Dunántúli Napló, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-29 / 124. szám

1958. május 29. Gazda® O fürthozam Az aszály sújtotta Ba­ranyában a szőlő az egyedüli kultúrnövény, amelynek a jelenlegi idő­járás nem ártott, sőt a 17 ezer holdnyi hegyvi­dék szőlőtermelő terüle­tén az évtized leggazda­gabb fürthozama mutat­kozik. A Szőlészeti és Bo­rászati Kutatóintézet pé­csi kísérleti telepének munkatársai reprezenta­tív fürtszámlálást tartot­tak és ennek során ezer szőlőtőkét vizsgáltak meg. Megállapították, hogy nem ritka a termőhaj­­tásonkénti három-négy fürt, s ez kétszerese a „normának”. Nagyobbak is a fürtök: sok fürtön háromszáz virágbimbót számláltak. A szőlőtőkék zöme kiheverte a kora tavaszi fagykárokat. A hajtások jórésze máris el­éri a 120—130 centimé­ter hosszúságot, és igen dús a tőkék levélzete is. A nagy meleg követ­keztében szokatlanul ko­rán megkezdődött a vi­rágzás. Még sehol sem észleltek peronoszpóra fertőzést, de már má­sodszor permeteznek. A szakemberek véleménye szerint ilyen ígéretes ta­vasz utoljára 1958-ban volt ezen a borvidéken. DutiQntmi napló Növekvő hozamok, emelkedő jövedelmek Huszonhat helyett tíz — Fogy a gyenge tsz-ek száma Százharmin­cnégy vagon bú­zát, 104 vagon kukoricát, 51 vagon árpát, több ezer hekto­liter tejet vesztett 1967-ben a népgazdaság csupán a sásdi járásban, azért mert a Hegy­hát 9 ún. gyenge tsz-ének hozamai nem érték el a járási átlagot. Hasonló adatokat tud­na közölni a siklósi, sziget­vári és pécsi járás is. A háztájival összefogva Az ilyesminek persze „zseb­re menő” következménye van, hiszen, aki gyenge tsz-ben dolgozik, annak kevesebb az évi jövedelme. Következés­képp sem az egyénnek, sem pedig a népgazdaságnak nem jó, hogy ilyen tsz-ek vannak még nálunk. Ezért a Megyei Pártbizottság még két évvel ezelőtt felmérte, hogy melyik az a 26 tsz, amely ebbe a kategóriába sorolható, s rész­letes intézkedési tervet dolgo­zott ki a helyzet gyökeres megváltoztatása végett. A Megyei Tanács, illetve a Sásdi Járási Tanács vb. a kö­zelmúltban tárgyalta s több más járási tanács vb a közel­jövőben akarja tárgyalni, hol tartanak az intézkedési terv végrehajtásával. Az összegezé­sekből biztató kép bontako­zik ki. A tsz-ek megkezdték a 20 százalékosnál merede­­kebb lejtőjű — tehát rendkí­vül nehezen művelhető, s az eróziótól alig megvédhető — területek erdősítését, s már 941 hektár erdősítésre kértek engedélyt. Különösen Tormás, Mecseknádasd, Kishajmás ha­tárában erdősítenek. Az elmúlt két évben mint­egy 2000 holdon végeztek mélylazítást. Ez a hegyvidéki részeken védelmet nyújt az erózió ellen is. További 900 holdon volt talajjavítás. A városokhoz illetve üdülőterü­letekhez közel fekvő meredek lejtésű tsz-földeket felparcel­lázzák. Komlón például 38 ka­­tasztrális holdnyi olyan mere­dek területet mértek ki 200— 300 négyszögöles parcellákban, amelyet nagyüzemi úton csak kevésbé lehetett volna hasz­nosítani. A munkásoknak vi­szont nagy örömet okoztak a kis földecskék. Ami az üdülő övezetet illeti, Orfű község­ben 28, Abaligeten 8 holdat parcelláztak fel. Orfűn továb­bi 100, Mecsekrákoson 250, Mecsekszakállon 209, Tekerc­sen pedig 26 holdat parcel­láznak fel, illetve adnak át üdülőtelepi célokra. Az ún. hegyvidéki program egyik sarkalatos pontja az volt, hogy ki kell használni a háztáji gazdaságok üres vagy félig üres istállóit, lehe­tőséget kell teremteni az ot­tani töredék munkaerő fog­lalkoztatására, következésképp meg kell szervezni a tsz-ház­­táji szarvasmarhatartási ko­operációkat. Ez év március végéig 51 tehéntartási, 315 marhahizlalási, 37 úszőnevelé­si és 362 sertéshizlalási szer­ződést kötöttek a szövetkeze­tek a háztáji gazdaságokkal. E számokban a síkvidéki gaz­daságok is bentfoglaltatnak. Milliók vízrendezésre Amíg a hegyvidéken a me­redek lejtők, az erózió és ha­sonlók, a síkvidéken, különö­sen a Dráva mentén, a bel­vízkárok okoztak és okoznak nagy gondokat. E helyeken csak akkor lehet előre lépni, ha lecsapolják a pangó vi­zeket. A kormány hat tsz-t — Ki­rályegyháza, Hóból, Kétújfalu, Teklafalu, Okorág, Magyar­telek — kiemelt szövetkezet­ként kezel, ami annyit jelent, hogy e helyeken államköltsé­gen végeznek el minden bel­víz­rendezési munkát. Nyolc és félmillió forintot kap ez a hat tsz erre a célra ebben az évben. Jelenleg a terve­zési munkák folynak, a má­sodik félév elején megkezdő­dik a tényleges belvízrende­zés is. Mindemellett a me­gye 4 vízgazdálkodási társu­lata is végez vízrendezési munkákat, összesen mintegy 13 millió forint értékben. Rendszeres előlegfizetés önmagában azonban még ez sem elég. Hiába javulnak a gazdálkodási körülmények, a sík- illetve hegyvidéki tsz-ek csak akkor tudnak kikerülni jelenlegi helyzetükből, ha a vezetés is fejlődik. Ehhez pe­dig több tapasztalt szakem­berre van szükség. Hogy ezt ténylegesen elérhessük, a 26 ún. gyenge tsz-be 23 egyete­met és főiskolát végzett gya­kornokot helyeztek ki, 22 társadalmi ösztöndíj­keretet biztosítottak, s további 8 fia­tal szakembernek adtak lete­lepedési segélyt. Evvel magya­rázható, hogy kedvezően ala­kul a szakember-sűrűség.­­ Amíg 1965-ben 2381 hold szán­tó jutott a gyenge tsz-ekben egy mezőgazdasági mérnökre, ma már csak 1814 hold. Mivel a gyenge tsz-ek akár a belvízkárok, akár a sovány hegyi földek miatt még így sem tudnak olyan termésered­ményeket elérni, mint például azok, amelyek a mohácsi já­rásban gazdálkodnak, az ál­lam pénzbeli segítséget is ad számukra. Ennek összege eb­ben az évben 19 millió fo­rint. A sokféle intézkedés össze­gezett hatásának tulajdonít­ható, hogy az ún. gyenge tsz­­ek termelése évről évre, s az arányt tekintve gyorsabban növekszik, mint a megyei át­lag. S bár még észrevehetőek a különbségek, mégis mind több ilyen szövetkezet közelíti meg illetve éri el a közepes szín­vonalat. Elsősorban ennek tu­lajdonítható, hogy ma már csak 10 ún. gyenge tsz van 3 megyében, a korábbi 26-tal szemben. Jellemző a javuló viszonyok­ra, hogy ma már az ún. gyen­ge tsz-ek is rendszeresen elő­leget fizetnek a tagságnak, te­hát e tsz-ek tagjai is egyre inkább megtalálják a szá­mításukat. M. L. Lengyel gyártmányú aszfaltkeverő telepet helyezett üzembe a Baranya megyei tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat, a Nagyárpádi úti telepen. Az aszfaltkeverő két hónapos működése alatt 910 tonna mintegy 9000 négyzetméternek megfelelő hengerelt aszfaltot gyártott. Fotó: Erb János Kijelölték a felüljáró helyét Elkészült a tanulmányterv Értekezlet a Megyei Pártbizottságon Mennyi ideig zárja le az utat a Siklósi úti sorompó? Mennyi jármű várakozik? Mennyi anyagi kiesés egyet­len nap alatt? Néhány adat erre vonatkozóan — az AKÖV 1966. december 14-én reggel 5 és este 20 óra között meg­tartott felmérése alapján. 900 percből 373 percen át zárt a sorompó. A 900 perc alatt 110 kerékpár, 77 lovas­fogat, 84 motorkerékpár, 491 személyautó, 239 autóbusz, 632 teherautó, 3711 gyalogos vonult át, illetve várakozott. A várakozás­t az AKÖV járműveinek állásidejére vo­natkoztatva — a vállalatnak napi 14 800 forint jövedelem­kiesést okoz. Ez a tény is in­dokolja a felüljáró megépíté­sét, amely ugyat a régebbi terv már, de a Megyei Pártbizott­ságon tegnap délelőtt megtar­tott megbeszélés arra enged következtetni, hogy az elkép­zelésből valóság lesz. A tár­gyaláson — amelyet Szikszai Tibor, a Megyei Pártbizottság ipari osztályának vezetője nyi­tott meg — részt vett a Vá­rosi Tanács képviseletében dr. Németh Lajos elnökhelyettes, továbbá a felüljáró létesítésé­ben érdekelt több vállalat, intézmény képviselője és az UVATERV mérnöke. Ugyanis az intézet előreláthatóan még a nyár folyamán elkészíti az objektum tanulmányter­vét. A megbeszélésen részletek­be nem bocsátkoztak, csupán afölött döntöttek, hogy a fe­lüljáró helyét — a három al­ternatíva közül — pontosan meghatározzák. Egyik elkép­zelés volt: a Bajcsy-Zsilinszky úton megépíteni a felüljárót, a másik a Bajcsy-Zsilinszky és a Rózsa Ferenc utca kö­zött, a harmadik — és ez a végleges: a Rózsa Ferenc ut­ca végén. A felüljáró alatt húzódna a vasútvonal, attól északra a Vasút utca, ame­lyet meghosszabbítanák és úgynevezett féltrombita-hú­­rokban kanyarodna föl a hídra, a vasúttól délre pedig a majd épülő kelet-nyugat irányú ipari út, amely az előbbinek mintegy tükörképe­ként, szintén felkanyarodna a hídra. Ahhoz, hogy az UVATERV befejezze a tanulmánytervet, szükség van a városrendezési elgondolások egyeztetésére, továbbá a közművek által szolgáltatott adatok összeállí­tására. Ebben is megegyeztek a helyi szervekkel. A felüljáró létesítéséhez az első lépést tehát megtették. Költségekről, határidőről — természetesen — még szó nem is eshetett. Tragédiák az országutakon (VI.) Felelősséggel közlekedjünk Dr. Kamarás István tanács­vezető bíró rendszeresen köz­lekedési ügyeket tárgyal. Ha egyoldalú is kissé az az ábra, amelyet a büntetőbírói pulpi­tusról nap nap után lát, de tele van drámai tanulságok­kal, itt szüntelen és pontosan jeleznek a társadalmi veszély jelzőlámpái, és dr. Kamarás István véleménye e kérdések­ben annál is inkább érdekes, mivel körülbelül egy éve, ha­sonlóan közlekedési témájú riportsorozatban bírói részről ugyancsak ő mondta el a ta­pasztalatait . Tavaly szinte aggasztó­nak ítélte a mezőgazdasági gépjárműpark műszaki álla­potát, általában a mezőgaz­dasági jellegű gépjárművek­nek a közlekedésben tapasz­talt, szinte „anarchikus” rész­vételét. Változott-e valamit azóta a helyzet? — A múlt év őszétől meg­kezdték a mezőgazdasági gé­pek műszaki felülvizsgálatát is. A gépjárművek általános vizsgáztatásának ez csak egy része, de már rendkívül ak­tuális volt, hiszen ezek a gé­pek óhatatlanul részt vesznek a közlekedésben, műszaki álla­potuk viszont kimondottan rossz volt Azoknál a balese­teknél, ahol mezőgazdasági gép is szerepet játszott, szinte kivétel nélkül arra lehet kö­vetkeztetni, hogy vagy az elektromos-, vagy pedig a fékberendezéssel műszaki problémák voltak. — Csökkent-e a mezőgaz­daságban a közlekedési bal­esetek száma? — A gépszemle hatása itt a bíróságon még nem érződik. Talán a rendőrség már le tudja mérni. Én ebben a kér­désben teljes biztonsággal nem nyilatkozhatok. A közelmúlt­ban ide nem került ilyen jel­legű ügy. — És általában? Csökken­tek vagy szaporodtak a köz­lekedési balesetek? — Hozzávetőlegesen stag­nál. Pillanatnyilag kevés a közlekedési jellegű büntető­ügy. — A pillanatnyi helyzet a téli időszak tükre a bírósági gyakorlatban? — Nem kizárólag, hiszen például márciusi ügyeket is tárgyalunk. Ez részben a jog­gyakorlatban most meghono­sodó új differenciálással ma­gyarázható, amely szerint a közlekedési kihágások, kisebb balesetek lehetséges részét, például az úgynevezett sérü­lést nem okozó összekoccaná­sokat, már előzőleg a szabály­sértési vonalra terelik. — A közlekedés közvélemé­nye — ha célszerű ezt a ki­fejezést használni — a pécsi járásbíróság közlekedési bal­eseteket tárgyaló bíróit általá­ban a szigorú bírók között tartja számon. Egyetért ezzel a véleménnyel? — A szigorúság relatív. Akik esetleg azt állítják, hogy túl szigorúak vagyunk, rend­szerint „szenvedő alanyok”, vagyis azok, akik kénytelenek elviselni a büntetést, ők egy oldalról nézik az ítéletet, és van köztük, aki a legcseké­lyebb büntetést is súlyosnak érzi. Viszont jelentős azoknak a száma, akik a tárgyaláson tudomásul veszik az ítéletet, még akkor is, ha szabadság­­vesztésről van szó. Például általános gyakorlat, hogy amelyik baleset körülményei­ről meg lehet állapítani a sérült személy jelentős hibá­ját is, ott a legsúlyosabb íté­let rendszerint a felfüggesz­tett szabadságvesztés. Szólni kell még, ha már a „szigo­rúságról” beszélünk, a mellék­­büntetésekről, például a gép­járművezetéstől való eltiltás­ról. Kétségtelen, hogy egy ilyen jellegű mellékbüntetés érzékenyen érinti azokat, akik élnek-halnak a motorozásért, autózásért, vagy akik négy-öt kilométerre járnak dolgozni, és például motorral közleked­nek. De ezek az emberek nem látják a mérleg másik olda­lát, ahol egy haláleset van, egy maradandó sérülés, vagy egy hosszantartó gyógyulás. Az elhunytak hozzátartozói, vagy a megrokkantak leg­többször ugyanis enyhének tartják a büntetést Tehát így néz ki ez a „szigorúság”. Mi mindig különbséget szoktunk tenni az országút „kalando­rai”, a gyorshajtók, a va­­gánykodók, az ittas „virtuó­zok” karamboljai, és a fáradt gépkocsivezető kisebb elvétése között. Az előbbivel szemben nem árt, ha valóban „szigo­rúnak” tartanak bennünket, de az utóbbiakkal szemben érvényesülnie kell az ember­ségnek, a humánumnak. Szak­­nyelven ezt úgy hívjuk, hogy a felelősségrevonás során ér­vényesül a differenciáltság. — A közlekedési balesetek elbírálását irányelvek szabá­lyozzák. Mit foglalnak ezek magukban? * — A gyakorlati kialakulás most van folyamatban. Esze­rint az eddigieknél is hatéko­nyabban kell megvizsgálni az előidéző okokat, köztük pél­dául az útviszonyokat, az út­­jelzés körülményeit, a baleset­ben szereplő gépjárművek műszaki állapotát stb. Vagyis az összes okokat alaposan fel kell deríteni.­­ Tavaly többek között ar­ról is beszélgettünk, hogy in­dokolt esetben bátrabban, példamutató jelleggel kellene alkalmazni a jogosítvány idő­leges bevonását. — Ezzel egyetértek. Való­ban így van. De még egy, másirányú tapasztalatunkra is felhívnám a figyelmét. A gyalogosokra gondolok, akik számára a közlekedési szabá­lyok nagyon komoly jogi vé­delmet adnak. Nem védheti meg azonban a jog sem őket saját szórakozottságuktól, könnyelműségüktől, amely pe­dig rokkantsággal, vagy még súlyosabb eredménnyel is jár­hat. — Tehát az együttes fe­gyelmezettség a legnagyobb visszatartó erő? -rz igen. Csupán megfelelő körültekintéssel, nevezzük így: tudatossággal komoly mértékben csökkenthetnék a gépkocsivezetők és a gyalogo­sok a közlekedési balesetek magas számát. Thiery Árpád k Közút vagy udvar? !egy FÜSZÉRT és egy műszaki raktár húzó­dik meg Siklóson, a Felsza­badulás u. 24-es sz. ház ud­varán. Túlzás lenne azt állí­tani, hogy e ténynek külö­nösebben örül az udvarban lakó négy család, de már megszokták az időnként be­álló, le- és felrakodó teher­autókat, lakók és raktárosok békésen élnek egymás mel­lett. Körülbelül egy évvel ez­előtt azonban piacot létesí­tettek a hosszanti fekvésű ház mögött, s azóta tényleg nincs nyugalma e ház lakói­nak. Jól értesült körök sze­rint egy teherautó sofőrje jöt rá arra, hogy ha nem a rendes úton, hanem a ház udvarán keresztül közelíti meg a piacot, ezzel száz, de lehet, hogy kétszáz métert is megtakarít... Ma már Sik­lós egész gépkocsivezető tár­sadalma, de a motorkerék­párosok és a lovaskocsi haj­tók is közútnak tekintik a szóban forgó udvart, elősze­retettel hajtanak át rajta ak­kor is, ha nem a piacra, csak abba az irányba tartanak. A sebességüket nem, vagy alig csökkentő gépjárművek óriási port kavarnak, veszé­lyeztetik az udvaron játsza­ni próbáló gyermekek testi épségét, a kora hajnali, sőt, gyakran az éjszakai órákban megjelenő, a piacra árut szál­lító lovaskocsik zaja legjobb álmukból veri fel a négy család tagjait. A nagy útépítések idején bizony gyakran előfordult, hogy egy-egy házat, mivel a létesítendő út vonalába esett, le kellett bontani, más la­kásba költöztetve a lakókat. A Felszabadulás utcai ház esetében megtenné egy, az átmenő forgalmat tiltó tábla is. (Kéri) Bányászati tanácskozás Mélybányászati napokat rendez az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület pécsi csoportja má­jus 30., 31. és június 1-én a Ságvári Endre Művelődési Otthonban. Május 30-án, csütörtökön délelőtt 11.30 órakor tartja meg ünnepélyes megnyitóját, a Mecseki Ércbányászati Vállalat főmérnöke, Mátrai Árpád, utána Stancz Viktor, dr. Martos Ferenc, Horváth Kálmán és Drsenovszky Béla tart előadást. Másnap, má­jus 31-én, pénteken reggel 9 órakor Radó Aladár, a „Mélybányák szellőztetésének tervezési kérdéseit” ismerte­ti, majd ezt követően­ Bú­zás­ László, dr. Tarján Iván, Jobb József, Vankó Richárd és Hegedűs Béla előadásával folytatódik a szakmai talál­kozó.

Next