Dunaújvárosi Hírlap, 1982. március (27. évfolyam, 18-26. szám)

1982-03-02 / 18. szám

XXXII. évfolyam 18. szám ~ 1982. március 2., kedd ~ Ára: 1,80 Ft AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA Már a pályázat is vitát hozott Van-e remény a kiváló címre? A Dunai Vasmű 1981-ben nyújtott teljesítményével nem érte el termelési tervét és tervezett nyereségét sem. Ennek ellenére megpályázta a kiváló vállalat kitüntetést. A döntés szenvedélyes vitákat váltott ki még vállalaton belül is.­­ A kérdőjelek eltüntetése érdekében a Dunaújvárosi Hírlap is bekapcsolódik a vitába: a partner Tenyér Mihály, a vasmű pártbizottság politikai munkatársa, gazdaságpolitikai munkabi­zottságvezető. DH: — Mire alapozva pá­lyázta meg a kiváló címet a vasmű? A gazdasági muta­tók egyáltalán nem úgy ala­kultak, ahogy tervezték. T. M.: — A konkrét hely­zet, konkrét elemzése után kell a döntést meghozni. Mi is így cselekedtünk. Úgy gondolom, hogy hosszabb ideig csak az hökken meg ezen, aki nem ismeri az ob­jektív külső és belső körül­ményeket. A külső tényezők közül mindenképpen figye­lembe kell venni a magyar kohászat nehézségeit. Min­denki láthatta a „Hét”-ben hogy például Franciaország­ban egy vadonatúj kohászati vállalatot nem indítanak el, mert úgy a gazdaságosabb. A vállalat szempontjából kül­ső tényező a szabályozó­­rendszer gyors változása. Ta­valy két alkalommal emel­kedtek az energiaárak. Azt hiszem év köz­ben — s ez részben természetes is —, főként a belső gondokat hangsúlyoztuk csak, s így a vitatkozók egy része nem ér­zékeli kellően a külső hely­zetet. Rossz körülmények kö­zött maradt talpon vállala­tunk, s termelt nyereségesen. Dolgozóink részére az átla­gosnál magasabb bérnöveke­dést is tudtunk biztosítani. DH.: A vasmű a hazai igé­nyeket csak a tőkésexport rovására tudta kielégíteni, így a tervezett 100 millió dollár helyett „csak” 51 mil­lió dollárt­­ bevételhez jut­tatta az országot. T. M.: — A tervezettnél kevesebb készáruból elsősor­ban­ a hazai piac igényeit kellett kielégíteni, s így a ter­vezettnél kevesebb jutott tő­kés exportra. A hagyomá­nyos tőkés piacainkon beve­zetett diszkriminációs intéz­kedések ellensúlyozása érde­kében új piacokat kellett fel­kutatni, „betömi’,’ oda. Van’ olyan magyar vállalat is, amelyik előtt becsukódott a kapu, s nem talál másik pia­cot termékeinek. DH.: A szabályozó rendszer változásai a kohászati ága­zatban a megtermelt nyere­ség átcsoportosítását is szol­gálta. T. M.: A változások a mi vállalatunkat érintették a legkedvezőtlenebbül. DH.: — Előfordul, hogy vezetők misztifikálják a kül­ső nehézségeket, éppen bel­ső gondok és problémák ta­­kargatása érdekében? T. M.: — Vállalatunknál ez nem jellemző. Hogy ne­hézségeinket milyen arány­ban okozzák külső és belső problémák, ezt nehéz kimu­tatni. Én más gondokat lá­tok. Még mindig erős a bá­zisszemlélet. Tavaly ennyi volt, az idén ennyinek kell lennie, s ha nem annyi, ak­kor az kudarc. A terv nem fétis, hanem eszköz. Az ob­jektív körülmények hatá­sára tervtől eltérő eredmé­nyek születhetnek. Az ilyen eredmény lebecsülése a mun­ka, a sok emberi erőfeszítés lebecsülését is jelenti. A Du­nai Vasmű eredménye a ta­valyi év körülményei között jelentős teljesítmény volt. Azt leértékelni nem szabad! Kevés beruházást indítanak mostanában költségmegtaka­rítással, határidőn belül,­­ mi pedig a konverternél meg tudtuk ezt valósítani. Fél évvel a határidő előtt beve­zettük az ötnapos munka­hetet. Mindezekkel nem aka­rom kisebbíteni belső hi­báinkat, azokat megismétel­nünk nem szabad. DH.: — Mint magánember, mi a véleménye. A vasmű elnyeri a címet? T. M.: — Sokkal fonto­sabbnak tartom, hogy a pá­lyázás körüli véleménykü­lönbségek is önvizsgálatra késztettek vezetőket és mun­kásokat egyaránt. Remélem, hogy ebben az önvizsgálat­ban tért hódít a minőségi szemlélet, a rugalmasabb cselekvés. A piacra termelési készség felváltja az „ez van, ezt tudjuk gyártani, ezt ad­ják el a kereskedők” cégérrel ellátott korábbról jól ismert belenyugvást. Szerintem ez a legfontosabb, még annál is fontosabb, hogy elnyer­jük-e azt a címet vagy sem. A tetőtér-beépítésre specializálódnak Envből három Az Ingatlankezelő és Vá­rosgazdálkodási Vállalatra több feladat hárul, mint amennyit el tud végezni. Ezért határozott úgy a válla­lat vezetősége, olyan kisvál­lalkozások szervezésére buz­dítja saját dolgozóit, hogy egyes munkáit „albérletbe” adhassa.­­ Hat feladatkör átvállalását javasolják a vállalati gazda­sági munkaközösségeknek: a tetőtérbeépítést, a megürülő lakások felújítását, a lépcső­házak festését, a lakóházak pincei elektromos elosztóhá­lózatának karbantartásait, a pala- és cseréptetős lakóhá­zak tetőinek karbantartása­it, s végül a hibaelhárító ügyeleti szolgálat megszerve­zését és ellátását. A felhívás nem maradt ha­tás nélkül. A bíztató ígéretek után, — nevezetesen, hogy az IKVGV raktárából vételezhetik a kü­lönféle anyagokat, amelyek­kel természetesen el kell szá­molniuk; hogy jutányos gép­­használati díjat számít fel a vállalat; hogy a vállalati jogtanácsos elkészíti a válla­lat és a gazdasági munkakö­zösség között megkötendő szerződés tervezetét; — Se­bestyén Sándor vezetésével igent mondott egy brigád a lépcsőházak festésére, vala­mint a tetőtérbeépítések asz­talos- és mázolási munkái­nak elvégzésére. A továbbiakban még két munkaközösség nyilvánította ki megalakulását. Közülük az egyik komplex szakbrigád, míg a másik e két munka­­közösség számviteli teendőit látja el. „Diák”-újságírók A hazánkban tanuló afro­­ázsiai újságírók huszonkét ;agú csoportja hétfőn Duna­újvárosba látogatott. A ven­­dégek megismerkedtek a Du­­naúj­városi Hírlap szerkesztő­ségének munkájával, tájéko­zódtak a város életéről, fej­lődéséről, majd a fiatal új­ságírók felkeresték a Dunai Vasműt. Délután művelődési intézményeket látogattak meg. Vissza a vásárlóknak Jó gazdasági évet zárt a Dunaújvárosi Munkásszövet­kezet. Amint a részközgyű­léseken is tájékoztatták róla a megjelenteket, tavaly 466 millió forint értékű forgal­mat bonyolított le a szövet­kezet, s nyeresége 13,7 mil­lió forint lett. 3,8 százalék­kal több az előző esztendei­nél. A nyereségből a múlt évi bér 4 százalékának meg­felelő összeget fizet ki része­sedésként saját dolgozóinak a szövetkezet, 800 ezer forintot oszt szét vásárlási visszaté­rítésként a szövetkezeti tagok között, 165 ezer forintot költ kulturális célokra, s 25 ezer forinttal hozzájárul a Mun­kásművelődési Központ fenn­tartásához is. Propagandista­tanácskozás Az MSZMP városi végre­hajtó bizottsága március 4- én — csütörtökön — 15 óra­kor a főiskola 326-os termé­ben A­­ nemzetközi politika legújabb eseményei címmel továbbképzést tart a párt­propagandisták és a KISZ vezető­ propagandisták részé­re. Számadás és választás Tizenhat papírgyári KISZ- alapszervezet 67 küldöttje­ tanácskozott pénteken dél­után a Papír Klubban, hogy összeállítsák a múlt mozgal­mi év ifjúsági munkájának mérlegét. A vállalat „Pesti Barnabás” nak a múlt KISZ-bizottsága­­évben végzett mozgalmi munkáról szóló beszámolóját Hajnal Ká­roly, a gyári KISZ-bizottság titkára ismertette a papír­gyár dolgozóinak­ több mint harmadát képviselő küldöttekkel. A jelentés meg­állapította, hogy az akcióprogramban foglalt éves fő célkitűzéseket, az egy évvel ezelőtti küldöttgyűlés hatá­rozatait a papírgyári fiatalok döntő részben megvalósítot­ták. A küldöttgyűlésre össze­állított statisztikai füzet szá­mai telnek, viszont arra figyelme,­hogy a következő mozgalmi évben nagyobb gondot kell fordítani az if­júsági szervezet párttaggá nevelő munkájára, a hatéko­nyabb politikai képzésre, szervezettség javítására és a a­­ tömegbefolyás erősítésére. A­ rendkívül részletes be­számolót — ennek okán — kevés hozzászólás követte. A küldöttek a korábbi 11 ta­gú KISZ-bizottság helyébe új, — az irányító, szervező és nalát ellenőrző munka színre­javítandó —• ezúttal 13 tagú bizottságot választott. A papírgyár KISZ-bizottsá­­gának titkára ismét Haj­nal Károly lett. Megpályázták a kiváló címet Megtartották ez évi első tanácskozásukat a 26-os Állami Építőipari Vállalat szocialista brigádvezetői. Az ülésen megtárgyalták az anyag- és energiatakarékos­ság fokozására, a munka hatékonyságának növelésére, valamint a minőségi munkavégzésre irányuló vállalati intézkedési terveket. Értékelték az 1981. évi szocialis­ta munkaverseny eredményeit és döntöttek az élenjáró kollektíváknak járó címek és jutalmak odaítéléséről. Egyetértettek azzal, hogy elmúlt évi eredményei alap­ján a vállalat megpályázza a kiváló vállalat címet, majd a szocialista brigádok vezetői a munkaverseny­­mozgalom ez évi feladatairól tanácskoztak. Ez lesz a második Újabb húsztantermes CLASP-szerkezetű általános iskola készül el tanévkezdésig a Béke város­részben. A képünkön látható épülő iskola tükörképe lesz a mellette lévő, 1980-ban átadott tan­intézetnek . * (Cseh Tibor felvétele) Fizették, fizetik A Dunaújvárosi Víz- és Csatornaművek az éves bér­tömeg 9 százalékának meg­felelő összegű nyereségrésze­sedési alapot képezhetett a múlt évben. A nyereség mintegy 40 százalékát év közben kifizette a vállalat brigád jutalmakra, a kiváló dolgozók jutalmazására, év­közi prémiumokra, sőt a jó­léti alapot is kiegészítette belőle. A fennmaradó 60 szá­zalékot osztotta szét nyere­ségként, s fizette ki múlt pénteken dolgozóinak. Nőnapi meglepetés A Dunaker nőnapi megle­petésnek tartogatja dolgozói nyereségrészesedését. Ebben az évben a vállalatnál átla­gosan tizenegy napi kereset­nek megfelelő pénzt oszta­nak szét. Fizet az IKVGV is Az Ingatlankezelő- és Vá­rosgazdálkodási Vállalat dolgozói pénteken vehetik fel a nyereségrészesedésüket. A vállalat múlt évi jó gaz­dálkodása eredményeként 14,8 napi fizetésnek megfe­lelő összeg jut átlagosan egy dolgozóra. Részesedés helyett Nyereségrészesedés helyett hatnapi bérnek megfelelő jutalmat fizetnek a Magyar Posztógyár dunaújvárosi fé­­sűsfooodájában március 11- én. Bár a gyárnak sikeres éve volt a tavalyi, a terve­zett nyereségüknek több mint kétszeresét érték el, a bank­­tartozásuk miatt csak így, a béralapból honorálhatják a kollektíva jó munkáját. Vendéglátók nyeresége Nyereségesen dolgozott az elmúlt évben a Dunavidéki Vendéglátó Vállalat. Elért gazdasági eredménye alap­ján hárommillió forint nye­reségrészesedést fizethet ki dolgozóinak március 8-án. A nyereségrészesedés, amelyet a dunaújvárosi központban, kecskeméti, illetőleg székes­ a­fehérvári területigazgatósá­gon vehetnek fel a dolgo­zók, átlagosan 11-12 munka­napi keresetnek felel meg. Húsz forint per Kopf Ugye nem kell magyaráz­ni, miről van szó. Március első napjaiban ugye tetsze­nek érteni a tímet? A mi (és sok más) szakszervezeti bi­zottságunknak az idén húsz (harminc-negyven, maximum ötven) forintja van arra, hogy március nyolcadikán meg­ajándékozzuk a nőket. Min­dig ennyi szokott lenni. Hogy honnan tudom ezt ilyen pon­tosan? Onnan, hogy sok éve részt veszek nőnapi bulikon és sok éve kér tőlem is a szakszervezeti bizalmi 10—20 forint úgymond hozzájárulást. Másfelől a mi háztartásunk is tele lenne már ilyen 20—40 forintos „ajándéktárgyakkal­. Van pléhtálcánk, amire egy nagyokos rágravírozta, hogy Nemzetközi nőnap (persze dátum nélkül, mert így nem évül el), van műanyag do­bozunk, kisebb, nagyobb, összecsukható ivópoharunk, tenyérnyi textilalátétünk, fes­tett poharunk, lemezből pré­selt hamutálcánk, sótartónk, mázas tányérunk — valamen­­­nyi, valahol a pincében. Már régóta sajnálom az ünnepelteket, akik a virág mellé, az ajándékozók he­lyett is pirulva, de eljátszva az örömteli meglepődést, át­veszik a szociális-kulturális keretből és pvc-ből kisajtolt vajtartókat — mint ünnepi, nőnapi ajándékot; méltó megemlékezést arról, hogy a nők egykor kivívták (kivívják-e egykor valóban?) az egyen­jogúságot. Vajon, miből gon­doljuk mi férfiak, ilyen-olyan beosztásban lévő alkalmi szervezők, hogy a köszöntő szó, és a nőkhöz mindig illő virág mellé tett konyhai tör­lőruha (ára 32,40 Ft) emeli az ünnep fényét, demonst­rálja és kifejezi tiszteletün­ket? Jön az ünnep. Ismét fő a fejünk (férfifejek): mit is le­het 20-30-40, maximum 50 forintért per Kopf (női Kopf) venni? Ha szabad javasol­nom, húsz-harminc forintért ne vegyünk semmit. A sem­mi néha több. A nőnap politikai tartalmá­hoz, társadalmi jelentőségé­hez méltatlanok azok a ki­csinyes számolgatások (ak­kor­­ mennyi is jut egy fő­re .. .?) amit mi készülődés­nek neveztünk el és amelyek végeredménye egy (jó ha nem giccses) üvegpohár. A készülődés ugyanis mást je­lentene). Például azt, hogy legalább nőnap közeledtén tudatosan egyenrangú tár­sunknak tartjuk, saját életét élő, önálló célokat dédelge­tő emberként tiszteljük hozzánk tartozó és a köze­­­lünkben élő nőket De ez már egy nőnapi vezércikk té­mája. Ezért abba is hagyom. Különben is gondban vagyok: per Kopf, húsz forintunk van a nőnapra. Mit vegyünk a virágon kí­vül? Miskolczi Miklós

Next