Új Dunántúli Napló, 1993. január (4. évfolyam, 1-30. szám)

1993-01-19 / 18. szám

10 Hetven percig nem jött busz Mintegy harmincan vártuk január 7-én, csütörtökön reggel az 1-es buszt Pécsett, a Nagy Imre úti megállóban azzal a naív hittel, hogy bérletekkel a zsebünkben eljuthatunk város­beli munkahelyeinkre, illetve az oda vezető gyalogtúra kiinduló pontjára, a Mentőállomásig. Akkor még nyoma sem volt semmiféle időjárási akadály­nak, ez mégsem sikerült. 7.05-től 8.15 óráig hat busz ment el megállás nélkül. Hetven perces várakozás után jutottunk járműre! Gyalog az út Uránvá­rosig kb. 45 perc. Gratulálunk a helyi forgalmi diszpécser-szol­gálatnak, ahonnan minderről igazolást kívántunk kérni, de csak a telefont csapták le. K. L. Pécs, Nagy I. u. fr •• •• • •• 1 Köszönjük A jól sikerült karácsonyi ün­nepséggel kapcsolatban köszö­netet mon­dunk elsősorban a Dezsónak a helyiség biztosítása és a műsor kiegészítése ügyé­ben, a Baptista Egyháznak és a Katolikus Cserkészcsapatnak valamint az összes szereplőnek. Külön is Keresztury Erikának és a Vasutas Énekkarnak, de köszönetet mondunk a Mőbiusz Húsüzemi Vállalatnak, a Sütői­pari Vállalatnak, a Tejüzemnek, a Pannónia Sörgyárnak, a Pan­­nonvia Pincészetnek és nem utolsósorban a Máltai Szeretet Szolgálatnak a természetben nyújtott segítségért. Az 56-os Szövetség megbízásából Dr. Berényi István Egy kisfiú eteti a madarakat Olvastam az Új DN-ben, hogy gond van az erdei ma­darak etetésével. Úgy gon­doltam, hogy segítene a megoldásban a jó példa is. Néhány társammal egész­ségügyi okból gyakorta fel­keressük a Mecsek egyik legszebb és legtisztább le­vegőjű Égervölgyét. Csodá­latos terület tavával és sok-sok madarával. Itt talál­koztam már több alkalom­mal egy igen kedves fiúval, aki a zord időjárással da­colva, hátizsákjában cipelte a nem kevés madáreleséget, és gondoskodik a madarak rendszeres etetéséről. Be­szélgetésünkkor megtud­tam, hogy Tomola Tibornak hívják, és az istenkúti iskola 8. osztályos tanulója. A Madártani és Természetvé­delmi Egyesület tagja, a napraforgót és kölest már az ősszel megkapta és haza­szállította. Balázs Lőrinc új Dunántúli napló is) A szerkesztőség postájából Szerződést kötöttem az OTP-vel... 1987 októberében kölcsönös lakásvásárlási szerződést kötöt­tem az OTP-vel és úgy gondo­lom, hogy mindegyikünknek előnyös feltételekkel. A szerző­désben vállaltakat minden hó­napban becsületesen teljesítet­tem. Nem tudom, hogy a szer­ződésünket milyen jogon bon­tották fel. 1991. januárjában egyoldalúan módosították a szerződést, és 1500 forinttal megemelték a 3450 forintos havi törlesztési részletemet. Ez­által - szerintem - az OTP jog­talanul vett fel 18 ezer forintot. 1992. januárjában ugyancsak a 3 százalékos lakás­hitelemet 15 százalékosra emelték, a 10 szá­zalékos bankkölcsönömet ugyancsak 15 százalékosra emelték. Vagyis a 4950 forintos havi törlesztési részletemet újabb 2000 forinttal növelték, és ezáltal újabb­­42 ezer forintot fizettem pluszként. A fent leír­tak alapján nem vagyok haj­landó törlesztőrészletet fizetni, amíg az így befizetett összegek fedezik a havi törlesztőrészle­temet, vagyis 1993 februárjától 1995 februárjáig. Hortobágyi Gyula Pécs, Fáy A. u. 5. Rég láttam jégvirágot... Mindig szomorú látvány így karácsony után a tűruháját, fé­nyét vesztett, lecsupaszított ka­rácsonyfák tömege. Az elhor­­datlan fák napokon kersztül gyűlnek az utcákon, tereken. Még szomorúbb azonban, ami­kor egy öreg néni, csoszogó bá­csi húzza maga után a kopasz fenyőt. Feltehetően kályhájában ellobbanva egy csepp meleget lop otthonába. Már régen láttam jégvirágot, ezt a gyönyörű, kegyetlen szép­ségű tüneményt, most azonban egyre több ablakban fedezem fel­­ fájó szívvel. Úgy gondo­lom a sok heverő fenyő még­­egyszer meleget vihetne egy-egy kis otthonba, ha segíte­nénk. Akinek van Styhl-fűrésze, pillanatok alatt feldarabolhatna egy-egy halom fenyőt. A gye­rekek ugyanígy tevékenyked­hetnének tanári segédlettel né­hány tornaórán. Halomba vagy zsákba rakva a feldarabolt fákat már könnyebben vihetnék a rá­szorulók. Ha netán eljuttatnák a néniknek, bácsiknak az lenne ám az igazi jócselekedet. De, ha a nagypapának a Styhl-fűrész helyett a jó kis markos rókafarkú fűrész akad a kezébe, azzal ugyanúgy segíthet unokáinak és a rászorulóknak - na meg a város rendjén - ez lenne az igazi mesebeli csoda! Ezzel a gonddal minden város küzd. Biztos, hogy a fenyők utolsó meleget adó robbanása egy mél­tóbb, szebb búcsút jelentene a karácsonytól. T. Mánfai Éva Pécs, Madách u. 1/b. Parkoló mozgás­­korlátozottaknak Ki jogosult a használatára? Ki jogosult a lakóházak előtti mozgáskorlátozott parkoló tar­tós használatára? Ezt kérdezi Rostás Béla (Pécs, Türr I. u. 1/3). Azok a mozgáskorlátozottak, akiknek rászorultságát orvosbi­zottság igazolta, a Polgármes­teri Hivatal egészségügyi és népjóléti csoportjától kérésükre parkolási engedélyt kapnak. Ezen engedély birtokosai a vá­rosgazdálkodási hivataltól kér­hetik a lakóházuk előtt moz­gáskorlátozott parkoló felfesté­sét, amelyet szükség szerint bármikor használhatnak, akár tartós parkírozásra, akár csak be- és kiszállás idejére. A gyakorlat azt igazolja, hogy egyes mozgáskorlátozot­tak ahelyett, hogy saját maguk kérnék a lakóházuk előtt a mozgáskorlátozott parkoló fel­festését, vagy esetleg nem a kérdéses házban laknak, elfog­lalhatják a más által kért parko­lót. E parkolók használata során tisztázni kell, hogy ha az ilyen parkolóba állított autót a veze­tője magára hagy - bármilyen rövid időre is - az tartós hasz­nálatnak minősül. A viták elkerülése végett minden lakóház előtt eddig fel­festett mozgáskorlátozott par­kolót lakóházanként 1-es sor­számmal kezdve­­ sorszámmal kellene pótlólag ellátni (felfes­teni). Példaként: a Türr István ut­cában jelenleg egy lakóház, és az előtt három ilyen parkoló van, tehát 1-es, 2-es, 3-as, il­letve szükség szerint. A népjóléti csoport azt köve­tően a jogosult részére az álta­lános parkolási jogot biztosító parkolási engedély mellé egy „igazolást” adhatna ki, amely­ben igazolná a jogosult -egyes -kettes-hármas számú - parkoló tartós használatát. Ezt az igazolást kellene a parkolóban álló autóban jól lát­ható helyen elhelyezni. És mi­vel egy parkolót csak egy sze­mély kaphat tartós használatra, a kérdés egyértelművé válna. 1993. január 19., kedd Valaha a panelépítkezéseknél használták azokat a betonlapokat, amelyek már jópár éve ott dísze­legnek Pécsett, a postavegyi út mentén. A nagyárpádi városrész építésének félbeszakadtával a haj­dani BKV ottfelejtette. Fotó: Kóródi Gábor Mennyire pontos a biztosító kárbecslése? Válaszol az illetékes 1992. október 17-én Pécsett, a Malomvölgyi úton közleked­tem. Az Eszék utcából egy Skoda hajtott elém, a felező vo­nalat átlépve. Ekkor, hogy az összeütközést elkerüljem a kormányt reflexszerűen félre rántottam és az útpadkára ugrat­tam, mely körülbelül 25 centi­méter magas. A skodás hölgy elismerte a vétkességét, melyet betétlappal alá is támasztott. Az esetet egy tanú is látta, mint a Hungária Biztosítónál jeleztünk is. Mivel a gépkocsira szüksé­gem volt, a Hungária Biztosító tanácsára a kárfelbecslés után, saját költségemen a gépkocsit megjavíttattam. A javításról az autószerelő leírást és számlát adott, amelyet a kárbejelentés­hez csatoltam. A biztosító által becsült kár 1800 forint körül volt, a szerelők által igazolt kár 8000 forint, plusz még egy felni, aminek a szükségességét a gumiszerelő igazolta (5700 forint). Felvetődött bennem a kérdés, mennyire pontos a biz­tosító kárbecslése? A kárfelbecslő a hibás alkat­részek és a számla bemutatása után továbbra is kétségbe vonta az alkatrészek eredetiségét, és ■újabb szakvéleményért kellett szaladnom. Mindez megelőz­hető lett volna, ha a kárfelbecs­lés nem úgy történik, hogy a kárfelbecslő a gépkocsi külsejé­ről készít csak néhány felvételt. A futóműről még akkor sem volt hajlandó - időhiányra hi­vatkozva - felvételt készíteni, amikor felajánlottuk, felemel­jük a kocsit, hogy a nyilvánva­lóan sérült futómű látható le­gyen. A kárfelbecslő által javasolt megoldás, hogy majd a javítást végző szerelőnél megvizsgálja, gyakorlatilag a szerelők lefog­­laltsága és a biztosító társaság azonnali helyszínre hívása miatt megoldhatatlan. Ha a baleset okozója hibáját elismeri, ezt ta­núvallomással is megerősítjük, a javítást saját költségemen el­végeztetem, a javításhoz szük­séges költséget megelőlegezem, a biztosítási összeget rendszere­sen befizetem, akkor miért van joga a biztosítónak váratni, hogy káromért járó jogos pén­zemet kifizesse? Milyen jogon bírálja felül a biztosító a szak­szerető által végzett munkának a jogosságát és szakszerűségét? Kérhetem-e az anyagbeszerzés és a ráfordított költségek kama­tainak megtérítését? Felmerül bennem a kérdés, hogy én is úgy járok-e mint kol­légám fia, aki 1992. augusztus 14-én szenvedett balesetet úgy, hogy egy eléje forduló autót próbált kikerülni. Nem sikerült a manőver, a gépkocsi az olda­lára borult. A balesetet okozó gépkocsi vezetője a károkozást itt is elismerte, a balesettel egy­­időben érkező személygépkocsi vezetője tanúvallomással iga­zolta az esetet. Személyi sérülés nem történt, megegyezés után a helyszínt elhagyták. A Hungária Biztosító 13 hét múlva 3-4 soros válaszában kö­zölte: „Tanúvallomás alapján elutasítja a kár felelősségbizto­sítás alapján történő megtéríté­sét”. Az elismerő nyilatkozat és a tanúvallomás után jogosult-e a biztosító nyomozni az ügyben? A nyomozás során miért nem hallgatták ismételten meg a bal­esetben résztvevőket? Mennyi­vel erősebb a biztosító tanúja, mint a kárt okozó tanú és a nyi­latkozata? Miért tartott 13 hétig az ügy véleményezése? Miért nem érvényes a biztosítóra is a 30 napos ügyintézés? Miért nem tüntették fel az elutasító nyilatkozaton, kinél lehet jog­orvoslatot kérni? A kárfelbecslő úgy nyilatko­zott, ha a másik gépkocsi is sé­rül, sokkal gyorsabb az ügyin­tézPC N.-né V. M. és Cs. J. * A panasszal kapcsolatban megkerestük a Hungária Bizto­sító Rt Baranya Megyei Igaz­­góságát, ahonnan a következő tájékoztatást kaptuk: A panaszos azt sérelmezi, hogy a kárszakértő csak külső­leg látható sérüléseket rögzí­tette, és az egyéb nem látható sérülésekre szakjavítónál el­végzendő pótszemlét írt elő. El­járása helyes volt, ugyanis munkavédelmi okokból nem mehet az ideiglenesen meg­emelt kocsi alá, ahol az esetle­ges tizedmilliméteres sérülések egyébként sem állapíthatók meg. A szakjavító előtt is ismert, hogy az általa feltárt, rejtett sé­rüléseket csak pótszemle és fényképezés után téríthetjük - biztosítottaink érdekében -, amennyiben a kártérítési igényt megalapozottnak tartjuk. Tekintettel a károkozó fele­lősségének nem kellő megala­pozottságára, casco biztosítás hiányában, keletkezett kárát megtéríteni nem tudtuk. Nem vonható egybe kárügye a munkatársa fia által elszenve­dett balesettel, amikoris a saját tanúja szerint túllépte a 40 km/h sebessékorlátozást, kisod­ródott és járművével felborult. Idegen személy elháríthatatlan közrehatásáról említést sem tesz, így a kárt a gépjárművek kötelező felelősségbiztosítása alapján nem téríthettük. A jogorvoslati lehetőségről levelünk valóban nem szólt, azonban a kárrendező helyen erről munkatársaim szívesen tá­jékoztatták volna. Az okozott bosszúságokért elnézését és a közöltek szíves tudomásulvételét kérem. Dr. Jankó Tamás igazgató Sz. J. szigetvári olvasónk kér­dezi, hogy a dolgozónak mennyi szabadság jár? Az 1992. július 1. napján életbe lépett rendelkezések a szabadság mértékét a korábbi­aktól eltérő módon szabályoz­ták. Az 1992. évi XXII. tör­vény (új Munka Törvény­­könyve) 130. §-a szerint a munkavállaló minden munka­­viszonyban töltött naptári év­ben rendes szabadság illeti meg, amely alap- és pótsza­badságból áll. Az alapszabadság mértéke húsz munkanap. A húsz munkanap szabadság a munkavállaló a. / 25. életévétől 21. b. / 28. életévétől 22. c. / 31. életévétől 23. d. / 33. életévétől 24; e. / 35. életévétől 25; f. / 37. életévétől 26; g. / 39. életévétől 27; h. / 40. életévétől 28; i. / 43. életévétől 29; j. / 45. életévétől 30 munka­napra emelkedik. A részletezésből egyértel­műen megállapítható, hogy a szabadság az új szabályozás szerint az életkorhoz kötődik. M. L. pécsváradi olvasónk azt kérdezi levelében, hogy a nyugdíjasként munkaviszony­ban eltöltött négy évet hozzá lehet-e adni a nyugdíj idejéhez és emelkedik-e az ellátása? A társadalombiztosításról szóló többször módosított 1975. évi II. törvény 46. §. /1/ bekezdése úgy rendelkezik, hogy az öregségi nyugdíj mér­tékét a nyugdíj megállapítása után szerzett szolgálati idő fi­gyelembevételével kérelemre módosítani kell. A szolgálati időnek azt a tar­tamát azonban, amely alatt a nyugdíjat korlátozás nélkül fo­lyósították, nem lehet figye­lembe venni. Olvasónk leveléből ugyan nem tűnik ki, de valószínűnek tartjuk - ismereteink alapján -, hogy a munkaviszony alatt a nyugdíját teljes egészében, minden korlátozás nélkül megkapta. Ezért időket nem lehet figyelembe venni. Ehhez még hozzá kell tenni azt is, hogy a nyugdíjas 1992. már­cius 1. napjától választhat, hogy fizet-e nyugdíj­járulékot vagy nem. Tájékoztatjuk olvasónkat ar­ról is, hogy a már hivatkozott 46. §. /2/ bekezdése lehetővé teszi, hogy az öregségi nyugdíj összegét kérelemre újból meg­állapítsák. Ezzel kapcsolatban a rende­let kimondja, hogy az öregségi nyugdíj összegét kérelemre új­ból meg kell állapítani, ha az igénylőnek a nyugdíj megálla­pítása után szerzett szolgálati ideje alatt legalább harminchat havi keresete van. Az újbóli megállapításnál a korábbi nyugdíjazáskor már figyelembe vett és - a T. 46. §. /I/ bekezdése szerint - az ezt követően szerzett szolgálati időt, valamint az utolsó harminchat havi keresetet kell alapul venni. Az újbóli megállapításnál az 1992. február 29. napját köve­tően elért keresetek közül csak azok vehetők figyelembe, ame­lyek után a nyugdíjas nyugdíj­járulékot fizetett! J­ogi tanácsadó

Next