Dunaújvárosi Hírlap, 1988. január (33. évfolyam, 2-9. szám)
1988-01-05 / 2. szám
XXXVIII. évfolyam, 2. szám ~ 1988 január 5., kedd ~ óra 2,40 Ft AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA Munkásgyűlés a vasműben Példa és bizonyíték - Hosszú évek óta először mondhatjuk, hogy egyértelműen eredményes évet zárt a Dunai Vasmű - kezdte a hagyományos év eleji munkásgyűlésen az 1987-es év értékelését dr. Szabó Ferenc, a vállalat vezérigazgatója. A tegnapi eseményen a nagyvállalat dolgozóin és vezetőin kívül részt vett Berecz Frigyes ipari miniszter, Herczeg Károly, a vasasszakszervezet főtitkára, Barts Oszkárné, az MSZMP Fejér Megyei, és Mádlné dr. Maár Ilona, az MSZMP Dunaújvárosi Bizottságának első titkára, Borovszky Ambrus, a vasasszakszervezet elnöke. Az elmúlt évi munka eredményei közül elsőként az elért nyereséget emelte ki a vezérigazgató, amely — mintegy háromszázmillió forinttal több az 1986-osnál, és a jövőre esedékes kohóátépítésre tartalékolt 400— 500 millió forint nélkül is — meghaladja a nyolcszázmillió forintot. A nyereség növekedésében nagy szerepe volt annak, hogy sikerült csökkenteni az energiaköltséget, javult a minőség, mintegy tíz százalékkal növekedett termelés, és nőttek a vasmű a termékeinek tőkés piaci árai. Az export mennyiségének növelésével együtt így mintegy tízmillió dollárral növekedett a vállalat devizabevétele. A javuló vállalati eredmények, a nagyobb tőkésexport-bevétel, illetve jobb munkaszervezés lehetővé tette, hogy a vállalat dolgozóinak keresete is mintegy tíz százalékkal emelkedjen. Az ez évi feladatokról szólva elmondta a vezérigazgató, hogy azok — igaz, más értékrendekkel, eltérő nagyságrendekkel, de — hasonlóak a tavalyiakhoz. Közel kétmilliárd forinttal nagyobbak a Dunai Vasmű terhei ebben az évben, hiszen mintegy ötszázmillió forint lesz a termelési adó, hasonló nagyságú a kokszolómű visszatörlesztési kötelezettsége is, és mintegy háromszázmillió forint a bérbruttósítás és társadalombiztosítás összege. Ugyanakkor csökkent az exporttámogatás mértéke, nőtt az amortizáció, a környezetvédelmi bírság és a kohóátépításre 1988-ban is számolni kell mintegy ötszázmillió forintos nyereségelvonással. Hangsúlyozta: a nehézségek ellenére is alapvető cél, hogy a vasmű nyereséges maradjon. Ennek eléréséhez tovább kell javulni a munka színvonalának, vagyis többet kell produkálnia a vállalat minden dolgozójának. Csak így érhető el az a cél, hogy az engedélyezett 2,5—3 százalékos bérfejlesztéshez mintegy három-négy százaléknyit „hozzá tudjanak keresni” vagyis 6—8 százalékkal növekedhessen a dolgozók jövedelme. A vasmű vezérigazgatójának értékelését követően Berecz Frigyes ipari miniszter szólt a munkásgyűlés résztvevőihez. — Szeretném megköszönni a Dunai Vasmű kollektívájának nemcsak a tavalyi, hanem az elmúlt három évben végzett kiemelkedő munkáját — mondta többek között az ipari miniszter. Olyan időszakban érték el ezeket az eredményeket, amikor a közvélemény válságágazatként tartotta nyilván a kohászatot, amikor több más ágazatban az elkeseredettség, a kétkedés lett úrrá a gazdálkodó egységeken. Az iparban viszont — 1980-tól számítva — tavaly értük el a legjobb eredményeket. Három százalékkal nőtt a termelés, mintegy három milliárd dollár volt a tőkésexport-bevétel, és a hatékonyság is javult két százalékkal. Ha mindez kevés is ahhoz, hogy a gazdaságot kimozdítsa a holtpontról, arra elég bizonyíték, hogy lehet a dolgokon változtatni. A Dunai Vasmű példája azt bizonyítja, hogy nem a kohászat egésze van válságban! De olyan kohászatot akarunk, amelyik a tovább feldolgozott anyagaival, másod-, harmadtermékeivel értékes szellemi áruival, eredményesebben tud gazdálkodni. Éppen ezért az Ipari Minisztérium támogatja a vasmű törekvéseit is, többek között a jobb minőségű vasérc beszerzését, a technikai fejlesztéseket és a bérfejlesztési elképzeléseket is! Az viszont már Önökön múlik, hogy sikerül-e céljaikat megvalósítani. A munkásgyűlés végén dr. Szabó Ferenc, a vállalat vezérigazgatója, az év elején nyugállományba vonuló, huszonöt éve a vállalatnál dolgozó törzsgárdatagoknak nyújtotta át ezúttal első alkalommal a DUNAFERR (életútbiztosítási) kötvényt. M. I. Nélkülözhetetlen marad a kohászat Berecz Frigyes ipari miniszter a munkásgyűlés után interjút adott lapunknak és a városi televíziónak — Édesapja, Berecz Bertalan 1951-től 53-ig városunk első tanácselnöke volt. ön épp akkor katonáskodott ... — Rendszeresen jártam a városba. Amikor szabadságon voltam, mindig itt töltöttem az időmet édesapámnál. — Milyen emléket őriz abból az időszakból? — Szép, érdekes, de ellentmondásos emlékeket is. Lenyűgöző, nagy munka folyt itt. Fákat, parkot még nemigen láttam Építkezés, gödrök, barakképületek, belül ez maradt meg körülbennem. Édesapám munkásmozgalmi pályafutásában ez volt az utolsó állomás. 60 évesen jött el a városba, illetve itt ünnepelte a 60. születésnapját. Tulajdonképpen már nyugdíjba kellett volna mennie, de annyira szerette ezt a várost, hogy „ráhúzott” még néhány évet. — ön műszerészként kezdte. Tanult, majd a BHG vezérigazgatója, 1986-ban pedig miniszterelnök-helyettes lett, és december közepe óta ipari miniszter. Mennyiben más a jelenlegi gazdasági környezet, mint amilyent vezérigazgatóként tapasztalt? — Folyamatos változások vannak. Vezérigazgató 1980 végétől 1986 végéig voltam, tehát ebben az évtizedben, és már a vezérigazgatói tevékenységem elején jelen voltak azok a gondok a magyar népgazdaságban, amelyek jelenleg is nyomasztanak minket. Akkor azonban még nem éleződtek ki annyira, mint ahogy most érzékeljük őket. — Nyilván vezérigazgatóként is tapasztalta: egy vállalatnak kiskapukat kell keresnie ahhoz, hogy boldogulhasson. Most, ipari miniszterként nyilván egészen másképp nézi ezeket a kiskapukat. A mai gazdasági helyzetben, a kibontakozási program megvalósítása során maradnak-e kiskapuk, amelyek végül is, összességükben az ország gazdasági boldogulását nehezíthetik? — Kiskapu: ahol teljesítmény nélkül lehet pénzhez jutni. Én a kiskapukat sem a vállalaton kívül, sem válalaton belül nem szeretnem, sőt azokat a kiskapukat se, amelyek a vállalatokat valamely költségvetési forrással köthetik össsze, a társadalom tekintete elől elrejtve. Én vállalatvezetőként sem tartoztam azok közé, akik úgy akarták a vállalat helyzetét javítani, sikerét és a maguk sikerét elérni, hogy kiskapukat keresgéltek, hanem a belső tartalékokat próbálták feltárni. Az a teljesítmény, amit elértünk — hasonlóan ahhoz, amit a Dunai Vasmű 1984-től 1987-ig elért — azok közé a teljesítmények közé tartozik, amelyeket éppen nem a kiskapuk nyitogatásával, hanem a belső tartalékok feltárásával produkáltunk. — Melyek az Ipari Minisztérium legfontosabb feladatai, teendői napjainkban? — Ebben a helyzetben, amiben vagyunk, az elmozdulást csak úgy lehetséges elérni az ipar minden területén, ha még sokkal nagyobbra növeljük a teljesítményét. Ezen belül is a műszaki fejlődés felgyorsítását tartom a legfontosabbnak. — Lesz rá elég pénz? — A pénz benne rejlik a gazdaságban. Meg kell fordítani a sorrendet, először a veszteséges tevékenységek visszaszorításával kell költségvetésben átcsoportosításokat végrehajtani, hogy kevesebbet kelljen elvonni azoktól, akik jól működnek az iparon belül, és meghagyni a pénzt ott, ahol az létrejön. Ez a szerkezetváltás legfőbb forrása. — Mindezzel összefüggésben milyennek ítéli meg a kohászat jövőjét, illetve ezen belül a Dunai Vasmű jövőjét? — A kohászatra nélkülözhetetlen szükség van, például az elektronikában is, hiszen az elektronikus berendezéseket, gépeket is vázrendszerekbe, járművekbe építik be, tehát sok vaskohászati termék, feldolgozott acél kell. Az a hárommillió tonna körüli termék, amit ma a magyar vaskohászatban létrehoznak, ezen belül az az egymillió, amit itt Dunaújvárosban termelnek — szükséges. Nem mennyiségi visszafejlesztésre kell ezért gondolni, hanem arra, hogy ez az egymillió tonna itt a Dunai Vasműben, s az a hárommillió tonna az országban, egy magasabb feldolgozottsági fok felé haladjon. Olyan minőségi színvonalon és önköltségi szint mellett legyen előállítható, hogy a világpiacon bármikor versenyképes legyen, támogatás nélkül tartsa el a vállalatot. — Tehát a vasműben dolgozók nyugodtak lehetnek, lesz munkájuk és munkahelyük? — Ha úgy folytatják munkájukat, ahogy 1984—87 a között dolgoztak, meg ahogy néhány hősi időszakban a vasmű építése, a termelés felfuttatása idején tették, akkor igen. — A városban és a környékén gazdálkodó egységek közül tavaly egy sem volt veszteséges, ön szerint mi kell ahhoz, hogy ezt az eredményt idén is produkálni tudják? — Előrelátó, távlatokban is gondolkodni tudó, felelős vállalatvezetés kell, amely jó kapcsolatban van a dolgozók közösségével. Nagy vállalati eredmények, igazi sikerek csak együttműködéssel, az erőket összefogva születhetnek. E. B. I Majd egy év múlva... Nehéz esztendő köszöntött ránk. Ha jól belegondolunk, egy korszak végét jelezte az 1987-es esztendő. 1988- ban a korábbitól eltérő módon kell nemcsak élnünk, hanem dolgoznunk is. Már néhány hónapon belül meg kell indulniuk az évek óta várt kedvező folyamatoknak: az ipari struktúraváltásnak, az exportképesség fokozódásának, a hatékonyság növelésének. Régóta ismert célok ezek, de a kormánynak az utóbbi hónapokban hozott rendeletei, az Országgyűlés által jóváhagyott törvények a korábbinál sokkal erőteljesebben terelik erre az útra a népgazdaságot. Mindez azonban csak keretéül szolgálhat a vállalati gazdálkodásnak. Hiszen előre nem tervezhető, hogy ki, mikor ismeri föl a megváltozott piaci helyzetet, és talál rá az alkalmazkodás stratégiájára. A szabályozók módosítása évről évre hasonló helyzet elé állította a gazdálkodókat, de 1988-ban a korábbinál sokkal nagyobb mérvű változásra számíthatunk. Az általános forgalmi adó bevezetése átrendezi az árarányokat, az ezzel párhuzamosan csökkenő támogatások pedig a vállalati eredményeket. Azok a vállalatok kerülnek élre, amelyek eddig nem, vagy alig kaptak központi segítséget. A korábban jónak tartott vállalatokról pedig kiderülhet, hogy eredményük főként a központi támogatásból származott. Képletesen szólva tehát eldördült a stratpisztoly, és az első, talán legnehezebb akadály a kereskedők előtt áll. A fogyasztási cikkek mintegy 90 százalékának megváltozott az ára január elsejével, az ünnepnapokat tehát főleg munkával, és nem pihenéssel töltötték. Az átárazás csak egyszeri, igaz, óriási munka, ám hamarosan más hatásait is érezhetik. Megváltozik a kereslet szerkezete, egyes termékekből többet, másokból kevesebbet kell rendelniük. Ugyanez megy végbe majd a termelői szférában, ahol az általános forgalmi adó bevezetése egyrészt a termelői árak csökkentését hozza magával, másrészt - amint már említettük - a korábbitól merőben eltérő feltételeket teremt. S már nem kerülnek mesterségesen hátrányba a kisvállalkozók sem, hiszen az adórendszer semleges. Erősödik tehát a piaci verseny, s egyre nehezebb lesz a rossz minőségű termékeket itthon eladni. Az évek óta sok helyen alkalmazott kivárás taktikája, a tartalékolás valószínűleg kevés lesz a megváltozott körülmények között. Az egyre szigorodó szabályozás évről évre kevesebb támogatást nyújt a lemaradóknak. A tartósan veszteséges cégeknek pedig szembe kell nézniük a felszámolás, a megszűnés lehetőségével. A nyereséges cégek viszont a korábbinál nagyobb lehetőséget kaptak a fejlődésre. A technikai megújulás ma már elengedhetetlen része a prosperálásnak, évek óta elavult gyártmányokkal aligha lehet több nyereséghez jutni. Sőt egyre inkább eladhatatlanná válnak ezek a termékek a konvertibilis elszámolású és a szocialista piacokon is. A váltás tehát elkerülhetetlen. Ám egyetlen esztendő alatt nem számíthatunk nagy horderejű változásokra, látványos vállalati eredményekre. A megalapozott stratégiával rendelkező, csak a saját lehetőségeiket reálisan számításba vevő cégek mondhatják majd el magukról egy év múlva, hogy megvetették a lábukat az átformálódott piacon. L. M. A Munkásőrség Kiváló Egysége Fehérváron a kitüntetés A Munkásőrség Kiváló Egysége kitüntető címet és vándorzászlót vehette át január 3-án a székesfehérvári Münnich Ferenc munkásőregység. Az ARÉV sportcsarnokában a megyében elsőként megtartott egységgyűlésen Borbély Sándor, a Munkásőrség országos parancsnoka adta át a kitüntetéseket Csizmadia Aladár egységparancsnoknak. Az ünnepség vendégei között volt többek között Barts Oszkárné, a megyei pártbizottság első titkára, Seres József, a székesfehérvári városi pártbizottság első titkára, valamint az egység névadójának özvegye, dr. Münnich Ferencné. Az egység parancsnokának az éves munkát értékelő beszámolója után Vörös Géza, a Munkásőrség megyei parancsnoka és Borbély Sándor kitüntetéseket adtak át. Az idei első Sanyika, újév hajnalán... Újév hajnalán három órakor „érkezett meg” a dunaújvárosi kórház szülészetén az első kisbaba. Édesanyja, a perkátai Faragó Jánosné láthatóan büszke a 2 kiló 90 dekával született, egészséges és máris nagyon eleven Sanyikéra (képünkön), bár tulajdonképpen férjével együtt lányt vártak a kétéves Jancsika mellé. Faragóné nagyon készült második gyerekének érkeztére. Akárcsak első terhességénél, most is abbahagyta a cigarettázást, ezúttal — ígéri — végérvényesen. Faragó Jánosné a perkátai termelőszövetkezet, férje pedig a Szabadegyházai Szeszipari Vállalat dolgozója. Újév délutánján „érkezett” az első dunaújvárosi újszülött, Bogdán Gábor. * Újév napján az első órában 16 csecsemő született az országban: nyolc fiú és nyolc kislány. Köztük sorsolták ki az Állami Biztosító öt darab 50 ezer forintos Életút kötvényét. A megajándékozottak között egy fővárosi és négy vidéki újszülött nevét sorsolták ki.