Dunántúli Napló, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-10 / 235. szám

KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Socialista Munkáspárt Köz­­múti Bizottsága nevében tav­aiban üdvözölte S. A. Han­­t, az Indiai Kommunista Krt elnökét 70. születésnap­­­ alkalmából. ♦ PR­AGA: Szerda este Prá­­tban megtartották a moszk­­vi központi modellház első­­mutatóját. Nagy tetszéssel igadták az új szovjet mo­­­lleket, amelyek orosz és a­zovjetunióban élő más nép­ek nemzeti motívumainak­­ használásával készültek. A mdelleket más csehszlovák Árusokban is bemutatják. ♦ DAR ES SALAAM: Lu­nde tanzániai közlekedés­­gyi-,­ munka- és közmunká­ss miniszter szerdán nagy­­iülésen bejelentette: a tan­­iniai kormány elhatározta, minden vállalatnál munkás­­inácsokat alakítanak, hogy kizelebb hozzák a munkáso­k­ az irányításhoz. ♦ TOKIO: Csüt­­tökön a Nemzetközi Postaügyi Unió VI. kongresszusáról kiutasí­­­tták a Dél-Afrikai Köztár­­sság küldöttségét. A kong­­rsszuson résztvevő 130 or­­ság, köztük a Szovjetunió, D­él-Afrikai Köztársaság faj­­teelölő politikájával indokol­­t­a kiutasítást. A kiutasítás­­rl szóló határozatot több af­­kai küldöttség javasolta. STOCKHOLM: Erlander­véd miniszterelnök csü­­t­tökön ünnepélyes keretek­özött benyújtotta maga és ormánya lemondását VI.­­■usztáv Adolf uralkodónak. A­véd király várhatóan októ­­er 14-én kéri fel az új kor­­mány megalakítására Olof alme közoktatási minisztert. ♦ KAIRO: Szalah Gohar­gyiptomi külügyi államtit­­ár szerdán megbeszélést flytatott Bruno Heim kairói postoli nunciussal. Az At­sumhurija rámutat arra, hogy­ontos kapcsolat jött létre a Su­kán és Kairó között a köz­el-keleti válság, különösen­eruzsálem kérdését illetően. GIBRALTÁR: Csü­törtö­­ön reggel elvonult a gibral­­íri partok mellől az a spa­­yol hadihajóraj, amely szer­én érkezett a sziklafokhoz erődemonstrálás” céljával, egy Nagy-Britanniát az ENSZ­atározatával összhangban rá­írja a félsziget átadására. ♦ TUNISZ: Katasztrofálissá áll a helyzet Tunéziában, hol több mint két hete ha­­­lmas árvíz pusztít. A halot­­ak száma 425, az anyagi ká­­okat 30 millió frankra be­­sütik. Az árvizek 40 hidat­­sodortak, használhatatlanná étték az úthálózat és a vasúti ályák jelentős részét. A kor­­mány újabb felhívást intézett világhoz, nemzetközi segít­­éget kérve. A mentési mun­­álatokban részt vesz a légi­­­ő összes repülőgépe és heli­­koptere is. ♦ RIO DE JANEIRO: Rio de Janeiróban szerdán egy nagy sebességgel száguldó te­herautó sofőre elvesztette uralmát járműve fölött, és a kocsival egy iskola falának rohant, öt diák a helyszínen meghalt, hatan súlyosan meg­sebesültek. A teherautó sofőr­jét sokk­állapotban szállítot­ták kórházba. ■f PÁRIZS: A francia nő­szövetség nyílt levelet inté­zett a Vietnamban fogságba esett vagy eltűnt amerikai ka­tonák feleségeihez: „Csak az igazi béke mentheti meg fiai­tok, férjeitek, testvéreitek éle­tét” — írják levelükben. ♦ MOSZKVA: Xuan Thuy, a párizsi tárgyalásokon részt­vevő VDK küldöttség vezető­je, a Vietnami Dolgozók Párt­ja Központi Bizottságának titkára, a VDK kormányának minisztere, Párizs felé átuta­zóban, csütörtökön Moszkvá­ba érkezett. + SZÓFIA: Idén tavasszal Bulgária és Törökország kor­mányának képviselői megál­lapodást írtak alá, amelynek értelmében Törökországba vándorolhatnak azok a török nemzetiségű bolgár állam­polgárok, akiknek rokonai él­nek Törökországban, s e ro­konok 1952 előtt hagyták el Bulgáriát. Az egyezmény vég­rehajtása megkezdődött. Az első csoport — a két ország kormányát képviselő vegyes-­ bizottság jelenlétében — szer-­­­dán elhagyta Bulgáriát. KS­D. NAPLÓ. TELEFOTO cicago északi részében a rendőrség brutális eszközökkel — s egyelőre sikertelenül próbál véget vetni a zavargásoknak. Képünkön: Chicagói csendélet. --------- »mnomtm natn­o -------- Újabb botrány az amerikai hadseregben Súlyos csalás-sorozatot lep­leztek le az amerikai hadse­regben. A szenátus egyik al­bizottsága bebizonyította, hogy tiszthelyettesek egy csoportja 1967 óta csalások egész soro­zatát követte el a Német Szö­vetségi Köztársaságban és Dél-Vietnamban. A négy tiszthelyettes elő­ször az Augsburg környékén levő laktanyákban felszerelt automatákat fosztotta ki. Ez­zel több mint 350 000 dollárt loptak évente. A fosztogatást később Dél- Vietnamban is folytatták, sőt a csapatokhoz ellátogató szí­nészek szerződtetését és sze­replésük megszervezését is ke­zükbe kaparintották. A hálás művészektől a meghívásért je­lentős összegeket vettek fel. A botrány súlyát növeli, hogy közvetve érinti Johnson tábornokot, a szárazföldi had­erő volt vezérkari főnökét, közvetlenül pedig Carl Turner tábornokot a katonai rend­­fenntartó egységek volt pa­rancsnokát. A szenátusi albizottság meg­állapította, hogy a banda ve­zére William Wolldridge, a hadsereg többszörösen kitün­tetett számvivő őrmestere. Új bérezési rendszer a román mezőgazdaságban A Román Minisztertanács két határozatot hozott, ame­lyek értelmében ez év novem­ber 1-től átlag 9 százalékkal emelik az állami mezőgazda­­sági egységek dolgozóinak bé­rét. Átlag 20,6 százalékos bér­emelést engedélyeznek a ha­tározatok a termelőszövetkeze­tek szakemberei számára, hogy ily módon fizetésük összhangba kerüljön a többi mezőgazda­­sági állami vállalatoknál dol­gozók bérével. Az intézkedés több mint 425 ezer dolgozót érint. A jugoszláv szakszervezetek a sztrájkokról A jugoszláv szakszervezetek elnöksége megvitatta a sztráj­kok problémáját az ország­ban. Az elnökség a határozat-­­hozatalt a következő ülésére halasztotta, a vita során meg­állapították azonban, hogy a munkabeszüntetések jelentős károkat okoznak. A téma elő­adója Milan Vukasovics, a Szakszervezeti Tanács titkára, ugyanakkor felhívta a figyel­met arra is, hogy a jugoszláv társadalom körülményei kö­­­­zött a sztrájkokat nem lehet­­ egyértelműen szocialistaellenes jelenségeknek minősíteni. Az elnökségi ülésen szükségesnek mondották a szakszervezetek­­ ezzel kapcsolatos nézeteinek­­ összehangolását. A sztrájkok problémáját — mint jelentettük — a közel­­i múltban együttes ülésen meg­vitatta a JKSZ elnökségének , több bizottsága, együtt a szak­­szervezetek társadalmi-gazda- s­­ági kérdésekkel foglalkozó bizottságával, s a kérdést egyik soron következő ülésén napirendjére tűzi a JKSZ el­nöksége is. 1969. október 10. ­ Szovjet—francia tárgyalások Maurice Schumann francia külügyminiszter csütörtökön a szovjet kormány meghívására hivatalos látogatásra Moszk­vába érkezett. A Franciaország és a Szov­jetunió állami lobogóival fel­díszített seremetyevói repülő­téren Maurice Schumannt Andrej Gromiko szovjet kül­­ügyminiszter és más hivatalos személyiségek fogadták. Andrej Gromiko szovjet és Maurice Schumann francia külügyminiszter Moszkvában megkezdték tárgyalásaikat. Kis Csaba, az MTI kikül­dött tudósítója jelenti: Befejeződött az általános po­litikai vita az ENSZ-közgyűlés 24. ülésszakán. A vitában a 126 tagállamból 117 ország küldötte fejtette ki nézeteit a legfontosabb nemzetközi kér­désekről. A magyar küldött­ség nevében Puja Frigyes, a külügyminiszter első helyette­se, az ülésszakon résztvevő küldöttség vezetője mondott beszédet. Az általános politikai vita ez évben sem hozott jelentős fejleményeket. A legfontosabb kezdeményezésnek azokat a tervezeteket tartják, amelye­ket Gromiko szovjet külügy­miniszter terjesztett elő a nemzetközi biztonság megszi­lárdításáról, illetve a szocia­lista országok nevében a ve­gyi- és bakteriológiai fegyve­rek eltiltásáról. Ezeket a ja­vaslatokat a közgyűlés napi­rendjére tűzték. A vita során a legtöbb fel­szólaló igen részletesen fog­lalkozott a közel-keleti vál­sággal. A vita időszakával párhuzamosan New Yorkban tárgyalások folytak a négy nagyhatalom, illetve az érde­kelt országok külügyminiszte­rei, valamint Jarring ENSZ- főmegbízott között, s bár tör­tént bizonyos előrehaladás, megoldás a hosszan elnyúló válságban még mindig nem született. Jarring nagykövet nem folytatja tovább tárgya­lásait, hanem visszatér állo­máshelyére, a moszkvai svéd nagykövetség élére, azonban továbbra is készen áll a köz­vetítő feladatokra. Az ENSZ- tagállamok jórésze az ered­ménytelenséget Izrael válto­zatlanul merev magatartásá­nak tulajdonítja. Nagy súllyal került szóba az általános politikai vitában a vietnami háború kérdése is. A Szovjetunión és a szocialis­ta országokon kívül számos afrikai és ázsiai ország dele­gátusa mutatott rá a közgyű­lésen, hogy a megoldás elma­radásáért egyedül az Egyesült Államokat terheli a felelősség. Szinte kivétel nélkül min­dn felszólalás sürgette a ha­ladéktalan leszerelési intézke­déseket. Sok szó esett arról, hogy az ENSZ bizonyos értelemben válságban van. Az ENSZ-dip­­lomaták jó része nem ért egyet ezzel a felfogással, s bár — a vita tanulságai alapján is — elismerik, hogy a világszer­vezet még korántsem tudja betölteni feladatát, rámutat­nak arra, hogy változatlanul fontos szerepet tölt be nem­csak a nemzetközi válságok kiszélesedésének megakadá­lyozásában, hanem a fejlett és a fejlődő országok közötti kapcsolatok kiépítésében és elmélyítésében is. A közgyűlés 24. ülésszaka most a napirendi pontok meg­vitatásával folytatja munká­ját. A teljes ülésekkel párhu­zamosan tárgyalnak a közgyű­lés bizottságai is. KS­D. NAPLÓ. TEI.EFOTO A környék parasztságának sokszáz képviselője gyrl ö­é­sze az ausztriai Grazban, hogy tiltakozzék a kormány mezőgazdasági politikája ellen. Folytatódott a mecsetper A jeruzsálemi El Aksza­­mecset felgyújtásával vádolt ausztráliai Denis Michael Ro­han bűnpere csütörtökön foly­tatódott. A per még a vád tanúinak kihallgatásánál tart. A bíróság elé járult a mecset arab gondnoka, az őrt álló iz­raeli katona, és Rohan szállo­dájának igazgatója. Az AP hírügynökség tudó­sítója elmondta, hogy az Al Aksza politikai válsággal fel­érő felgyújtásának ügye egyre titokzatosabbá válik, és a val­lomásokból arra következtet, hogy Rohan alighanem kész­akarva próbálta magára irá­nyítani a figyelmet tettének elkövetése előtt. A MUTATVÁNYOS A Campo de’Fiorin, — kivéve a szombati napot — délután két-három óra táj­ban megszűnik a piac. — Ilyenkor először a nagyta­karítás jön, aztán a gyere­kek s alkonyat felé a nép. Körbeülik és állják Gior­dano Bruno szobrát, föl­másznak az alapzatára, s zajlik az élet, a játék, a te­­refere. A szobor a hajdani máglya helyén áll, de ki gondol ma már erre? Egyik késődélután megje­lent a szobor mellett a Mu­tatványos. De nevezhetném Komédiásnak is. Hosszúha­jú, szakállas férfi, szőrös felsőteste meztelen, fekete, szűk kordbársony nadrág rajta s magasszárú, magas­sarkú cipő. Jobb csuklóján védőszíj. Kissé rekedtes hangon, selypítve beszél.­­ Kellékei: egy autóabroncs, egy nagyobbacska kő, s egy szatyor különféle aprósá­gokkal. Az első dolga, hogy fehér krétával tágas négyzetet raj­zol a talajra: a színpadot. Egy kisebb négyzetet kellé­kei közelében, s ebbe bele­írja: Dió (Isten). Közben gyűlik köré a nép, természetesen főként a Campo közönsége, de egy­egy kíváncsi járókelő is. — Megjegyzések hangzanak el, olykor felel is rájuk, de még inkább előkészül. Amikor úgy látja, elég a néző, bele­kezd mondókájába. Vándor mutatványos ő, aki észak­ról indulván most Rómába érkezett, hogy a nagyon tisztelt római közönséget szórakoztassa, s támogatását kérje. Furcsa gorilla-alakjával jár-jár körben, s beszél, iga­zi­tgat a kréta-vonalakon, s kitessékeli a gyerekeket a „színpadb­ól. Aztán a motyójához megy, előszed belőle egy citrom­sárga fecske-fürdőnadrágot. Nagy nyugalommal felhúzza a fekete kordbársony nad­rágra. Élénk helyeslések, itt-ott taps. Már néhány pénzdarab is beröpül, s ő maga is előveszi horpadt kerek tálcáját s belegyűj­­ti az adományokat. Közben beszél-beszél, dicsekszik, s folytatja körsétáját. Egyszer diadalmasan föl­kiált: valaki papírpénzt do­bott a tálcába, ötszáz sírást. A Mutatványos a pénzt lo­bogtatva, élénken mutogat egy középkorú férfira, aki kicsit zavartan fogadja a nagy ünneplést. A Mutat­ványos a római nép nemes szívét dicséri, gavallériáját és tovább tányéroz. Majd a tálcát a földre te­szi, a szatyorból kiemel egy festett gumiálarcot, fejére húzza, egy lilakeretű és fo­gó­jú ovális vásári tükörben megnézi magát, s újra elin­dul útjára. A lelkesedés tovább nö­vekszik. A szobor talapza­táról tinédzserek kiáltanak be hozzá s tapsolnak üte­mesen. A Mutatványos já­rása egyre büszkébb. Szapo­rodnak a berepülő pénzda­rabok. Lekerül az álarc, ismét közbenjárás, egy-egy indu­latos fölkiáltás, komikus mozdulatok, taps, kiáltozás. Végre, jó óra múlva, sor kerül a valódi mutatványra. A kődarab ott nyugszik a gumiabroncson. A férfi meg­áll mellette s újra szónokol.­­ Produkciója nehézségeit ecseteli, de még mindig nem nyúl a kőhöz, előbb megint a tálcát fogja és megsétál­tatja. Izgága hangok sürgetik, ő azonban nem marad adós, szembefordul a követelőzők­kel, vörös arccal bizonygat­ja, milyen nagy dolog az, amire készül, nem szabad elsietni. Végül mégis visszamegy a kőhöz, mély lélegzetet vesz, igazítgatja csuklóvé­dőjét, keresztet vet s leha­jol. Csend lesz. A követ két kézzel megmarkolja, de mi­előtt emelné, megint eleresz­ti, s szenvedő ábrázatot vág. A szoboralapzatról néhány hang gúnyosan „beszél”. A mutatványos kitör, vérben­­forgó szemmel vitatkozik. Folytatódik az előkészü­let. A kő először megmoz­dul. Vállmagasságig emel­kedik, majd a feje tetejére kerül. Onnan két tenyérrel a magasba. Következnék a produkció befejezése: a kő megtartása fél tenyéren. De a formátlan súly megbillen, s a Mutatványos nagy kiál­tással félreugrik, s rálöki a gumiabroncsra. Taps, kiál­tások. A Mutatványos min­dent élőbről kezd. Néhány perc koncentráció, mély lé­legzés, keresztvetés. Másod­szorra sikerül a produkció. Fergeteges taps, éljenzés, pénzdarabok. A Mutatvá­nyos kimerülten, de hallat­lan büszkeséggel néz körül Aztán persze a tálca követ­kezik. Míg azonban körbenjár és dicsekszik, egy fiatalem­ber belép a porondra, föl­kapja a követ, vállára ve­szi minden erőlködés nél­kül, s elindul vele. Felcsat­tan a nevetés, a Mutatvá­nyos­ először meghökken, majd a fiatalember után fut, dühösen lerántja válláról a követ, visszateszi a helyére s vad szemrehányásban tör ki. A közjáték azonban nem rontja el a hangulatot s nem zárja be a pénztárcákat sem. De a Mutatványos arca ettől fogva kissé sértődött: művészetében bántották meg. A nézők viszont továbbra is lelkesen figyelik, mert ez is mutatvány, ez is já­ték, mint ahogy­­átéli a másnapi, harmadnapi, sőt ötödnapi ismétlés is. A közönség szinte min­den este ugyanaz, de oda­­adóan csinálja végig szere­pét, mert az olasz ember szeret játszani s hálás min­denkinek aki ebben segít neki. „„ CSORBA Mrrriti ~ A HÉT HALOM ral VAROSÁBAN

Next