Dunaújvárosi Hírlap, 1987. június (32. évfolyam, 44-52. szám)
1987-06-02 / 44. szám
HÍRLAP XXXVII. évfolyam, 44. szám , 1987. június 2., kedd ~ Ára: 2,40 Ft AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA Majális, mulatság, móka A legszebb nap: gyermeknap Május utolsó vasárnapja: gyermeknap. Az iskolák többsége élményt adó kirándulásokkal, ünnepélyekkel, játékokkal szerette volna emlékezetessé tenni ezt a hétvégét. Ehhez szerencsére a jó idő is méltó partnerük lett. Nagyon sokat jelentett az is, hogy vasárnap a Hazafias Népfront aktivistái is besegítettek több városrészben a vonzó, tartalmas programok szervezésébe és megvalósításába. Példa ez arra - s talán kicsit biztosíték is hogy hasznosan, szépen, szívmelegítően egész évben lehet(ne) és érdemes is figyelni a számunkra legkedvesebbekre: a gyerekekre — gyermekeinkre. Soha ennyi lármás, csibészmosolyú lurkót, soha ennyi örömöt, vígságot, játékos órát. A szülők engedékenyebbek, a gyerkőcök — hiszen tudták, ez az ő napjuk — mohóbbak és követelőzőbbek voltak, de akkor, május 31-én tévében, rádióban, parkban és erdőszélen, folyók partján és tágas iskolaudvarokban értük volt, hozzájuk szólt a nagyvilág. Ha csak egyszer is egy évben, így gyermeknap tájékán megtorpantak a rohanásban megfáradt családok; aki tehette, együtt játszott, sportolt, szórakozott a néha rosszcsont, máskor csintalan, ám mégis szeretetreméltó kölyökkel. Aki tehette — szülő, pedagógus, nevelő —, próbálta bepótolni az elmulasztottakat, próbálta, ízlelgette az élménynyújtás hálás feladatát. Vasárnap estefelé a nap eseményeitől elpilledt óvodások, kisiskolások bandukoltak hazafelé. Kiürült a sziget, elcsöndesedtek a parkok és terek. A legkisebbek helyén lármás kamaszcsapatok tűntek fel, a tizentúliakat színes utcabál és egyéb látványos népünnep várta a májust búcsúztató estén. A Római városrészi 2. Számú Általános Iskola tanulóinak már pénteken megkezdődött az áhított mulatság. Kisapostagon, a szabadidő-parkjában Papírgyár több mint ezer nebuló élvezte tanárai, nevelői társaságában a napfény, a vízpart és az együttjátszás örömeit. A labdajáték szerelmesei a focipályán rúgták a bőrt; a tanár—diákmérkőzésnek hatalmas sikere volt; fültépő sikongatással biztatták pajtásaikat a pálya szélén drukkolók. A parton a hattodikas lurkók kergetőztek, s a maguk összeállította rajprogramokban jeleskedtek. Volt ott számcsere, labirintusjáték, de lehetett teniszezni, lengőtekézni, s ami a városi gyereknek érdekes csoda — közelről láthatták a lovardát is. — Immáron harmadik éve, hogy gyermeknapi programként fölkerekedik az egész iskola, s együtt kirándul igazgató, nevelő, csapatvezető, gyerek és néhány szülő — a focizásban kissé kifulladt csapatvezető, Gerencsér Tamás, készségesen sorolja a délelőttre várható, még hátralévő programokat. — Nagy sikerrel zajlott a Leg ... leg ... leg, egy érdekesség: a legkönnyebb tanulónk 13 kilót nyomott, a legnagyobb lábon élő gyerekünk pedig 44,5-es cipőt hord ... Minden pajtás kedvére szórakozhatott: a tollas, a pingpong, a lábtenisz közül válogathattak. De rendeztünk fejelőbajnokságot, s ügyességi versenyt is. Délután szakköri foglalkozások lesznek, s akadnak osztályok, amelyek közös mozilátogatásra mennek. — Tanár bácsi, gyülekező a buszoknál! — a már ismerős hatodik D-sek jókedvűen koptatják az emelkedőt, s egy-két játékba belefeledkezett társukat keresik néhányan. — Mi a Dobó István Úta törőcsapat tagjai vagyunk, s Dobó-napok keretében hoztak el apostagra a bennünket Kisnevelők — várakozó autóbuszokhoz men net még jut idő szót váltani a legilletékesebbekkel is. — Tegnapelőtt bolhapiac volt a suliban, annyi mindent cserélhettünk!... — Tavaly főztünk is!... — Mi papírgyűjtést szerveztünk — röpködnek közöttünk az egymást túllicitáló szavak. — Beszállás! — hangzik a figyelmeztetés, s a gyerekseregtől népes buszok hazafelé gördülnek a felszabadult, jó hangulatú társasággal. & A Béke városrész két általános iskolája vasárnap délelőtt zsibongó gyermekek sokaságától volt hangos. A Körösi Csoma Sándor és az Arany János iskola közös tornacsarnokában már reggel 9 órakor lázas asztalitenisz-meccsek folytak: a (Folytatás a 8. oldalon) * Mint a koronás főkről látható, a nyitott színház eszméjét valósították meg a nagyvenyimi általános iskolások. Benedek Elek egyik szép és tanulságos meséjét vitték ugyanis színre iskolai sportpályájuk aszfaltszőnyegén. A jelentős eseményre - némi nevelői segédlettel - a gyermeknap alkalmából került sor Rajzolni mindig öröm, hát még az aszfalton! Katedrák, konferenciák, kiadványok Reménykedő eszperantisták Emléktáblát avatott az eszperantó mozgalom centenáriuma alkalmából a Magyar Eszperantó Szövetség dunaújvárosi Haladás csoportja. A szombati ünnepségen részt vett és beszédet mondott Pál József, a szövetség főtitkára. — „Reménykedő" aláírással jelentette meg tanulmányait 1887-ben Ludwig Zamenhof a nemzetközi nyelvről. Milyen eredményekről számolhatnak be napjainkban a „reménykedők” — az eszperantisták? — A nyelv, megteremtését követően nagyon hamar népszerű lett és elterjedt szinte az egész világon. Az első világháborútól a negyvenes évek végig tartó időszak azonban nem kedvezett az eszperantó nyelvnek. A legutóbbi évek konferenciáin viszont arról számolnak be, hogy ismét egyre többen tanulják, növekszik a nemzetközi szövetség létszáma. Felsőfokú képzésben tanítják már Európa több országában, egyetemi katedrát kaptunk például Varsóban és Párizsban. Számtalan kiadvány, folyóirat jelent meg azek utóbbi időben, népeseka konferenciáink, tanfolyamaink. — Hogyan értékeli a dunaújvárosi csoport munkáját? — A Magyar Eszperantó Szövetség egyik legaktívabb, legkezdeményezőbb csoportja a dunaújvárosiaké. Tagjai között még jelen vannak azok, akik immár harminc éve kezdték a nemzetközi nyelv tanulását, terjesztését. Szervezetünk minden gondjának, eredményének tanúi, az eszperantó eszméjének méltó folytatói. A régi eszperantisták munkája mellett nagyon fontosnak tartom a fiatalok bevonását, az iskolai nyelvoktatás népszerűsítését. Dunaújvárosban jó példa van arra, hogy a fakultáció keretében könnyen és gyorsan tanulható és tanítható az eszperantó. — Melyek a Magyar Eszperantó Szövetség további tervei, feladatai? — A centenárium rendezvénysorozata kiváló lehetőség az eszperantó népszerűsítésére, a nyelvoktatás ki s szélesítésére. Oktatásügyünk támogatja kezdeményezésünket. Jelenleg már felsőfokú tanintézetekben is oktatható, sőt a kötelező két idegen nyelv közül az egyik az eszperantó is lehet. A magyar kultúra remekeit szeretnénk megismertetni a világ legkülönbözőbb táján élő emberekkel. A nemzetközi nyelv segítségével már olvashatnak Petőfi-verseket például Kínában is. Egyre több nemzetközi tudományos konferencia tárgyalási nyelve lett az angol mellett az eszperantó. Ez már önmagában is azt bizonyítja, hogy e nyelv alkalmas a tudományos igényű közlésekre is, rendelkezik megfelelő szakszókinccsel. A közeljövőben jelenik meg egy középszótárunk, mely új, gazdagabb szókészletet tartalmaz. F. Gy. Nyári szabadságok Valljuk meg, nem mindenki örül annak, hogy az idei nyáron, vagy azt követően, fizetett szabadságának nagyobb részét ez általában három hét — egyben kell kivennie. Pedig sokak számára már eddig is megszokott volt ez, hiszen ki ne tapasztalná, hogy a „szabadságba” tulajdonképpen a második héten jön bele az ember. Bizonyság erre az orvosok megállapítása is: csak a huzamosabb kikapcsolódás, pihenés képes regenerálni a munkában elfáradt ember idegzetét, szellemi frissességét. Szólni kell persze a termelési érdekekről is. Ugyanis, legalább „felerészben" a termelés „gyógyítása" volt az újítás célja. A vállalatok pontosabb termelési terveket dolgozhatnak ki a szabadságra távozottak pótlására, a helyettesítő is „bedolgozhatja magát" a kolléga munkakörébe, különben a helyettesítés is ritkábbá válik így. Egyszóval, nyáron és ősszel is, amikor az emberek többsége szabadságon van, biztonságos marad az üzemek, hivatalok munkája. Ez azért is fontos, mivel igen sok vállalat munkáján nem szabad éreznünk — gondoljunk a létfontosságú közüzemekre, az élelmiszeriparra —, hogy eljött a szabadságolások időszaka. Akkor hát mi a gond? Kezdjük a vállalatok véleményével! Nem egy termelőhelyen megfogalmazzák, problémát okoz az új rend érvényesítése azok körében, akik nem kedvelik az újítást. Előfordul, hogy az ilyen dolgozók azon munkahelyek vonzásának engednek, ahol nem hajtják végre következetesen a rendelkezést, alóla kibúvókat keresnek és találnak. Más helyeken, egyes közüzemeknél, szolgáltató vállalatoknál, egészségügyi vagy szociális intézménynél lehetetlenség is egyszerre három hét szabadságra menni: olyan kevesen vannak ugyanis. Nem egyszerű azután a mégoly kellemesnek ígérkező három hetet egyben kivenni sok dolgozónak sem. Kiszámítja ugyanis, hogy ebben az esetben mindössze néhány napja marad egész évben ügyes-bajos dolgainak az elintézésére, abban az országban méghozzá, ahol a szolgáltatás, az ügyintézés nemigen kíméli a megrendelők, az állampolgárok szabad idejét. Vagy gondoljunk arra a nagyszámú ipari munkásra, akinek keze munkájából a ház körül, a telken ehető, eladható termék megteremtésére is telik, megszokták ők is a néhány napos „agrotechnikai kikapcsolódásokat" az év különböző szakában. Nem lesz könnyű nekik sem most az új rendhez igazodni. Ezek a problémák is jelzik: a szabadságolási rend módosításával az emberek életét, életformáját alaposan befolyásoló intézkedés született, amelynek fogadtatása ezért nem is lehetett egyöntetű. Az állami szervek ezért gondolkodnak is azon, hogy a helyi tapasztalatok szerint, ha szükséges, itt-ott „módosítsák a módosítást". Valóban nincs szükség arra, hogy következetesnek akarván látszani, mereven, a tények, a sokszínű élet jelenségeit figyelmen kívül hagyva „kössék az ebet a karóhoz". Az már viszont üdvözlendő lenne, ha ehelyett a vállalatok és hivatalok, a tanácsi és szakszervezeti szervek együttesen vizsgálnák meg tennivalóikat az új szabadságolási rend bevezetéséért, elfogadásáért , és elfogadhatóságáért! Már kezdetben is úgy gondolták, nem elég kihirdetni a rendelkezést, de a feltételeket is biztosítani kell. Hol az ügyfélfogadás megnyújtása és a szolgáltatások javítása, hol a szervezett üdültetés rugalmassá tétele és a családsegítő tevékenység megteremtése lehet az az emeltyű, amely elősegíti a vállalati szabadságolási gyakorlat megszilárdítását, s ezen túl a fegyelmezettség, a működési biztonság fokozását. Helyes intézkedésről van szó, amely egészében kifejezi a termelő ember és a termelő vállalat érdekeit. Az más kérdés, hogy ez az intézkedés sem rendelkezik varázserővel, vagyis egymaga nem képes megoldani automatikusan azokat a problémákat, amelyekkel ezen a téren gyáraink, intézményeink — a régi beidegződések, a megszokott életmód és a feltételek miatt - küszködnek. K. F. Csütörtökön: Ülést tart a városi pártbizottság Az MSZMP városi bizottsága csütörtökön 13 órai kezdettel ülést tart a városi tanács „C" épületének tanácstermében. A testület a bűnüldöző és igazságügyi szervek munkájáról szóló jelentést vitatja meg, majd az üzemi pártbizottságok gazdaságpolitikai irányító munkájának helyzetéről és továbbfejlesztésének feladatairól tanácskozik. A továbbiakban a káderpolitikai határozat feldolgozásának tapasztalatait tekintik át. A csempe csődje: újra vakolat Felújítják az iskolákat A közelgő vakáció kezde................• ‘uivuiu ürül ki teljesen. A legtöbb tanintézetben építőmunkások veszik birtokukba a folyosókat, tantermeket, hogy elvégezzék az éves karbantartási munkákat, és ahol szükség van rá, a külső, illetve belső felújításokat is. A Ságvári Endre Általános Iskola szép, és ez idáig egyedi épülete jövőre lesz harmincéves. Elkerülhetetlen volt hát 1985 nyarán az intézmény külső homlokzatfelújítási munkáinak megkezdése. A feladat — amire a RENOVA Építőipari Kisszövetkezet vállalkozott annak idején — nem könnyű. Az iskola külső falait díszítő hódmezővásárhelyi csempéktől nehéz megszabadulni. Állandóan vésni, fúrni kell, ezt pedig csak tanítás után lehetett eddig elvégezni. A városi tanács terv- és beruházási osztályának szakemberei szerint a kisszövetkezet jól halad a munkákkal, s így ez év őszére — az iskola közelgő jubileumára — elkészülnek a homlokzatfelújítással. Tény viszont, hogy ismét szegényebbek leszünk egy egyedi épülettel: mivel ugyanis a hódmezővásárhelyi csempe nem állta ki az idők próbáját, a KÖZTI szakvéleménye alapján nem burkolják, hanem vakolják a falakat. És sajnos idővel erre a sorsra jut majd a hasonló eljárással készült kórházépület is.