Dunaújvárosi Hírlap, 1968. október (13. évfolyam, 79-87. szám)
1968-10-18 / 84. szám
AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 84. SZÁM_____________ARA: 80 FILLÉR 1968. OKTÓBER 18., PÉNTEK A Dunaber december végére befejezi a partvédelmi munkálatokat Ülést tartott a városi tanács végrehajtó bizottsága Ki tudja már hányadszor, kedden ismét napirendre került Dunaújváros fontos kérdése, a partvédelem. Ezúttal a városi tanács végrehajtó bizottságának tagjai ismerkednek meg a munkálatok jelenlegi helyzetével, a további feladatokkal és gondokkal. Nézzünk mindenek előtt néhány számot a testület elé került jelentésből: A dunaújvárosi szakadó parton beruházott összeg kereken *00 millió forint. Ebből 460 millió forintos összegnek a Dunaber 140 milliónak a Dunaújvárosi Tanács a hátramaradó összegnek pedig a Dunai Vasmű a felelős beruházója. A munkálatok során eddig beépítettek 1 millió 117 ezer köbméter folyami kavicsot és 531 ezer köbméter terméskövet, megmozgattak 1 millió 670 ezer köbméter földet. Megépítettek 802 folyóméter szivárgótávat, két csápos aknát, 15 kilométer hosszú, nyitott, burkolt árkot és számos kémlelő kutat, figyelő aknát. Az építkezés során másfélmillió négyzetméternyi területet rendeztek, amelyből 750 ezer négyzetméter erdő és park, amelyben 22 ezer facsemetét, ültettek. A végrehajtó bizottság ezután megvizsgálta, hogy melyik felelős beruházó szerv, hogyan haladt munkálatokkal, melyeknek befejezési határideje, mint ismeretes 1969 december 31. A Dunaber képviselője Juresek Viktor ezúttal hivatalosan is bejelentette, hogy a Dunaber, valamint a kiviteli fővállalkozó, a 26. Építőipari Vállalat egy esztendővel a határidő előtt 1968 december 31-re befejezi a Duna parti főmunkálatokat, a tereplépcsők kialakítását, a tárók és kutak, valamint a vezetőmű építését. A végrehajtó bizottság tagjai ebből az alkalomból a helyszínen megtekintették az építkezést. A játszókelők is könnyen észreveszik, hogy a mintegy öt kilométeres szakaszon a Radartól a Castrum városrészig a tereplépcsők elkészültek és jelenleg a felső part parkosítása folyik nagyobb lendülettel. Azt viszont már kevesen tudják, hogy föld mélyébe épített tárók, a kialakított horhosok és forrásfoglalások vízhozama percenként 500—600 liter. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy partrendezés előtt ez az óriási víz a mennyiség a talajt áztatta. Örömmel közölhetjük a Barátság városrész lakóival, hogy lényegében befejeződött a nagy zajjal járó csáposakna építése. A Bányászati Aknamélyítő Vállalat dolgozói elérték a hatvan méter mélységet. Most már csak egy kis kezelőház építésére kerül sor. Szakemberek elmondották, hogy a talaj omladékonysága miatt ezt az aknát országosan is egyedülálló módon, fagyasztásos módszerrel építették. Mínusz 10 Celsius fokra hűtötték le a talajt és így fúrtak le a kívánt mélységig. Az akna rendeltetése, hogy a korábban leginkább veszélyeztetett Barátság városrész egy fontos pontján biztonságos vízelvonást tegyen lehetővé. Itt kell elmondani, hogy a városban sehol sincs talajmozgás és nagyobb esőzések sem emelik meg a talajvíz szintjét tartósan. Sajnos a kémlelő kutakat több helyen erőszakosan megrongálták, kővel, szeméttel teledobálták. A tanács kéri a lakosságot, hogy ezentúl nagyobb gonddal viseltessék a városi közérdeket szolgáló műtárgyak iránt. A helyszíni szemle során alkalmunk volt beszélgetni Mess István tanácselnök helyettessel is, aki elmondotta, hogy az alsó Duna-part „berendezése” társadalmi munkásokra vár. Sportpályák, sporttelepek építésére tanácsi költségvetésből nincs lehetőség, de vállalatok, társadalmi munkások megfelelő előtárgyalások után felépíthetik itt sportpályáikat. Sok mende-monda keringet arról is, hogy ezen a szakaszon egyáltalán nem szabad locsolni. A tanácselnök helyettes elmondotta, hogy bizonyos ésszerű határokon belül, a Dunából nyert vízzel a locsolást, tehát a sportpályák ápolását is meg lehet oldani. Elkészült egyébként a Siklós utat az óvárossal összekötő alsó Dunaparti út is, melyet azonban egyelőre még nem nyitottak meg. Pontosabban — többek között lapunk kérésére — ismét elzártak a forgalom elől. A partrendezés munkáiból a városi tanács, illetve a felügyelete alá tartozó városi vállalatok a csatornarendszer javításának feladatát kapták. A csatornák javítására első ütemben a partvonaltól a Márton út vonaláig kerül sor. Szóród Ez azt jelenti, hogy körülbelül 19—21 kilométernyi külső csatornát kell az e célra létrehozott csoportnak kijavítani. Jelenleg 9 kilométernyi csatorna javításával készültek el. A költségek érzékeltetésére csak egyetlen számol: 1 méter csatorna javítása 641 forintba kerül. Városszerte folyik az épületek alatti csatorna javítása is, melyeknek készültségi foka jelenleg 30 százalékos. Az óvárosban, a Dunától a moziig elkészült a patakszabályozás, melyet előreláthatólag a Baracsi útig folytatnak majd. A végrehajtó bizottság állást foglalt abban, hogy a fokozott védelem érdekében 1972-ig további , a jelenlegi technikai határon túl eső területeken, a Ságvári városrészben, mintegy 19 kilométernyi csatornahálózatot is fel kell újítani. Ez azonban elsősorban további hitelek folyósításától függ. Szó esett még a végrehajtó bizottság ülésén a pártfenntartás időszerű gondjairól és távlatairól is. Pedagógus Szabadegyetem Csütörtökön délelőtt megkezdődött városunkban a városi tanács és a TIT szervezésében a Pedagógus Szabadegyetem. A hároméves szabadegyetem utolsó évének hallgatói a neveléspolitika és pedagógia, a filozófia, az esztétika és a pszichológiai tagozat előadásainak keretén belül bővítik a tárgykörhöz kapcsolódó ismereteiket. Régi utak, új burkolatok Autósok a megmondhatói, hogy a dunaújvárosi utak nem a legjobbak. Talán a legidőszerűbb volt a Dózsa György út felújítása. Ezt a munkát a Betonútépítő Vállalat dunaújvárosi építésvezetőségének dolgozói végezték el. Új aszfaltburkolat borítja a Dózsa György utat egészen a Bocskai utcáig. Most az Erdősori bejáróig szélesítik az úttestet. Kijavították a gyármegkerülő utat, és aszfaltozták a Szalkinszigeten, a révhez vezető útszakaszt is. ..At* AZ ERCSI CUKORGYÁRBAN (Riport a 1. oldalon) Dunaújvárosban a Hűséges útitárs az IBUSZ című vándorkiállítás Érdekes kiállítás nyílt tegnap délután a Vasmű úti kiállítási teremben. Ünnepélyes külsőségek között megnyitották a Hűséges útitárs az IBUSZ tárlatot, amelyen 36 tabló, sok fekete-fehér és színes kép tájékoztatja az érdeklődőket a magyar utazási iroda sokrétű tevékenységéről. A kiállítás, mely ezúttal először szerepel vidéken számos érdeklődő, valamint az IBUSZ RT. Vezérigazgatóság és a városi társadalmi szervek vezető képviselőinek jelenlétében Sófalvi István tanácselnök helyettes nyitotta meg. Rövid köszöntőjében méltatta az IBUSZ tevékenységét, mely különösen az utóbbi időben túlnő a puszta üzleti ügyleteken és a Tudományos Ismeretterjesztő Társaság szerveivel együttdolgozva már ismeretterjesztő feladatokat is ellát. Megemlékezett az idegenforgalom fejlődéséről, hallatlan nagy szerepéről, melyet, a népek közötti barátság elvének valóraváltásában betölt. Elmondotta többek között, hogy csak Dunaújvárosban és csak 1968-ban eddig kétezerkétszázan vették igénybe külföldi utazásaik alkalmából az IBUSZ szolgáltatásait. A tíz napig nyitvatartó kiállítás minden délután öt órakor kedves meglepetést nyújt át látogatóinak. Naponta rendeznek filmvetítéseket, amelyeken egy-egy idegen ország tájaival, népeivel ismerkedhetnek meg az érdeklődők. ltll!l!l!!!!lllllllil!llllllllll!!lllllll!!ll!llllllll!MII!lll!l!l!!imi!l!!lllllll!llllllllllllllll llllllllllllllllllllllllllllflllllllllllllllllllllllill Hatmillió tonna acélt gyártott már a Dunai Vasmű Az acélműnél 14 évvel ezelőtt, 1954 augusztus 20-án helyezték üzembe az első kemencét. Ezt hamarosan másik három felépítése és üzembe helyezése követte. Az első évben a kemencék óránkénti átlagos teljesítménye 14 tonna körül mozgott. Azóta a kemence szerkezetek korszerűsítésével és számos műszaki fejlesztéssel az óránkénti kemenceteljesítményt az első évinek majdnem kétszeresére növelték Ma óránként 26 tonnát is meghaladja a kemencék teljesítménye. A martinászok a napokban jubiláltak. Üzembe helyezés óta elérték a hatmillió tonna acél termelését. Ennek a mennyiségnek hetvenhárom százalékát a vasmű meleg- és hideghengerművei maguk dolgozták fel, s a többit — főleg a hengerművek üzembe helyezése előtt — acélöntecsként értékesítették. IGAZA VAN TÓNINAK! Egy taggyűlésen hangzott el ez a vélemény, így, szó szerint így: igaza van Tóninak! Nem is azért tartom jelentősnek, mert a pártcsoportok formális tevékenységét bírálva T. elvtársnak valóban igaza volt, hanem, mert a vezetőségválasztó taggyűlés elnöke fogalmazott így, mert bátorságot vett, tudott ilyen hangnemben szólni, mint a gép mellett, mint az állványok között, mint a folyosón, közvetlenül, barátian. Számunkra ez a megszólítás, ez a szó, elvtárs, nagyon sokat jelent. Mindenek előtt együvé tartozást, egy célért való küzdést, jobb szó nincs is rá: elvtársiasságot. Szívesen szólítjuk egymást így, akik tudjuk egymásról, hogy kölcsönösen megillet bennünket ez a rang. Ám élnek közöttünk olyan elvtársak is, akik az együvé tartozáson túl vagy innen munkatársak is, szomszédok is, jó barátok is. És a nap minden órájában, a munka minden izgalmában nem szólítják egymást X. elvtársnak, Y. elvtársnak, hanem marad rövidebb, a barátibb szó: Tóni, Jóska. Ez a természetes. És miért szólítanák egymást éppen akkor vigyázva, másként, amikor maguk között, elvtársak között vannak? Ki tagadná, hogy igazán jó barátok csakis elvtársak lehetnek? Senki. És megfordítva? Ki tagadja, hogy igazán jó elvtársaknak szükségszerűen, előbb utóbb jó barátokká kell lenniök? Remélem, ezt sem sokan vonják kétségbe. S baj, hogy ez így van? Semmiképpen. Az lenne a baj, ha elvtársaink soha sem jutnának egymáshoz olyan közel, hogy megengedjék maguknak a meleg, baráti titulust. Az lenne a baj, ha ezt a meleg, baráti megszólítást éppen a kommunisták legelvtársiasabb fórumáról, a taggyűlésekről tiltanánk ki. Veszítünk-e valamit, ha a kommunisták alkalmasint úgymond, hivatalos fórumon is úgy szólítják egymást, mint az életben? Már a kérdés is buktatót rejt magában. Mert vajon a mi fórumaink nem az élet sűrűjéből valók-e? Van-e nekünk hivatalos nyelvünk és van-e hétköznapi szóhasználatunk? Nem szabad, hogy legyen. A mi küldetésünket, munkánk lényegét és tartalmát nem az határozza meg, hogy hogyan szólítjuk egymást. Nem attól leszünk kommunisták, netán kommunistábbak, hogy szomszédainkat, barátainkat kimérten és választékosan, mindig elvtársnak szólítjuk, hanem attól, hogy tudatosan többet vállalunk magunkra és többet teszünk. Sokszor mosolyra fakaszt, máskor dühít az erőltetett komolykodás, az erőszakolt ünnepélyeskedés, amelyet alkalmasint magunkra erőltetünk, ha úgymond, na most politizálunk, most politikusan viselkedünk. Sohasem felejtem el azt a középiskolai KISZ- taggyűlést, amelyen komolykodva „elvtársaztak” azt a 15 éves fiút, akit öt perccel azelőtt még mindenki Cocinak becézett. Mintha ettől tartalmasabb, komolyabb lett volna a gyűlés. Nyilván vannak mértékek, amelyek mint mindenben, utat jelölnek, és a hozzászóló nem szólítja keresztnevén a nagygyűlés szónokát, a titkárnő a miniszterrel tárgyaló igazgatót. De az nem bűn, nem tőlünk idegen lezserség, ha egymást közelről ismerő egymás közvetlen ügyében tárgyaló, közli* feladatokról vitatkozó kommunisták száján kiszalad a barátságra, a meghittségre, sőt, igen elvtársiasságra utaló megszólítás: Tóni, Jóska. A taggyűlés kommunisták, elvtársak fóruma. Ez nincs benne szebb, megnyugtatóbb, mint az, honőszinte, keresetlen formája az együttlétnek. Jó tudni hogy ott velünk vannak barátaink: Tóni, Jóska meg a többiek, akiknek, ha kedvük tartja, nyugodt szívvel azt is mondhatjuk: elvtársak. Miskolczi Miklós Gimnazisták akadályversenye A Münnich Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola ötszáz diákja tegnap reggel hétkor hosszú útra indult. Tizenhat osztály vett részt a „Forradalmi nemzedékek” elnevezésű KISZ próba keretében, a tíz kilométeres akadályversenyen. Az osztályok negyedórás időközökben vágtak neki az útnak. Első állomásuk az MHSZ lőtér volt, ahol egymást váltva kispuska lóversenyen vettek részt. További állomásaik a vasútállomás, a 6-os út mezőfalvi elágazása, az óvárosi szovjet hősi emlékmű, a szalki-szigeti kikötő, a horgásztanya és a kórház mögötti Dunapart voltak. Az állomásokon politikai, művészeti kérdésekre kellett választ adniok, ügyességi és elméleti feladatokat kellett megoldaniok.