Dunaújvárosi Hírlap, 1984. december (29. évfolyam, 97-103. szám)

1984-12-04 / 97. szám

Sütő Károlyné: — Alig volt mit enni a front alatt: krumplit, száraz kenyérhéjat rágcsáltunk a pincékben ... Később a szov­jet katonakórház konyhájáról kaptunk meleg ételt — cserébe gondoztuk a sebesülteket Németh Ferencné: — Mind­annyian megsínylettük a hábo­rút. Férjeink, fiaink kint a fron­ton, mi itthonmaradottak fél­tünk, mikor ideért a háború. Persze, mindenkinek a saját se­be a legfájóbb. Ezek már be­gyógyultak Vadas Mihály: — Előbb a szociáldemokrata szervezeti minta szerint alakítottuk meg a párt­csoportot, elnök, alelnök, tit­kár ... Aztán egyikünk eljutott Debrecenbe, onnan hozott papírt, milyen is egy kommunista alap­­szervezet ... Hingyi Györgyné: — Minden megváltozott itt a felszabadulás után, örököltem apám nézeteit, és kommunista lettem. Vöröske­resztes aktivistaként gyakran ju­tott eszembe a régi világ Horváth György: — Duna­­pentele történetének tanulmányo­zása a szenvedélyem. Rengeteg anyagot gyűjtöttem már össze, rendszerezni kellene. Régóta fog­lalkoztat egy Pentele-kutató csoport létrehozása Golubov Illés: — Szinte ne­künk épült ez a város­ — ne­künk, régi penteleieknek is. Nem tudom, mi lett volna ve­lünk, ha valahová máshová ke­rül?! Azt hiszem, szegényebbek maradunk akkor ... E AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA XXXIV. évfolyam, 97. szám ~ 1984. december 4., kedd ~ Ára: 1,80 Ft hírlap Pentele ünnepén A rangsor talán nem helyén­való, mégis igaz: nincs még egy olyan település hazánkban, amely oly nagyot fejlődött vol­na az elmúlt négy évtizedben, mint Dunapentele. A rangsor nyilván véletlen, vagy majd­nem véletlen, csupán egy ked­vező gazdaságföldrajzi helyzet javára írható. Tudniillik a vál­tozás léptéke, nagysága. De a változás, a változások szükség­­szerűek voltak, mert történelmi igazságot szolgáltattak. Negyven esztendeje, 1944. december 6-án szabadult fel Dunapentele község. Igaz, ne­héz csatározások után, az utol­só fasiszta csapatok csak feb­ruár 2-án hagyták el végleg a falut, a nép emlékezete azon­ban azt a napot fogadja el ünnepként, amikor a felszaba­dítók először jelentek meg a község utcáin. Akkoriban senki sem gon­dolta, hogy a csöndes halász­falu (mások kupecfalunak is mondták) előtt nem is sokára beláthatatlan lehetőségek nyíl­nak. Akkoriban ünnepnek elég volt a szabadság mámora, a béke csöndje. A falu számára adatott nagy lehetőség — kétségkívül — nem itt született. Budapesten hoz­ták a döntést: Dunapentelén épüljön az új kohászati kom­binát és az első szocialista város. A község érdeme „csak" annyi, hogy otthont adott en­nek a hatalmas vállalkozás­nak, és hogy élni tudott a le­hetőséggel. A penteleiek egy kezdeti és rövid idegenkedés után, már az első építőket is vendégszeretettel fogadták, és azóta a falu szinte beleépült, integrálódott a városba. A tény, hogy nem volt és ma végképp nincs feloldhatatlan érdekellentét a falu és a telep, az óváros és a város között, ez elsősorban Dunapentele progresszív, az idők szavát ér­tő őslakóinak érdeme. Az első szovjet katona, az első zdravszvujtye, harasó, druzsba, mír nyomát-hangját hiába keresnénk már. Emlé­kekben él csak, és lassan - sajnos, az emlékezőkkel együtt — az emlékek is elfogynak. Csillagos sírok a temető be­járatánál, hősi emlékmű a köz­ség szívében — tárgyi emlék­nek ez maradt a negyven év­vel ezelőtti napokból, a hábo­rúból, a múltból. Ez a múlt azonban a jövőt hordozta. A jövőt, amely itt a Duna-parton minden képze­letet felülmúlt. Reméljük, ezután sem lesz másként. Koszorúzás, nagygyűlés, hangverseny Évfordulót köszöntünk December 6-án lesz negy­ven éve, hogy a szovjet csa­patok elérték Dunapentelét. Városunk méltóképpen kö­szönti az évfordulót. Csü­törtökön délután három óra­kor koszorúzási ünnepség lesz a szovjet hősök óvárosi em­lékművénél, amely előtt dísz­őrség tiszteleg majd. Itt fo­gadják a Szabadság lángját, amelyet úttörők hoznak el Nagykarácsonyból. Majd ko­szorút helyeznek el a városi pártbizottság, a városi lov­­grádi delegáció, a városi ta­nács, a Hazafias Népfront és a KISZ városi bizottsága, va­lamint a szakmaközi bizott­ság, a fegyveres testületek, a régi pénteletek, az MHSZ, a szovjet családok, az óvodák, iskolák, kulturális intézmé­nyek, a körzeti pártvezetősé­gek és a veteránok képvise­lői. Őket követően a vállala­tok és intézmények dolgozói helyezik el a megemlékezés virágait. A koszorúzás az In­ternacionáléval és a fegyveres alakulatok díszelgésével ér véget. A nagygyűlést csütörtökön este hat órakor tartják a Bartók Béla Művelődési Köz­pont színháztermében. Az ünnepi beszédet Sár­osi József, az MSZMP városi bi­zottságának tagja, a dunaúj­városi tanács elnöke mondja. Ezt követően a Dunaújvárosi Szimfonikus Zenekar­­ ad hangversenyt. Ifjúsági parlament a vasműben Szövetségesek Pénteken tartották meg a Dunai Vasmű ifjúsági parla­mentjét. Valamennyi felszó­laló — majd harmincan — szőkébb és tágabb környeze­téért érzett felelősséggel szólt a problémákról, s java­solt megoldási módokat. • A vállalat az idén ismét nyereséges lesz. A következő években ugyan látványos mennyiségi növekedéssel nem számolunk, de termé­keink és gazdálkodásunk mi­nőségének javításában nagy feladatok várnak a fiatalok­ra. A mikroelektronika, számítástechnika, meghonosí­­­tása, kiterjesztése, korszerű tudással rendelkező szakem­bereket igényel. (Dr. Szabó Ferenc vezérigazgató.) — Nagyra értékeljük a pá­lyakezdők segítését, de még hatékonyabb munkára van szükség. Egyetértünk a fiata­lokkal jól foglalkozó időseb­bek jutalmazására szánt vál­lalati kitüntetés alapításá­val ... A családalapítás, a lakáshoz jutás nagy terheket ró a fiatalokra. A fiatal há­zasok szállójának megterem­tésével, albérleti hozzájáru­lással, a visszaadott lakások központi elosztásával lehetne enyhíteni a gondokon. (Ba­logh László, a KISZ-bizottság titkára.) — A lemezfeldolgozó gyár­egységnél társadalmi­­ mun­kát szervezünk, s a befolyt összeggel a fiatalok lakáshoz jutását segítjük. A három éve nálunk él jól dolgozó fiatal, akár harmincezer forintot is kaphat. Amit nem kell visz­­­­szafizetnie. Nem lehetne ezt módszert kiterjeszteni? (Székely Géza) vagyunk — Az ifjúsági vállalati gazdasági munkaközösségek alkalmazásával minden gaz­dasági vezető egyetértett, de amikor megalakultak, mun­kát mégsem kaptak. (Ördögh Józsefné.) — Egyre természetesebb mind több felnőtt számára, hogy a fiataloknak vélemé­nyük van, s beleszólnak a dolgokba. Miért tűnik úgy, hogy egy kicsit ellenfelek vagyunk itt, mi fiatalok és idősebbek? Hiszen nem el­lenfelek, szövetségesek va­gyunk. (Csík Mihály.) A vasmű 2500 fiatalját képviselő 160 küldött a vitát követően elfogadta az ifjú­ságpolitika helyi végrehaj­tásáról szóló beszámolót, az ifjúságpolitikai célú pénzesz­közök felhasználásának ter­vezetét. S. M. Program a haladáshoz Nyilvánosságra hozták (teljes terjedelmében Népszabadság szombati számában találják meg olva­­­sóink) az MSZMP Központi Bizottságának irányelveit. A dokumentum hat fejezetben foglalja össze a mai magyar valóságot és a jövőt. Az irányelvek célja hogy minden kommunista és minden állampolgár megismerje és megvitassa a párt összefoglalt véleményét, állásfoglalását, mérlegeléseit. Minden felelős, segítő szándékú véleményre szükség van ahhoz, hogy a XIII. kongresszus határozatai az elkö­vetkező öt éven át jó irányt szabjanak hazánk fejlődé­sének. A januárban kezdődő pártalapszervezeti tag­gyűlések, a társadalmi szervezetekben, mozgalmakban kialakított vélemények minden bizonnyal hozzájárul­nak majd ahhoz, hogy a kongresszusi határozatok egész népünk véleményét tükrözzék. A következő esztendők legfontosabb teendőit össze­foglaló irányelvek kimondják, hogy a társadalmi élet valamennyi területén hasznosítani kell a szocialista viszonyokban rejlő hatalmas erőforrásokat, hogy a nép­gazdaság teljesítőképességének növelésével meg kell teremteni az életszínvonal emelésének, a társadalmi igazságosság erőteljesebb érvényesítésének anyagi fel­tételeit, hogy fejleszteni kell demokratikus intézmé­nyeinket és tovább kell erősíteni a nemzeti egységet. A program, az irányelvek olvastán világossá válik, hogy hazánk sorsa a nyolcvanas évek második felében jórészt attól függ, milyen erővel és kitartással tudunk dolgozni a végrehajtás hétköznapi munkájában. A most kezdődő össznépi véleménycsere nyilván azt a célt is szolgálja, hogy a vélemények kölcsönös megismerése után a végrehajtásban erősek, kitartóak és sokan legyünk. Felszabadulási ünnepség Előszálláson 40 év -850 ház Fellobogózták Előszállás ut­cáit, vasárnap ünnepségre készült a falu: a község fel­­szabadulásának 40. évfor­dulója tiszteletére ünnepi ta­nácsülést tartottak. A zsúfo­lásig megtelt művelődési ház­ban Stohl Gyula tanácsel­nök méltatta az évforduló jelentőségét. a — Sorsfordító nap volt az negyven évvel ezelőtti december harmadika, mert a szovjet negyedik gárda egy lépéssel ismét közelebb ke­rült a végső győzelemhez. Előszállást felszabadítva köz­ségünk elindulhatott a fel­­emelkedés útján — mondot­ta. — A középkor öröksége volt ez a falu a huszadik század közepén, ez a falu amely mindössze két utcából állt, s nem volt itt más, csak sár. A véráldozatokat, sok ember életét követelő harcok teremtették meg az új Elő­szállás felépítésének lehető­ségét. A felszabadítás történeté­nek felidézése után a tanács­elnök az eltelt negyven év eredményeiről adott számot. Volt miről, a község lakói jól éltek a szabadsággal, szorgal­mas munkájukkal virágzóvá tették Előszállást. Negyven év alatt nyolcszázötven ház épült fel. A községbelieknek négyszáz autójuk, 1300 tele­víziójuk van, a takarékszö­vetkezetben 47 millió forintot őriznek. A hajdani kétutcás településen ma már aszfaltos járdák vezetnek villamosí­tottak 36 kilométer hosszan, építettek üzleteket, iskolát, nevelőotthont, könyvtárat, ahol 13 ezer kötet könyv vár­ja az olvasókat, és a gyara­podás szimbóluma a műve­lődési ház is, ahol a felsza­badulási ünnepséget tartot­ták. A tanácselnök beszéde után a dánieltelepi iskolások mű­sort adtak, majd ünnepélyes kisdobos- és úttörőavatást tartottak. Ezt követően község vezetői, a tömegszer­­­vezetek képviselői — díszsor­­tűz hangjainak kíséretében — megkoszorúzták a pártház fa­lán lévő emléktáblát.

Next