Új Dunántúli Napló, 1990. szeptember (1. évfolyam, 149-178. szám)
1990-09-17 / 165. szám
Magasabbak, játékerőben jobbak Új a csapat a PVSK férfii- és női kosárlabdázóinál A két litván 60-70 pontot dobott az előkészületi mérkőzésen Szeptember 22-én idehaza, a TFSE ellen mutatkozik be a PVSK új NB I-es férfi kosárlabda-csapata. Azért új, mert kicserélődtek a játékosok. Nagy Kaposvárra, Boti Szászhalombattára, Marijanovics Dombóvárra távozott, Richter és Ilcsik visszavonult. Jött viszont két litván, Venclovas és Grigas, valamint Vitári a Kaposcukortól. Magasabb lett a csapat, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy játékerőben jobb is. A két litván óriási nyereség. Az előkészületi meccseken ketten összesen 60-70 pontot dobtak. Az NSZK-beli túránkon Grigast meg is akarták tőlünk venni. Nemcsak jól kosaraznak, hanem új szellemet is hoztak. Az edzésmunkában magukkal ragadják a többieket, egyébként is kitűnő érzékük van a jó csapatszellem kialakítására. Lelkesek is, szóval nyertünk az idehozó sukkol - mondjo Rab Gyula vezető edző. Elmondása szerint óriási versengés lesz a csapatba kerülésért. 12-es keretből kerül ki mindig az a tíz kosaras, akiket pályára lehet küldeni. Az irányító poszton Hoffmann és Szamosi, centerben Czigler és Vitári jöhet szóba, de Hoffmann amolyan fregoliember, több helyen is lehet játszatni. Az eddigi edzőmeccseken általában a következő kezdő ötös szerepelt (zárójelben a magasságuk): Grigas (200), Venclovas (201), Sza mosi (185), Czigler (213), Vi tári (208). A rajtuk kívül még számba jöhetők, vagyis velük teljes a keret: Füzy, Káldy, Bán, Kövecses, Varasát, Mogyorósi. Ez így tizenegy, a tizenkettedik kosaras átigazolása folyamatban van, amíg a szerződtetése nem lesz végleges, addig nem mondanak nevet a PVSK-vezetők. A feljutás a cél a vasutas férfi kosarasoknál, vagyis a magasabb osztály, az A-csoport. Ennek elérésére kezdik meg a pontvadászatot a hétvégén. Jöttek-mentek a játékosok a vasutas nőknél is. Balázs a Tungsram SC-be igazolt, az NSZK-ban él a továbbiakban, de nem játszik ott Nedoba, viszont nyugatnémet elsőligás csapathoz, o Heidenheimhez szerződött Laczházy. Sztojkovics olaszországi próbajátékon vett részt, de egyelőre még nincs ajánlata önnön. Az újonnan érkezettek: Sami (ÁR Építők), Buday (Székesfehérvári Ikarus) — mindketten 20 esztendősek -, és a litván Vilutyte. Várnak még egy litván kosarast, és szó van egy erdélyi játékos, Lakatos idehozataláról is. - Három játékos (Veres, Sztojkovics, Horváth) köré kell egy új csapatot építenem. Éppen ezért csúcsformát senki se várjon az elején. Ez a most kezdődő bajnokság rámegy az összerázódásra, emiatt eredményről, kitűzött célról egyelőre ne beszéljünk. Új stílust kell kialakítanunk, elsősorban a védekezésben. Remélem, menni fog. A BSE-vel kezdünk idegenben, aztán az MTK-VM jön hozzánk. Ezen a két első meccsen már sok minden kiderül. Ebben a bajnokságban minden lehetséges, ez ránk is vonatkozik - hallottuk Vertetics Istvántól, a PVSK női csapat vezető edzőjétől. H. L. Varasdi (sötét mezben), a vasutas fiúk legidősebb játékosa még idén is megcélozza a kosarat. Két kézilabdacsapat a férfi NB I-ben Baloldali képünkön Ambrusics (kezében labdával) a komlóiak legtapasztaltabb játékosa ziccerből célozza az ellenfél kapuját. A jobb oldali képen Németh, a pécsiek válogatott balkezes átlövője az ellenfél fala fölött lő a vendégek kapujára. A Pécsi MSC jó helyezésre, a Komlói Bányász bentmaradásra törekszik Harminckét évvel ezelőtt a Komlói Bányász férfiegyüttese nyitotta meg Baranya megye I. osztályú kézilabdacsapatainak sorát, hogy egyéves szereplése után sokáig kelljen várni, amíg előbb a Pécsi Bányász női, majd a Pécsi Dózsa és a Pécsi Bányász férfigárdái is feliratkozzanak az NB I-es listára. Voltak időszakok, amikor a Pécsi Bányász és a Pécsi Dózsa egyszerre képviselte Baranyát a legjobbak között, csakhogy a két csapat megszűnésével egyetlen klub nyakába „szakadt" az élvonalbeli szereplés. Kisebb, rövidebb kihagyásokkal a PMSC-fiúk és -lányok jelentették a legmagasabb színvonalat a sportág megyei csapatai között, s most, hogy a Komlói Bányásznak sikerült bajnokságot nyernie - harminckét év után tért vissza az NB I-be a komlói kék-fehér együttes. Az elmúlt hónapokban hatalmas vihart kavart a Magyar Kézilabda Szövetség döntése, miszerint új alapokra kell helyezni a sportág hazai színvonalának tartására, illetve javítására az NB I-be való besorolást. Érthetően a szenvedő felek - ezúttal a két NB I-es női és férfi csapat - tiltakozott ellene a legjobban, így történt, hogy igazságot szolgáltatva, maradtak az NB I. B-ből feljutók és kerültek alsóbb osztályba az NB I. leggyengébb együttesei. Mindezek után jogosan került a legjobbak közé a Komlói Bányász férfi együttese. Ez nem vakította el a kék-fehérek vezetőinek szemét. Jól látták, hogy a felsőbb osztályba lépett gárda erősítésre szorul, így került hozzájuk a nyáron két szovjet játékos, Vaszilij Sevcov kapus, a MAZ Moszkvától, és Grigorij Nyeretyin átlövő a CSZK Moszkvától, valamint Takács Róbert Nagykanizsától. Szoporit kiadták az Olajbányásznak, míg a PMSC-től kölcsön kapott Szabó Péterre azért nem számíthatnak, mert a tavasszal nagy formába lendült átlövőt ugyan nem vitte vissza anyaegyesülete, sérülése miatt azonban idén nem számíthatnak rá. Mivel a Rába ETO BEK-elkötelezettsége ütközik a bajnoki nyitánnyal, valószínű, hogy a magyar bajnokcsapat majd csak az őszi idény végén látogat Komlóra. Vagyis a Komlói Bányász fiúk első ellenfele szeptember végén Solymáron a Pemüi Honvéd lesz. Komlón a biztos bentmaradás a cél. Egészen más „cipőben járnak" a másik megyei NB I-es csapatnál, a PMSC-nél. A pécsi piros-feketéknél nemcsak generációváltás történt az elmúlt években, de először a baranyai NB-s csapatok történetében a megyehatáron kívülről szerződtetett edző irányítja a fiúk munkáját. A Dunaújvárosból érkezett fiatal edző, Karcsa András a régi középszerűségből kívánja kiragadni a váltakozó sikerrel évek óta az NB I-ben küzdő társaságot. Ami a csapat erejét illeti: jelen pillanatban Horváth Tamás, Kovács Tamás és Németh Zoltán személyében három felnőttválogatottkerettagja, Szente Gábor és Várnai Tamás személyében pedig két ifjúsági válogatottja van a csapatnak. A nagyválogatott Füzesi Zoltán Spanyolországba szerződött, de visszatért Olaszországból az ugyancsak volt válogatott Kakas János, akinek formáját látva nem lennénk nagyon meglepve, ha Csik János szövetségi kapitány hamarosan „behívót” küldene neki a címeres mezesek közé. A személyi változások közé tartozik, hogy a klub szívesen látná a volt komlói, de az utóbbi évben Dunaújvárosban játszott Székelyhídit is, minthogy visszavárják a honvédségtől leszerelő Horváthot és a Becskei fivéreket. A PMSC a már ismertetett tornák után szeptember 14-16 között nemzetközi tornán szerepel az ausztriai Köflackban, ahol csehszlovák, jugoszláv és osztrák csapatok ellen fejezi be a felkészülést az új bajnoki idényre, amelynek megnyitóján a Komló mellett feljutott - szovjet és román játékosokkal erősített — Nyíregyháza lesz az ellenfele. K. L. Erősítés a környékről és Moszkvából 3300 ugrás 13 É¥ alatt„Nagy ász sosem voltam" Nagy József a legjobb pécsi ejtőernyős Háromezerháromszáz ejtőernyős ugrás. Ezzel a nem kis teljesítménnyel Nagy József, a Pécsi Repülő- és Ejtőernyős Klub versenyzője dicsekedhet. Tizenhárom év alatt jött öszsze neki ennyi. Ezek közül volt egy-két rázósabb ugrás is, ami meleg pillanatokkal is együttjárt. Mindannyiszor a rosszul nyíló ernyő okozott galibát, a tartalékernyőt kellett használni ahhoz, hogy simán földet érhessen. Szerencsére Nagy József, a mostani legjobb pécsi ejtőernyős végül is simán landolt. Mint korábban máskor is. Mindössze egyszer tört el régebben a lába, egyszer pedig, tavaly a karja. Utóbbi eset talán nem is őt viselte meg jobban, hanem a 6 esztendős kislányát, aki nagyon megrémült, amikor a papa gipszes kezét meglátta. Ki szokott járni a kicsi az édesapjával a repülőtérre, de ahhoz nincs hozzászokva, hogy ott baleset is történjen. Valamikor, nem is olyan régen, Nagy József válogatott is volt. Hét esztendőn keresztül ugrott kerettagként, most már három esztendeje nem hívják meg. - Nagy ász sosem voltam, de azért ott lehetnék még most is. Hagyjuk, ne bolygassuk — mondja. - Generációváltás volt ott is - vágja rá erre a társa, Paczári Miklós, és ezzel finoman a válogatás módszereit minősíti. Nagy József, aki 16 éves korától ott sürgölődik az ejtőernyősök körül, a pécsiek saját nevelése. Azoké, akik most 40-45-en vannak. Válogatott kerettag idén nincs köztük. Harminc körül érik be az ember az ejtőernyős sportban. Harmincöt-negyven év felett már nehéz ügy ugrani. Nem mintha nem lehetne, mert hát hallottam 70 évesről is, aki ugrik, csakhogy sportolásszerűen ezt már bizonyos korhatáron túl nem lehet csinálni. Azt a pár évet, ami így még a klubban visszavon nekem, megpróbálom kihasználni. Persze, ez nem megy úgy, ha olyan keveset ugrunk, mint az idén. Amióta bizonytalan az MHSZ jövője, alig ugrottunk. Nem tudjuk, mit hoz a jövő. Az azonban már biztos, hogy a klubunknak a saját lábára kell állnia. Drága ugyanis a jelenlegi feltételek mellett egy ugrás — mondja Nagy József. Ami pedig a legközelebbi feladatokat illeti: október elején lesz egy olyan verseny, ami Magyarországon még újdonság: relatív ugrással kell ott földet érni, vagyis fenn másokkal összekapaszkodva, aztán szétválva. Erre szeptember elejétől készülnek már a pécsi ejtőernyősök, aztán köztük Nany József is. Ezt a versenyt alighanem kevesen látják a bennfenteseken kívül. Szeptember 1-jén azonban izgulhattak az ugrókért a szurkolók Újmecsekalján, a PMSC -Volán NB I-es labdarúgó mérkőzésen, s lesz október 23-án is egy látványos produkciójuk. Akkor a Fellbach Áruház nyitása alkalmából landolnak az áruház parkolójában. A kertvárosi házak között ugrani, az sem lesz veszélytelen. De hát melyik volt az eddig, a háromezerháromszáz közül? H. L. Készülve az ugrásra: Nagy József összehajtogatja az ejtőernyőjét. Laufer László felvétele