Dunántúl, 1943. február (33. évfolyam, 26-48. szám)
1943-02-02 / 26. szám
Xíít L évfolyam 26. Ara 12 teim. Pécst 1943. február 2. fCetM ílöfwtIs! Arak SZERKESZTŐSÉ© Sztálingrádban az ellenséges túlerő legyőzte a legendás hősiességgel és kitartással védekező 6. német hadsereg déli csoportját A védősereg északi csoportja még mindig harcol és erős ellenséges támadásokat hárított el . A doneci arcvonalon és Voronezstől délnyugatra még tartanak a heves harcok Berlin, febr. 1. — A Führer főhadiszállásáról jelentik a Német Távirati Irodának. A véderő főparancsnokság közli s Sztálinrádban az ellenséges túlerő agrós vezértábornagy vezetője alatt álló 6. hadsereg déli csoportját, több mint két hónapig tartó hősies védekezés után, harcban legyőzte. Strecker gyalogsági tábornok vezése alatt áló tanaid csoport még mindig helytáll Ez a csoport részben ellentámadással erős ellenséges támadásokat bontott el. A nagy keleti elhárító csata többi gyűjtőpontján nem csökkenő hevességgel tovább folynak a harcok. Meghiúsultak azok ** ellenséges kísérletek, amelyek * Kaukázus nyugati részén elhárító arcvonalunk áttörésére irányultak. Kaukázusban és a Don alsó folyása között csak utóvéd csapataink és az Irakét lanyhán nyomon követő ellenség között került sor harcra, anélkül, hogy csapataink zömének menetmozdulatait zavarták volna. A doneci arcvonalon és Voronezstől délnyugatra súlyos harcok folytak, amelyek még most is tartanak. A Ladoga tónál az ellenség azelőző nap súlyos veszteségei után csak kisebb erőkkel támadott. Minden támadást visszavertünk. A német hadsereg kötelékei január 21-től 31-ig terjedő időben a keleti veronaton 517 páncélodvét romboltak, zsákmányoltak vagy mozgásképtelenné tettek. Paulus vezértábornagy csapataival együitharcolva súlyosan megsebesült Berlinből jelentik: Sztálingrád déli részében a volt GPU épület romjai között összeszorított német harcicsoport, jól értesült oldalról származó értesülés szerint, a túlnyomó támadó szovjet erőkkel szemben az utolsó töltényig tartó hősi ellenállás után most már nem folytatja tovább a harcot. Sztálingrád északi részében a déli csoportnál jóval nagyobb német harci egység a bolsevisták tömegtámadásaival szemben továbbra is ellenállást tanúsít. A déli csoport legutóbbi harci cselekményeiről Berlinben még nem közöltek részleteket, de a birodalmi főváros illetékes helyén állást foglaltak azokkal a szovjet állításokkal kapcsolatban, amelyek Panlus vezértábornagy és törzsének foglyul ejtéséről szóltak. Német részről kijelentették, hogy ez a szovjet hír éppúgy tekinthető, mint az előző hét ellenséges hírei, amelyek arról véltek tudni, hogy Paulus vezérezredes törzsével együtt elmenekült volna. Az utolsó hír, amely a sztálingrádi német déli csoport harcáról Berlinbe érkezett, azt mondja, hogy Paulus vezértábornagy csapataival együtt harcolva súlyosan megsebesült. Német gránátosok támadásra készülődnek az orosz bunkerek ellen fi voronezsi csata részleteiről katonai részről tájékoztatást tettek közzé. Mint ismeretes, a magyar csapatok az elmúlt év őszén, győzelmek sorozata után, a Don mentén széles kiterjedésben védő állásba helyezkedtek el Ez év január 12- én ennek az arcvonalnak egyik keskeny szakaszát a szovjetorosz arcvonalon egyik legerősebb támadás érte. Erre a támadásra jellemző, hogy a szovjet hadvezetőség tudatában volt annak, hogy az e frontszakaszon védekező állásba helyezkedett magyar haderővel szemben nem lesz könnyű feladata, éppen ezért az elképzelhető legnagyobb erőkkel támadott. A támadás kimenetele a kiadott hivatalos jelentések alapján immár az egész magyar közvélemény előtt ismeretes. Arról a lehető legrövidebb időn belül tájékoztatást nyújtott az ország miniszterelnöke is. Erre az illetékes és felelős helyről elhangzott nyilatkozatra annál inkább nagy szükség volt, mert az ellenséges propaganda a legfantasztikusabb híreket terjesztette a magyarcsapatok veszteségeiről A magyar közvélemény tudatában van annak, hogy a háború, — legyen az akár támadó, akár védekező jellegű, — áldozatokat követel. Az összeütközések megkövetelik a maguk veszteséglistáját, de a mai modern világban, amikor a propaganda a tisztánlátást nem egyszer el tudja homályosítani, a belső front közvéleményének helyes irányú informáltsága szempontjából igen fontos, hogy tendenciózusan híresztelt, kifejezetten propaganda célt szolgáló állítások ne menjenek át a köztudatba olyan hiedelemként, amelyek a meg nem történt dolgokat valóságokként tüntetik fel. Ismételjük, hogy a szovjet részről megindított január 12-i támadás erejét korántsem akarjuk kicsinyíteni, de ugyanakkor a magyar közvélemény helyes tájékoztatása szempontjából hangsúlyoznunk kell, hogy az ellenséges részről terjesztett magyar veszteségek, hála Istennek, korántsem következtek be oly mértékben, ahogyan azt a propaganda beállítani törekszik. Egyébként egy ilyen nagyarányú ellenséges támadás után, amikor széles területek csapattestei mozdulnak meg teljes katonai aktivitással — néhány nap leforgása alatt egyik fél sem tudja, — sem a támadó, sem a védekező — áttekinteni veszteségét és zsákmányát. Tehát mindaz, amit ellenséges részről állítanak, alig tekinthető másnak, mint sóvárgott vágyakozásnak, ami a valóságban nem következett be és katonáink hősies magatartását ismerve, nem is fog bekövetkezni soha. Ami a veszteségeket illeti, erre nézve más megjegyzésünk is van még. Tény, hogy veszteségünk van, azt sem hallgatja el senki, hogy ezek nagyobbak, mint az eddigiek voltak, de azt is tudnunk kell, hogy a támadás is sokszorta erősebb volt, mint az eddigiek s , a nagy támadással szemben igen erős volt a védekezés is, ami természetesen magával hozza a veszteségek fokozódottságát is. Illetékes helyen, ahonnan a katonai tájékoztatást a voronyezsi csata kimeneteléről megadták, a leghatározottabban hangsúlyozzák, hogy a 2. hadsereg túlzott méretű veszteségéről terjesztett hírek nem egyebek, mint propaganda hazugságok. Hamarosan eljön az ideje annak, hogy a bekövetkezett veszteségekről pontosan be tudunk számolni, amikor mindenki megkapja az értesítést személy szerinti hozzátartozójáról, de természetesen erre addig nem kerülhet sor, amíg a vezetőség az abszolút megbízható, számszerű adatokat kézhez nem veszi. Az egész magyar közvélemény teljes megnyivással fogadja a katonai részről történt tájékoztatást, mindenki tudatában van annak, hogy háborúban nemcsak győzelem és előremenetel van, mert minden hadviselés áldozatokat kíván, veszteségek következnek be, megtörténik, hogy visszavonulásra kényszerülnek csapattestek, azt is tudja a magyar közvélemény, hogy a veszteség ott következik be, ahol nemcsak katonaruhába öltözött emberek foglalnak helyet a csatasorban, hanem valóban férfiak és katonák, akik a legkritikusabb időkben is helyt állanak, mint ahogyan helyt állottak a magyar csapattestek s lett légyen bármily túlerejű az ellenség, azzal katonáink bátran szembenéztek a Don mentén s ez háborúban nincs másként, mint hogy veszteségek vannak. A donmenti januári csata azonban korántsem jelent „megsemmisülést“, mint ahogyan az ellenséges propaganda azt elhitetni igyekezett, a győzelembe vetett hit hadvezetőségünk és katonáink lelkében él s ez az ütközet, amire az ellenséges propaganda oly előszeretettel kolportál vágyálmokat, korántsem az ország területén, vagy határánál, sranem mélyen, messze ellenséges földön, ezer kilométerekre folyt le, olyan körülmények között, amelyekben a katonai szellem és erő töretlenül áll és bírja a zálogát a biztos győzelemnek.