Dunántúli Napló, 1952. május (9. évfolyam, 101-126. szám)
1952-05-07 / 105. szám
NAPLÓ „Az 1915 május 8-án szétzúzott német imperializmusnak sohasem szabad feltámadnia“ Berlin (MTI) A Demokratikus Németország Nemzeti Frontjának Országos Tanácsa a május 8.i felszabadulási ünnep alkalmából a következő jelszavakat adta ki: Felszabadulásunk évfordulóján hálánkat fejezzük ki J. V. Sztálinnak, a békemozgalom nagy tanítójának és vezetőjének, a német nép nagy barátjának! Köszönetünket fejezzük ki a Szovjet Hadseregnek és hős harcosainak, akik felszabadítottak bennünket a fasizmus rémuraima alól és őrzik a világ békéjét! Felszabadulásunk évfordulóján éltet teszünk a szovjet nép iránti örök barátság mellett! Köszönet a szovjet népnek a Német Demokratikus Köztársaság felépítésében nyújtott segítségéért! A Német Demokratikus Köztársaság erős támaszunk a német nemzet egységéért, békéjéért és jólétéért vívott harcban. A szovjet vállalatok 06 üzemének átadása a német nép tulajdonába, aSzovjetunió irántunk való bizalmáról tanúskodik. Méltóak leszünk e bizalomra! A Szovjetunió békeszerződéstervezete megfelelő alap az egységes, békeszerető, demokratikus és független német állam megteremtéséhez! Az 1945 május 8-án szétzúzott és kapitulációra kényszerített német imperializmusnak soha többé nem szabad feltámadnia hazánk egyetlen részében sem! Németország csak a Szovjetunióval való barátság jegyében válhat független, békeszerető, virágzó, gazdag országgá! A demokratikus Németország Nemzeti Frontjának nagyberlini bizottsága a küszöbönálló ünnep alkalmából felhívást tett közzé. Május 8- felszabadulásunk évfordulója — mondja a felhívás, — a Német Demokratikus Köztársaság demokratikus rendje védelmének napja, a német békeszerződés megkötéséért és a keretszerződés meghiúsításáért folyó küzdelem napja, Berlin lakosai! Az évforduló napján díszítsétek fel az elesett szovjet hősök sírjait, akik 1945 május 8-án felszabadítottak bennünket a fasizmus igája alól. Vegyetek részt a szovjet hősök tiszteletére emelt emlékművek ünnepélyes megkoszorúzásán! Legyen május 8. az emlékezés és egyben az öröm és jókedv napja! Diszítsétek fel a házakat, üzemeket, utcákat, vegyetek részt Berlin demokratikus övezetének valamennyi kerületében népünnepélyeken! A Szovjetunió Minisztertanácsának határozata az 1952. évi népgazdaságfejlesztési állami kölcsön kibocsátásáról 2. Moszkva (TASZSZ) A Szovjetunió minisztertanácsa határozatot hozott az 1962. évi népgazdaságfejlesztési állami kölcsön kibocsátásáról. . A Szovjetunió minisztertanácsa abból a célből, hogy a lakosság anyagi eszközeivel hozzájárulhasson a Szovjetunió népgazdaságának további fejlesztéséhez, a Volga folyón épülő kujbisevi és sztálingrádi vízierőművek, a Dyneper-folyón épülő kohovkai vízierőmű, továbbá a Türkmen-főcsatorna, a délukrajnai és északkrími csatorna építéséhez, — elhatározta: 130 milliárd rubeles összegben, húszévi időtartamra kibocsátja, a Szovjetunió 1952. évi szóigazttásáigfejlesztési állami kölcsönét. A kölcsönkötvényekert és a nyerdnérnyéket mentesíti az állami és helyi adóik és illetékek alól. 9 Jóváhagyta a Szovjetunió 1952. *** évi népgazdaságfejlesztésű állami kölcsöne kibocsátásának, a Szovjetunió pénzügyimiinisztériuma által javasolt föltételeit. A A kölcsön jegyzéssé 19?? május 6 án kezdődik. Az állami kölcsönnek, a Szovjetunió minisztertanácsa álltal jóváhagyott feltételek szerint az 1952. évi népgazdasági fejlesztési állami kölcsönt az 1952 október 1-től 1972 október 1-ig terjedő időszakra bocsájtják ki. A kölcsön kizárólag a lakosság körében helyezendő el. A kölcsönkötvények alapján nyírt egész jövedelmet nyeremények formájában kifizetik. A nyeremények teljes összegét a kölcsön húszéves időtartamára számított négy százalékos kamat alapulvételével állapították meg. A kölcsön húszessztendős időtartama alatt az összes kötvények 35 százaléka nyer, a többi 65 százalékot pedig névértékben törlesztik. A kölcsön nyereményeit — százrubeles kötvény fő számúvá~ 200—25.000 rubelben állapították meg, beleérttve a névértéket. A kölcsön lulszeszterülés időtartama alatt összesen 3 húzásra kerül sor. 1963-tól kezdve évente két-két burás lesz. A nem nyerő kötvényeket 1957 október 1-től kezdve a kölcsön időtartamának végéig terjedő 15 esztendőin át jv-vérték,jon törlesztik. A „Democratie Nouvelle" című francia folyóirat külön számban foglalkozik a népi demokratikus országok életével Páris (MTI). Most jelent meg a „Democratic Nouvelle“ című francia folyóirat különszáma. E szám célja, hogy az imperialista rágalmakkal szemben a népi demokratikus országok valóságos életéről tájékoztassa az olvasót. A különkiadás címlapját Jean Effel híres békeharcos francia rajza díszíti Húzzuk fel a vasfüggönyt/‘* felirással — és a címlapon már húzzák is felfelé a háborús uszítók vasfüggönyét, amely mögött napsugaras réten vidáman szánt a traktor, épülnek az új házak és önfeledten játszanak a boldog gyermekek. Az érdekes cikkek és beszámolók sorát Jonnay Berlioz „Előre a szocializmus felé“ című cikke nyitja meg. Berlioz a népi demokratikus országok 1945-ös helyzetéből kiindulva mutatja meg, hogyan élnek a népi demokráciák, dogozó, nehezen megszerzett szabadságukkal. Georges Cogniot „Mi a népi demokráciái?" címmel írt cikket. William Grossin „Reformok helyett teljes átalakulás“ cím alatt a népi demokratikus országokban megvalósított földreformmal, államosítással és a szocialista iparosítással foglalkozik. Paul Noirot a népi demokráciák alkotmányáról szóló cikkének címe Sztálin idézet: „A legtöbb érték az ember". Alain le Léap, a CGI főtitkára a népi demokratikus szakszervezetek új feladataival foglalkozik. Jacques Sadoul „A szocializmus építése nem hilt‘ című cikkében arról számol be, hogyan küzdöttek, és küzdenek a népi demokratikus országok az imperializmus ügynökségei ellen. Pierre Courtado a Szovjetunió szocialista segítségéről, Pierre George az épülő szocialista városokról, Domonique Desanti a népi demokratikus országokban szerzett benyomásairól ír Marius Magnien a titóisták rabságában sínylődő jugoszláv nép sorsát mutatja meg " A Lengye Köztársaságról ..A lengyelek szocialista hazagsága" címen:" Jozef Cyrankiewicz Lengve miniszterelnök ír. Ott Károly pénzügyminiszter pedig ,„Magyarország: a vas és az acél országa“ címmel számol be a Magyarországon végbement hatalmas változásokról. Vuko Cservenkov, a Bolgár Kommunista Párt főtitkára arról ír, hogy Bugátiában a parasztság fele már a szövetkezeti gazdálkodás útjára lépett. Ion Valerian, a román népi tanácsokról ír. Stefan fia is csehszlovák igazságügy® vntéz tér cikkének címe: ,,Csehszlovákia sohasem lesz második Jugoszlávia. — „Albánia: írástudatlan parasztokból szakképzett munkások“ — ez alatt a címzatt Bedri Spaniu, te, Albán Munkapárt titkára számol be a népi demokratikus Albánia dolgozóinak új ♦totóról. - t A „Democratie Nouvelle“ különszámának utolsó cikkét Jacques Duclos, a Francia Kommunista Párt titkára írta ,,Igazuk volt“ címmel. Duclos elvtárs cikkében elmondja, hogyan izmosodtak meg és nőttek nagygyári imperializmus összes mester- latnok sorsával. kedései ellenére a népi demokráciák útjára lépett országok. Összehasonlítja ezeknek az országoknak boldog és szép életét a Marshall-terv, az Atlanti Szövetség és más háborús tervek súlya alatt görnyedő nyugati ár. Május 7 a rádió ünnepének napja A. Sz. Popov, a zseniális orosz tudós 57 évvel ezelőtt mutatta be Pétervárott a világ első rádiókészülékét. A Szovjetunió minisztertanácsa elrendelte, hogy ezt a napot, a rádió születésének napját, a rádió ünnepévé kell tenni. A rádió a kulturális fejlődés határtalan lehetőségű eszközével, gazdagította az emberiséget. Különösen nagy a rádió szerepe a Szovjetunióban. Bárhol is él a szovjet ember — a Kurili szigeteken, vagy a rjazani falvakban. Kara-Kum izzó homoksirtagjában vagy Ukrajna izzó sztyeppéin — a rádió összeköti az egész országgal és a szovjet haza fővárosával, Moszkvával. A háború előtti sztálini ötéves tervek éveiben, a Nagy Honvédő Háború nehéz és diadalmas napjaiban és a háború utáni nagyszerű korszakban, amely a kommuniizmus küszöbére vezette el a szovjet népet, a szovjet rádió szava, Moszkva szava a haza dicsőségét nevelő hőstettekre, a kommunizmus mielőbbi megvalósítására lelkesített és lelkesít. A rádió — Lenin meghatározó szerint — távolságot nem ismerő, papír nélküli újság, amely a szovjet ország legtávolabbi vidékeinek lakóihoz is eljuttatja a bolsevik igazság szavát. A szovjet rádió, amely Lenin-Sztálin eszméit közvetíti a tömegekhez, a dolgozók kommunista nevelésének eszköze. A kapitalista országokban az imperialisták a rádiót is a dolgozók félrevezetésére, egy új háború előkészítésére használják fel. A szovjet rádió a békéért és demokráciáért vívott harc nagy céljait szolgálja, leleplezi egy új háború kirobbantására irányuló agresszió, imperialista törekvéseket, a népek, az egész emberiség ellenségeinek bűnös mesterkedéseit. A szovjet ország sűrű rádióállomás hálózattal rendelkezik. Rádióadó működik a testvéri szovjet köztársaságok fővárosaiban, a területi és vidéki központokban és sok körzetben. A leninisztálini nemzetiségi politikának megfelelően, minden nemzetiség saját nyelvén közvetít rádióadásokat. A Szovjetunió népeinek 80 nyelven közvetítenek rendszeres műsort az adóállomások. A városi és falusi dolgozók életszínvonalainak állandó növekedése abban is megnyilvánul, hogy a kolhozparasztok házaiban, a kolhozok, gép és traktorállomások épületeiben, a kultúrházakban, klubbokban, olvasószobákban, és a városi dolgozók lakásaiban és intézményeiben évről-évre az újabb rádióhangszórók millióit és a rádióvevőkészülékek tízezreit soroltik fel. A szovjet rádió útján a világ különböző országaiban a dolgozók széles rétegei szereznek tudomást a Szovjetunió óriási politikai, gazdasági és kulturális sikereiről, a kommunizmus építésének újabb adatairól. A szovjet rádióadások fáradhatatlanul harcolnak a békéért. Az amerikai sztrájkokról Murray a sztrájk beszüntetésére hívta fel az amerikai acélipar munkásokat Washington (MTI). Philip Murray, a jobboldali CIO Szakszervezeti Szövetség munkásárud-ó vezetője pénteken felhívást bocsátott ki, hogy a 150 ezer sztrájkoló acéipari munkás vegye fel úja a munkát. Sok ezer munkás azonban visszautasította Murray áruló mesterkedéseit, így szombaton reggel a Pittsburgh Steel Company több, mint 4000 munkása tagadta, meg a munkát. Truman ködös ígéreteket tesz arra, hogy ha az acéltársaságott és a szakszervezetek között nem jön létre megállapodás, ő maga tesz intézkedésüket a bérek felemelésére. Ugyanakkor azonban az Egyesült Államok Legfelső Bírósága már előre úgy határozott, hogy mindaddig tilos a béremelés, amíg a vállalatok tulajdonosai nem adják beleegyezésüket ehhez. 1952 MÁJUS T JA. TUCSNYIN: A jugoszláv nép harca atito-klikk ellen A fasiszta Tito-klikk egyre fokozódó ütemben alakítja át Jugoszláviát az újabb világmészárlásra készülő amerikai imperiaisták katonai hídfőállásává és ágyútöltelék szállítójává. A L’Humanité közlése szerint Tito egy március 11-én tartott sajtóértekezleten megelégedéssel nyilatkozott az USA háborús előkészületeiről, s kijelentette, hogy a jugoszláv kormány is serényen készül a Szovjetunió elleni háborúra. A belgrádi bandavezér újabb gyújtogató nyilatkozata azt bizonyítja, hogy fasiszta klikkje most már egészen leplezetlenül készül a béke és demokrácia tábora elleni támadásra. Ezeket az előkészületeket Titóék szörnyű terrorral kísérik. A belgrádi hóhérok azonban hasztalanul próbálják a hazafiak vérének ontásával meszszebbre tolni azt az órát, amikor majd fizetniök kell a nép aljas elárulásaiért. A,, imperialista reakciót aggodalommal tölti el Tito fasiszta rendszerének ingatagsága, ezért újabb erősítéseket, küld. 50 ezer cse talk és usztasa tér vissza Jugoszláviába.Rankovics már a múlt év decemberében felajánlotta a fasiszta bűnösöknek a Jugoszláviába való visszatérést. Felhívásában kijelentette, hogy „nem kell félniök a felelősségre vonástól.“ Magas fizetést és „szakmájukba vágó" munkát ígért nekik. Ez a szakma jól ismeretes. Ugyanakkor 20 ezer, a nácikkal együttműködő háborús bűnöst bocsátottak szabadon és Állítottak munkába az államgépezetben és a hadseregben- Tito a hivatásos hóhérokat és gyilkosokat is kész felhasználni a jugoszláv nép elleni harcban. Annak ellenére, hogy az imperializmus belgrádi bérence, a legkülönfélébb módszerekkel igyekeznek a jugoszláv hazafiakat kiirtani, az országban egyre növekednek és sokasodnak azok az erők, amelyek tevékeny harcot folytatnak Tito önkényuralma ellen. A jugoszláv nép az utóbbi években nehéz iskolát járt ki és sok mindent megtanult. Egyre világosabban felismeri, hogy milyen szörnyű szakadék felé vezetik az országot a titóisták, s egyre tevékenyebben kapcsolódik be a fasiszta rendszer megdöntéséért küzdő ellenállási mozgalomba. A jugoszláv népnek a Tito klikkel szemben ellenséges hangulatát még az USA vezetőköreinek képviselői "-»p»»Biot ‘ A belgrádi banditák terrorral igy*- Vénytelenek elismerni. Az amerikai I kérnék megfélemlítemi az értelmbekongresszus egyik tagja, Rybikov, jmlgp^ a tanú. eit jóságot, megveszt egegoszláviai utufi lujc-cntet-1 15,a^»i a« ~~ te, hogy „az ország lakosságának túlnyomó többsége nyíltan kifejezésre juttatja Titoval és rendszerével szemben érzett gyűlöletét.“ A Tito-rendszer ellen folyó harc élcsapata a munkásosztály. Ellenéllása egyre szervezettebb. Sztrájkokat rendez, ellenáll a kényszermunkára való mozgósításnak, megragadja a termelési program teljesítését, illegális röplapokat terjeszt, seb. A múlt évben a trepcsabányákban több, mint 3000 ember sztrájkolt Sztrájkok zajlottak le továbbá a sztorai kohászati gyárban a Maribor közelében lévő vagonjavítógyárban, a szerbiai fakitermeléseknél és más vállalatokban. Titóék vérbefojtották ezeket a megmozdulásokat de nem tudták megtörni a jugoszláv hazafias, ellenállási akaratát. A munkások tömegesen hagyják ott a titóista szakszervezeteket amelyek a belgrádi fasiszta klikknek a munkásosztály ellen irányad kémkedés és provokáció céljára fenntartott szervei.övid idő alatt több, mint félmillió tag lépett ki a titóista szakszervezetekből. A dolgozók ezzel nyíltan kifejezésre juttatták a Tito rendszerrel szemben ellenséges állásfoglalásukat. Ugyancsak tömeges jellegűvé vált a dolgozóknak a bányákból és a hadiüzemekből történő eltávozása. A movi bányákban például, alig marad meg a munkások fele. A bori bányából ezer bányász szökött meg. A kosztola bányákban a bányászok elszökése következtében 30- 40 százalékkal esett vissza a termelés. A kokanyi, trepcsai, kolubarai, banovicsi, mezsicai arcfejtők az ellenállás fészkei lettek. Tömeges sztrájkok vannak a kikötőmunkások körében, akik megtagadják a hadianyagok kirakását és a hadifontosságú nyersanyagok berakását. Nyersanyaggal és hadianyaggá megrakott sokezer vagon vesztegel az Adriaitenger kikötőjében. Tito lapja, a Borba, beismeri, hogy egyedül sjenicában naponta mintegy 100-110 vagon marad kirakatlanul. ....... 1 ______, TVUL _ t — _ • •• más aljas módszerekkel próbáljaik megbontani soraikat A titóitóták az állami ösztöndíjakat arra használják fel, hogy anyaguk oldalára vonják a tanulóifjúságot. Ez azonban nem sikerül nekik. Szerbiában több ezer ösztöndíjas közül mindössze sorozata az UDB jegyzéke szerint a „megbízhatók“ közé. 1950~1951 btm 1236 hallgatót zártak ki a belgrádi egyetemről azért, mert nyíltan állást fogytak a Tito klikk ellen. Ez év március 29.én letartóztatták a bitógrádi diplomataképző iskola 17 halogatóját. A letartóztatottakat „kominformizmussal", vagyis azzal vádolták, hogy meg akarták dönteni a fasiszta rendszert. 1952 elején a Titodasiszta rendszer megtorló remiszabályai csaknem 150 ezer ifjút és leányt sújtottak. Egyre nagyobb arányúvá válik ellenállási mozgalom a jugoszláv hadsereg katonái és tisztjei körében is. Erről tanúskodnak a jugoszláv hadsereg tagjainak ,harcosok "szövetsége" nevű illegális szervezete álal kibocsátott és terjesztett röplapok. A belovári hadosztályban tavaly 29 W*gasrangú tisztet ítéltek el azért, megbírálni merték az amerikaiakat. A zágrábi körzetben több, mint 100 ti**tet végeztek ki, köztük Markovics alezredest, a 2. hadtest politikai osztályának vezetőjét, akinek az volt a bűne, hogy kijelentette: ,A jugoszláv hadsereg helye nem az imperialista oldalán hanem azoknak oldalán valakik a békéért harcolnak.Növekednek és acélosodnak Boszlávia hazafias erői, amelyek a Tito klikk elleni aktív harcban látják hazájuk megmentésének,a béke és szocializmus táborába való visszavezetésének útját . A nép ellenállásától felbőszült ti -tóisták börtönbe vetik és kivégzik a hazafiakat, bíróság pereket rendeznek ellenük, így, 1951 végén Belgrádban 110, Bradinában 29 vasutas ellen indítottak pert, s kettőt közülük halálra ítéltek. Borban egy bányászcsoportot 20 évi kényszermunkára ítéltek, a krekai bányászok és tisztviselők egy csoportja ugyancsak hoszszabb kényszermunka büntetést kapott. Jugoszlávia agyonkínzott, agyonnyomorgatott dolgozó parasztsága is egyre tevékenyebben kapcsősödik be a Tito-kikk ellen folyó harcba. A jugoszláv parasztságot kegyetlenül sanyargatják a kulákok, akik kezükbe kaparintották az ország legdúsabb földjeit. Jugoszlávia 70 ezer kulák gazdasága ma két és félszer annyi földdel rendékezik, mint a 629.000 dolgozó parasztgazdaság. A dolgozó parasztok vetésterülete évrőll évre csökken. A Vajdaság és Szlovénia szántóföldjei — Jugoszlávia éléskamrái 1951-ben 65 százalékban bevetetlenek maradtak. A fasiszta Titonrendszert gyűlőn dolgozó parasztok megtagadják a gabonaibeszolgáltatást, nem hajlandók a súlyos adókat kifizetni. Az adószedés rendszerint a parasztok és az adószedők közti nyírt csatává válik. A kaknovicai kerületben, például az elmúlt év utolsó negyedében mindössze 28 százalékra, a szplicai kerületben 21 százalékra teljesítették az adóbeszedési tervet, sok más vidéken pedig teljesen kudarcot vallott az adószedés. Megszokott jelenség tett a parasztoknak a kulák „munkaszövetkezetekből" való kilépése. „A nemzetköziség zászlaja alatt“ című lap közlése szerint, Boszansaka Krajna sok falujában — Brekicben, Sztrigoviban, Kosacsiban, Mirkovcén és másutt — a borzalmasan kizsákmányolt, éhező parasztok tömegesen hagyták ott a külék „szövetkezeteket." A haladó jugoszláv értelmiségiek körében is egyre többen szállnak harcba a Tito klikk ellen. Az értelmiség ellenállásának különösen elterjedt formája az ország militarizálására irányuló intézkedések bojkottja. Az ellenállásban kitűnik a fiatal műszaki értelmiség. Például, a belgrádi Építészeti Főiskola 47 végzett hallgatója közül 44 megtagadta a különböző katorai építkezések vezetését, a hatóságok által Boszniába küldött 17 mérnök közül pedig csak kettő jelent a helyszínen. Húsz elektromer, nők közül csak egy volt hajlandó arra hogy katonai építkezésnél dolgozzék. (A Szovjet Tájékoztatási Iroda anyapdból).