Dunántúli Napló, 1952. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1952-03-01 / 51. szám

2 A Német Demokratikus Köztársaság kormánya köszönetet mond a szovjet kormánynak Berlin (MTI) A Ném­et Demokra­tikus Köztársaság kormánya a­ minisz­tertanács február 28 i ülésén nyilat­kozatot hagyott jóvá, mely a többi között a következőket mondja: A Német Demokratikus Köztársaság minisztertanácsa örömmel üdvözli a Szovjetunió kormányának a Német Demokratikus Köztársaság kormánya 1952 február ,13-i átiratára adott he­lyeslő válaszát. A Német Demokrati­­kus Köztársaság kormánya ebben az átiratban kierte a Németországgal való békeszerződés megkötésének meggyorsítását. A minisztertanács köszönetet mond a Szovjetunió kormányé­­na­k azért, hogy ismételten kife­jezésre juttatta: a maga részéről minden lehetőt megtesz, berry a béke­szerződést Németországgal mielőbb megkössék és a néme­t állam egységét mielőbb helyre, állítsák. A minisztertanács hálával és kö­szönettel fogadja, hogy a Szovjetunió kormánya ismét megerősítette azt az álláspontját, hogy Németországnak részt kell vennie a békeszerződés lét­­rehozásában. A szovjet kormány válaszjegyzéke bizalommal és bátorsággal tölti el az egész népet. A szovjet kormány vá­lasza újabb bizonyítéka annak a kö­vetkezetes és baráti segítségnek, amellyel a Szovjetunió kormánya tá­mogatja a német népet létfontosságú problémája békés megoldását célzó erőfeszítéseiben. A minisztertanács az egész né­met nép óhajával egyetértve el­­­­várja, hogy a három másik nagy,­hatalmi kormánya — amely el­lenőrző funkciókat gyakorol Né­­metország cím — a maga részé­ről ugyancsak pozitív választ ad. A Német Demokratikus Köztársaság minisztertanácsa megingat­hatatlanul folytatja erőfeszítéseit a német nép létkérdése békés megoldása céljá­ból. 4 nsnsnlnémiei tartományok erélyeit*n k­irakíta nak a/ Adenauer által követelt fegyver­kezési hozzájáruló* ellen . München (ADNI A nyugatnémet tartományban "erős elenálásba ütkö­zött Adenauer kormányának az a kö­vetelése, hogy a fegyverkezés b­öltsé­geinek fedezésére csakanem 50 száza­lékkal emeljék fedőhozzájárulásukat. «A tartományok tiltakoznak Adenauer di­ktátori intézkedései ellen, amelyek­kel kényszeríteni akarja a tartomá­nyok pénztárait a több­, mint 13 mi­l­lárd márka összegű fegyverkezési költségek előteremtésére. Baumgartner, a Baj Párt tarto­mányi elnöke kijelentette: Bajoror­szágot és a többi nyugatnémet tarto­­mányt nem szabad „kizsákmányolt tartományokká“ lealacsonyítani. Dudek hamburgi szenátor megálla­pította, hogy a fegyverkezés költségeinek fede­zését célzó hozzájárulás „veszé­lyezteti a nyugatnémet tartomá­nyok létét.“ A tartományok sorsa ugyanaz lenne, mint volt a náci időben, a hitleri háború előkészítésekor.­­ Adenauer terve csupán azt az egy újat tartalmazza, hogy remilita. Josef Wirth volt birodalmi kancel­lár a német néphez intézett beszédé­ben hangsúlyozta, hogy a német poli­tikusok első és legfontosabb feladata a német nép békéjének biztosítása, mert a harmadik világháború jóvá­­tehetetlen bűncselekmény lenne. Berlin (MTI) A nyugatberlini anyák küldöttei ér­tekezletet tartottak. Az értekezlet résztvevői egyhangúl­­ag elítélték a hadköte­lzettség beve­zetésére irányuló terveket és felhív­ták Berlin asszonyait és leányait. Berlin (MTI) A Neue Zeitung, az amerikai meg­szállók nyugatnémet­országi lapja meg­erősíti azt a hírt, hogy Adenauer hi­vatalos látogatást tesz Washington­ban, a keretszerződés aláírása és rali­­fikálása után. Transtein, a nyugatnémet kormány külügyi államtitkára a külföldi sajtó­­tudósítók elő­tt kijelentette: rizálási politikájának áldozatai kény­telenek előzőleg megfizetni halálukat — hangsú­yozta Hoffmann, a Német Kommunista Párt hamburgi városi parlamentjének képviselője. Kijelentett, hogy Németország egy­ségéhez a békeszerződésen át vezet az út. — A német nép — mondotta — nem kér sem az „európai had­seregéből, sem az Atlanti Tömb­ből. Népünk egységes Németor­­száget akar, hogy támogassák a Német Demokra­­tikus Köztársaság kormányának a békeszerződés mielőbbi megkötésére irányuló akcióját. Követelik Adenauer békeellenes titkos tárgyalásainak fél­beszakítását. I A az Adenauer kormány már a kö­zeli belekben aláírja a támadó nyugat európai kn­omai tömbe való belépéséről szóló szerződést. Hallstein államtitkár a hitleri idők­ből jólismert „erélyes“ stílusban hoz­­záfűzte: Eddigi ütőnkön a legnagyobb határozottsággal kitartunk, ha a köz­vélemény nem­ is helyesli. N­émetország egységéhez a békeszerződésen át vezet az út A nyugatberlini anyák Arsenauer ■ 1****!?­Írásainak félbeszakítását és a békeszerződés mielőbbi megkötését követelik Adenauert csak a bérencmunka elvégzése után fogadják Washingtonban fl­­oreai néphdreren főparancsnok­ságának hadijelentése Phenji Hi (TASZSZ) A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadse­regének főparancsnoksága február 28-án közölte, hogy a néphadsereg alakulatai, a kínai népi önkétesek egységeivel együtt, valamennyi arcvo­­nal, továbbra is védelmi harcid vív­nak az amerikai- angol beavatkozók és Li Szun.Mon féle csapatok ellen, miközben emberben és hadianyagban vesztesége­ket okoznak az ellenségnek. Február 28-án az ellenséges repü­lőgépekre vadászó lövészosztagok a nyugati partvidék térségében lelőttek két elírni céges repülőgépet. K­U­FOLIH HIEDIK London (MTI). Mint jelentettük, az angol alsóház külpolitikai vitája so­rán a munkáspárti ellenzék bizal­­­­matl­ansági indítványt nyújtott be. A konzervatívok elutasították a bi­zalmat­ansági­ indítványt. A munkás­párt javaslata mellett 285, ellene 318 szavazatot adtak le. Róma (TASZSZ): Gépesített csend­­őrosztagok a Siena tartományban lévő Coll© Val D'Elsa községben megtá­madták azokat a parasztokat, akik tiltakoztak egy parasztcsaládnak Per­­tini földbirtokos földjére történt el­távolítása eben. A lakosság a csendőrprovokációra szervezett tiltakozó mozgalommal vá­laszolt. A sienai tartományi szak­­szervezeti központ február 28-án reg­gel kihirdette az álta­lnos sztrájkot az egész tartomány területére. * NAPLÓ McCloy beismeri a német fasizmus újjáéledését Berlin (MTI) McCloy nyugat­német­országi ameri­kai főbiztos Acheson külügyminiszter­hez intézett jelentésében kénytelen beismerni, hogy a bonni állam területén az A­den­au­er-k­ormány és az ameri­kaiak háborús politikája követ­keztében mindinkább újjáéled a német fasizmus. McCloy jelentésének további részé­ben kénytelen kelletlen bevallja, hogy a Német Demokratikus Köztársaság hatalmas eredményt ért el gazdasági­­életének kiépítése és a lakosság élet­­színvonalának emelése terén. A bonni belügyminiszter köszönetet mondott a jobboldali szakszervezeti vezetők támogatásáért Düsseldorf (ADN) Lehr bonni külügyminiszter cikkei irt a nyugatnémet Szakszervezeti Szövetség sajtószolgálatában. Megálla­pít­ja, hogy „a nyugatnémet rendőr­hatóságok a radikális törekvések letö­résében sokszor kaptak értékes felvilágo­sítást és támogatást a nyugat­német Szakszervezeti Szövetségtől. A bonni külügyminiszter ezekkel a szavakkal utalt arra a támogatásra, amelyben a nyugatnémet Szakszerve­zeti Szövetség jobboldali vezetői része­­sítették a rendőrséget békerők elnyo­mása során. Lehr köszönetet mond ezért a tá­mogatásért és hangsúlyozza, hogy „ezt a segítséget a jövőben is nagyra értékeli.“ 1952 X­A ACTUS 1 Az Országos Béketanács tiltakozó távirata a Biztonsági Tanácshoz A Nikosz Beloiannisz és hős társai meggyilkolására készülő monarcha, fasiszta görög kormány jogtipró eljárása elemi erejű felháborodást vál­tott ki az egész magyar népből. Huszonnégy óra alatt Magyarországon több, mint egymillió dolgozó vett részt a tiltakozó gyűléseken, eddig több mint hás­omezer tiltakozó táviratot küldtek a Magyar Országos Béke­­tanácshoz. Többm­illlió azoknak a száma, akik aláírták a Beloiannisz és társai bíróság elé állítása ezen tiltakozó ívek százezreit. Számos olyan falu és város van Magyarországgal, ahol az egész fel­nőtt lakosság: munkások, mérnökök, művészek, katolikus és protestáns papok, kiskereskedők, háziasszonyok valame­­nnyien aláírták a l­átak­ozó íveket. A tiltakozó íveket aláírta a többi között Kisfaludy ,Stróbl Zsigmond szobrászművész, Zathureczky Ede hegedűművész, Tóth Aladár, az Állami Operaház igazgatója, Szladits Károly jogtudós, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a magyar gyárak dolgozóinak nagy többsége. Állandóra hatalm­as tömegben érkeznek a tiltakozó távirataik a Magyar Országos Bék­etanácsh­oz. Az igazság és a nemzetközi jog nevében, a fasiszta-ellenes háború hősi halottaira emlékezve, a békét megvédeni­ kész több, mint hétmillió öntudatos magyar békéimre«», az egész békeszerető emberiség nevében tiltakoznak az ellen, hogy a népellenes, véreskezű monarchafasiszta gö­rög kormány, a hóhérs/k kormánya az USA parancsára egy új háború kirobbítotása érdekében végrehajtsa a görög béke­harcosok vezetőinek meg­gyilkolását. A békeszerető magyar dolgozó nép nevében fordulunk az Egyesült Nemzetek Szervezetének Biztonsági Tanácsho­z, amelyet a béke meg­őrzése érd­­kében hoztak létre, tiltakozzék a görög­­ kormánynál a Be­loiannisz és hős társai idejére törő fasiszta bírósági eljárás ellen, köve­telje a hős görög békeharcososa azonnali szabadonbocsátását. _____________________________________ MAGYAR ORSZÁGOS BÉKETANÁCS­ Az athéni per háttere Athén (TASZSZ). Az athéni katonai bíróságon február 1­­-e óta folyik an­­nak a pernek tárgyalása, amelyet a görög demokratikus mozgalom 29 ve­zetője el­en indítottak. A vádlottak között van Beloiannisz, a Görög Kom­­munista Párt Központi Bizottságának tagja, Joanidu újságírónő, továbbá Grammeno az és több más görög ha­zafi, akit a múlt­­ év novemberében már halálraítéltek. A Vilas' k­ösvéleménye erélyes tiltakozásával annak idején megakadályozta kivégzésüket. A 29 görög hazafi ellen indított pernek — megrendezői szerint — megfelelő ürügyet ke­l szolgáltatnia az EDA betiltására és az újabb ki­végzésekre. Ezért a vádlottakat ez­úttal nemcsak „felforgató tevékeny­séggel", hanem „kémkedéssel és ha­zaárulással“ is vádolják. .A Beloiannisz és társai ellen emelt kémkedési vád a tárgyalás során tel­jesen megdőlt. Az Et­osz, a legreakciósabb görög lapok egyike már február 21-én az kö­­vetkezőket írta: tárgyalást figye­lemmel kísérő jogi körök érthetetlen­nek tartják, miért adta át a kormány elsietve a bíróságnak ezt a még meg nem érett ügyet. Ez az ügy több olyan tényt vet fe színre, amely kompro­mittálja a kormány tekintélyét." . Ilyen értelemben írt a Proodeftikosz . ikc­ currosz című lap is. A" királyi ügyész azonban a vád botrányos ku­darca ellenére halálbüntetést követelt. Beloianniszra, Joanidura és tíz más vádott­ra. A csütörtöki tárgyaláson a vádlot­tak a5 utolsó szó jogán szólaltak fel. Beloiannisz Joanidu és a többiek határozottan elutasították a Görög Kommunista Párt ellen emelt szágalmazó vádakat. Hangsúlyozták, hogy a Kommunista Párt a béke és a demokrácia pártja, ame­l lankadat­lanul harcol az ellen, hogy idegen hó­dítók leigázzák az országot. — A pert — mondotta Beloiannisz, — úgy látszik külföldi utasításra, siet­ve szervezték meg. A per a terror szörnyű légkörében folyik. Vádlóink, a rendőrök mindent elferdítettek — be­­értve a Görög Kommunista Párt vezetőségének hivatalos nyilatkoza­tait is. A Görög Kommunista Párt hazafias párt, amely minden erejével védi Göröpo-szigot az idegen hódítók­tól a Kommunista Párt külpolitikai szempontból a Szovjetunió felé orien­tálódik, elsősorban azért, mert a Szov­jetunió fáradhatatlanul harcol a bé­kéért, másodsorban pedig azért mert, Görögország felszabadításáért háló­val tartozik a Szovjetuniónak. A tárgyalás folyik. A Magyar Tanácsköztársaság hős harcosa IV. A forradalom napján létrejött ■**' Forradalmi Kormányzótanács a kommunisták vezetésével hozzákez­dett az új rend alapjainak lerakásá­hoz. A nép tulajdonába, társadalmi tulajdonba vették a gyárakat, bányá­kat, bankokat és vasutakat, a földes­­urak és főpapok KM) holdon felü­­l birtokait. Egymásután jelentek meg a dolgozók szociális jólétének és mű­­veltségi színvonalának emelését célzó rendeletek. Ezeket a rendeleteket a Forradalmi Kormányzótanácsban ki­sebbségben lévő kommunisták dolgoz­ták ki. A többségben lévő jobboldali szociáldemokrata árulók kezdetben nem mertek nyíltan fellépni a beter­jesztett javaslatok ellen, csak azok végrehajtását igyekeztek elszabotá­ni Az új élet megteremtéséért, a mun­kásosztály hatalmának megszilárdí­tásáért, a szociáldemokrata árulók mesterkedései ellen folytatott harc­ban rendkívül nagy szerepe volt a Tanácsköztársaság legfiata­lbb nép­biztosának, a 27 éves Rákosi Má­tyásnak. Rákosi elvtárs a Tanácskor Hiányban először, mint kereskedelmi népbiztos-helyettes vett részt. 1919. április 4 én a szociális terme és nép­biztosa lett. Ebben a munkakörben hatalmas szervezőképességéről tett tanúbizonyságot. A háború és az öt hónapos polgári forradalom súlyos gazdasági örökségével küzdött ekkor a Tanácsköztársaság. Nyersanyag és tüzelőhiány, szűkös árukészletek, a tőkések szabotázsa, spekuláció áru­­rejtegetés — ezek jellemezték a hely­­zetet. Rákosi elvtárs a dolgozók szük­ségleteit szem előtt tartva, erélyes rendszabályokat léptetett életbe és a rendeletek betartásának ellenőrzésé­ben a munkásosztályra ,- ahogyan mondotta: a „milliószemél rerrdőrre’ támaszkodott. Trákosi elvtárs nem sokáig foglal­kozhatott az ország gazdasági életének kérdéseivel, mert a szor­a­­lista haza védelmének megszervezésé­re kellett sietnie. 1919 április köze­pén a fiatal proletárhatalmat súlyos veszedelem fenyegette. A nyugati im­perialisták felocsúdva a proletárdik­­tatúra kikiáltása okozta megdöbbenés hatása alól, veszett dühvel támadtak a Magyar Tanácsköztársaság ellen. Utasították csatlósaikat, a cseh és a román burzsoá kormányokat, hogy támadjanak Magyarországra és dönt­sék meg a munkások és parasztik hatalmát. Megkezdődött a Magyar Tanácsköztársaság élet­halálharca A szocialista haza védelméért folytatott hősi küzdelem a Tanácsköztársaság rövid, de annál dicsőségesebb történetének legragyo­­góbb fejezete. Ezekben a harcokban megmutatkozott a munkásosztály iga­­zi hősi tettekben megnyilvánuló ha­zaszeretete, áldozatva­lalása. Be­bizo­­nyult, hogy a kommunisták a haza védelmében is a dolgozók élén halad­nak. Rákosi elv­társát a dolgozók bizal­ma, a fegyveres harcban is mindig a legnehezebb, a legveszélyesebb he­lyekre áhította­k oda, ah­ol igazi kommunista helytállásra, bolsevik ha­tározottságra volt szükség. A védelem megszervezése során első feladata az volt, hogy helyreállítsa a rendet a nagykanizsai helyőrségen. Nagykani­zsán a belső ellenség bomlasztó mun­­kájának íratása nyomán nagyfokú szervezetlenség, fegyelmezetlenség uralkodott. Az egységek nem voltak hajlandók a helyőrséget elhagyni és a frontra zndülni. Rákosi elvtárs meg­­ii­­gította a katonák előtt a hazát veszélyeztető külső és belső ellenség céljait és felhívta őket a forradalom vívmányainak megvédelmezésére. Mun­kája nyomán megszilárdult a rend, a fegyelem és rövidesen elindult az élő egység a frontra. N­­agykanizsáról sürgősen Ruszinsz­­kóba (ma: Kárpátukrajna) kel­­lett Rákosi elvtársnak utaznia, mert a cseh burzsoázia támadása komoly mértékben veszélyeztette a Magyar Tanácsköztársaság északi frontját. Rákosi elvtárs Ruszinszkó teljhatal­mú megbízott­jaként hatalmas erőfe­szítéseket tett az imperialisták e­rre­­törésének megakadályozására. Szint© napok alatt komoly haderőt szerve­zett. Két fronton kellett harcolnia, mert a jobboldali szociáldemokraták, az­ áruló Böhm vezetése alatt álló hadvezetőség, minduntalan akadályo­kat gördített munkája elé. Szabotál­ták az utánpótlást, halogatták az erő­­sítések­ küldését. Mindezek ellenére Rákosi elvtárs keményen tartotta a rá­bízott frontszakaszt. Mikor a front­­helyzet megváltozása miatt Csapról vissza kellett vonulnia, ezt a vissza­vonu­lst a legnagyobb rendben és fegyelmezettséggel hajtotta végre. Az északi front szabotálása szeri­n éves része volt a proletárdikta­túra vérbefojtására irányuló jobb­oldali szociáldemokrata aknamunká­nak. Sötét céljuk megvalósít­ására 1919 május 1.én látták elérkezettnek az időt. Bár a román burzsoázia csapa­tai már Szolnoknál álltak, ezen a napon Budapest és az egész ország népe hatalmas lelkesedéssel, a felsza­­badult emberek kiáradá­srauievit ün­nepelte az első szabad május 1 .ét. A Korm­ányzótanács ülésén ugyanekkor a job­boldali szociáldemokraták a Ta­nácskormány lemondását, a proletár­­hatalom feladatását javasolták. Ja­vaslatukat a válságos katonai hely­­zettel indokolták. A román imperia­lista csapatok átkeltek a Tiszán, el­foglalták Szolnokot. A cseh imperia­listák bevonultak Miskolcra. Rákosi elvtárs a frontról érkezett a Kor­­­mányzótanács ülésére. Ismerje a hely­zet komolyságát. Ennek ellenére sem ő, sem a többi kommunista egy pil­lanatig sem gondolt fegyverleté­telre, az ellenforradalmi erők elet­ való gyáva megfutamodásra. A kom­mun­isták bíztak a munkások és a dolgozó parasztok hazaszeretetében. Híztak a dolgozó tömegek forradalmi erejében. Követelték a harc folyta­tását, a munkásosztály mozgósítását. A­egerélyesebbe­n és a leghatározot­tabban Rákosi Mátyás és Szamuelly ___ ,v*. UN­At tett harc után a Kormányzat: szociáldemokrata többsége enged kommunisták nyomásának. A. elvtárs 1935-ben, a Horthy Iasi bírósága előtt, leleplezte a jobbé szociáldemokraták árulását és foglalta össze a történtekeit: „A kommunisták azonban o­kukra álltak, a kommunista né­mesok apellá­lak a munkásságra, szehivták délutánra a Munkás­ ülését és ezen az ülésen nemes vasmunkások bizalmi férfiai, ha a munkásság túlnyomó többié,­ nagy lelkesedéssel a kommunistá­láspontot tette magáévá, hogy te kell harcolni, az utolsó eszközt meg kell ragadni és vissza kell a betolakodókat. Ennek a határ­nak végrehajtása azután az volt, május 2.a után, 3-ám és 4 én két alatt 90 ezer munkás és paraszti be a hadseregbe“. A munkásosztály fegyver­­fo­k Az egykorú, megsárgult sokt tudósító: híven tükrözik a letfirdiktaturáért vérét és életét kíméő munkásosztály hazasze­lét. A Vörös Újság 1919.. május száma már arról számol be, ha Tanácskormány felhívására vála­ha az Északi Főműhely 3000 má­sa közül 1800 azonnal katonás í­ven sorakozva vonult a laktan. A többi üzemből is özönlős­­ek a­­ kások. A laktanyák szűknek kizár­tak. Az idősebb munkások tiltak­ az ellen, hogy 45 év a felső korú A gyári munkástanácsok bejeje­lék, hogy az üzem dolgozóival el­indulnak a frontra. A munkások­­ értették, hogy felelősek a Prof diktatúráért, a kivívott szoba megvédéséért, megértették, mit jó vörös katonának tenni. „Vörös­­ nának lenni —, írta a Vörös Ujsá­g­ legnagyobb és legszentebb hív amelyet munkás teljesíthet, a nagyobb kötelesség, amelyet megt önmagával, az asszonyával, a gye­pével szemben és a legkülönb fe­t amelyre saját jövendőjéért vállal­hat.“ (Folytatása következik) . 4 AJ ]

Next