Sztálinvárosi Hirlap, 1958 (3. évfolyam, 1-102. szám)

1958-03-25 / 23. szám

V,. t » V/* AM/NI. «_«. . .­­_____­ ________ III. ÉVFOLYAM. 23. SZÁM­ÁRA 50 FILLÉR 1958. MÁRCIUS 25. A mezőgazdaság gondjai Kemény küzdelem a hóval Régi tolvajok új módszerek Tél a tavaszban A sztálinvárosi gye­rekek újból hóem­bert építenek. A várva-várt tavasz talán mégis eljön és a hóember is el­olvad a napsugár melege alatt. 0*5*0 A pártbizottság és az igazgató beszámolója a Vasmű nagyaktíván Szombaton reggel 8 órára gyűltek össze a Vasmű aktivistái a Dunai Vasmű kultúrtermébe, ho­gy meghallgassák Borovszky Ambrusnak, a Du­nai Vasmű igazgatójának előadását, melyben a Dunai Vasmű helyét és jelentőségét ismertette a népgazdaság életében. Lánczi Richárd, a Vasmű pártbizottságának titkára köszöntötte a megjelenteket, majd átadta a szót Borovszky Ambrusnak. Az igazgató beszéde Borovszky elvtárs elöljáróban Vasmű helyzetét, létjogosultságát és a szükségszerűségét ismertette részle­tesen. Majd a kombinát körüli gaz­dasági és politikai összefüggéseket világította meg, hogy a pártaktívát olyan érvekkel fegyverezze fel, ame­lyekkel hazánk szocialista útjának egyik legjelentősebb alkotását rossz­hiszemű támadások ellen védhetik. Határozottan leszögezte, hogy a Vasmű termelésére az ország vas és acél ellátásának biztosí­tására feltétlenül szükség van. Az anyagellátásról és a deficitről A szocialista és kapitalista orszá­gok vas- és acéltermelési adatainak ismertetése után elmondotta, hogy a Vasmű építésének ellenzői leg­többször a vasérc hiányával takaróz­tak. Kimutatta az előadó, hogy a nagy kohász tradícióval rendelkező országok nagyobb távolságokról im­portálnak vasércet, mint a Vasmű. A Német Szövetségi Köztársaság az importérc 98 százalékát 24 államból fedezi, többek között a tőle 12 000 km távolságra fekvő Chiléből, 9.400 km-nyire lévő Brazíliából. Az Egye­sült Államok vasércet vásárol a tőle 6.500 km-re fekvő Svédországtól és a 6.700 km-re lévő Chilétől. Magyarországi vasérc importjának bázisa a Krivoj-rogi érc, légvo­nalán 1.100 km-re fekszik. Hazánkban a vasérc import csök­kenni fog, miután kutatómunka ered­ményeképpen fokozódó mértékben használ fel a Vasmű belföldi ércpót­lókat: vörösiszapot és piritpörköt. Jelenleg a kohóban felhasznált ércelegyek 40—50 százalékát fedezik hazai ércpótlókkal, ez év végére ez az arány 50 százaléknál jóval na­gyobb lesz.­­Egy másik vitatott kérdés volt, hogy lehet-e egyáltalán a pécsi és komlói szénből kohókokszot előállí­tani. Kiderült, hogy a szén mosha­­tósága jobb a vártnál és a kihozatal az előirányzottnál előnyösebb. A komlói és pécsi bánya, vala­mint a Vasmű dolgozói között kialakult együttműködés nyomán világossá vált hogy ezek a bá­nyák a nemó­tnél sokkal nagyobb szénkincset rejtenek. A komlói és pécsi lehetőségeink egyenes bányafejlesztési következmé­nye a kokszoló és vegyimű létjogo­sultsága. Részletesen ismertette ez­után Borovszky elvtárs a kokszolható szénmennyiség fejlődését, és rámuta­tott, hogy 15 év múlva egyetlen ki­logramm külföldi szén nélkül ellátja ez a két bánya mindkét kohó teljes koksz-szükségletét, és marad koksz eladásra is. A hazai kohókoksz ára alig haladja meg a világpiaci dollár árat. A kohászat többi alapanyaga: mészkő, dolomit, mangánérc orszá­gunkban jó minőségben és elegendő mennyiségben található, a Vasmű­höz viszonylag közel. A jelenlegi támadások egyik fő­forrása, hogy a Vasmű deficites. Az első lépcső befejezése után, amikor a hideg és meleg henger­mű teljes kapacitással működik majd, a kokszoló két kemencével üzemel, az üzem már rentábilis lesz.­­ Ezekből az adatokból azt a kö­vetkeztetést kell levonni, hogy népgazdaság számára akkor cselek­­­szünk leghelyesebben, ha a Vasműt minél hamarabb befejezzük — hang­súlyozta Borovszky Ambrus. A meleg és hideg hengermű kiépí­tése népgazdasági szempontból külö­nösen fontos. A két hengermű ter­melése a hazai szükséglet kielégíté­sén túl az export-import mérleg ala­kulására is kedvező kihatással lesz. Az igazgató ezután elmondotta, hogy 1957. második negyedétől a vál­lalat munkája egyenletes fejlődést mutat. 1956. harmadik negyedében egy dolgozó óránként 35­5 forint ér­téket termelt, ez a mutató 1957. első negyedében 27,6 forintra esett vissza, május hónapban érték el az 1956. évi szintet ék a második negyed­éves termelési érték óránkénti 40,6 forintja már 14 százalékkal magasabb az 1956-os bázisnál. Az elkövetkezendő feladatok A termelési és gazdasági törvények összefüggéséből adódik, hogy általá­ban kisebb termelés mellett az ön­költség emelkedik. Így az elmúlt esz­tendőben, amikor alacsonyabb volt a termelési érték, a főbb gyártmá­nyok önköltsége magasra szökött, a termelési viszonyok javulásával az önköltség is csökkent. Ezután rátért Borovszky Ambrus a jelenlegi helyzet és az elvégzendő feladatok ismertetésére. A szénelőkészítőben 1956. harma­dik negyedében a mosási kihozatal­­ alakulása azért is fontos, mert egy százalékos emelkedés 2 millió forint megtakarítást eredményez évente. A szénelőkészítő vezetői, munkásai cél­tudatosan tökéletesítették az előké­szítési folyamatokat, s így meg van a lehetősége annak, hogy a kihozatalt 53 százalékra növel­jék, ami által 4 millió forintos megtakarítást érnek el. A komlói szénnel is nedves porta­lanítást szándékoznak bevezetni, en­nek gazdasági eredménye 1 millió forint megtakarítást eredményezne. Hidrociklonnal történő utántörés és utánmosással a mosási kihozatal 1 százalékos növekedésére számítanak, ami újabb 2 millió forint, míg a durva iszapülepítés villamosított megoldása további 1 millió forint megtakarítást jelentene. A kokszoló gyárrészleg 1956. júliu­sában kezdte meg működését s ez egyben azt is jelentette, hogy az or­szágban megindult a kohókoksz ter­melése. A kohókoksztermelés ápri­lisban 8.705 tonna, decemberben pe­dig már 25.000 tonna volt. Amíg 1956 harmadik negyedében 8.983 tonna kohókoksz mellett 12.384 tonna egyéb kokszot is termeltek, addig 1957. végére az összes termelt koksznak körülbelül 90 százaléka jó minőségű kohókoksz volt. A kokszoló gyárrészlegnek két szempontból kell fejlődnie: a kapacitás fokozása és a koksz önköltségének csökkentése, illet­ve az egész üzem gazdaságossá­gának növelése terén, a­z II-es nagyolvasztó beindításával Vasmű az ország legnagyobb nyersvastermelő üzemévé vált. Az ellenforradalmi cselekmények következtében a kohó nagy le­hűlést szenvedett, ami kedvezőt­lenül hatott további munkájára. A nagyolvasztóban megoldandó leg­főbb feladat: magasabb szintű ter­melés elérése, sokkal kevesebb inga­dozással. A nagyolvasztó társüzeme az érc­dúsító, amely ez év negyedik ne­gyedétől vörösiszap feldolgozását is el fogja látni. 1959-től kezdve évi 180.000 tonna vörösiszapot fognak a tömörítőben feldolgozni. A Martin-acélműben az elmúlt év nagyobb felében csak egy, kisebb fe­lében két kemence volt üzemben. Az üzem kollektívája eredményesen fog­lalkozott a fajlagos mutatók javítá­sával és a kemence teljesítmény nö­velésével. A martinászok és öntők közös fő munkájának eredményeképpen­ csök­kent a fajlagos kokillafogyasztás. Tűzállótégla felhasználásban a fo­gyasztást 29 kg-ról 22 kg-ra csök­kentették. Miután az alapanyag hely­zet nem teszi lehetővé a Martin-acél­mű teljes kapacitásának kihasználá­sát, az üzem kollektívájának feladata a fajlagos számok további javí­tása. Az energia gyárrészleg kapacitásá­nak kihasználása a villamos teher­elosztótól függ. 1957-ben a kapacitás kihasználása átlagosan 50 százalékos volt. Ez a rossz kihasználási fok ter­mészetesen a gazdaságosság rovására megy. A karbantartó gyárrészleg az ös­­­szes üzem tartalékalkatrészeit gyárt­ja folyamatosan, ezen kívül az ózdi vasművek rekonstrukciójához, to­vábbá az óbudai gázgyár, Pécs és Komló számára bányaberendezése­ket, sőt még exportra is termel­ő szállító gyárrészleg munkája is javult 1957-ben. Ehhez hozzájárult a rakodómunkások bérének rende­zése, ami által állandó munkáskol­lektíva alakult ki. A korábbi években a szárító gyárrészlegben az a hely­telen szemlélet uralkodott, hogy az anyagmozg­atásért semmilyen összeg sem sok. Ezt a hibát sikerült száműzni, és 1957. második felében a duplájára emelkedett anyagmozgatást a szállító gyárrészleg azonos létszámmal látja el. 1957. év folyamán a MAHART-tól átvette a Vasmű a kikötő üzemelte­tését, és megállapítható, hogy a szál­lító gyárrészleg kezelésében az sok­kal olcsóbban dolgozik. Jellemző, ho­ a szállító gyárrészleg jó mun­kájáért a MAHART-tól több ízben jutalmat kapott. Szükséges, hogy a Mév-tól a­ vontatást átvegye a Vasmű. Ezzel­­ v fe’íes anya­ vmoz­­gatás en kézív» k­»*-ül majd. 1958 évben a szállító gyárrészleg előtt álló legfőbb fel adat a kikötőbe érkező 800.000 tonna vasérc legol­csóbb beszállítása az üzembe, továb­bá a kocsiálláspénzek 50 százalékos csökkentése. A vegyi gyárrészleg üzembe helye­­zésével a népgazdaság fontos, új ve-A nagyaktíva második napirendi pontja: Beszámoló a Vasmű pártbi­zottság eddig végzett munkájáról, amelyet Rutai Ferenc, a Vasmű Pártbizottságának tagja tartott meg. — Azok a gazdasági eredmények, amelyekről Borovszky elvtárs beszélt, bizonyítják, hogy pártunk jó úton halad — kezdte beszámolóját Rutai elvtárs. — A pártbizottság megválasztása óta igyekezett az alapszervezetek fi­gyelmét a legfontosabb feladatokra összpontosítani. A szakszervezetben végzett párt­munka fontosságáról szólt ezután majd hangoztatta, hogy a Vasmű dol­gozóinak okuk van a proletárdikta­túra erősítésére. Az itt dolgozók az ország első szocialista nagy létesít­ményének építői. Kifejtette, hogy az 1958-as felada­tok sokkal nagyobbak az előző évi­nél, ezért a párttagságnak még töb­bet kell foglalkoznia a termeléssel és termelékenységgel. Ezt segítik az üzemi tanácsok, amelyeken keresztül igen sok dolgozót lehet bevonni az üzem vezetésébe. A munkaverseny kérdésében meg kell találni a helyes formákat és módszereket. Olyan munkaversenyre van szük­ség, amely összhangban van a munkások törekvéseivel és a nép­gazdaság erősödésével. Káros az olyan elképzelés, ha több­­termelésről vagy gazdaságosabb ter­melésről van szó, mindjárt új beru­házásra ,vagy nagyobb anyagfelhasz­nálásra gondolnak. A Vasműnek égetően szüksége van a dolgozók kezdeményezésére, amibe ö­ntudatosságot a kommunistáknak kell bevinni. A dolgozók egyéni el­határozásából születő javaslatokra van szükség, amilyen az 1958. évre vonatkozó „Gazdaságosabb termelés­ért” mozgalom előkészítése is. A KISZ munkájáról szólva kifej­tette a beszámoló, hogy e kérdéssel a pártbizottságon belül és az alap­­szervezetekben is elég sokat foglal­koztak, de még mindig nem eleget. A párvezetés lényege, hogy a KISZ az MSZMP ifjúsági tö­megszervezete. Ebből következik, hogy a fiatalokat marxista-leninista szellemben, a párt és nép iránti hűségre kell nevelni, legjobb tagjait párttagokká. A Vas­műnél minden KISZ szervezet iga­zodjon azokhoz a feladatokhoz, ame­lyek az illető területen a pártszerve­zet előtt a legfontosabbak. A beszámoló a párt újjászervezési feladatainak ismertetése után beha­tóan foglalkozott a pártszervezetek és pártmunkások munkamódszerének kérdésével. Sok múlik a helyes munkamód­szereken az agitációban, propa­gandában, a szervezésben és a pártmunka más területein. Nem a pártmunka módszere, hanem annak tartalmi része igen fontos. Az 1958. évi nagy feladatok meg­valósításához nagyon fontos, hogy a párttagság olyan aktív legyen, mint 1957 elején volt. Az agitációs munka központi kérdé­sévé kell tenni a termelési problé­mákat: önköltségcsökkentés, nyers­­anyagfelhasználás, s nem utolsó sor­ban a társadalmi tulajdon védelme. Olyan közszellemet kell kialakítani, hogy szégyen legyen egy szöget elvinni az üzemből — hangoztatta az előadó. — Bonyolult számtani műveletek­hez nem minden munkás ért. De ha azt mondjuk, hogy ha a kohókok­szolóban a 88 kamrás termelés meg­marad ,ez 5 és fél millió forintot jelent a Vasműnek és személy szerint az elvtársnak ennyi jut — ez vilá­gos agitáció. A takarékosság fokozására szólítot­ta fel az előadó az aktivistákat. Valamennyi párttagnak a párton­­kívüli munkatársak között felvi­lágosító munkát kell végeznie, megnyernie a közös munkában való együttműködésre. Foglalkozott a beszámoló ezután a pártfegyelem kérdésével. Befejezésül megköszönte az elvtár­sak jó munkáját, ugyanakkor hang­súlyozta, hogy elbizakodottságra sem­mi ok sincsen. — Az 1958-as célkitűzéseket csak úgy lehet megvalósítani, ha mindenki teljes odaadással részt vállal a mun­kában — fejezte be beszédét Rátai elvtárs. Lánczi Richárd elvtárs zársza­vában felkérte a nagyaktíva részve­vőit, hogy a felszólalásoktól tekint­senek el és a rendkívüli időjárás miatt az üzem dolgozóit hóeltakarí­tásra kérte fel. Juhász János elvtárs a városi pártbizottság nevében üdvözölte a nagyaktíva részvevőit A nagyaktíva az Internacionálé hangjaival ért véget. A pártbizottság beszámolója Borovszky Ambrus szemlélteti az adatokat (Foto Cseh—Nagy) gyi bázissal gazdagodik. Külföldön a kőszénkátrámy már 100 éve fontos vegyi alapanyag. Sztálinvárosban a kátrányfeldolgozó üzem közeli bein­dulása után lehetővé válik a saját kátránytermék feldolgozása mellett az Óbudai Gázgyár kátrányának hasz­nosítása is. A kátrányfeldolgozás to­vábbfejleszthető lenne: gyógyszer, műanyag, festék és más szerves vegyipari termék alapanyagául, ame­lyeket jelenleg túlnyomó részt be­hozatalból fedezünk. A továbbiakban hangsúlyozta Bo­rovszky Ambrus, hogy az 1958. évi felajánlásokat komoly műszaki meg­gondolások alapján készítették el, és mivel minden reális alapja megvan, eb­ből következik, hogy meg is fog­ják valósítani. Említésre méltó esemény, hogy a Vasmű a második félévi ered­ményes munkája alapján első esetben nyerte el az élüzem ki­tüntetést. —* Úgy gondolom, hogy az elmon­dottak világosan bizonyítják, hogy szocialista rendszerünk gazdasági életének ezen kohászati üzem létesí­tése életszükséglet. Hisszük és valljuk azt a lenini tételt, amely a szocializmus épí­tésében a nehézipar illetve a gép­ipar fejlesztését első helyen je­löli meg. Ezen iparág fejlesztése szorosan összefügg egy egész sor iparág fel­lendítésével, hozzájárul gazdasági életünk erősítéséhez és nem utolsó sorban az életszínvonal emeléséhen. Ez alkalommal e helyről mondok köszönetet mindazoknak akik az 1957. évi eredmények eléréséhez 3 vállalatot hozzásegítették és az 1958- as feladatokhoz pedig kívánok jó­­szerencsét — fejezte be nagy tetszés­sel fogadott beszámolóját Borovszky Ambrus.

Next