Dunántúli Napló, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-206. szám)
1954-08-01 / 181. szám
2 NAPEÓ PARI ÉS PÁRT ÉPÍTÉS________* Egy gépállomás a cséplés idején A pártszervezet ellenőrzi, segíti a gazdasági vezetőket A GÉPSZÍNEK HŐSÉBEN csak a rozoga, meg néhány használható alkatrésztől megfosztott cséplőszekrények állnak. A többi — a gondosan kijavítottak és a vadonatújak — kint a palotabozsoki gépállomás nagykiterjedésű körzetében dolgoznak. Hogy merre? Sere János elvtárs irodájában egy hatalmas üveglapos tábla, a papíron a községek fekvése, rajta piros, kék, zöld bábuk. Ezek mutatják, hogy itt két cséplőgép, amott még a kombájn, Palotabozsok ■határában i pedig egy tarlót hántó erőgép dolgozik. Sokszor megáll a tábla előtt Tóth István elvtárs is, a gépállomás pártszervezetének titkára. „Székesen melyik gép is dolgozik“? — kérdi, mert itt baj van, szervezetlen a munka. Arrólbeszélgetünk most Tóth elvtárssal, hogyan ellenőrzi, segíti apártszervezet a gazdasági vezetők munkáját a cséplés idején? — SZÉLESKÖRŰ, szerteágazó munka ez, — mondja — sok mindennel törődni kell. Hogy csak a legfontosabbakat említsem: betartani az elkészített tervet, összehangolni a munkát a tsz-ekkel, a műszakiakkal és a traktorosokkal, ügyelni a cséplőcsapatokra, külön gonddal foglalkozni a, népnevelőkkel, kommunistákkal. A pártvezetőség egymaga elveszne a sok munkában. Bár mindenkinek megvan a maga feladata, ellenőrzési területe s erről beszámolni köteles, mégis úgy határoztunk, hogy az ellenőrzést szélesebb alapokra helyezzük. Létrehoztuk a pártszervezet aktíva-hálózatát. A legjobb brigádvezetők, üzemgazdászok, kihelyezett agronómusok, traktorosok a tagjai. Hogyan dolgoznak ezek? Kéthetenként rendszeresen aktívaértekezletet tartunk. Itt elmondják észrevételeiket, tapasztalataikat és megbeszéljük az új feladatokat. A minap volt egy ilyen értekezlet. Mi is tudtuk, hogy elmaradtunk a tarlóhántással, de az aktíva sokkal élesebben mutatott rá a mulasztásokra. A hét elején kiadtuk a jelszót: minden erőt a cséplésre. A traktoristák ezt úgy vették, hogy a tarlóhántás most nem is olyan fontos. Az elvtársak itt azt mondták: nappal csépelni, éjjel szántani. S ehhez hasznos módszereket is adtak. Az aktívak nemcsak ilyenkor értesítik a pártszervezetet a fogyatékosságokról. Napközben egyre-másra érkeznek a jelzések s ezekből a pártszervezet sokat tanul, megismeri az egész gépállomás munkáját, azokban a községekben is, ahová nem tudunk sűrűn eljutni. Borbély elvtárs elmondta, hogy Hímesházán magas a szemveszteség, mert az erőgép tárcsája nem egyezik a cséplőével. A pártvezetőség intézkedett, hogy megszűnjék ez a hiba. A pártvezetőség tagjai, magam is felkeressük az aktívákat, érdeklődünk, hogyan halad a munka. A tapasztalatokat azután összegezzük, pártvezetőségi ülésen is megbeszéljük, az igazgató elvtárssal. A gépállomás vezetősége naponként tart röpértekezletet, elosztják, ki hova megy, melyik területen ellenőriz, megbeszélik az előző nap tanulságait. Ezeken mindenkor részt veszek. Igen hasznos abból a szempontból is, hogy ellenőrizzük, segítsük munkájukat. A minap arra figyelmeztettem őket: kintjárbukiban ne csak a cséplőgép felelős vezetőjével beszélgessenek, hanem a népnevelőkkel is, érdeklődjenek az ő munkájuk iránt is. S itt van egy másik. A brigádvezetők sokszor késve igényelnek üzemanyagot. Megmondtuk, már akkor kérjenek, amikor még egy hordóval van nekik, ne az utolsó pillanatban. Időnként pártvezetőségi ülésen beszámoltatjuk a gazdasági vezetőket. Most sok problémát okoz az új bérezés, nem értik meg a traktorosok s nem serkenti őket. Ilyen például az is, hogy a munkagépkezelők nem tudják: nem keresnek, ha a nappal csépelő traktorral éjszaka nem szántanak. A napokban beszámoltatjuk a főkönyvelő elvtársat s utána a népnevelők segítségével mindenkinek megmagyarázzuk a bérezés problémáit. A pártszervezet most a cséplőgépek mellett, a földeken végzi a pártmunkát, itt segít. Hadd mondjak el néhány jellemző példát. Amikor értesültünk, hogy Sombereken megalakul a DISZ-cséplőcsapat, magam látogattam meg őket. Sokat beszélgettem a fiatalokkal. Kiderült, hogy néhányan nem igen becsülik a gépeket, különösen a kombájnt. De a vita sokukat meggyőzte. Azzal búcsúztunk, „jó lenne, ha jövőre mindenütt kombájnnal arathatnánk“. Ez a brigád bizonyosan féltő gonddal kezeli a rája bízott cséplőgépeket. Sokat foglalkozunk a körzeti szerelőkkel is. A traktorosok kértek meg erre. „Jobb kedvvel dolgozunk, ha azt érezzük, mindig mellettünk állnak" — mondták. Már több alkalommal beszámoltattuk őket, a jó tapasztalatokat elterjesztettük. (Feljegyeztük Pápista elvtárs, brigádvezető szavait is. Brigádjában dolgozik Forrai Balázs, akit idén felelős cséplőgépvezetőnek tettek meg. Először egy kissé idegenkedett a megbízástól, de a pártszervezet melléje állt. Kátai elvtárs segíti, idős ember, már évek óta dolgozik cséplőgép mellett. Tapasztalata, szakmai jártassága aranyat ér. S a fiatal cséplőgépvezető egyre jobban nekibuzdul, kedvvel végzi munkáját. A versenyben erősen sarkukban van a legjobbaknak . Lépeid Szilveszter csapata nyolc vagont csépelt, Forraié pedig már elkerülte a hét vagont. Külön gond a pártszervezet számára, hogy a traktorosok, cséplőmunkások élelmezését, szállását biztosítsuk. Ezt joggal elvárják tőlünk. A brigádszállások rendben vannak, tiszták, barátságosak. De bennünket terhel a felelősség amiatt, hogy a sombereki brigádszálláson nem készült el a fürdő. Beszereztük a kádat, zuhanyozót, kályhát — csak éppen csapokat nem vettünk. Végtére is: a fürdő használhatatlan. (Megjegyezzük, hogy a traktorosok hideg ételt kénytelenek enni, pedig a gépállomáson van üzemi konyha s a közelben dolgozó traktorosoknak szállíthatnának főtt ételt.) Úgy számítjuk, hogy a jövő hét végére, legkésőbb 10-ig befejezzük körzetünkben a csönlést. Várható, hogy gépeinket más helyekre átcsoportosítják. Felkészültünk arra, hogy a gépekkel tartó munkacsapatoknak is biztosítsunk megfelelő szállást és élelmezést.* A PALOTABOZSOKI GÉPÁLLOMÁS pártszervezete tehát úgy ellenőrzi a gazdasági munkát, hogy ellenőrzés közben tevékenyen segíti őket, politikai nevelőmunkával képessé teszi a gazdasági vezetőket, hogy önállóan vezessenek. Munkájuk alátámasztására pedig aktivizálja a párttagokat, pártonkívülieket. Még korántsem hibátlanul alkalmazzák ezt a módszert, de egyre inkább hatékonyabban, a cséplés, tarlóhántás meggyorsítása érdekében. Bocz József 1954 AUGUSZTUS 1 Több megértést, nagyobb segítséget! A kormányprogramos legfontosabb célkitűzése, hogy állandóan javuljon a dolgozók életszínvonala, megfelelő mennyiségű és minőségű közszükségleti cikk álljon a fogyasztók rendelkezésére. Kisipari szövetkezeteink nagy részt vállalnak ennek a feladatnak megvalósításából. Az OKISZ rendelkezésére a III. negyedévben szövetségünk is felmérte, menynyi készterméket gyártanak kisipari szövetkezeteink megyénk területén a közületek részére. A vizsgálat alkalmával megállapítottuk, hogy a közületi munkák miatt jelentős hiányt szenved a közszükséglet kielégítése. Szövetkezeteink kétmillió 223 ezer forint értékben kötöttek szerződést a közületekkel. A vizsgálat után 490 ezer forintnyi értéket azonnal a lakosság szükségleteinek kielégítésére utaltunk át. A pénz többi részét is folyamatosan átirányítjuk a szükséglet szerinti termelésre. A Pécsi Vasas KTSZ 80 százalékban végzett közületi munkát. Most csaknem teljesen a lakosság szükségleteire termel. Öntödéjük, takaréktűzhelyet, tűzhelylapokat, cserépkályhaajtókat, rostélyokat, húsverőket és több keresett háztartási cikket gyárt. A lakatos és dróthálókészítő részleg üstházakat, kisebbnagyobb méretű drótkerítésfonatokat gyárt a kereskedelemnek. Kisipari szövetkezeteink termelési tervüket 125 százalékra teljesítették, önköltségcsökkentési tervüket pedig hét százalékkal teljesítették túl. Szövetkezeti dolgozóink szeretik munkahelyüket, mert fejlesztésével és korszerűsítésével állandóan törődünk. Szövetkezeti tagjaink egészségvédelme érdekében megszerveztük azt, hogy dolgozóinkat munkaidő után szakorvosok vizsgálják meg és orvosi tanácsokkal látják el, illetve orvosi kezelésben részesítsék. Ahhoz, hogy minden szövetkezeti munkahelyet hasonlóképpen tudjunk ellátni munkavédelmi és egészségvédelmi szempontból, ahhoz arra van szükségünk, hogy a helyi pártszervezetek és tanácsok sokkal nagyobb mértékben támogassák a kisipari szövetkezeteket mint eddig. Sajnos, még sok szövetkezetünk el van zárva a fejlődési lehetőségtől. A Pécsi Járműkészítő KTSZ mezőgazdaságunk részére igen fontos anyagokat gyárt. — Sokkal több parasztszekeret tudna készíteni, ha a tanács illetékes osztálya számtalan helyiség igénylési kérelmünket nem utasítaná vissza különböző indokok alapján. Ha a tél beállta előtt ennek a szövetkezetnek nem tudunk helyiséget biztosítani, nagy mértékben csökkenni fog a termelés. A pécsi Cipész KTSZ- nek is igen kicsi a központi helyisége, bár Pécs lakosságának jóformán itt javítanak lábbelit. Ha ennek a szövetkezetnek megfelelő helyiséget lehetne biztosítani —, ahol felsőrészkészítésre tudnánk berendezkedni, — akkor ez az egész megyénk cipőgyártására kihatna, falunak is tudnánk dolgozni. A helyiségekkel szűkölködő szövetkezetek közé tartozik a pécsi fehérneműkészítő és a faipari szövetkezet is. Ezek továbbfejlődése szintén csak a helyiségeken múlik. Faipari szövetkezetünknek másfélmillió forintot biztosítottunk 1954-ben egy üzemház létesítésére. Az építésügyi minisztérium kijelölte a 49/6-os Építőipari Vállalatot a munkák elvégzésére. Sajnos, a vállalat eddig a régi üzemhelyiség lebontásán túl tovább nem haladt Most is csak egy szakmunkás és három segédmunkás dolgozik a másfélmillió forintot kitevő beruházáson. Az építővállalattól sokkal határozottabb és jobb munkát várunk és ezt kívánja a lakosság szükségleteinek a kielégítése is. Szövetkezeti dolgozóink megértették, hogy igen fontos szerep vár rájuk a kormányprogramm, a pártkongreszszus határozatainak végrehajtásában. Ezeknek a követelményeknek csak úgy tudunk megfelelni, ha illetékes szerveink több megértést tanúsítanak a kisipari szövetkezeti mozgalom iránt. NYITRAI JÓZSEFNÉ KISZÖV-elnök. Már napok óta készülődtek a komlói bányászok a termelési értekezletekre. A termelési értekezletek jelentősége különösen a harmadik pártkongresszus óta nőtt meg a komlói bányászok, s ezek között is elsősorban a kommunisták körében. A kommunisták tudják és tudatosítják, hogy a bírálat, a hibák őszinte feltárása, javaslattétel a hibák és hiányosságok kijavítására — nemcsak joguk, hanem fontos kötelességük is. A Komlói Szénbányászati Tröszt II. üzeme reggeles harmadának dolgozói július 30-án, délután fél négykor tartották havi termelési értekezletüket. A főkönyvelőség nagy helyisége megtelt a műszakról érkező bányászokkal, akik az utóbbi hetekben a nehézségektől kissé megtorpantak de akik már nem egyszer bebizonyították, hogy hősiesen helyt is tudnak állni és képesek arra, hogy közös erővel kijavítsák a jelenlegi hibákat is. Szepeshegyi István elvtárs, üzemvezető főmérnök beszél. Júliusi tapasztalatait összegezi: komoly lemaradás van a II. üzem tervének teljesítésében. A lemaradás legfőbb oka, hogy június óta csökkentek a teljesítmények. Májushoz viszonyítva tízről hét mázsára csökkent az össz-fejteljesítmény. Ezen belül a fejtési és elővárási teljesítmények is jelentősen alacsonyabbak a májusinál. A teljesítmények csökkenésének egyik legfőbb oka, a gyakori gépállás. A gépüzem hibájából júniusban összesen 17 órán keresztül (több, mint két műszak!) álltak a gépek. S ami még súlyosbítja ezt és csökkentette a bányászok munkakedvét: a tizenhét órából minden műszakra jutott 15—20 perc. Júliusban már csökkent a gépállások száma, de még ekkor is 4,5 órát kellett állni. A sok gépállás még a 100-as front dolgozóinak munkáját is visszavetette: július második dekádjában az átlagos 9 méter helyett, csak három métert haladtak előre. Egy-egy átszerelést, csúszdaátrakást, az azelőtti négy óra helyett 40 óra alatt végezték el júliusban. A százas front munkája a gépállások csökkentésével sem javul és ezért, mint Szepeshegyi elvtárs mondotta, a lemaradás okát másban is kell keresni. Mégpedig abban, hogy: — Klikkszellem alakult ki a százas fronton. Egyesek jogtalanul jutottak sorozatosan csak jó munkahelyekre, másokat háttérbe szorítottak. Emellett a műszaki vezetők egészen leszűkítették a frontmesterek hatáskörét, ami szintén rosszul hatott a munkára. Az üzemvezetés — látva a hibákat — elhatározta, hogy augusztus elsejétől kezdve az eddigi három széntermelő körlet helyett csak kettőt szervez, a Gerber- és a Donovál-körletet, ezenkívül új, tömegtermelő munkahelyeket jelölt ki. Egy földalatti műhelyt és egy kéziraktárt létesítenek. Ezzel lehetővé válik, hogy a földalatti dolgozók lent a bányában javíttassák szerszámaikat, s ne kelljen ezért kiszállni a napszintre, mint eddig. Szepeshegyi elvtárs hangsúlyozta, hogy az átszervezés mellett szükség van a közös összefogásra, mert a hibákat és hiányosságokat csakis így lehet majd gyorsan kijavítani, s a tervet túlteljesíteni. Gerber György és Donovál József körletvezetők ismertették ezután az augusztusi tervet. A Gerber-körlet dolgozóinak 553, a Donovál-körletbe tartozóknak 720 csille szenet , kell termelniök naponta. Mindketten hangsúlyozták, hogy ez a terv reális, teljesíthető, ha mindenki fegyelmezetten, öntudatosan dolgozik. A beszámoló és a tervek ismerte- t tése után nem következett hosszú kínos szünet, mint azelőtt az értekezleteken néhányszor előfordult. Beke Dezső ÜB-elnök elvtársnak éberen kellett figyelnie, ha igazságos akart lenni a hozzászólók sorrendjének megállapításban. A hozzászólások azt bizonyították, hogy a termelési értekezlet résztvevői valamennyien magukénak érzik a bányát, és szívügyük a termelés megjavítása. Ezt Kónya László elvtárs, aki élesen bírálta az iszapolók munkáját , fejezte ki: „Az iszapotóknak is fájjon, ha nincs teljesítve a tervünk, úgy, ahogy nekem fáj." S ő is azok között volt, akik ezen a termelési értekezleten megfogadták, hogy túlteljesítik a tervet. Kónya elvtárs augusztus 20-ig 22 métert halad előre bővítésben. Sorra hangzanak el a jobbnál jobb javaslatok és szép ígéretek augusztus 20, a munkás-paraszt szövetség ünnepének tiszteletére és a bányásznapra. Koltai Ferenc csillés arról beszél, hogy a lehetőségek szerint vízteleníteni kell a VII. szintet, mindjárt többet tudnak majd szállítani, s mint a Pavlicsek-körlet dolgozója, a körlet megbízásából versenyre hív másik két harmadot a fejtési és elővárási fejteljesítmények növelése és a szállítás meggyorsítása érdekében. Sebők Márton vájár azt ígéri, hogy a kes csapat tervéből a reá eső részt ezentúl mindig túlteljesíti és a munkahely veszélyességére való tekintettel kimondottan erősen ácsol. Bödő Károly vájár arra tesz fogadalmat társai előtt, hogy műszakonként egy csille szénnel többet termel. Itt van a termelési értekezleten Radnóti János mechanikus is, a villanyszerelő részleg vezetője. Bírál, jogosan. „Gyakran találunk a bányaiban fejszével elvágott elektromos kábeleket, mint az 5/a keresztvágatban és a 100-as fronton. Ezenkívül vannak, akik a bányászok biztonságát szolgáló vörösréz földelés-vezetékeket feltépik és hazaviszik.“ Javasolja, hogy figyeljék és leplezzék le a kártevőket, távolítsák el őket a bányából. „A villanyszerelő részleg is hozzá akar járulni a kibontakozó augusztusi verseny sikeréhez — folytatta. — Megígérjük, hogy az eddigi átlagos — elektromos hibákból adódó kiesést — 50 százalékkal csökkentjük, takarékoskodunk az árammal, nem működtetünk feleslegesen motorokat." Szedlár Ferenc, a II. üzem egyik legjobb dolgozója azt tűzte maga elé feladatul, hogy jelenlegi csilléjéből hat hónap alatt jó bányászt nevel. — Szilas Adolf elvtárs, akit Szedlár Ferenc elvtárssal együtt ezen a termelési értekezleten tüntettek ki sztahanovista oklevéllel, azt mondta: — Szabadságidőm alatt olyan helyen jártam elvtársak, ahol nagy károkat okozott a kiáradt Duna. A károk helyreállításában nekünk is segítenünk kell Nemcsak forinttal, jobb munkával is. Meg is ígérem itt rögtön, hogy az én frontom nem 150 csille szenet termel elsejétől kezdve műszakonként, hanem legalább százhatvanat! Határozza el magát mindenki jobb munkára!“ Szepeshegyi István elvtárs, üzemvezető főmérnök gondosan jegyez. Nem vész el egyetlen javaslat sem a sok közül, hisz valamennyi a munka megjavítását, a lemaradás pótlását, a jövő havi terv túlteljesítését szolgálja. A hozzászólásokra adott válaszában máris buzdít a megvalósításra. Kovács János elvtárs, a 101-es csapat vezetője azt kapja feladatul, ha a többtermeléshez szükséges, eresszen le a fejtésbe rázó csúszdát, intézkedjék önállóan, mint ahogy ezt az üzem átszervezése most már bőven biztosítja. ígéri, a termelési értekezlet után azonnal intézkedik Skultéti Sándor elvtárs javaslatának megvalósításában is. Felfedik kilétét és szigorúan felelősségre vonják majd azt a földalatti faelosztót, aki Skultéti elvtárs bejelentése szerint a termelést szabotálva, a VII. szintre küldött fát is a VI. szint munkahelyeire irányítja. Fohl Károly elvtárs javaslata is megvalósul: augusztus második felétől már nem kell 40—50 percnyi járásról vállon hordaniuk a munkához szükséges deszkát, mert deszkaraktárakat létesítenek a VI. szinten. A deszkaraktárak mellett szalmadepók is készülnek. Szedlár elvtárs javaslatának megvalósulásáról is gondoskodik az üzemvezetőség: ezentúl kampókat szerelnek a csúszdaláncokra. Ez megkönnyíti a fejtésben a láncok le-, illetve felszerelését a régi és új munkahelyeken, pusztákban. Többen javasolták az üzemben lévő víz lehetőség szerinti lecsapolását és, kifogásolták az üzem egyes területein található rendetlenséget. Szepeshegyi elvtárs megígérte: augusztusban egy — már megalakult öttagú — csapat, aknász vezetésével felülvizsgálja és megoldja, a meglévő lehetőségek szerint mindkét problémát. A II-es üzem termelési értekezlete betöltötte feladatát, elősegíti a meglévő hibák és hiányosságok kijavítását, hozzájárul ahhoz, hogy az üzem augusztusban megint az élenjárók közé küzdje fel magát. Erre minden lehetőség megvan , hiszen majdnem minden felszólaló hangsúlyozta. A hibák és hiányosságok felszámolásában legnagyobb erő, a munkások aktivitása, lelkesedése és az a vágya, hogy a műszaki vezetőkkel karöltve jól oldják meg feladataikat. Ezt még tovább fokozta a július 30-i termelési értekezlet. A II-es üzem vezetőinek példája követésreméltó: fel kell karolni a helyes kezdeményezéseket, hogy nőjön a munkakedv, szárnyakra keljen az alkotmányünnepi és brínyásznapi verseny. Harsányi Márta A terv reális, teljesíthető, ha mindenki fegyelmezetten, öntudatosan dolgozik Termelési értekezlet a komlói II-es üzemben