Dunaújvárosi Hírlap, 1986. július (31. évfolyam, 52-60. szám)

1986-07-01 / 52. szám

Ülést tartott a városi pártbizottság Cselekvés és vita Tegnap délután Gadanecz György első titkár elnökleté­vel ülést tartott a városi pártbizottság. Először a pb első titkára­­ tájékoztatta a testületet az MSZMP Központi Bizottságának jú­nius 18-i üléséről, majd „gyorsmérlegben” számolt be a városi vállalatok első félévi gazdálkodási eredményeiről. Ezt követően a városi pártbizottság tagjai az MSZMP XIII. kongresszusa hatá­rozatai feldolgozásának főbb tapasztalatairól szóló tájékoztatót tekintették át. A tájékoztatóhoz Mádlné dr. Maár Ilona, a városi párbizottság titkára fűzött szóbeli kiegészítőt. Mint a tájékoztató meg­állapította, az elmúlt párt­oktatási évben valamennyi pártalapszervezetnél kiemelt témaként dolgozták fel a tö­megoktatás és a káderkép­zés keretében az MSZMP XIII. kongresszusának hatá­rozatait. Társadalmi, gazda­sági, politikai életünk válto­zásai arra késztették a párt­tagságot, hogy a kongresszu­si határozatokat a napi gya­korlatban értelmezzék, an­nak szellemében fogalmaz­zák meg álláspontjukat. ör­vendetes tény, hogy az alap­szervezetek igen nagy több­ségében érdemi viták ala­kultak ki, felelősséggel és kritikusan mondták el véle­ményüket a párttagok, a to­vábbhaladás lehetőségeit ke­resve. Szóba került az is, hogy egyes vállalatainknál, üzemeinknél bizonytalansá­got okozott a VII. ötéves terv feladatainak késedel­mes megfogalmazása, amit többen a központi intézke­dések elhúzódásával magya­ráztak. Kritika kísérte a gazdasági szabályozók túl gyors változását is, többen megfogalmazták, hogy a sta­bil és a mobil elemek egész­séges arányának kidolgozása sürgető feladat, ezek hiánya nehezíti a vállalati stratégia kialakítását. Társadalompolitikai cél­jainkat is egyetértés kíséri. Ugyanakkor egyesek vitatták annak helyességét, hogy a városok és a községek lako­sait az úgynevezett „fejkvó­ta” szerint megkülönböztetik. Vitatták a településfeljeszté­­si hozzájárulás bevezetésé­nek időszerűségét is, mivel az elvonta a figyelmet a VII. ötéves terv társadalmi vitá­járól. Érzékenyen reagált a párttagság az életszínvonal, az életkörülmények, a szo­ciálpolitika alakulására. Élénk vitát hozott a teljesít­mény szerinti bérezés elve és gyakorlati megvalósulása. Többen szóvá tették, hogy ma még nem az a döntő, hogy ki, milyen munkát vé­gez, hanem, hogy milyen munkahelyen dolgozik. A kisvállalkozásokkal, többlet­­munkával kapcsolatosan egy­értelmű az állásfoglalás: ma még nélkülözhetetlennek tartják az életszínvonal meg­tartása érdekében, de hang­súlyozzák, hogy ez csak át­meneti megoldás lehet, túl sok energiát, figyelmet von el a közélettől, a családtól, a kulturálódástól. Megélénkült az ideológiai kérdések iránti érdeklődés is. Kritikát vált ki, hogy egyes orgánumok „ömlesz­­tik” a nyugati életformát felszínesen bemutató anya­gokat. A párttagság a mar­xista ideológia szellemi erői­nek hatékonyabb összefogá­sát sürgeti ezzel kapcsolat­ban is. Egyetértés kísérte a XIII. kongresszus művelő­déspolitikai céljait, ugyanak­kor aggodalmat vált ki min­den jelenség, amely a meg­lévő — kulturális, művelő­dési — értékek gazdasági okokból történő csorbítását, elvesztését eredményezi. A tájékoztató jelentés vé­gül megállapította, hogy az MSZMP városi bizottsága által irányított pártszervek munkája a XIII. kongresszus határozatainak feldolgozása során céltudatosabbá vált, a pártalapszervezetek, nagyköz­ségi, nagyüzemi pártbizott­ságok felelősséggel, kellő ön­állósággal politizáltak, s ala­kították ki a cselekvési egy­séget. Ugyanakkor továbbra is fontos feladat a forma­lizmus és a bürokratizmus megszüntetése, a kommunis­ta közösségek érdemi és nyílt munkájának megteremtése. Játék - játék? Végre már lehet­­ másról is beszélni — sajnos, már másról is lehet beszélni, mint a Mundialról . . . Vége­ a világbajnokságnak, és tetszik vagy sem, vissza kell szok­nunk a hétköznapokba. Amelyek talán nem is olyan egyformák, mint amilyen­nek most, a nagy fesztivál után tűnnek majd nekünk. Ha nem is teljesül, teljesülhet a régi kínai bölcsek óhajtása, hogy minden napnak legyen meg a maga külön gyümöl­cse, azért igazságtalanok lennénk, ha teljes egyformaság­gal vádolnánk az úgynevezett hétköznapokat. Még ha nem is ilyen nagy események színesítik őket, mint a futball­­vébé, ami mégis csak játék. Játék? Rögtön ki kell javítanom magam, hiszen emberek ezrei élnek belőle, némelyek nem is rosszul, vannak, akik egészen kitűnően, és kevesebben ugyan, de akadnak, akik párját ritkítóan gazdagon. És nem is csak a játékosok között: éppen ez a világbajnokság mutatta meg talán az avatatlanabb sportrajongóknak is, hogy a futball manap­ság már elsősorban üzlet, rendkívül nagy üzlet, és főképp azoknak, akik nem játsszák, hanem szervezik. A televíziós közvetítések minősége körüli bonyodalmakban derült ki, hogy a FIFA, a nemzetközi labdarúgó szövetség vezérkara rendkívül nagymértékben és személyesen érdekelt a köz­vetítési megbízásokban, s még a nem kevés személyes, ezzel együtt üzleti ismeretséget, reklámot, tehát újabb üzleteket jelentő játékvezetői tisztségek elosztása sem mentes az üzleti érdek-összefonódásoktól . . . A futballt tehát a legszorosabb anyagi értelmében sem lehet elválasztani hétköznapjainktól, amelyekben oly kevés játékosság van. S a futball azért sem csak játék, hanem nagyon is komoly dolog, mert olyan sokan komo­lyan veszik. (Még ott is, ahol erre a komolyan vételre elég kevés ok van . . .) Mint minden játék, ez is hű tükör­képe azoknak, akik művelik. Kikapcsolódást szeretnénk találni benne, és bosszankodunk mert ugyanolyan visszás­ságok és botlások, ritka sikerek és gyakoribb kudarcok köszönnek vissza nekünk a pályáról, mint a pályán kívül. Dehát miért is lenne más a futball — hiszen ugyanolyan emberek játsszák és intézik, mint mi ... Másról is beszélünk már tehát az elkövetkező napok­ban, s ahogy telik az idő, úgy kerül majd egyre ritkáb­ban szóba a világbajnokság — és mégis ugyanazokról a dolgokról beszélgetünk akkor is. Jó volt ez a futballfeszti­­vál, még ha nekünk kudarcot is hozott. Láthattunk szép játékot, nagyszerű küzdelmeket — és mindennek az ellen­kezőjét is. Nem kétséges, hogy melyik látvány, mire ösztö­nöz majd bennünket, szerte a világon. Hogy sikerül-e megvalósítanunk, amit szeretnénk, az csak rajtunk múlik. Mert ilyen a játék, nem csak játék. Pekarek János Falrepesztő gondok (3. oldal) Semmelweis­évforduló A világszerte elismert ma­gyar orvos, Semmelweis Ig­nác születésének 168. évfor­dulóját a város egészségügyi intézményeiben is megün­­neplik. A megyei Semmelweis-ün­­nepséget múlt héten pénte­ken tartották Székesfehérvá­ron, ahol kitüntetéseket ad­tak át. Kiváló Munkáért kitünte­tést kapott többek közt: dr. Gádory Elemér, Györfi Imréné, Kamody dr. Keszei József, Mártonné, dr. Kiss Dezső, Kőhalmi Mihályné, dr. Sáffrány Ilona, dr. Sche­rer Edit, dr. Somos István, dr. Tirczka Tamás. Ülést tartott az Elnöki Tanács Losonczi Pál elnökletével pénteken ülést tartott az Elnöki Tanács. A Minisztertanács előterjesztése alapján a testület, törvényerejű rendelettel Állami Ifjúsági és Sporthivatalt létesített, amely a jövőben ellátja az ifjúsági és sport­ügyek állami irányítását és a kormány közvetlen felügye­lete alatt álló országos hatáskörű szervként működik. A törvényerejű rendelet ma lép hatályba, s ezzel egyidejű­leg megszűnik az Állami Ifjúsági Bizottságnak és Titkár­ságnak, valamint az Országos Testnevelési és Sporthiva­talnak a működése. A testület törvényerejű rendeletet alkotott az állami népesség-nyilvántartásról is. Vorosilovgrádi vendégek Hasznos látogatás Fejér megye testvérmegyé­jéből, a Vorosilovgrádi terü­letről érkezett pártmunkás­­küldöttség látogatott múlt hét végén városunkba. Alek­­szandr Nyikolajevics Brjesz­­kovot, Vlagyiszlav Jeszimo­­vics Melnyikovot és Anatolij Alekszejevics Kobljukot a városi pártbizottság első titkára, Gadanecz György fo­gadta. Tájékoztatta a kedves vendégeket a város harminc­hat éves történelméről, a je­len gondjairól, örömeiről, a Dunaújvárosban végzett pártmunka sajátosságairól. A vendégek a tájékoztató után városnézésen vettek részt. Megismerkedtek többek kö­zött a MOM helyi gyára és a Dunai Vasmű munkájával, s ellátogattak több kulturális intézménybe is. A látogatás végén köszöne­tet mondtak a házigazdák­nak a szívélyes vendéglátá­sért, s elismerően nyilatkoz­tak dunaújvárosi tapasztala­taikról. Cseh Tibor felvétele A megyei tanács az elmúlt évről Számadás a gazdálkodásról A megye tanácsai 1985-ben 5,5 milliárd forinttal gazdál­kodtak. Az anyagi lehetősé­geket növelte a lakosság tár­sadalmi munkája, amelynek értéke 370 millió forintot tett ki — hangzott el a me­gyei tanács pénteki ülésén a tanácsok tavalyi gazdálkodá­sának áttekintése során. A zárszámadás tanúsága szerint a megye tanácsai összességé­ben eredményesen zárták a múlt esztendőt. A megelőző évek teljesítményével együtt ez azt eredményezte, hogy a VI. ötéves terv legfontosabb társadalompolitikai céljait elérték, javultak a lakosság élet- és munkakörülményei, fejlődtek a települések. A ta­nácsülésen megvitatták az Észak-dunántúli Áramszol­gáltató Vállalat és a Dél-du­nántúli Áramszolgáltató Vál­lalat beszámolóját is. A tes­tület jóváhagyta Farkas Ist­ván végleges kinevezését a végrehajtó bizottság ipari osztálya vezetőjének, aki ed­dig megbízottként látta el ezt a feladatot. A megyei tanács Iváncsa, Isztimér és Nagyve­­nyim iskoláinak bővítésénél 500 ezer forintról 750 ezer forintra emelte a tantermen­kénti céltámogatás összegét. Pénteken, záróra előtt Tejet, kenyeret tessék... Az üzleteknek záróráig a vásárlók rendelkezésére kell állniuk. Nemcsak a dolgo­zóknak kell helytállni nyitva tartás utolsó percéig, a hanem az árukínálatnak is igazodnia kell a kereslethez. Nem mindig teljesül követelmény. Némelyik élel­e­miszerüzlet esetenként kelle­metlen helyzetbe hozza az utolsó órában betérő vásárló­kat, ha az alapvető élelmi­szerek némelyike hiányzik a polcokról, hűtőpultokból. Szerkesztőségünk munka­társai felkerestek fél órával záróra előtt néhány élelmi­szerüzletet, hogy személye­sen győződjenek meg: ki­tart-e a megrendelt tej és kenyér záróráig. A dunaújvárosi munkás­szövetkezet 6-os számú, Pál­­halmán lévő ABC-üzletére is érkezett panasz korábban. Most pénteken fél­­ ötig tartanak nyitva) ötkor hat vekni tizenkét forintos, házi jellegű kenyér kellette ma­gát a polcokon. A sovány tej elfogyott, de normál tej (li­teres) bőven volt a hűtőben, s biztonság okáért egy láda féltartós tej is gazdagította a kínálatot. Az eladó csupán péksüteménnyel nem tudott szolgálni, egy vásárló pedig sört keresett hiába az üz­letben. Ha dúskálni nem is, de legalább háromféle tejből lehetett választani pénteken félórával a zárás előtt munkásszövetkezet Martino­a­vics utcai ABC boltjában. Mint megtudtam, naponta mintegy 500 liter tej fogy el, a hét végén pedig ennél is több, mintegy 650 liter. Igaz, a félliteres tartósított tejből — hétfőn és csütörtökön van szállítás — csak tíz rekeszt kap a bolt, s ez a 200 liter hamar elkel, így szombaton már csak szerencsével lehet hozzájutni. Ezen a hét vé­gén viszont kevesebb tejet fogyasztottak a számítottnál a környékbeliek, s 100 liter maradt a „bolt nyakán”.­­* Kenyérben nem volt hi­ány pénteken zárás előtt a Béke II. városrész boltjai­ban sem. A Dunaker két üzletében és az új Cseme­gében tej is kapható volt — legalább is a hagyományos­ fajta. A Csemegében ezenkí­vül néhány zacskó kakaó is volt még. A Dunaker 20-as számú ABC-jében találtunk tejtermékekből legnagyobb választékot. Negyedórával zárás előtt kakaó, hagyomá­nyos és „piros zacskós” tej várta a vásárlókat. Mindhá­rom bolt hűtőpultjaiban lát­tunk tejfelt, vajat, sajtot. -fc-Pénteken, fél hétkor még nagy a tömeg a munkásszö­vetkezet Weiner Tibor kör­út—Bercsényi utca sarkán lévő ABC-jében. Tejet még kapni, piros és kék zacskó­sat egyaránt. Kenyérből szű­­kebb a választék, de aki megelégszik a nem egészen friss veknivel, az nem távo­zik üres kézzel. Tejfölt vi­szont már hiába keresnek a vevők. Hét óra előtt tíz perccel a Dózsa György úti Cseme­gében még meleg kenyér is van az aznap megmaradt százhatvan kiló között. Kif­liből, zsemléből máskor öt óra tájban már mutatóban sincs, pénteken azonban kö­rülbelül ezer darabot rakott el az eladónő. A megmaradt tejet több mint ezer literre saccolta az üzlet helyettes vezetője, aki nem tagadja: megesett már, hogy zárás előtt elfogyott a kenyér. Ilyenkor azonnal intézked­nek: vagy saját gépkocsijuk­ba ülnek, vagy taxit hívnak és irány a kenyérgyár! Az utánpótlásért még este fél hétkor is elmennek. * A Dózsa II. városrész élel­miszerüzlete nem úgy néz ki, mint ahol fél óra múlva zárnak. A tömött csemege­pult előtt három vevő áll, néhányan kenyeret, zsemlét válogatnak. A hűtőpulton gúlákban áll a sajt, a tej­föl, a vaj, és dugig vannak a tejesládák is. Igaz, a ve­vők ügyet sem vetnek most erre, a nemrég érkezett sör­rel vannak elfoglalva ... Hét óra előtt tíz perccel hagyom el az üzletet, ahol még legalább nyolc vevő marad. A zárás közeledtét csak a „kikészített” felmo­sóvödör jelzi. A hűtőpultok és a kenyeresgondolák ren­delkezésre állnak még.

Next