Dunántúli Napló, 1967. március (24. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-01 / 51. szám

. A másik német katona Ittmét katona... Két vilgháború poklát megjárt kurópánkban különösen össz emlékeket ébreszt ez a ét szó. Az újságolvasó, aki apról napra követi a világ ■eményeit, épp elegendő kot találhat arra, hogy örök gyelmeztetésként őrizze ezeet az emlékeket. A Német Követségi Köztársaság haderege, a Bundeswehr ugyan- nem csupán drilljével, s éra is csak a Wehrmachttól rescölt tizenkétezer tisztjével olytatja — természetesen megváltozott külső körülmények között — a harmadik irodalom militarista hagyományait. A Német Szövetségi Köztársaságban kormánypoltika az atomipar fegyverkezési célzatú kifejlesztése, ami épp ezekben a napokon, a genfi atomsorompóárgyalásokkal kapcsolatban kányit szerepel a hírekben. Ilyen körülmények között hldrészünk biztonságának gyik nagyfontosságú tényezője az első német munkáspáraszt állam, az NDK léte. Mikor, még az ötvenes években, a NATO megszerveződésével párhuzamosan ■méretessé vált, hogy Nyugat-Németország gyors ütemben megindítja az újrafelfegyverzést, az NDK válaszul — az önvédelmi reflex parancsára — felállította saját nemzeti néphadseregét. Nyugaton már sok rágalmat szórtak az NDK-ra, de az még senkinek sem jutott eszébe, hogy azzal vádolja meg: volt hitleristák vezetik haderejét. Mert, szemben az NSZK gyakorlatával, a Német Demokratikus Köztársaság hadseregének nyolcvan százaléka soha nem volt tagja a Wehrmachtnak, s csupán egy százalékát adják azok a tisztek, akik már a felszabadulás előtt hivatásos katonák voltak. Amiként az NDK újszellemű, szocialista állami újszellemű, szocialista a hadserege is. Ennek a hadseregnek a katonái szövetségeseink a Varsói Szerződésben, s velünk együtt őrködnek afölött, hogy békénket, vív- Hiányainkat soha többé ne veszélyeztethesse sem német földről, sem máshonnan kiinduló támadás. Az NDK nemzeti néphadseregének születése napján ezért köszöntjük szeretettel ezt az új, másfajta német katonát. napló Az USA azért terjeszti ki északon a háborút, hogy megpróbálja elkerülni a déli vereséget Rakétákkal támadtak a szabadságharcosok A Vietnami Néphadsereg főparancsnokságának összekötő bizottsága rendkívüli tiltakozást intézett hétfőn a Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottsághoz amiatt, hogy az amerikai légierő megkezdte a VDK folyóinak elaknásítását. Az összekötő bizottság tiltakozásában rámutat, hogy ez a VDK elleni háború lépcsőzetes kiterjesztésének újabb bizonyítéka. A DNFF rádiója nyilatkozatban rámutat, hogy az Egyesült Államok azért terjeszti ki északon a háborút, hogy megpróbálja elkerülni a déli vereséget. Moszkva: Az amerikai vezetők az egész emberiség színe előtt bizonyították be, hogy nem hajlandók a vietnami kérdés békés rendezésére — írja Alekszej Leontyev alezredes, a Krasznaja Zvezda szemle- írója. Washington eldobta a „békebajnokának” álarcát és újabb kalandokba vetette magát. Az amerikai sajtó beismerése szerint nem jelentéktelen szerepet játszottak ebben a kínai események, Mao Ce-tung áruló, szakadár politikája, amely a vietnam nép ellenségeit újabb bűnökre ösztönözte, — állapítja meg a Krasznaja Zvezda. Washington: A michigani egyetem 440 tanára üzenetben szólította fel Johnson elnököt, hogy állítsa le Észak-Vietnam bombázását. A légitámadások — hangzik az üzenet — nem korlátozzák, hanem kiterjesztik a konfliktust. A legújabb eszkalációs lépéseket elítélte az amerikai szenátus néhány, józan álláspontjáról közismert tagja is. Ugyanakkor a Gallup Közvéleménykutató Intézet adatai szerint az Egyesült Államok lakosságának 67 százaléka helyesli a VDK további bombázását. Saigon: A Da Nang-i amerikai légitámaszpont ellen intézett hétfői sikeres partizántámadást kivizsgálva, a saigoni amerikai parancsnokság közzétette az első eredményeket. Amerikai megállapítás szerint a partizánok a támaszponttól körülbelül tíz-tizenkét kilométer távolságra felállított kilövőszerkezetekből, 140 milliméteres rakétákkal támadták a támaszpont területét. Az amerikaiak szerint ez volt eddig a partizánok által használt leghatékonyabb fegyver, nem is tudtak arról, hogy a szabadságharcosok ilyesmivel rendelkeznek. A támaszpont területén ötvenegy rakéta robbant. A saigoni szóvivő kijelentette, hogy a fegyver egyszerűsége miatt és azért, mert rendkívül ügyesen lehet álcázni, komoly problémát okoz. A baloldali front győzelme az indiai Kerala államban Delhi: Az indiai Kerala államban a hét baloldali pártból álló baloldali front a választásokon elsöprő győzelmet aratott és 132 mandátumból 112-t szerzett meg. Az állam kormányzója most a kommunistákat is magábanfoglaló baloldali front vezetőjét, Szankara Nambudhipadot bízta meg kormányalakítással. Az 58 éves politikus, aki 1962—1963-ban az Indiai Kommunista Párt főtitkára volt, a sajtó képviselőinek kijelentette, hogy két-három napon belül bemutatja a kormányzónak Kerala új kormányát. Mint már jelentettük, a választásokon győztes Indiai Nemzeti Kongresszus Párt vezetősége hétfői munkaülésén úgy döntött, hogy március 12-én választják meg az új miniszterelnököt. A zárt ajtók mögött megtartott ülésen — az UPI jelentése szerint — több bírálat érte Indira Gandhi asszony 13 hónapon keresztül hatalmon levő kormányát. Eddig 503 mandátum sorsa vált ismeretessé. Ebből a Nemzeti Kongresszus Párt 278-at, a Szvatantra 43-at, a jobboldali Dzsan Sznangh 35-öt, a Dravida Munnetra Kazhagan 25-öt, az Egyesült Szocialista Párt 23-at, a kommunisták 40-et, a Népi Szocialista Párt 10-et, a függetlenek 37-et, más kisebb pártok pedig 12-t szereztek. A Német Kommunista Párt legalitást követel Max Reimann, a Német Kommunista Párt első titkára levelet intézett a bonni kormányhoz, amelyben követelte a párt legalitásának helyreállítását és a kommunistaellenes hajsza megszüntetését. Ez az intézkedés jelentősen előmozdítaná a demokrácia biztosítását az NSZK-ban és az európai enyhülést. A levél tartalmát Ludwig Landwehr volt tartománygyűlési kommunista képviselő ismertette Bonnban egy nemzetközi sajtóértekezleten. A levelet Landwehr eljuttatta a bonni kormányhoz. Max Reimann levelében nyomatékosan hangsúlyozza, az NKP betiltásának hatálytalanítása egyenesen összefügg azzal a szükségszerűséggel, hogy Bonn-nak el kell ismernie az NDK-t. A levél írója megállapítja, hogy a szükségállapot-törvények elfogadásával Bonn olyan úton jár, amely ״ végzetesen hasonlít a 30-as évek fejleményeire”. Ezért — hangoztatja Max Reimann — rendkívül fontos, hogy olyan náciellenes párt, mint a Német Kommunista Párt minden demokratával összefogva lendülhessen harcba a feltörő újnácizmus ellen. A párt sürgeti végül amnesztia kibocsátását az NSZK- ban. Javuló tollánan játszott a Dózsa Pécsi Dózsa—PEAC 7:0 (1:0) mérkőzés a Dunántúli Napló Kupáért. PVSK-pálya, 400 néző. Vezette: Lukács. Pécsi Dózsa: Rapp — Hernádi, Móricz, Kincses, Csupak, Konrád, Györkő dr., Dunai dr., Tüske, Daka, Török. Végig frissen, ötletesen játszott a Dózsa. Csatárai a helyzetek sokaságát teremtették a PEAC kapuja előtt és végülis felőrölték az egyetemisták védelmét. A lilafehérek játéka biztató volt a szombati bajnoki rajt előtt. Góllövők: Török 2, Konrád, Dunai dr., Kincses, Csupák, Rideg öngól. Jók: Kincses, Csupák, Konrád, Dunai dr., illetve Várbíró, Kalász és Légrádi. A mérkőzés után Teleki Gyula megelégedéssel nyilatkozott a látottakról és közölte, hogy Csepelen minden valószínűség szerint a PEAC elleni csapat lép pályára, egy módosítást tart lehetségesnek, azt, hogy Tüske helyett Rádi játszik középcsatárt. Az utolsó DNK-meccsen Daka kapura fejel. Az idei DNB végeredménye: 1. Komló S 1 1 2 11:3 9 2. Pécsi Dózsa 5 11 2 11:4 5 3. Pécsi Bányász 5 2 1 2 5:5 5 4. PVSK 5 2 1 2 6:10 5 5. Ércbányász 5 1 1 3 4:6 3 6. PEAC 5 11 3 6:14 3 Ferencváros-Eintracht Franfurt VVK visszavágó a Népstadionban Népstadion, 30 000 néző, vezette: Dagnall (angol). A játék kezdetén a zöld-fehérek hatalmas becsvággyal küzdöttek, a 7—8 emberrel védekező vendégek ellen. Az 5. percben Alberték megszerezték a vezetést. Novák labdája az egyik védő lábáról Rákosi elé pattant, aki a kimozduló kapus mellett a kapu jobboldaléba lőtt, (1:0). A 10. percben 30 méteres szabadrúgást kaptak a vendégek, a labdát Huberts a belső sarokba bombázta, (1:1). A játékvezető elég bizonytalan volt, s ezért is történhettek meg a gyakori szabálytalanságok. Heves küzdelemmel fejeződött be az első 45 perc. A második félidőt is nagy akarással kezdte a Ferencváros, de sok hiba csúszott az összjátékba. Az Eintracht ritkán jött át a félvonalon. A 60. percben Varga tört Kunter kapujára, Wirth fellökte, a játékvezető azonnal 11-est ítélt. A büntetőt Novák a bal sarokba lőtte, 2:1. Ez lett a végeredmény. FERENCVÁROS— EINTRACHT FRANKFURT 2:1 (1:1) Jók: Páncsics, Szűcs, nagy akarása révén Rákosi, illetve Kuntor, Lindner, Bechtold és időnként Abbe. A két mérkőzés 3:3-as összesített gólarányával az Eintracht Frankfurt jutott a Vásárvárosok Kupája negyeddöntőjébe. Huszonöt éve alakult a Történelmi Emlékbizottság 1942. március 1-én a Nép־*־ szava olvasói különösnek ható felhívást olvashattak. A történelmi hagyományok ápolására ״ az országban mindenütt gondozatlanul kallódó ereklyék összegyűjtésére” oszágos társadalmi megmozdulást hirdettek: „Álljanak sorainkba mindazok, akik tisztán érzik magukban a történelmi hagyományt, és hiszik, hogy e nagyszerű örökség ápolása és elmélyítése fontos nemzeti feladat”. — Aláírva: ״ A Magyar Történelmi Emlékbizottság” és huszonnyolc név. Ismert baloldali politikusok, újságírók, írók, művészek, mint Bajcsy-Zsilinszky Endre, Kállai Gyula, Szakosíts Árpád, Mihályfi Ernő, Tildy Zoltán, Illyés Gyula, Pátzay Pál, Szőnyi István, Veres Péter, Darvas József, Bernáth Aurél és mások. Az egyszerű újságolvasó valószínűleg meghökkent. Az ország több, mint fél éve, hogy részese Hitler bűnös és őrült háborújának. A német fasiszta csapatok elszenvedték már első nagy vereségüket Moszkva alatt. Az antifasiszta demokratikus országok szövetségi szerződése és az angolok Magyarország elleni hadüzenete széjjelzúzta a kettős politikában reménykedő csoportok illúzióit. Már nem lehetett eltitkolni a magyar csapatok első nagy, bűnös akcióját, nemzeti szégyenünket, a "hideg napok"-at, az újvidéki és zsallyai tömegvérengzést, amelynek több mint háromezer áldozata volt. Ilyen vérzsvtaros időkben minden haladó ember előtt köztiszteletben álló férfiak „ereklyegyűjtéssel” foglalkoznak, múzeumot szerveznek? A kudarcok és a felháborodás hulláma megbuktatta a Bárdossy-kormányt. Utóda Kállay Miklós — akit közvetlen környezete is politikai sviháknak, gátlástalan kalandornak tartotta, fő feladatul tűzte, hogy a háború folytatásához szükséges egységet megteremtse és a függetlenségért, demokráciáért és békéért küzdő erők egységét megbontsa. A Magyar Történelmi Emlékbizottság nem múzeumalapítással foglalkozott. Része, illetve legális fedőszerve a kommunisták által kezdeményezett széleskörű függetlenségi mozgalomnak, így ír erről az illegális Szabad Nép 1942 márciusi száma: ״ Minden mozgalom a kenyárért, földért, szabadságért, az ország függetlenségéért erősíti a gátat a labanctörekvésekkel és a Bárdossy-klikk kapitulációs politikájával szemben. A munkásság mozgalmai így válnak mind hatalmasabb tényezőivé a nemzeti szabadságharcnak, 1848 eszméinek megvalósításáért”. A Történelmi Emlékbizottságot a legszélesebb értelműégi összefogás jellemezte. A budapesti rendőrfőkapitány helyettesének jelentése így látja ennek a lényegét: ״ A bizottság éppen azért alakult meg politikailag heterogén elemekrből, hogy ezzel is demonstrálja a függetlenség és szabadság kérdésének, politikai pártok és mozgalmakon való felülállását és egységes magyar követelés jellegét. Távolabbi perspektívában a bizottság résztvevői talán nem értettek mindenben egyet, ideológiai különbségek is fennállottak, de valami lényegesben azért találkoztak. Szekfü Gyula szavaiból érthetjük ezt meg, aki így írt a Népszava emlékezetes karácsonyi számában: ״...A magyar munkássággal, akárcsak a magyar parasztsággal, nem voltak soha kapcsolataim, viszont ami a marxizmus tanelveit illeti, ezekkel szemben elfoglalt álláspontomat sohasem tartottam titokban.. . Nagy elemi csapások idejéni felhőszakadás után, árvízveszedelemben senki sem tud négy fal között maradni .. . Ilyen viharban élünk ma i*״." Azt hiszem a szabadság dologában megérthetjük egymást, mégha különböző pontokról indulunk is el". Az értelmiség feladatává vált, hogy leleplezze az uralkodó rendszer magyarkodásának, „hazafias” szólamainak hazug voltát. Megmutassa, hogy a magyar nép, történelmi hagyományaink legdicsőbb szakaszaiban — elsősorban 1848-ban — hogyan küzdöttek a nép és vezetői együtt a szabadságért, függetlenségért, demokráciéért, a gazdasági és társadalmi haladásért. Az írott szóval, az előadó- és képzőművészet eszközeivel próbálták felébreszteni a nemzet lelkiismeretét. A mozgalom csúcspontja az 1942. március 15-i tüntetés előkészítése volt. Erre nemcsak a párt mozgósította tömegeit, hanem a Magyar Nemzeten, Kis Újságon és Népszaván keresztül a Történelmi Emlékbizottság is felhívást bocsájtott ki. A világháború viszonyai között páratlan erejű tüntetés élén ott haladtak a bizottság vezetői is, és tették le az emlékezés koszorúit Petőfi szobrára. A tömegek és az összefogás erejétől megrémült uralkodóosztály terrorral válaszolt. A fő csapást a pártra mérte, letartóztatva annak mintegy 600 harcosát és vezetőjét. A terror megrémítette a szövetségeseket, így a Történelmi Emlékbizottság rövid fennállása után megszűnt. Megszűnt, hogy későbbi időben új keretekben éledjen újjá. Nehéz volna felsorolni is azt a sokrétű és széleskörű tevékenységet, amelyet az értelmiség legjobbjai a rövid néhány hónap alatt tettek. Tetteik már a történelem részei és így vonhatják le a következtetést: azért csatlakoztak a párt népfrontpolitikáiéhoz, mert felismerték, hogy a nemzet sorsdöntő kérdéseiben akkor is a párt mutatta a helyes utat. ״ Mi rejlik Pekingben a ökonomizmus ellen meghirdetett harc mögött? Moszkva: A Krasznaja Zvezda szerkesztőségi cikkében feltárja, hogy mi rejlik Pekingben az „ökonomizmus” ellen meghirdetett harc mögött. A Kínában végbemenő események azt mutatják, hogy Mao Ce-tung és csoportja nagyhatalmi szovjetellenes politikája újabb és újabb negatív következményeket von maga után, — írja a Krasznaja Zvezda. — E politika — amely teljesen idegen a marxizmus—leninizmustól — nemcsak a szocializmus, a nemzetközi munkás- és felszabadító mozgalom érdekeinek okoz kárt, hanem aláássa a kínai nép szociális vívmányait is. Nem véletlen, hogy az országban fokozódik az elégedetlenség a „kulturális forradalom” politikájának következményei miatt, amelyek sértik a dolgozók érdekeit. A munkások, a parasztok, az alkalmazottak, mind érélvesebben verik vissza a ״ vörösgárdistákat” és a ״ lázadókat”, mind erőteljesebben hangoztatják a jobb életre való jogaikat. Ezeket a teljes törvényszerű és érthető követeléseket ma súlyos bűnténynek tekintik Pekingben és üldözik az ״ ökonomizmus” elleni harc jelszava jegyében. A kínai propaganda azt bizonygatja, hogy az anyagi ösztönzés elve öszszeegyeztethetetlen a társadalom és a szocialista forradalom érdekeivel és az nem egyéb, mint a „revizionizmus” megnyilvánulása. 1967. MÁRCIUS 1. Megszelídült a bostoni rém Albert Desalvo, a „bostoni rém”, akit 32 órás hajsza után szombaton fogott el a massachusetts-i rendőrség, ügyvédje útján közölte a sajtóval, hogy csupán azért szökött meg a börtön elmegyógyintézetéből, mert remélte, hogy a hajsza közben valaki agyonlövi. Most azonban belenyugszik abba, hogy a börtönben maradjon, ha megfelelő gyógykezelést kap. Egyben kijelentette :reméli, hogy üldözésének 32 órája meggyőzte az illetékeseket arról, hogy ő az, aki Boston környékén megfojtott 13 asszonyt és ezért megfelelő törődésre van szüksége”. A megszelídült bűnöző, szombaton egy külvárosi áruházban adta meg magát. Ezzel kétségessé vált, hogy megkapja-e valaki a fejére kitűzött tízezer dolláros jutalmat.