, ki­­pes esztendők óta a leglehetetle­­nebb és legvadabb terrorral üldözi­­a magyarokat és tótokat egyaránt. Megérkezésemkor éppen egy újabb felháborító basáskodása keltett nagy izgalmat és elkeseredést a magyar érzelmű lakosság körében. Novák János dr­ ugyanis a vá­roska egyik legismertebb és köz­­becsülésben álló polgára ellen in­dított hajszát. A közszeretetben élő úriembert, Filecz Lajosnak hívják, rokonaim bemutatták ne­kem és igy saját maga mesélte el üldöztetését. Az egyedüli bűne az, hogy a privigyei magyarságnak ve­szető embere és nagyon is jól isme­ri Novák János dr. múltját. Ezért la renegát főszolgabiró annak elle­nére, hogy már 1899. óta privigyei lakos, ott is nyert illetőséget, me­­egyebizottsági tag, ki akarja tolon­­coltatni azzal az indokolással, hogy 1877-ben Tolnamegyében Kéj­­dacson volt számtartó, igy tehát odavaló illetőségi.­ Ezek után kezdetien világosan látni, hogyan értelmezik a csehek a kisebbségi kérdést. — Ami talán a legaktuálisabb, néhány szót az adózásról és a munkanélküliségről. Az adóterhek­­horribilisak és elviselhetetlenek. Hogy csak két példát említsek, a forgalmi adó 10%, a házbérjöve­delem­adó pedig 75%. Az adók behajtását a legkíméletlenebbül kezelik. Aki nem tud fizetni, annak ingatlanát, vagy ingóságait azonnal árverezik. Jellemző azon­ban a lakosság összetartására, hogy az árveréseket bojkott alá helyez­ték és senki azokon mej£Lnem le­letük*/ f — A munkanélküliség katasz­­trofális. Példának csak azt hozom fel, hogy a Privigpnek a magyar fennhatóság alatt virágzó posztó és szövőiparra volt. Ma a gyárak és műhelyek beszüntették üzemü­ket, munkásaikat pedig szélnek eresztették. Ez a helyzet napról­­napra növeli a nyomort, a kétség­­beesést és szaporítja az önként ki­vándorlók számát Hiteles statisz­tikai adatok szerint az elmúlt év­ben 27,588-an, 1925-ben augusz­tusig bezárólag pedig 20,254-en­­ (magyarok tótok vegyesen) ván­doroltak ki a Felföldről és hagyták el szülőföldjüket. — S­okan abban a téves felfo­gásban élnek, hogy Csehszlovákiá­ban sokkal olcsóbb az élet, mint nálunk. Én ennek az ellenkezőjét tapasztaltam. Van ugyan néhány cikk, amely olcsóbb, mint Magyar­­országon, különösen a textil­ipar termékei, de az árkülönbö­­zet ezeknél sem lényeges. Mint legjellemzőbbet a vendéglői ára­kat feljegyeztem magamnak. Egy polgári étteremben egy leves 1 cseh korona, egy adag csirke 12 cseh korona, egy borjúvesés 9 cseh korona, egy főzelék feltétel 5 cseh korona, egy saláta 2 cseh ko­rona, egy tészta 2,60, egy sajt 4 cseh korona. Egy liter asztali bor 12—16 cseh korona, egy pohár sör 1.50 cseh korona (egy cseh ko­rona, 2100 magyar korona.) —­ Talán nekünk pécsieknek és magyaroknak a legmegnyugtatóbb, hogy az elszakított felvidéki ma­gyarjaink és a magyarérzésű tót­jaink ugyanolyan bíró reményke­déssel várják a felszabadításukat, ahogy négy esztendeje mi vártuk. És hiába terror, hiába minden el­­csebesítés ez a remény, ez a szent bizakodás minden testvérünk lel­kében ott ég. — Egy örökké emlékezetes kis epizódot éltem át mindjárt a meg­érkezésem után harmadnapra. Dél­után a már említett Firgóékhoz mentem rokonaimmal és kislá­nyommal. Természetesen nagy volt az öröm a lakályos, kedves kis kúriában jöttünkre. A városka ve­zető magyarjaiból a helybeli espe­res-plébánossal az élén már na­gyobb társaság várt bennünket a nagy ebédlőben. Búzsúzáskor ját­szódott le a felejthetetlen jelenet. Az esperes betétette az ablak­­táblákat, becsukatta az ajtókat és az előttem érthetetlen művelet után leült a zongorához és érces bariton hangján zongorakisérettel elénekelte a magyar Hiszekegyet. Könnyes szemekkel, állva hallgat­tuk végig a nemzeti imádságot és halkan, dúdol­ga­t­ik valamennyi­en a fenséges akkordokat. Majd a kisleányom ült a zongorához és el­játszotta azokat a hús irredenta nótákat, amelyekben a kiüldözött székely dalköltők siratják elrabolt hazájukat. Másnap a nótákat már mindenütt dúdolgatták a város­kában­­—■ Utoljára még egy szomorú epizódot. A közoktatás teljesen balkáni nívón áll. A privigyei volt római katolikus állami gimnázium jellenlegi 19 cseh tanára közül, csak 3 okleveles középiskolai *a­­­jjáu^A lggmMdebfeenlä?b­__aAQn-ban, az, hogy a vallást teljesen kizárták az iskoláiból■ A tenter­­­­mükben nincsen feszület a tanítás­­ előtt és után a fiuk és leányok nem imádkoznak, sőt még a vasár­napi misére sem kell elmenniök a­­ diákoknak. Megnyugtató azonban,­­ hogy a tanulóifjúságot, ahogy a ■ lelkéből nem lehet durva kezekkel­­ kitépni a magyarságot, úgy az Is­­­­tentől sem lehet eltávolítani és vallástalannak nevelni. • A mohácsi vész 400 éves évfől Művészi levelezőlapokat és a­­ Zsolnai­agárban készült emlék­tárgyakat hoznak forgalomba : Pécs, aug. 31. — A trianoni bé­keszerződés által szétdarabolt és kifosztott Magyarország a jövő évben fogja megülni a mohácsi vész 400 éves évfordulóját. Eb­ből az alkalomból országos jelle­gű ünnepségek fognak lefolyni Mohácson, amely események az egész világ homlokterébe fogják állítani Baranyának ezt a szépen fejlődő új városát. A jubileumi ünnepségeken Törökország is­­ részt vesz hivatalosan is. Ma már több irányban folynak a előkészü­­­­letek az évforduló megünneplé­sére. A napokban tartott közgyű­lésen a mohácsi II. Lajos Múze­um Egyesület foglalkozott az év­forduló megünneplésével. A közgyűlés elhatározta, hogy a jubileum alkalmából helyi érdekű művészies levelezőlap lesz for­galomba hozva. Azonkívül ak­tuális emléktárgyakat hoz forga­lomba. Ezeket a tárgyakat a Zsol­­nay gyár fogja készíteni. Felolvasták a közgyűlésen a Történelmi Társulat ama válasz­levelét is, melyet a jövő évi mohá­csi vész 400 éves jubileumának mikénti megrendezéséről irt. Ebből kiviláglott, hogy a történel­mi Társulat vezetősége, élén Kle­­belsberg Kunó gróf elnökkel oly széleskörű programmód dolgozott ki, amelynek keresztülvitele­­ ese­­­tén méltó ünnepe lesz 1926— 1926­ Mohácsának. A monográfi­ák, kiállítások s egyéb programm­­pontok nem egy gyászünneppé, hanem emlékünneppé teszik 1926. aug. 29-ét, mely ünnepnek alap­­gondolata és tanulsága az, hogy amint Mohács után is volt magyar feltámadás, úgy Trianon után is el kell jönni annak a napnak,­­ ami­kor felvirrad ennek a porbasuj­­tott,­­megcsonkított Magyarország­nak. Öt sj millió leva kárt okozott a tűz a bulgáriai Povisban Szófia, aug. 29. — Povis mező­városban tűz támadt, mely egy nagy gabonaraktárt és 24 lakóhá­zat elhamvasztott. A kár öt mil­lió leva. Q&Qeo&omQ&sefmMaMMMmin­: Majláth-tér 2. Majláth-tér 2. Prinez@ss fehér és színes filc kalap különle­gességek nagy választékban, olcsó érért. Alakítás és vasalás a legújabb modellek után készül. GY.-NE, WASS KLÁRI női kalapszalonja. MMilátbstéiüL&i i t/_1­1­4­1 II­ Cegléd, aug. 31« Vasárnap» nyílott meg ünnepélyes keretek­­ között a Falu Szövetség századik kultúrkiállítása. A kiállítást a kormányzó nyitotta meg, akinek­­ kíséretében Ceglédre jöttek:­­ Nagy Pál gyalogsági tábornok, a­­ honvédség főparancsnoka, Magas­­­­hásy László alezredes, első­­ szárnysegéd, Vetter Antal száza­­­­dos szárnysegéd, Görgey György­­ alezredes, a testőrség parancsnon­­­ka, Hochenburger Antal veszt. őr­nagy, a katonai iroda helyettes főnöke, Langsf­eld Géza kabinet­irodai titkár, Brunswick György százados utazási felügyelő és Ho­­­­ránszky Gyula MÁV. igazgató. A­­ kormányzót a vonatnál ünnepélye­­­­sen fogadták, azután a város ötös­­fogatán a kiállítás színhelyére haj­­tatott. Itt Schandl Károly földmi­­velésügyi államtitkár üdvözölte. A kormányzó a kiállítást meg­­s­nyitó beszédében megelégedéssel emlékezett meg a Falu Szövetség­­ munkájáról, majd a következőket mondotta:­­ A magyar rög szeretetétől áthatott szívemnek kevés dolog fáj jobban, mint az, ha az örökölt vagy kitartó munkával szerzett birtoktól való könnyű, sőt köny­­nyelmű megválás jelenségét kell látnom- Hála Istennek, népünk széles rétegeiben a földhöz való ragaszkodás érzése még nem la­zult meg. Cegléd népe pedig ezen a téren különös elismerést érde­mel. A kormányzó ezután m­egtekin­­tette a kiállítást, majd ez ipartes­­­­tület épülő kultúrházához hajta­­­­tott. Délben 250 terítékes bankett volt, délután pedig a kormányzó megjelent a MOVE sporttelep felavatásán. Itt a versenyzőkhöz intézett beszédet. A verseny előtt a kormányzó elé vezették Bár­ány Istvánt, az egri úszót. Az államfő, mint a MOVE örökös díszelnöke, átadta Báránynak a MOVE ajándékát, a nemzetiszinű szalaggal­­ övezett cserfalombkoszorút. A kormányzó este visszauta­zott Gödöllőre. Az ünnepségeken jelen volt gróf Csáky Károly hon­­_gsdelxru_miniszterro­­r

Next