Vasmegyei Tanitók Lapja, 1925 (1. évfolyam, 1-24. szám)
1925-01-30 / 1-2. szám
I. évfolyam, 1931—2. szám.Szombathely, 1925 január 30. tanítók lapja A vasvármegyei összes tanítóegyesületek, a vasvármegyei bir. tanfelügyelőség, a vármegyei Testnevelésügyi bizottság és a vármegyei Levente egyesületek hivatalos közlönye. Megjelenik minden hó 1-én és 15-én. Előfizetési ára: Egyesületek, iskolák, községek, jogi személyek részére évi 12 aranykorona. — Tanítóegyesületi tagoknak kedvezményesen 6 aranykorona. Felelős szerkesztő: FINTA SÁNDOR Társszerkesztő: KISS GÁBOR Felelős kiadó: BENDA LÁSZLÓ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vármegyeháza, földszint, 1. sz. ajtó. A szerkesztőbizottság a megye összes tanítóegyesületeinek megyei és köri elnökeiből és alelnökeiből áll. Hivatalos órák: Minden kedden és pénteken délelőtt 10-12-ig. Az egység lobogója alatt. Köszöntelek benneteket a nyilvánosság porondjáról, tanitótestvéreim! ....... Porondra kellett állnunk, hogy hogy az uj idők bajvívó harcát az iratok modern fegyverével mi is megindíthassuk iskoláink becsületéért,boldogulásunkért. Az egymást megértő szeretet aranyszálaiból megszőttük az egység lobogóját s most a vármegye öt tanítóegyesülete hevében ünneplésén kibontjuk küzdelmes sorsotok fölött, tanítótestvéreim. Rövid a jeligénk, amelyet szárnyaira irtunk: az iskola becsülete! Rövid jelige. Tömör program. Magyarországon sokat beszéltek már az iskola becsületéről, de a nemzetnevelés napszámosain kívül alig néhányan tettek érte valamit. Ahányszor iskolát fejlesztettek, ahányszor foglalkoztak a rendszeres iskoláztatás kérdésével s ahányszor csak reformálták a népnevelés ügyét, mindannyiszor megfeledkeztek a legfontosabb tényezőről, az iskola lelkéről, a tanítóról. Becsületet akartak szerezni a magyar iskolának, de már a tanítónak nem tudtak megérdemelt megbecsültetést szerezni nemzetnevelő munkája jutalmául Meghagyták a nemzet napszámosának, legnagyobb szegénynek, az elszegényedett tisztviselőtársadalomban. S ezt a szegény, kisemmizett tanítót állítja végis első helyre a szükség az országmentés élet-halálharcában. Minket keres minden honfi szózat, minket szólít minden hivatalos fórum, hiszen a mi lelkünkben, a mi lelkünk gondján zsendül életre a szebb magyar jövendő. Ennek a szent feladatnak (elvégzésén) azonban ne aggódjék senki sem miattunk! Ott vagyunk a roham élén, küzdünk a nyomorúság pergőtüze alatt rendületlen kitartással, ha éllen s rongyosan is, hiszen a háború legnagyobb csatáit a rongyosok bátorsága nyerte meg sok rosszul sikerült hadvezért terv helyett. Porondon állunk mert a jó Isten kegyelméből van még idealizmusunk, hitünk és hazaszeretetünk, amely kész a legnehezebb robotra is a nemzet jövőjéért.Porondon állunk, mert az anyagelvű, társadalmi szólamok között első, szent ügynek akarjuk hirdetni a magyar iskola sorsát, amelyet B-tisztázásokkal, az adóterhekkel sújtott nép ellenszenvének fölkeltésével s a tanítók megélhetésének, ítéletnyugalmának a koldusnyomorig való lesrófolásával nem lehet a jövő feladatai számára előkészíteni. Porondon állunk, hogy mi, Vasvármegye tanítói az öt különálló tanítóegyesület erőcsoportjait, a maguk jellegének tisztes megőrzése, sőt támogatása mellett közös eredőre hozzuk azoknak az égetően fontos kérdéseknek megoldása érdekében, amelyeket zászlónk jeligéje: az iskola becsülete —■ összefoglal. Porondon állunk, mert napilapjaink jóindulatú, szíves pártfogása mellett is éreztük hiányát a magunk sajtójának, ahol minden ügyünket, bajunkat, tervünket, tennivalónkat közvetlenül megbeszélhetjük, ahol minden egyes tanítóegyesületünk érintkezhetik a bensőbb kapcsolat Iegteremtése végett tagjaival s ahol tudomást szerezhetnek kartársaink úgy a kir. tanfelügyelőség, valamint az illetékes egyházmegyei, illetve egyházkerületi főhatóságok helyi intézkedéseiről. Porondra állunk nyílt kézszorrítással, egymásért cselekedni tudó lelkesedéssel az iskola becsületéért. A magunk megbecsültetése most már tőletek függ, tanítótestvéreim! Értsétek meg a kor szavát! Adjátok nyilvánosságot szónknak, akaratunknak! Emeljétek a megbecsülés piedesztáljára lapunkat, amely a ti sorsotok megbecsülését őrzi s munkátok elismeréséért, családotok boldogulásáért küzd a modern idők modern fegyvereivel! , _ Finta Sándor.,