Dunaújvárosi Hírlap, 1981. augusztus (26. évfolyam, 62-69. szám)

1981-08-04 / 62. szám

XXXI évfolyam 62 szám ~ 1981. augusztus 4., kedd ~ Ára: 1,80 Ft AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA Energiagazdálkodás a vasműben Még olcsóbb is lehetne A Dunai Vasműben 15 év alatt sikerült felére csökkenteni az egy tonna késztermék előállításához szükséges energia-felhasználást. A nagy tartalékok ezzel ki is merültek. A jelenlegi 30 Gigajoule tonnánkénti energiaszükséglet aligha csökkenthető a következő másfél évtizedben újabb 50 százalékkal, hiszen a nálunk fejlettebb acélgyártóknak is 25 Gigajoule energiára van szükségük az acél minden tonnájának előállításához és a legfejlettebbek is elemésztenek 20 Gigajoul-t, mire egy tonna acélt elkészítenek. Mégis elgondolkodtató, hogy a kohászatban a felhasznált energiának mindössze 45—60 százaléka hasznosul a technológiai folyamatban. Csak a legfejlettebb acélgyártók képesek 60 százaléknál többet saját hasznukra fordítani, a nagy átlag 40 százalék körül topog. A Dunai Vasmű energetikai szervezete felmérte a lehetőségeket, számba vette a vállalat várható szükségleteit és a következő öt évre 400—420 millió forint energiaköltség-megtakarítást határozott el. De van-e ennek az elhatározásnak valóságalapja, amikor a Dunai Vasmű szénfelhasználásának 1985-ig 8-10 százalékos földgázfelhasználásának 30 százalékos, villamosenergia-felhasználásnak 15 százalékos növekedése, és egyedül a fűtőolaj 15- 20 százalékos csökkenése várható? Ez utóbbi fűtőanyag-megtakarítás és földgázzal történő kiváltás következtében. És milyen lehetőségek kínálkoznak, ha egyszer a takarékoskodás nagy tartalékai már kimerültek? Mivel a kohászatban a felhasznált energiának mintegy a fele hasznosul a technológiai folyamatban, kézenfekvő tehát, hogy a technológiai fázisok energiafelhasználását célszerű csökkenteni. Mindenekelőtt nyers vasgyártásét, hiszen a a kohászatban felhasznált energia 50 százalékát — (az értékesítés szempontjából legkevésbé súlyponti) n.yersvasgyártás energiaigényének csökkentésére még idén bevezetik a kohói forrószél oxigéntartalmának 20—25 százalékos növelését. A cél: nemesebb fűtőanyagok (koksz, olaj) szénhidrogénekkel, például földgázzal történő részleges kiváltása. Erre folynak már kísérletek, csakúgy mint a fűtőolaj ultrahangos porlasztására. Az épülő negyedik léghevítő a kohói forrószél hőmérsékletének 250—300 Celsius fokos emelését teszi lehetővé, ami ugyancsak kokszmegtakarítást ígér. A fajlagos energia felhasználást csökkentheti a második kohónál is tervezett magas toroknyomású üzem. A konverteres acélmű felépítésével új acélgyártási technológia valósul meg a Dunai Vasműben, amelyről — energiagazdálkodási oldalról — most csak annyit, hogy a jelenlegi eljárással egy tonna acél előállítása 3,3 Gigajoule energiát igényel, míg a konverterben 0,8 Gigajoule energia elegendő egy tonna acél elkészítéséhez. Másként fogalmazva a jelenlegi évi 1,2 millió tonna acéltermelés négyszer annyi energiát emészt fel, mint a konverterrel kibővülve évi 1,7 millió tonnára emelkedő acéltermelés. A jelzett energiatakarékos eljárások bevezetéséből 160—180 millió forint megtakarítást remél a Dunai Vasmű a VI. ötéves terv éveiben. Nagyjából ugyanennyi megtakarítást ígér a különböző hulladékhők befogása és hasznosítása. A gyár kéményein át évente 7 Terajoule hőmennyiség távozik — pontosabban távozhatna — a levegőbe. Még megszilárdulás után is jelentős hőmennyiséget — évi 6—7 Terajoule-t — tartalmaznak a melegen előállított és hidegen felhasznált termékek, például az izzó koksz, a tömörítvény, a nyersvas, a csapolt acél, a salakok. A füstgázok hőjének 70—75 százalékát már tudja hasznosítani a Dunai Vasmű, a konverteres acélmű már eleve beépített füstgázkazánokkal épül. A megtakarítás harmadik, legszerényebb, a tervidőszakra 50 millió forint megtakarítást ígérő területe a különböző veszteségek csökkentése, amely fegyelmet, figyelmet és további lelkiismeretes munkát feltételez nem csak és nem is elsősorban az energetikusoktól, mint inkább a gyár valamennyi dolgozójától. Juhász Béla ÉRKEZIK A SZALMA Megfelelő mennyiségben és minőségben érkezik a szalma a papírgyárba. Esetenként azonban gondot okoz, hogy az optimális naponkénti mennyiség 180 tonna, hétvégeken ,,lezuhan" ötven tonnára. Képünkön a szalma nedvességtartalmát ellenőrzik. Az eredmény kielégítő. Az elmúlt hetekben csupán egy alkalommal kellett visszaküldeni nedvességtartalom miatt a szalmát. Váratlanul jött 2 millió forint Kétmillió forint „váratlan" pénzhez jut Dunaújváros tanácsa abból az alkalomból, hogy az V. ötéves tervben a városfejlesztő társadalmi munkában legjobb eredményt ért el. A város érdekében végzett társadalmi értékét toldotta meg munka kétmillió forinttal a megyei tanács. Számtalan helye lenne ennek a váratlanul jött pénznek, ezért cseppet sem volt könnyű a döntés: mire költsük a kétmillió forintot. A város egyik legégetőbb gondja a megfelelő nyári napközis tábor hiánya. A Szalki-szigetre tervezett ifjúsági és úttörőtábor jelentené a végleges megoldást, de az mintegy 25 millió forintba kerülne. Ezért olyan döntés született, hogy a régi, vidámparki napközis tábor épületeit fogják felújítani ebből a pénzből, mégpedig úgy, hogy alkalmas legyen télen a jégpálya kiszolgálására, szünidőben pedig néhány esztendeig még otthona lehessen a nyári napközis tábornak. Duna-hidat is terveznek 2. oldal Ifjúsági parlamentek A Minisztertanács határozatának megfelelően 1981 szeptember és 1982 április vége között ismét megrendezik az ifjúsági parlamenteket. A megyei felkészítőket augusztusban bonyolítják le, majd azt követően kerül sor a járási, városi felkészítőkre. A KISZ-szervezeteknek elő kell segíteniük, hogy e fórumok hatékonyan szolgálják pártunk ifjúságpolitikájának megvalósulását, a fiatalok közéleti aktivitásának fokozását, a lakóhely, munkahely problémáinak gondjainak, terveinek megismerését, s a megoldásban való tevékeny részvételt. Leg- leg- leg- leg- leg- leg- leg- leg- leg- leg- leg... MELEG LEGEK Az év eddigi legmelegebb napját vasárnap délután 18 órakor mérték: 35 fokot. A legtöbb vizet pénteken ittuk meg. Elfogyott ezen a napon összesen: 24 629 köbméter. A legmelegebb munkahely a vasmű kokszolóblokk teteje A töltőszinten vasárnap: 60 fok A legtöbb fagylaltot az Arany Csillag presszóban adták el szombat—vasárnap: 4105 adagot. Vasárnap fürödtek a legtöbben az uszodában. Jegyet váltott ezen a napon: 1652 vendég. A szabad strandra vasárnap mentek a legtöbben. Buszok szállítottak ki: 9 600 furdázót. Szombaton és vasárnap volt a legtöbb utasa a MAHART-nak Hajóval utazott: 322 utas. A Halászcsárdában vasárnap voltak a legtöbben. Halászlé, zene mellett mulatott 552 vendég A Dózsa moziban a Kóma című filmet vetítették. Négy előadáson a nézőszám: 2 600 néző. A helyközi buszok közül a hétvégén kulcsra járók voltak a legtöbben: 400 utas. A hét végén ittuk meg a legtöbb sört, szombat—vasárnap elfogyott: 635 hektoliter. Az egyik legnagyobb ABC-ben, a Piac téren a hét végén üdítő italból elfogyott: 800 liter A szombati piac legnagyobb görögdinnyéje (megvettük, megettük — jó volt): 13 kiló. A hétvége hercegnője, akivel (sajnos!) csak a szerkesztőség képarchívumában randevúztunk. Szeretem ! . . . az igényemet Gondolom, mindenki ugyanígy van vele. Ragaszkodom is hozzá, végtére is az enyém, jellemző rám, engem formáz. Szeretem hallani felelős emberek szájából, hogy igényeimet — ha jogosak! — ki kell elégíteni. Hogy ne mondjam, én a magam igényéről mindig azt hiszem, hogy jogos. Más is alighanem ezt hiszi a sajátjáról. Akkor hát ki, még inkább mi hivatott szelektálni az igények között, mi dönti el, hogy igényem erre—arra—amarra, többre, szebbre, jobbra, másra, a gazdagabb életre jogos-e? Visszaemlékszem egy réges-régi vitára, amelyben nem tudtuk eldönteni: vajon a kínálat növeli az igényeket, vagy az igények „izgatják fel" a kínálatot. Fiatalok lévén akkor, mint megoldás eszünkbe sem jutott az is. Alighanem azért, mert futtában ismertük a marxista dialektikát, a gazdaság törvényeit még úgy sem, mert a valóság bonyolult összefüggéseinek feltárásához sem türelmünk, sem képességünk nem volt, mert nagy igazságok kimondásának lázában éltünk, mert heves ifjak lévén szívből utáltuk a kompromisszumnak még a látszatát is. Hej, azóta az idő bizony elszállt, és nemcsak a valóság dialektikáját tanultuk meg, nemcsak az ésszerű kompromisszumokhoz szoktattuk hozzá magunkat, hanem a korábban oly egyszerűnek tűnő igazságok árnyalt átgondolt újrafogalmazására is rákényszerültünk. Foglalkozni kezdtünk a részletekkel is, megtanultuk, hogy az egész részekből, sokszor egymásnak ellentmondó részekből áll. Maradjunk az igényeknél. Az igényeket általában szeretni kell. Jó esetben ugyanis, mással nem pótolható hajtóerőt jelentenek. Jó esetnek pedig azt tartjuk, ha az igényes fogyasztó „hajt" a termelésben. Termelői igényességével igazolja fogyasztói igényét. Munkára épülő társadalmunk csak a munkafedezetű igények kielégítését vállalhatja. Ám ki tagadná, hogy a piacon jelen vannak olyan igények is, amelyeket ügyeskedésből, szerencséből, szélhámosságból, nyerészkedésből tákoltak össze. Gondoljuk csak meg, hányan fektették pénzüket olcsó telekbe, s hányan árulják most ezt a telket drágán, hány lakatlan lakást kínálnak borsos áron a rászoruló bérlőknek, hány borravalós szakmában dolgozó tud kifizetni a mellényzsebéből egy martinászt, hány tolvaj tisztelteti magát (ideig-óráig) tisztességesnek, hányan álcázzák a kalandorságot támogatandó vállalkozásnak! Sajnos, manapság sincs minden igény (vásárlóerő) mögött munka. Vannak fogyaszási mintát adó, felzárkózásra inspiráló, sokszor ingerlő, irritáló, megcsodált, megirigyelt igények, amelyek forrása látszatra nem különbözik a másiktól, amelyeket utcán, boltban, belvárosi butikban, nyaraláskor, tehát a fogyasztás szférájában már nehezen tudunk elkülöníteni. Legtöbbször csak érezzük, hogy mintha nem stimmelne valami. A jövedelmek differenciálódása (más szavakkal az igények kielégíthetőségének különbsége) sokat emlegetett, és támogatott nélkülözhetetlenül szükséges társadalmi folyamat. A munka nélkül szerzett jövedelmek azonban véletlenül sem férnek bele a támogatott differenciába. A differenciálódás tendenciája csakis a munka alapján fogadható el, és nem igazolhat mindenfajta eredetű és mértékű különbséget. Sok máson túl azért sem, mert az alaptalanul felizgatott kínálat hamar és indokolatlanul magasan képes nivellálni az igényeket. Az igazolatlan jövedelmek által stimulált és általánosnak hirdetett hitt fogyasztói igények miatt nem érezheti magát törpének a fizetéséből élő munkás vagy értelmiségi. A józan észre hivatkozva sem diktálhat fogyasztói igényt és magatartást az, aki ehhez az igényéhez és magatartásához a munkán kívüli szférákban teremti (szerzi, csalja, ügyeskedi, lopja) meg a jövedelemfedezetet. S ha mégis? Akkor baj van. És nemcsak ítélőképességünkkel van baj. Legfeljebb ítélőkészségünkön tudunk tudnánk leggyorsabban változtatni. Ismerek embereket, akik harminchat-negyven forintos Golden Peer cigarettát szívnak rendszeresen és majdnem tüntetően. Olyanokat is, akik Sopianés dobozba rejtik, s onnan veszik elő szálanként a Golden Peert. Végül pedig olyanokat, akik Golden Peer-es dobozban tartják a Sopianét. Melyik magatartáson nevessek, melyiket vegyem tudomásul, és melyiken bosszankodjam? Egy hete még áradt A pesti és az ercsi vízmérce között 80 centiméter különbség. Nálunk már 5600 centiméteres vízállás is veszélyezteti a holtágba telepített, őszre 30 tonna nemes halat ígérő állományt —világosított fel Szilágyi István, az ercsi Ságvári Endre halászati szövetkezet helyettes elnöke és felidézte az áradás legkellemetlenebb óráit. A szövetkezetnek nagyobb kárt okozott a mostani, 696 centiméterrel tetőző nyári árhullám, mint az emlékezetes március 17-i 714 centiméteres. A jegenyés utat, ami maga a gát, azt védtük, már vasárnaptól. A víz azonban az erdőn keresztül folyt át, ahol nem is tudtunk védekezni. Hétfő estére megtelt a holtág. A telepített halnak két napja volt, hogy az oxigénben gazdagabb, s így a számára vonzóbb szabad vízre szökjön. Az Erdért Vállalat adonyi telepét bizony kiöntötte annak idején a tavaszi áradás. A tavaszi károknak már nyoma sincs. — Vasárnap éjjel és hétfőn egész nap volt egy dandárunk. A gátat úgy megerősítettük, hogy a telepre nem jött be a víz. Ahova mégis befolyt, oda folyhatott is. — Fazekas Imre szakvezető derűje egy „lám, kifogtunk rajta" büszkeségről árulkodik. Ha a tavaszinál több víz jött volna, persze nem egy 1965-öshöz hasonló, azt is ki tudtuk volna védeni. A fóliába takart homokzsákok még mindig ott kígyóznak a töltés folytatásaként vagy 200 méter hosszan a telep kerítése mellett. A rácalmási szigethez vezető kocsiút két oldalán víz alatt áll a tarló. Víz állja utunkat 30 méterre a szigethez vezető fahíd feljáratától az úton is. A Baromfifeldolgozó Vállalat mégis csendes hétköznapjait éli. — Hétméteres vízállásig mi mindig nyugodtak vagyunk — mondta Zándoki István, az üzem helyettes vezetője.A víz ugyan befolyt az alacsonyabban fekvő részekre, de a zetor áthajtott rajta. Az állatokat nem kellett kitelepíteni a szigetről, mint tavasszal. Veszteség nincs. A szigethez futó út két oldalán idejében learattunk.