Új Dunántúli Napló, 1993. január (4. évfolyam, 1-30. szám)
1993-01-19 / 18. szám
10 Hetven percig nem jött busz Mintegy harmincan vártuk január 7-én, csütörtökön reggel az 1-es buszt Pécsett, a Nagy Imre úti megállóban azzal a naív hittel, hogy bérletekkel a zsebünkben eljuthatunk városbeli munkahelyeinkre, illetve az oda vezető gyalogtúra kiinduló pontjára, a Mentőállomásig. Akkor még nyoma sem volt semmiféle időjárási akadálynak, ez mégsem sikerült. 7.05-től 8.15 óráig hat busz ment el megállás nélkül. Hetven perces várakozás után jutottunk járműre! Gyalog az út Uránvárosig kb. 45 perc. Gratulálunk a helyi forgalmi diszpécser-szolgálatnak, ahonnan minderről igazolást kívántunk kérni, de csak a telefont csapták le. K. L. Pécs, Nagy I. u. fr •• •• • •• 1 Köszönjük A jól sikerült karácsonyi ünnepséggel kapcsolatban köszönetet mondunk elsősorban a Dezsónak a helyiség biztosítása és a műsor kiegészítése ügyében, a Baptista Egyháznak és a Katolikus Cserkészcsapatnak valamint az összes szereplőnek. Külön is Keresztury Erikának és a Vasutas Énekkarnak, de köszönetet mondunk a Mőbiusz Húsüzemi Vállalatnak, a Sütőipari Vállalatnak, a Tejüzemnek, a Pannónia Sörgyárnak, a Pannonvia Pincészetnek és nem utolsósorban a Máltai Szeretet Szolgálatnak a természetben nyújtott segítségért. Az 56-os Szövetség megbízásából Dr. Berényi István Egy kisfiú eteti a madarakat Olvastam az Új DN-ben, hogy gond van az erdei madarak etetésével. Úgy gondoltam, hogy segítene a megoldásban a jó példa is. Néhány társammal egészségügyi okból gyakorta felkeressük a Mecsek egyik legszebb és legtisztább levegőjű Égervölgyét. Csodálatos terület tavával és sok-sok madarával. Itt találkoztam már több alkalommal egy igen kedves fiúval, aki a zord időjárással dacolva, hátizsákjában cipelte a nem kevés madáreleséget, és gondoskodik a madarak rendszeres etetéséről. Beszélgetésünkkor megtudtam, hogy Tomola Tibornak hívják, és az istenkúti iskola 8. osztályos tanulója. A Madártani és Természetvédelmi Egyesület tagja, a napraforgót és kölest már az ősszel megkapta és hazaszállította. Balázs Lőrinc új Dunántúli napló is) A szerkesztőség postájából Szerződést kötöttem az OTP-vel... 1987 októberében kölcsönös lakásvásárlási szerződést kötöttem az OTP-vel és úgy gondolom, hogy mindegyikünknek előnyös feltételekkel. A szerződésben vállaltakat minden hónapban becsületesen teljesítettem. Nem tudom, hogy a szerződésünket milyen jogon bontották fel. 1991. januárjában egyoldalúan módosították a szerződést, és 1500 forinttal megemelték a 3450 forintos havi törlesztési részletemet. Ezáltal - szerintem - az OTP jogtalanul vett fel 18 ezer forintot. 1992. januárjában ugyancsak a 3 százalékos lakáshitelemet 15 százalékosra emelték, a 10 százalékos bankkölcsönömet ugyancsak 15 százalékosra emelték. Vagyis a 4950 forintos havi törlesztési részletemet újabb 2000 forinttal növelték, és ezáltal újabb42 ezer forintot fizettem pluszként. A fent leírtak alapján nem vagyok hajlandó törlesztőrészletet fizetni, amíg az így befizetett összegek fedezik a havi törlesztőrészletemet, vagyis 1993 februárjától 1995 februárjáig. Hortobágyi Gyula Pécs, Fáy A. u. 5. Rég láttam jégvirágot... Mindig szomorú látvány így karácsony után a tűruháját, fényét vesztett, lecsupaszított karácsonyfák tömege. Az elhordatlan fák napokon kersztül gyűlnek az utcákon, tereken. Még szomorúbb azonban, amikor egy öreg néni, csoszogó bácsi húzza maga után a kopasz fenyőt. Feltehetően kályhájában ellobbanva egy csepp meleget lop otthonába. Már régen láttam jégvirágot, ezt a gyönyörű, kegyetlen szépségű tüneményt, most azonban egyre több ablakban fedezem fel fájó szívvel. Úgy gondolom a sok heverő fenyő mégegyszer meleget vihetne egy-egy kis otthonba, ha segítenénk. Akinek van Styhl-fűrésze, pillanatok alatt feldarabolhatna egy-egy halom fenyőt. A gyerekek ugyanígy tevékenykedhetnének tanári segédlettel néhány tornaórán. Halomba vagy zsákba rakva a feldarabolt fákat már könnyebben vihetnék a rászorulók. Ha netán eljuttatnák a néniknek, bácsiknak az lenne ám az igazi jócselekedet. De, ha a nagypapának a Styhl-fűrész helyett a jó kis markos rókafarkú fűrész akad a kezébe, azzal ugyanúgy segíthet unokáinak és a rászorulóknak - na meg a város rendjén - ez lenne az igazi mesebeli csoda! Ezzel a gonddal minden város küzd. Biztos, hogy a fenyők utolsó meleget adó robbanása egy méltóbb, szebb búcsút jelentene a karácsonytól. T. Mánfai Éva Pécs, Madách u. 1/b. Parkoló mozgáskorlátozottaknak Ki jogosult a használatára? Ki jogosult a lakóházak előtti mozgáskorlátozott parkoló tartós használatára? Ezt kérdezi Rostás Béla (Pécs, Türr I. u. 1/3). Azok a mozgáskorlátozottak, akiknek rászorultságát orvosbizottság igazolta, a Polgármesteri Hivatal egészségügyi és népjóléti csoportjától kérésükre parkolási engedélyt kapnak. Ezen engedély birtokosai a városgazdálkodási hivataltól kérhetik a lakóházuk előtt mozgáskorlátozott parkoló felfestését, amelyet szükség szerint bármikor használhatnak, akár tartós parkírozásra, akár csak be- és kiszállás idejére. A gyakorlat azt igazolja, hogy egyes mozgáskorlátozottak ahelyett, hogy saját maguk kérnék a lakóházuk előtt a mozgáskorlátozott parkoló felfestését, vagy esetleg nem a kérdéses házban laknak, elfoglalhatják a más által kért parkolót. E parkolók használata során tisztázni kell, hogy ha az ilyen parkolóba állított autót a vezetője magára hagy - bármilyen rövid időre is - az tartós használatnak minősül. A viták elkerülése végett minden lakóház előtt eddig felfestett mozgáskorlátozott parkolót lakóházanként 1-es sorszámmal kezdve sorszámmal kellene pótlólag ellátni (felfesteni). Példaként: a Türr István utcában jelenleg egy lakóház, és az előtt három ilyen parkoló van, tehát 1-es, 2-es, 3-as, illetve szükség szerint. A népjóléti csoport azt követően a jogosult részére az általános parkolási jogot biztosító parkolási engedély mellé egy „igazolást” adhatna ki, amelyben igazolná a jogosult -egyes -kettes-hármas számú - parkoló tartós használatát. Ezt az igazolást kellene a parkolóban álló autóban jól látható helyen elhelyezni. És mivel egy parkolót csak egy személy kaphat tartós használatra, a kérdés egyértelművé válna. 1993. január 19., kedd Valaha a panelépítkezéseknél használták azokat a betonlapokat, amelyek már jópár éve ott díszelegnek Pécsett, a postavegyi út mentén. A nagyárpádi városrész építésének félbeszakadtával a hajdani BKV ottfelejtette. Fotó: Kóródi Gábor Mennyire pontos a biztosító kárbecslése? Válaszol az illetékes 1992. október 17-én Pécsett, a Malomvölgyi úton közlekedtem. Az Eszék utcából egy Skoda hajtott elém, a felező vonalat átlépve. Ekkor, hogy az összeütközést elkerüljem a kormányt reflexszerűen félre rántottam és az útpadkára ugrattam, mely körülbelül 25 centiméter magas. A skodás hölgy elismerte a vétkességét, melyet betétlappal alá is támasztott. Az esetet egy tanú is látta, mint a Hungária Biztosítónál jeleztünk is. Mivel a gépkocsira szükségem volt, a Hungária Biztosító tanácsára a kárfelbecslés után, saját költségemen a gépkocsit megjavíttattam. A javításról az autószerelő leírást és számlát adott, amelyet a kárbejelentéshez csatoltam. A biztosító által becsült kár 1800 forint körül volt, a szerelők által igazolt kár 8000 forint, plusz még egy felni, aminek a szükségességét a gumiszerelő igazolta (5700 forint). Felvetődött bennem a kérdés, mennyire pontos a biztosító kárbecslése? A kárfelbecslő a hibás alkatrészek és a számla bemutatása után továbbra is kétségbe vonta az alkatrészek eredetiségét, és ■újabb szakvéleményért kellett szaladnom. Mindez megelőzhető lett volna, ha a kárfelbecslés nem úgy történik, hogy a kárfelbecslő a gépkocsi külsejéről készít csak néhány felvételt. A futóműről még akkor sem volt hajlandó - időhiányra hivatkozva - felvételt készíteni, amikor felajánlottuk, felemeljük a kocsit, hogy a nyilvánvalóan sérült futómű látható legyen. A kárfelbecslő által javasolt megoldás, hogy majd a javítást végző szerelőnél megvizsgálja, gyakorlatilag a szerelők lefoglaltsága és a biztosító társaság azonnali helyszínre hívása miatt megoldhatatlan. Ha a baleset okozója hibáját elismeri, ezt tanúvallomással is megerősítjük, a javítást saját költségemen elvégeztetem, a javításhoz szükséges költséget megelőlegezem, a biztosítási összeget rendszeresen befizetem, akkor miért van joga a biztosítónak váratni, hogy káromért járó jogos pénzemet kifizesse? Milyen jogon bírálja felül a biztosító a szakszerető által végzett munkának a jogosságát és szakszerűségét? Kérhetem-e az anyagbeszerzés és a ráfordított költségek kamatainak megtérítését? Felmerül bennem a kérdés, hogy én is úgy járok-e mint kollégám fia, aki 1992. augusztus 14-én szenvedett balesetet úgy, hogy egy eléje forduló autót próbált kikerülni. Nem sikerült a manőver, a gépkocsi az oldalára borult. A balesetet okozó gépkocsi vezetője a károkozást itt is elismerte, a balesettel egyidőben érkező személygépkocsi vezetője tanúvallomással igazolta az esetet. Személyi sérülés nem történt, megegyezés után a helyszínt elhagyták. A Hungária Biztosító 13 hét múlva 3-4 soros válaszában közölte: „Tanúvallomás alapján elutasítja a kár felelősségbiztosítás alapján történő megtérítését”. Az elismerő nyilatkozat és a tanúvallomás után jogosult-e a biztosító nyomozni az ügyben? A nyomozás során miért nem hallgatták ismételten meg a balesetben résztvevőket? Mennyivel erősebb a biztosító tanúja, mint a kárt okozó tanú és a nyilatkozata? Miért tartott 13 hétig az ügy véleményezése? Miért nem érvényes a biztosítóra is a 30 napos ügyintézés? Miért nem tüntették fel az elutasító nyilatkozaton, kinél lehet jogorvoslatot kérni? A kárfelbecslő úgy nyilatkozott, ha a másik gépkocsi is sérül, sokkal gyorsabb az ügyintézPC N.-né V. M. és Cs. J. * A panasszal kapcsolatban megkerestük a Hungária Biztosító Rt Baranya Megyei Igazgóságát, ahonnan a következő tájékoztatást kaptuk: A panaszos azt sérelmezi, hogy a kárszakértő csak külsőleg látható sérüléseket rögzítette, és az egyéb nem látható sérülésekre szakjavítónál elvégzendő pótszemlét írt elő. Eljárása helyes volt, ugyanis munkavédelmi okokból nem mehet az ideiglenesen megemelt kocsi alá, ahol az esetleges tizedmilliméteres sérülések egyébként sem állapíthatók meg. A szakjavító előtt is ismert, hogy az általa feltárt, rejtett sérüléseket csak pótszemle és fényképezés után téríthetjük - biztosítottaink érdekében -, amennyiben a kártérítési igényt megalapozottnak tartjuk. Tekintettel a károkozó felelősségének nem kellő megalapozottságára, casco biztosítás hiányában, keletkezett kárát megtéríteni nem tudtuk. Nem vonható egybe kárügye a munkatársa fia által elszenvedett balesettel, amikoris a saját tanúja szerint túllépte a 40 km/h sebessékorlátozást, kisodródott és járművével felborult. Idegen személy elháríthatatlan közrehatásáról említést sem tesz, így a kárt a gépjárművek kötelező felelősségbiztosítása alapján nem téríthettük. A jogorvoslati lehetőségről levelünk valóban nem szólt, azonban a kárrendező helyen erről munkatársaim szívesen tájékoztatták volna. Az okozott bosszúságokért elnézését és a közöltek szíves tudomásulvételét kérem. Dr. Jankó Tamás igazgató Sz. J. szigetvári olvasónk kérdezi, hogy a dolgozónak mennyi szabadság jár? Az 1992. július 1. napján életbe lépett rendelkezések a szabadság mértékét a korábbiaktól eltérő módon szabályozták. Az 1992. évi XXII. törvény (új Munka Törvénykönyve) 130. §-a szerint a munkavállaló minden munkaviszonyban töltött naptári évben rendes szabadság illeti meg, amely alap- és pótszabadságból áll. Az alapszabadság mértéke húsz munkanap. A húsz munkanap szabadság a munkavállaló a. / 25. életévétől 21. b. / 28. életévétől 22. c. / 31. életévétől 23. d. / 33. életévétől 24; e. / 35. életévétől 25; f. / 37. életévétől 26; g. / 39. életévétől 27; h. / 40. életévétől 28; i. / 43. életévétől 29; j. / 45. életévétől 30 munkanapra emelkedik. A részletezésből egyértelműen megállapítható, hogy a szabadság az új szabályozás szerint az életkorhoz kötődik. M. L. pécsváradi olvasónk azt kérdezi levelében, hogy a nyugdíjasként munkaviszonyban eltöltött négy évet hozzá lehet-e adni a nyugdíj idejéhez és emelkedik-e az ellátása? A társadalombiztosításról szóló többször módosított 1975. évi II. törvény 46. §. /1/ bekezdése úgy rendelkezik, hogy az öregségi nyugdíj mértékét a nyugdíj megállapítása után szerzett szolgálati idő figyelembevételével kérelemre módosítani kell. A szolgálati időnek azt a tartamát azonban, amely alatt a nyugdíjat korlátozás nélkül folyósították, nem lehet figyelembe venni. Olvasónk leveléből ugyan nem tűnik ki, de valószínűnek tartjuk - ismereteink alapján -, hogy a munkaviszony alatt a nyugdíját teljes egészében, minden korlátozás nélkül megkapta. Ezért időket nem lehet figyelembe venni. Ehhez még hozzá kell tenni azt is, hogy a nyugdíjas 1992. március 1. napjától választhat, hogy fizet-e nyugdíjjárulékot vagy nem. Tájékoztatjuk olvasónkat arról is, hogy a már hivatkozott 46. §. /2/ bekezdése lehetővé teszi, hogy az öregségi nyugdíj összegét kérelemre újból megállapítsák. Ezzel kapcsolatban a rendelet kimondja, hogy az öregségi nyugdíj összegét kérelemre újból meg kell állapítani, ha az igénylőnek a nyugdíj megállapítása után szerzett szolgálati ideje alatt legalább harminchat havi keresete van. Az újbóli megállapításnál a korábbi nyugdíjazáskor már figyelembe vett és - a T. 46. §. /I/ bekezdése szerint - az ezt követően szerzett szolgálati időt, valamint az utolsó harminchat havi keresetet kell alapul venni. Az újbóli megállapításnál az 1992. február 29. napját követően elért keresetek közül csak azok vehetők figyelembe, amelyek után a nyugdíjas nyugdíjjárulékot fizetett! Jogi tanácsadó