Dunaújvárosi Hírlap, 1980. augusztus (25. évfolyam, 62-70. szám)
1980-08-01 / 62. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK ! XXX. évfolam, 62. szám ~ 1980. augusztus 1., péntek ~ Ára: 1,50 Ft AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA „Prémiumtakarékos” energiagazdálkodás • Mennyit ér egy százalék? Beszélgetés Kuslits Tiborral, a Dunai Vasmű főenergetikusával Az egyszerű állampolgár manapság annyit lát, hall az anyag- és energiatakarékosságról, hogy - valljuk be őszintén - egy kissé már unja. Sajtóból, rádióból, tévéből, piai kátokról zúdulnak rá a különféle hivatalos és nem hivatalos szervek kérései, jó tanácsai, intelmei - gyakran már-már a szándékkal ellentétes hatást keltve. Pedig a jótanácsok, kérések, intelmek stb., ezúttal nem túloznak. Nyersanyagban és energiahordozókban szegény ország vagyunk - ezt már az általános iskolások is tanulják. Amiből pedig kevés van, azzal takarékoskodni kell. Ezt is tudjuk. Csakhát más tudni, és más... Vagyis röviden: jó néhányon még ma is afféle túlhajtott kampánynak tartják az egészet, amin túl leszünk, s akkor... Nos, „akkor” nem lesz. Jobb beletörődni, hogy az 1973 előtti árak végleg eltűntek és nem is jönnek vissza. Ezt nekem, az egyszerű állampolgárnak is tudomásul kell vennem, pedig nálam talán havi száz-kétszáz forint többletet jelent a villany- és gázszámla „új ára”, s tudomásul kell vennie egy olyan nagyvállalatnak is, mint például a Dunai Vasmű, ahol évente milliárdokat fizetnek ki csupán az energiáért. Egészen pontosan: nem elég csak tudomásul venni... Erről beszélgettünk Kuslits Tiborral, a Dunai Vasmű főenergetikusával. — Engedjen meg egy személyesnek tűnő kérdést. Milyen érzés egy ilyen időszakban, amikor az anyag- és energiatakarékosság ennyire előtérbe került, egy nagyvállalat főenergetikusának lenni? — Röviden válaszolok: jó is, meg rossz is. Kezdem a jóval. Egy ilyen, nagyfogyasztónál, mint a Dunai Vasmű — ahol évente hárommilliárd forint az energiaköltség — nagy és látványos megtakarításokat lehet elérni. —• Elnézést a közbeszólásért, de ha nagy eredményeket lehet elérni a fogyasztás mennyiségéből fakadóan, akkor egy kis figyelmetlenség, vagy nemtörődömség árán sokat el is lehet pocsékolni ... — Na látja ez az, amiért rossz itt főenergetikusnak lenni... De félretéve a tréfát: valóban, vannak még gondjaink. Nekem úgy tűnik, hogy még mindig többet beszélünk, mint amennyit teszünk. Elveinkben mindenki egyetért, csak amikor a konkrét tennivalókra kerül sor, akkor találkozik az ember meg nem értéssel, ódzkodással, nyílt vagy burkolt ellenállással. Nehezen értik meg egyesek, hogy ma már a szó legszorosabb értelmében gazdálkodni kell az energiával! S ez azt jelenti, hogy jónéhány szervezési és technológiai módosítást is végre kell hajtani. Például, hogy milyen hőfokú bugák kerülnek a meleghengerműbe — vagyis a tolókemencék fajlagos energiafelhasználása hogyan alakul — az függ többek közt a szállítás ütemezésétől, a szállított anyag minőségétől — megfelel-e a hengerlés! programban szereplő termék minőségi követelményeinek? — satöbbi, satöbbi. Vagyis, az acélműtől kezdve a folyamatos öntőműn és a szállítógyárrészlegen keresztül, sok ember összehangolt munkája eredményezheti csak, hogy a tolókemencénél csökkenteni tudják az energiafelhasználást. Azt hiszem, ez is érzékelteti, hogy nálunk az energiatakarékosságot nem az jelenti elsősorban, hogy a WC- ben lekapcsolom a villanyt. — Említette, hogy érzése szerint többet beszélünk takarékosságról, mint amennyit konkrétan teszünk. Úgy tudom, önöknek éves és középtávú részletes tervük van... — Valóban. Nem kis munkával felmértük, hogy melyik területen, gyáregységben mi a legsürgősebb tennivalónk. S nem állítom, hogy már minden lehetőséget kimerítettünk. Ezen kívül évente előírják a vállalatok számára, hogy mennyivel kell csökkenteni a fajlagos energia-felhasználást, -fogyasztást... — Nem erőltetett dolog ez? Hisz végül is a vállalatoknál tudják, hogy miből mennyit tudnak megtakarítani ... — Egyáltalán nem erőltetett dolog. Meggyőződésem, habár ez nem is meggyőződés kérdése, hanem tény, hogy ma Magyarországon nincs olyan vállalat, amelyik ne tudná a jelenlegi szint alá szorítani az energia-felhasználását. De maradjunk csak a saját házunk táján. Pillanatnyilag legfőbb feladatunk a nyersvasgyártásnál csökkenteni a fajlagos kokszfogyasztást. Be kell vallni, hogy az első negyedéves eredményeinkkel nem büszkélkedhetünk. Több kedvezőtlen körülmény hatására erősen megnőtt a kokszfelhasználás, márpedig a koksz jelentős részét — évente mintegy négyszáz-ötszázezer tonnát — nyugatról, valutáért kell beszereznie a magyar kohászatnak. Tehát senki számára sem lehet közömbös, hogy egy tonna nyersvas előállításához mennyi kokszot használunk fel, annál is inkább, mert ez a késztermék árában is megmutatkozik... — összességében milyen megtakarítással számolnak az idén? — Tíz-, tizenötmillió forint körüli lehet a megtakarítás. Ez, ha figyelembe vesszük, hogy volt már olyan év, amikor hatvanmilliót értünk el, s kevésnek tűnhet. De minél jobban haladunk, annál nehezebb látványos eredményeket olyan helyzetben elérni. Most vagyunk, hogy a jelenlegi berendezésekkel nagyobb eredményeket felmutatni már nehéz. De rövidesen eljön az az időszak, amikor ismét megugrik az energia-megtakarítás mutatója. Ha felépül az új kokszolómű, elkészül a konverteres acélmű, az egyes kohónál is átállunk a magas torotknyomásra, ismét olyan lesz a helyzet, hogy közvetlenül és közvetve az előző évieknél több energgiát tudunk megtakarítani. És remélhetőleg nemcsak a berendezések, hanem az emberek is „korszerűsödnek”. Mert nem kis gond az ellenállás leküzdése, hisz minden energiatakarékossági intézkedés az emberektől is többet követel. Újat kell tanulni, jobban oda kell figyelni ... a régi megszokottól el kell térni... S ez nem megy magától, meg kell érte küzdeni. — Be kell vallanom, nekem sokkal „egyszerűbb” elképzeléseim voltak az energia- és anyagtakarékosságról. — Másoknak is. Pedig ez roppant bonyolult feladat. Azt mondom, hogy energetikus vagyok, de értenem kell a különböző gyártási technológiákhoz, a szállításhoz, a szervezéshez és még sorolhatnám. No és az emberekhez is. Mert gyakran különféle „ravaszkodásokkal” kell rávenni őket, hogy egyegy javaslatot, több munkát jelentő módosítást elfogadjanak, sőt, magukénak érezzenek. Habár az utóbbi időben javult a helyzet, amióta a vezetők prémiuma, illetve a prémium egy része az energiatakarékos gazdálkodástól függ. Eddig nekem kellett kilincselnem, kérnem, magyarázkodnom, időnként fenyegetőznöm, hogy egy javaslatot szívleljenek meg. Most már előfordul az is, hogy ők keresnek meg minket, hogyan lehetne itt meg ott ésszerűsíteni, mit tegyenek, hogy csökkenjen az energiafelhasználás. S ez már bíztató ... Még mindig akadnak persze, akik legyintenek, egyszázalékos megtakarítás, ez semmi.. . Pedig hárommilliárdos energiafelhasználásnál nagyon is sok ez az egyetlen százalék. S ezt most már egyre többen kezdik belátni. D. Kiss Csaba Ülést tartott a megyei párt-vb Eredményes munka az MHSZ-klubokban Szerdán, július 30-án Takács Imrének, a megyei pártbizottság első titkárának elnökletével ülést tartott az MSZMP Fejér megyei Végrehajtó Bizottsága. A testület Sallai Béla alezredesnek, az MHSZ megyei titkárának előterjesztésében — az MHSZ-klubok politikai, honvédelmi nevelő és felkészítő munkájáról szóló jelentést vitatta meg; a vitában részt vett, s felszólalt Bokor József ezredes, az MHSZ főtitkárhelyettese is. A végrehajtó bizottság megállapította: a honvédelmi nevelőmunka színvonala tovább javult, és az MHSZ megyei, valamint városi-járási vezetőségei megszilárdultak, személyi állományuk alkalmas a feladatok magasabb szintű ellátására. Fejér megyében jelenleg 211 MHSZ-klub működik, tizenkétezer taggal. Rendezvényeikkel, versenyeikkel klubtagság létszámát sokszorosan meghaladó tömegeket képesek mozgósítani. A klubok jó kapcsolatot tartanak fenn az iskolák KISZ-szervezeteivel, s az úttörőcsapatokkal is. A kiemelkedően jó munkát végző klubok sorában említette a jelentés a VIDEOTON rádiósklubot, a Dunai Vasmű könnyűbúvár klubját, valamint a dunaújvárosi repülő- és ejtőernyős klubot. A klubok működésének tárgyi és anyagi feltételeit nagyban javította az üzemek és a tanácsok támogatása, továbbá a klubtagok és a lakosság társadalmimunka-akciói. Az MHSZ-klubok működési területükön eredményesen dolgoznak a párt honvédelmi politikájának valóra váltásán. I Helsinki évfordulóján ünnepi pillanat volt. Európa, az Egyesült Államok és Kanada vezetői öt éve a finn fővárosban aláírták az európai biztonsági és együttműködési értekezlet dokumentumát. Sokat olvastuk azóta az újságokban, gyakran hallottuk beszédekben ezt a kifejezést: a helsinki okmány. Papír, gondolhatná valaki, eltehető az iratszekrénybe. Nem így van. Ennek az aláírásnak a jelentősége messze túlnőtt a szokványon, a dokumentum maga történelmi változások jele és foglalata lett. Az európai enyhülésé. Az aláíró magas felek elfogadták az adott európai helyzetet. Megnyílt a lehetőség, hogy ezen az alapon szinte tiszta lappal indulhasson Európa a béke és az együttműködés útján, egy új jövő felé. Programot adott a helsinki záróokmány, minden fontos vonatkozásban, útmutatást és ajánlást a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséhez. Mintha ez lett volna felírva a százoldalas kötet fedőlapjára: „Az ellenséges szembenállás helyett így kell cselekednetek!" Benne foglaltatik az együttélés politikai tízparancsolata, a határok sérthetetlensége, az egymás belügyeibe való beavatkozás tilalma, a gazdasági kapcsolatok fejlesztése, a hátrányos megkülönböztetések leépítése, de még a hétköznapok nem egy gondja, például a szabványok egységesítése is. Tudományos területeket sorol fel, amelyeken közösen, az erőket össszefogva lehetne kutatni. Mégis, már Helsinkiben nyilvánvalóvá lett, hogy az útnak csak a felét tették meg a magas felek. Tudták, a politikai enyhülést mielőbb katonai enyhüléssel kell kiegészíteni, különben veszélybe kerül az egész mű. Az idők, sajnos, megerősítették e gondolatot. Igaz, a helsinki okmány nem maradt pusztába kiáltott szó. Ma más az európai helyzet, mint korábban. Jobb az államok kapcsolata. Gyakrabban találkoznak a vezetők. Többet utaznak és látnak az emberek. De az utóbbi hónapokban árny borul erre a fényre. A Varsói Szerződés államai Helsinki óta, többször is terjesztettek a nyugatiak elé fegyverkorlátozási, leszerelési tervet, a nukleáris eszközök tilalmától a kisebb, a kölcsönös bizalmat erősítő intézkedésekig. Az egyik szocialista előterjesztés azt javallja, hogy üljenek össze a „helsinki államok" küldöttei, szervezzenek európai katonai enyhülési konferenciát, mert a katonai enyhülés ma az európai kibontakozásnak, a helsinki okmány további sorsának a kulcsa. Öt esztendje a harmincöt állam küldöttei megállapodtak abban, hogy időnként megvizsgálják, hogyan ölt testet a béke és biztonság okmánya? Ilyen eszmecsere zajlott le két és fél éve Belgrádban, most pedig Madrid van soron. Az „európai értekezlet" előreláthatóan november 11-én nyílik meg a spanyol fővárosban. Közös erővel, egyetértéssel kellene ott meghatározni az európai enyhülés útján a további lépéseket, úgy, ahogy a délsikki záróokmány sugallja és ajánlja. Belgrádban a nyugati küldöttségek nem mindig tartották magukat ehhez. Most ezt várná tőlük az európai népek nagy családja. Szóba került már a szocialista országok, majd néhány nyugati vezető elképzeléseiben az a terv, hogy a madridi találkozón döntsenek katonai enyhülési konferencia összehívásáról, időpontjáról, helyéről. A lengyel kormány felajánlotta színhelyül Varsót. A helsinki okmány nem katonai dokumentum, a madridi találkozó maga tehát nem is lehetne alkalmas a fegyverkorlátozás alapos megvitatására. Arról azonban dönthet, hogy az aláírók hívjanak össze ilyen témájú konferenciát. Helsinkitől Madridig fél évtized telt el. A tanulság világos: Európa meg tudta teremteni és fenn tudja tartani az enyhülést. Ha akarja. A fegyverkezés szószólóit azonban el kell hallgattatni. Nagyon jó ütemben halad a Római városrész 2. számú, 24 tantermes általános iskolájának előkészítése a legelső tanévére. Valamennyi bútort, majd minden szemléltető eszközt a helyszínre szállítottak már, a szülők, szocialista brigádok, Kohász-birkózók és a pedagógusok közreműködésével. Továbbra is lendületesen dolgozik az IKVGY, folyik a két sportpálya kialakítása és az iskola előterének rendezése. Szeptemberben 26 alsó- és 14 felsőtagozatos, valamint egy korrekciós osztályt, illetve 10 napközis csoportot indítanak. Bizonyára megnyugtató a szülők számára: az iskolában előreláthatólag minden napközis igényt ki tudnak elégíteni. A hetente váltakozó (délelőtti, délutáni) oktatási rend csak az alsótagozatosokat érinti majd.